Homer egykor arról számolt be, hogy Odüsszeusz és társai Djerbán főként a lótuszvirágok mámorának estek áldozatul. Ezért hirtelen elvetették azt a tervüket, hogy valamikor hazatérjenek. Aki már járt a „lótuszvirágok szigetén”, az azonban erősen kételkedik ebben. Aligha csak a hallucinogén élmény volt az oka. Észak-Afrika legnagyobb szigete ugyanis több okból is fűti az itt maradás vágyát.
Évi mintegy 3500 napsütéses óra, végtelen strandok, aranysárga homok, valamint türkizkék tenger és zöld pálmafák általában nem váltanak ki honvágyat. Mindezzel ugyanis a közvetlenül Tunézia előtt fekvő szigeten találkozhatunk, amely csak egyetlen úton közelíthető meg. Ezt a hat kilométer hosszú, szárazföldhöz vezető köldökzsinórt az időszámításunk szerinti 100. évben fektették a sekély tengerbe a rómaiak, akik szintén kikötöttek Djerbán.
Mindenki járt itt. A berberek, karthágóiak, föníciaiak, zsidók, bizánciak, arabok, normannok, spanyolok, franciák, szicíliaiak és oszmánok is. Mivel a sziget történelmi helyszínei tükrözik a hatások sokféleségét, és csodálatos összhangba kerülnek a vizuális élményekkel, Djerba sokkal többet nyújt. Itt keleti piacokon sétálgathatunk, zsinagógákat látogathatunk meg, kalandsportokat űzhetünk, kulináris élvezeteknek hódolhatunk, vagy egyszerűen fürdőzhetünk és lazíthatunk.
Már az első djerbai kirándulás is frissítően kettős érzéseket kelt. A midouni Djerba Explore Parkba vezet. A látogatás a Lalla Hadria Múzeumban kezdődik, ahol a tunéziai művészet és az arab-iszlám világ panorámáját csodálhatjuk meg, majd 450 krokodilt figyelhetünk meg, amint baromfit falatoznak, utána pedig szundikálnak. Egy kis véres izgalom után jöhet egy nagyobb vásárlási láz? Semmi akadálya! A parkban, amelyet utcáival és tereivel falunak építettek meg, kávézókban, éttermekben és butikokban bőségesen elkölthetjük a pénzünket.
A valamivel több mint 500 négyzetkilométeres sziget következő látnivalója Erriadh helységben található, Tunézia legszínesebb pontja. 2014-ben művészek és helyiek – egyébként muszlimok, zsidók és keresztények egyaránt – összefogtak, és elindították a „Djerbahood” projektet. Ennek mottója: tegyük szebbé a falut, és alakítsuk egyetlen hatalmas vászonná!
A 30 országból érkezett 150 alkotó ezt követően az ország egyik legrégebbi falujában 4500 festékszóró spray-vel élte ki magát, falakon, ajtókon és kupolákon örökítve meg munkáit. Történelmi környezetben egy valódi streetart-szabadtéri múzeumot hoztak létre 250 lenyűgöző falfestménnyel. A „Djerbahood” graffiti-faluban polipcsápok tekerednek a ház sarkai köré, képek olvadnak össze pálmafákkal, autók törnek elő régi falakból, és természetesen sorra készülnek a szelfik.
Akit a klubüdülés gondolata eddig inkább idegessé tett, az most fellélegezhet. Tapasztalatom újoncként: ez nemcsak nagyon praktikus. A varázslatos homokos tengerparton fekvő Robinson Djerba Bahiya a világ legkedvezőbb árú Robinson-klubja, de éppen ezért nem kínál kevesebbet.
Legyen szó csoportos edzésről, teniszről, strandröplabdáról, golfról vagy vízi sportokról: hosszabb kirándulások, kulináris csúcspontok vagy egy „nehéz meccs” után a sziget észak-afrikai építészete által inspirált létesítményben kiválóan fejleszthetjük saját edzettségi szintünket, és elfelejthetjük a bűnözést. Ami számomra meglepő volt: aki egyáltalán nem, vagy csak alkalmanként szeretne mozogni, az is talál csendes zugokat a tágas komplexumban.
