A-La-Carte

Minden rendben

A konyhákban kezdetben szinte obszcén módon használt, majd gonosz zsiradékként elátkozott ízfokozó, a vaj, ismét rehabilitálva lett. Szöveg: Claudia Schemerl-Streben, Fotók: Michael Reidinger. Hajnali négy órakor felkapcsolják a lámpákat az alsó-ausztriai Lochenben található Josef és Thomas Höflmaier-féle vajüzemben. A fivérek számára izzasztó munka kezdődik, amikor 100 kilogramm…


A konyhákban kezdetben szinte obszcén módon használt, majd gonosz zsiradékként elátkozott ízfokozó, a vaj, ismét rehabilitálva lett.

Szöveg: Claudia Schemerl-Streben
Fotók: Michael Reidinger

Hajnali négy órakor felkapcsolják a lámpákat az alsó-ausztriai Lochenben található Josef és Thomas Höflmaier-féle vajüzemben. A fivérek számára izzasztó munka kezdődik, amikor 100 kilogramm szénatejes vajat lapátolnak ki kézzel, egy spatulával a hordóból. Amikor a vajhegy végre a munkaasztalra kerül, a krémes sárga masszát öt kilogrammos adagokban egy nehéz, négyszögletes cseresznyefa formába simítják. Egy döngölővel belepasszírozzák, staccatóban kiütik a formából, és a vendéglátóipar számára szánt szabályos, gigantikus téglákat gyors mozdulatokkal pergamenpapírba csomagolják.

„A vajkészítés a legjobb módja az agresszió levezetésének“, viccelődik a 36 éves Josef Höflmaier, akinek naponta kell bizonyítania az izomerejét. Fivérével, a 31 éves Thomasszal együtt negyedik generáció óta üzemelteti dédapja magánsajtüzemét. „Egy vendéglőbe bérelt be magát. A szomszédban a vendégek ittak, ettek és nevettek – ő pedig a hátsó szobában sajtot készített.“ Naponta 60 liter tejet dolgozott fel. A későbbi, kibővített Höflmaier sajtüzemben, amely csak egy kőhajításnyira van a vendéglőtől, és amelyet szintén a dédapa alapított, és ahol a fivérek az emeleten nőttek fel, a mennyiségek jelentősen megnőttek. A sajtkészítés és vajkészítés eredeti, hagyományos mestersége azonban megmaradt. „Természetesen nem zárkózunk el az új technológiáktól, és nem akarunk visszamenni a fára. Vannak keverőgépeink, tárolótartályaink és szivattyúink. De még mindig sok kézimunka van a termékeinkben, és még mindig használatban van az a nehézkes 50 literes kanna is, amellyel átöntjük a tejet.“

Termékeik alapja mindig változatlan maradt, ez biztosítja a vaj, a joghurt, a túró és a sajt állandó minőségét, ezért rendelnek a fivérektől nagy mennyiségben olyan csúcséttermek, mint a Steirereck, a Tian, a Palais Coburg vagy az Öfferl pékség: kizárólag természetes szénatejet dolgoznak fel – 1994 óta bio-pecséttel is ellátva – a sajtüzem környékén lévő tizenegy gazdaságból, amelyeket Thomas és Josef Höflmaier személyesen ismer. A teheneket nem erjesztett szilázzsal, hanem szénával etetik, vagy a legelőn önkiszolgáló büfében lakmároznak. „A mi régiónkban tulajdonképpen nagyon elkényeztetettek vagyunk, mert a szénatej az alapértelmezett. Ugyanakkor az EU-ban mindössze a tej három százaléka szénatej. Ausztriában a szénatej aránya ugyan eléri a 25 százalékot, de mégis piaci résnek számít – bio minőségben pedig még inkább. Így mi a piaci résen belüli résen vagyunk“, mondja büszkén Josef Höflmaier.

Ehető táj
Míg tavasszal a tehenek legelőin a gyermekláncfű gondoskodik az aranysárga vajról, amelynek színét a növényben található béta-karotin adja, az évszakok változásával ez is változik, és a hónapok során egyre világosabbá válik – míg télen, a szénás etetés miatt szinte fehér lesz. A színezékek hozzáadása a vajkészítő számára tabu: „Szépnek találom, hogy a termékeink nem egyformák egész évben, és változnak a takarmánnyal együtt. Ezért kapják nálunk a szénatej-termelők ugyanazt az árat az alapanyagukért, mint az emilia-romagnai tejbeszállítók a parmezánért.“
Ami különlegessé teszi az Innvierteli kis családi vállalkozás vaját, az a rövid feldolgozási út: „Amikor ma reggel vajat készítettünk, az tegnapelőtt még fű volt.“ Hétfőtől szombatig a vaj az első termék a Höflmaier-fivérek gyártási folyamatában: a két összeszokott testvér – az egyik közgazdász, a másik tejtechnológus – készíti a 100 négyzetméteres, fehér csempés vajüzemben, amely közvetlenül a sajtüzemhez csatlakozik. Az első munkafolyamatot egy centrifuga végzi, amely a tejet tejszínre és fölözött tejre választja szét. Míg a fölözött tej a szomszédos sajtüzembe kerül, ahol ementáli, tilsiti, hegyi sajt és legalább kilenc hónapig érlelt, fekete kőporos kérgű Steintaler készül, a tejszínt a vajüzemben dolgozzák tovább enyhe édes tejszínvajjá és kissé savanykás tejfölvajjá. Az előbbit nagyobb mennyiségben, mivel a tejfölvaj időigényes, ezért nem készíthető naponta: a tejszínhez házilag tenyésztett tejsavbaktériumokat adnak, és 72 órán át érlelik, amitől a vaj finom savanykás ízt kap. A következő lépésben a Höflmaier-fivérek a megérett tejfölt a vajköpülőbe öntik, amely optikailag egy rozsdamentes acélból készült, monstrumszerű, fekvő dobra hasonlít. Tíz-tizenhét fokos az üzemi hőmérséklet, amelyen a masszát köpülik, és évszaktól függően 25 és 35 perc között kell teljes erővel a falakhoz verni, amitől a tejszín olaj-a-vízben emulziója megtörik: a folyadék, az író, a dobon lévő lyukakon keresztül távozik, és egy szelepen át edényekbe folyik. A dobban maradt zsíros massza az úgynevezett vajszem. Állagát tekintve morzsalékos, két-három menetben vízzel mossák, majd gyúróhengerekkel dolgozzák meg, így homogén, kenhető massza jön létre, amely formázható és csomagolható. Míg a klasszikus 250 grammos egységeket gép porciózza és papírba csomagolja, az ötkilogrammos vajtömbök a vendéglátóipar számára, valamint a Georg Öfferl pékség-sztár (Gaubitsch, Weinviertel) bécsi üzleteibe szánt viszonteladói egységek kézimunkával készülnek. Egyenként egy hagyományos faformába, az úgynevezett vajformázóba (Buttermodel) préselik őket, és egy mintalyukasztóval hóvirág, encián vagy virágos rét formájú pecsétet kapnak.

„A Höflmaierék vajával főzünk, és a cukrászatban sem spórolunk vele. Egy ezzel a vajjal készült házi leveles tészta egyszerűen verhetetlen.“ Lukas Nagl

Josef Höflmaier (fent) a vajköpülést (lent) agresszió levezetésére is használja
Thomas Höflmaier: kézimunka modern technikával kombinálva