És mi lenne egy all-inclusive nyaralás kulináris élvezetek nélkül? Csak annyit mondhatok: nagyon jó, nagyon változatos és óriási választék. A sziget fekvéséből adódóan el lehet képzelni, mennyi halat és tenger gyümölcsét tálalnak fel. A kenyérválaszték pedig nagyjából egy nagy osztrák pékség kínálatával vetekszik.
Mivel Djerbáról csak egy ugrás a tunéziai szárazföld, további kirándulások is kézenfekvőek. Ezért irány délkelet, a Dahar-hegységben található Matmata berber települése. Ez a régió a sóstavak, hegyek és sivatag között fekszik, ahol az emberek mindig is szerettek a föld alá húzódni. A hőség és hideg elleni védelemként barlangokban élnek, amelyeket kör alakban, egy széles lyuk, az udvaruk köré rendeztek el.
Mivel a találékony amerikai rendező, George Lucas ott látszólag egy másik csillagon érezte magát, úgy döntött az 1970-es években, hogy a Star Wars IV–VI. epizódjait a helyszínen forgatja. A Matmata melletti „Star Wars-faluban” tehát Darth Vader, Luke Skywalker és Leia Organa hercegnő nyomdokain járunk. Örülünk a földalatti lakásoknak. De nem örökké, mert hamarosan továbbállunk, mégpedig a Douz felé vezető úton fekvő, 8. századi berber faluba, Tamezretbe.
Ez egy fehér erődítményre hasonlít a hegyen. Tamezret fordításban annyit tesz, mint „messziről látni őket”, mármint az ellenséget. A falut egykor négy család építette három szinten, amelyeket mind falak vesznek körül. Csak gyalogosan mászható meg. Mivel a behatolók ott mindig csak a falak mentén tudtak közlekedni, gyorsan észrevették őket.
A Tamezret-i vályogtéglás házaknak nemcsak falazott falú szobáik vannak. Barlanglakásaik is vannak, ahonnan rejtett folyosók vezetnek a szomszédok búvóhelyeire. Mongi Bouras, a Tamezret-i berber múzeum vezetője számos történettel küzd a feledés ellen. Izgalmas dolgokat tud mesélni a berberek észak-afrikai őslakos népéről, valamint a faluról és a régióról.
Most továbbhaladunk a Douz felé vezető úton, amely kelet felé egyre homokosabbá válik. Douz Tunézia legnagyobb oázisa, amelyet csinos datolyapálmák borítanak és hatalmas homokdűnék vesznek körül. 30 000 lakosával egy igazán élénk kisváros, amelyet a „Szahara kapujaként” is ismernek.
Aki csütörtökön tartózkodik ott, annak szerencséje van, mert Douzban olyankor van a piac napja. A kereskedők a városközpont körüli utcákon állítják fel standjaikat. Zöldséget, gyümölcsöt és fűszereket kínálnak, de bőven akad használt és egyéb áru is. Aki a központban a piacon egy lépcsőn lejjebb megy, láthatja, ahogy lovak és tevék gazdát cserélnek, és lecsaphat egy-egy vegyes kecske- vagy juhnyájra. A Douz-i Szahara-múzeum látogatását tehát inkább az állati üzletkötések elé érdemes tervezni. Ha már itt tartunk: mivel az oázisváros a Szahara legnagyobb homoktengerének, a Grand Erg Oriental-nak a szélén fekszik, Douz kiválóan alkalmas egy sivatagi kiruccanásra.
Visszatérve Djerbára, Houmt Soukba, a sziget fővárosába megyünk. A város egy jelentős karavánút utolsó állomásaként ősidők óta a kereskedelemből él. Szűk és kanyargós utcáin hammamokat találunk, és élvezhetjük a bazárban a gyógynövények és fűszerek illatát.
Houmt Souk kikötőjéből Tunézia egy másik fénypontjához, mégpedig kalózhajóval a Flamingók szigetére indulunk. Ott a vadregényes Földközi-tengeri földdarabon ezrével nyüzsögnek a rikító színű madarak.
Djerbán töltött utolsó napomon először a lassításra törekszem. De aztán este mégis belevetem magam a Robinson Djerba Bahiya éjszakai életébe. A bulizó nép figyeli az élő zenekart. Bámulják a bár széles választékát, hagyják, hogy a DJ egy stílusos frizurát varázsoljon nekik, és boldogan táncolnak a táncparketten. Az ember csak egyszer fiatal. De biztosan hamarosan újra Djerbán lesz.