Igazi zsír
Míg régebben a sajt volt a Höflmaierék főterméke, mára a vajat váltotta fel: „Sajtot már nem termelünk annyit, viszont annál több vajat“, mondja a szakállas vajkészítő, Josef Höflmaier. „A kereslet erősen nőtt, és mindenki újra zsírt akar.“ Köztük Lukas Nagl is, a traunsee-i Bootshaus séfje. „A Höflmaierék vajával főzünk, és a cukrászatban sem spórolunk vele. Egy ezzel a vajjal készült házi leveles tészta egyszerűen verhetetlen.“ Több mint öt éve csak a locheni fivérek vaját használja az ételeiben. „Volt az a trend a csúcsgasztronómiában, hogy csak francia vajat használjanak – és a franciák természetesen nagyszerű vajat készítenek. De azt adják el Franciaországban. Nekünk Ausztriában elég van belőle.“ A „Vajat a halaknak“ című fogásához Nagl többször is jól adagolva nyúl a vajhoz, így az étel nem veszít könnyedségéből: a trauni süllőt gyengéden Höflmaier-vajban süti, vajas zöldbabbal, mogyoróval és pácolt őszibarackkal kombinálja, majd házi misóval tálalja, amelyet barna vajjal és tojással kever el: „A misó és a vaj párosítása a legjobb. Ott találkozik az ázsiai és az európai világ, és rendkívül jól harmonizálnak.“ A Höflmaierék íróját, amely a vajkészítés során „melléktermékként“ keletkezik, Nagl például íróhabbá dolgozza fel, és uborkakrémes fagylalttal, fejes saláta krémmel és pisztrángkaviárral tálalja. Ennek az írónak semmi köze a szupermarketek hagyományos termékeihez. „A savasság jól be van építve. Az író íze összetett és igazi HD“, áradozik a sztárszakács a televíziós szókincset használva, majd hozzáteszi: „Az ipari termék ezzel szemben egyszerűen csak felszínes és jellegtelen.“

„Ausztria nagyszerű vajország, de ezt a rendkívüli terméket akkoriban még nem lehetett folyamatosan beszerezni.“ Heinz Reitbauer

Josef és Thomas Höflmaiernek a heumarkti Steirereck sztárszakácsát, Heinz Reitbauert sem kellett sokáig győzködnie. Willi Schmid svájci sajtpápa hozta őket össze, kóstolás következett, és egy olyan együttműködés, amely a mai napig tart. A csúcsétteremben tett látogatás mindig a legendás kenyérkocsival – és vajjal – kezdődik. Ha néhány éve még felverve, ízesítve, diósan és fűszerekkel tálalták, vagy több változatban mutatták be, ma már csak a Höflmaier-vaj áll a menü kezdetének középpontjában. „Ausztria nagyszerű vajország, de ezt a rendkívüli terméket akkoriban még nem lehetett folyamatosan beszerezni.“ Az ötkilogrammos tömbökben szállított szénatejes-tejfölvajat a Steirereck-brigád darabokra vágja, és lenvászon kendőkkel kis csomagokba formázza. Így gyors mozdulatokkal több száz kis zsák készül, majd légmentesen a hűtőbe kerülnek, ahol hat fokon egy hétig érlelődhetnek. Az íze így finoman felerősödik, és az asztalnál a vászonkötésből kiszabadítva tisztán kenhető a kenyérre. A vaj fontos szerepet játszik a Steirereckben az ételek elkészítésekor is: „Bár a tányéron termékként már alig van vaj, élelmiszereink közel 90 százaléka tiszta, tisztított vajban készül. Legyen szó bárányról, őzről, tokhalról, csukáról, süllőről – vajban konfitáljuk őket 58 fokon, amíg el nem érik a megfelelő állagot. Természetesen előfordulhat, hogy a terméket előtte megpirítják, és csak utána kerül a vajba, vagy előtte volt vajban, és utána a faszénen sütik meg, de ezeknek az elkészítési módoknak az egyikében vajban voltak.“ Reitbauer számára ez a legkíméletesebb elkészítési technika, amely a maximumot hozza ki az ízekből. „Próbáltuk alaplevekkel és olajokkal, de semmi sem ér fel a vajjal. Természetesen ez a legdrágább módszer is, de a vaj íze nem helyettesíthető.“ Bár rengeteg vajat használnak, a tányéron nem érezni: a vaj zsírja a sütés után lecsepeg a papírról, és Reitbauer könnyű fogásokból álló sorozatában csak a vaj aroma marad meg.

Vaj az érlelési folyamatban
Eközben Nyugat-Stájerországban kollégája, Johann Schmuck séf kísérletezik a vajjal az új, harmadik étterme, a stázi Terra számára. Szereti például füstölve használni, és forrón önti például egy pácolt szaiblingra, hogy az teljesen magába szívhassa a füstös aromát. Az édesvízi halat málnás-mustáros fagylalttal és karalábéval kombinálja, amely chips, kocka és lé formájában különböző textúrákkal ellenpontozza a halat. Micha Schäfertől, a berlini Michelin-csillagos Nobelhart & Schmutzig étterem séfjétől inspirálva, aki a vajat tette témájává – sós lében, sütőpapírban vagy cserépedényben tartósítja, hogy feltérképezze a különböző érlelési folyamatokat, és közben a határokat feszegeti (nála egy vaj 2017 óta érik egy kőedényben) –, Schmuck is megpróbálkozik azzal, hogy könyörtelenül hosszú ideig érlelje a vajat („izgalmas lenne nekünk egy év“). Az ötlet mögötte: az új Terra étteremhez, amely a stázi városháza téren, a föld alatt néhány méterrel található, és szeptember közepétől márciusig tart nyitva, Johann Schmuck időben el akarja tenni, erjeszteni és érlelni a termékeket. Első vaj-töltések – egy nyerstejes vaj és egy tejfölvaj – cserépedényben már léteznek. Hogy mi lesz belőle, az elkövetkező hónapok megmutatják. „Az íze azonban nyugodtan elmehet a sajtos irányba“, árulja el előre a séf és házigazda.

Sajtos lesz a helyzet ősszel a salzburgi sztárszakácsnál, Andreas Döllerernél is. Szarvasgombás Kasnockenje (a sajtsnudli egy változata) klasszikussá vált a vendéglőben és az étteremben, nem nélkülözheti a megfelelő mennyiségű fontina sajtot, vajat és szarvasgombát, ropogósra sütik, és egyszer kifordítva, vas serpenyőben tálalják. „15 évvel ezelőtt még azt mondtam volna, hogy igyekszünk a lehető legkevesebb vajat használni. Mára tudatosult bennem, milyen régióban élünk, és hogy a Salzburgi régió egyik nagy erőssége a tejtermékek. Ezért vállalom, hogy néha elég sok vaj, vagy rengeteg van az egyik ételünkben. Csak nem szabad végigkísérnie egy teljes menüsort, ahogy azt néhány francia címnél még ismerik, különben ,too much‘ (túl sok) lesz.“ Egy kicsit tartalmasabb lehet a gollingi sztárszakácsnál az a fogás, amely krumpliból, szaiblingból és káposztából áll. A gumót hosszú, hajszálvékony csíkokra vágja, ezeket feltekeri, és vajban kíméletesen konfitálja. A szaiblingot erjesztett káposztalében pácolják, és savós alaplével öntik fel, amelyet szintén erjesztett káposztalével és barna vajjal készítenek. „Ennek az ételnek a különlegessége biztosan a mártás, mert az aromája a karintiai Kasnudel irányába mutat, és tudatosan a csúcsra járatjuk a vaj mennyiségét.“

Antitézis az ipari vajhoz
Andreas Döllerer évente nem kevesebb mint 1,9 tonna vajat használ fel. Ennek nagy részét salzburgi vaj teszi ki. Az Alpine-Cuisine séf azonban a keresésére indult a számára legjobb vajnak, amelynek saját fogást szentel a „Göllüverquerung“ és „Best of Alpine Cuisine“ menüsorokban, és amelyet ezzel Döllerer a régiója kulináris képviselőjévé emelt. Csupán 400 méterre a Döllerer-Vinotéktól talált rá. Niki Rettenbacher a neve annak az embernek, aki karamellbarna teheneivel lágy hangon beszél, és kívülről-belülről ismeri őket. A képzett asztalos, nem éppen szülei örömére, már fiatalon sajtsommelier-re váltott, és Kuchlban megnyitotta a Fürstenhof sajtüzemet, amelyet feleségével, Máriával együtt üzemeltet. A tej hozzá a saját teheneitől származik. Ők gyengédebbek, kisebbek, és körülbelül 400 kilogrammal a hazai marhafajtákhoz képest igazi könnyűsúlyúak. 2010-ben az első tíz Jersey-tehene települt át az angliai és franciaországi Csatorna-szigetekről a salzburgi Kuchlba. Ma Rettenbachernek ebből a különleges fajtából mintegy 70 tehene van (körülbelül a fele tejtermelésre, a többi tenyésztésre szolgál). A Jersey-tejnek rendkívül magas a zsírtartalma (hat és kilenc százalék között), jelentősen több béta-karotint, kalciumot és Omega-3 zsírsavat tartalmaz, mint a hagyományos tehéntej, és „A2-tejként“ nagyon jól emészthetőnek számít. Az ebből készülő vaj szokatlanul tojássárgája-színű, friss, krémes ízű.
Rettenbacher, aki szinte folyamatosan bevetésen van, és vagy díjnyertes Jersey-sajtjainak készítésével van elfoglalva, vagy éppen a traktoron ül, hogy a tehenei számára a szénát betakarítsa, tíz naponta köpül, mivel a gyártás munkaigényes és sok kézimunkát igényel. Korlátozott mennyiségű terméke nyers tejből készül, amelyet Rettenbacher savanyít, „nem akarunk pasztörizálni, mert a mi vajunk nem lehet összehasonlítható; ráadásul a kíméletes gyártás révén sokkal könnyebben emészthető.“ A kész tejfölvaj-masszát a salzburgi egy hagyományos, perforált falapra keni, amelyet még felesége szülei használtak a sajtüzemükben, ami a vajnak különleges felületi struktúrát ad. „Mindig azt mondtam, ha valaha vajat készítek, akkor csak ezzel a falappal“, árulja el Rettenbacher, miközben a felkent vajat ügyesen lekaparja a fáról, és egy összetéveszthetetlen rombuszmintájú tekercset formáz belőle. Amint a vaja csomagolva van, máris eladottnak számít: „törzsvásárlóknak és a csúcsgasztronómiában kizárólag Andreas Döllerernek, aki szinte az összes vajtekercset lefoglalja“. Szüksége van rá egy olyan fogáshoz, amely évek óta fix része a menüsorának: egy szelet Jersey-vaj Tauern-rozskenyérrel és házi füstölt szarvas sonkával. Niki Rettenbacherén kívül más vaj a salzburgi sztárszakács számára szóba sem jöhetne: „A mi régiónkban ez messze a legjobb vaj, és ezért marad számomra törvény.“ —

Címek
Bio-Hofkäserei Fürstenhof
Fürstenweg 15, 5431 Kuchl
T 06244/64 75, fuerstenhof.co.at
Privatkäserei Höflmaier
Kerschbaum 8, 5221 Lochen am See
hoeflmaier.at
Bootshaus
Klosterplatz 4, 4801 Traunkirchen
T 07617/22 16, dastraunsee.at
Döllerer’s Genießerrestaurant
Markt 56, 5440 Golling
T 06244/42 20-0, doellerer.at
Steirereck im Stadtpark
Am Heumarkt 2A, 1030 Wien
T 01/713 31 68, steirereck.at
Terra
Johann Schmuck
Rathausplatz 2/Unterboden, 8519 Stainz
T 0664/238 28 60, johann-schmuck.at

A RECEPTEKHEZ:
Pácolt szaibling füstölt barna vajban karalábéval & málnás-mustáros fagylalttal
Johann Schmuck, Terra, Stain

Trauni süllő, zöldbab, zöld mogyoró & sárga őszibarack
Lukas Nagl, Bootshaus, Traunkirchen

Bluntausi szaibling, krumpli, kaviár & barna vaj
Andreas Döllerer, Döllerer, Golling

Szilva & articsóka sarkantyúka virággal & kakaóval
Heinz Reitbauer, Steirereck, Wien

Sajtüzem tulajdonos és tenyésztő Niki Rettenbacher egzotikus,
gyengéd Jersey-teheneivel.
Vajformázó (Buttermodel) a neve azoknak a hagyományos faformáknak, amelyekkel a vajnak
saját mintát is lehet adni.

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!