Miért tesznek kis, olcsó zsíros halakat olajjal konzervdobozokba, amikor elegánsan megsüthetnék, tatárrá apríthatnák vagy cevicheként is felszolgálhatnák őket? Ez egy olyan kérdés, amit ma már bátran feltehetünk magunknak. 1895-ben azonban, amikor Frank E. Booth megépítette a világ első halkonzervgyárát a kaliforniai Monterey-ben, a helyzet némileg más volt. Akkoriban ugyanis a bevándorolt olasz halászok továbbfejlesztett hálórendszereinek köszönhetően hirtelen nagyon nagy mennyiségű olcsó halat fogtak. Az olcsó hal pedig ugyanolyan könnyen romlik, mint az értékes nyelvhal, rombuszhal vagy fogas, csak éppen az olcsó hal nem éri meg a hűtött szállítást a jövedelmező piacokra, ezért azonnal és helyben kell feldolgozni vagy tartósítani. Dél-Itáliában a római kor óta így tettek a szardellával: sóval hordókba rakták; Norvégiában és Portugáliában ősidők óta így tettek a tőkehallal és foltos tőkehallal: sózták és a szélre akasztották száradni; Hollandiában így tettek a zsíros májusi heringgel: a szervezet saját enzimeinek köszönhetően sós lében fermentálták; a Yukon menti őslakosok pedig a kőkorszak óta így tettek: a rajokban vonuló lazacokat hűvös füsttel tartósították.
A halkonzerv, és különösen az olajszardínia, a 20. században a globális élelmiszeripar meghatározó részévé vált. Az olajszardínia két világháború alatt is létfontosságú élelmiszerforrás volt, a szardínia- és tonhalkonzerv pedig a 70-es években, a fagyasztott pizza elterjedése előtt, a nyugati agglegények túlélési garanciája volt.
Legalábbis Németországban és Ausztriában, ahol a (szerény) halfogyasztás mintegy 28%-a származik halkonzervből, bár természetesen itt is a hering és a tonhal vezet, a szardínia pedig az éves fogyasztás mindössze 2%-át teszi ki. Két százalék a közel nyolc kilóból az 160 gramm, vagyis két konzervdoboz lecsepegtetett súlya. Vagy másképpen fogalmazva: a halkonzerv-trendek nem éppen Ausztriában születnek.
Mégis léteznek. Franciaországban és Spanyolországban a minőségi halkonzerv régóta a stílusos étkezés szerves része, többnyire aperitifként vagy tapas formájában, de a YouTube-on is egyre több gasztroblogger fedezi fel az olajszardíniát. És nem utolsósorban azért, mert egyre több csúcsminőségű termék érkezik hozzánk a nagy konzervkultúrával rendelkező országokból a halkonzerv-fejlődő országba.
Az olajszardíniától a csemegéig
Például azért, mert Marwan Saba importálja őket. Saba egyszerű körülmények között nőtt fel Linzben, a kommunikációs iparág aranyévei alatt Ausztriában, Németországban és Nagy-Britanniában dolgozott, majd egyre többet foglalkozott start-upokkal (többek között a Polaroid-gyár felvásárlásával Hollandiában és az analóg instant fotózás témájának újrapozicionálásával Impossible projekt néven), 2018-ban pedig úgy döntött, hogy halkonzerv-témával foglalkozik. Amit Ausztriában korábban csak Ignacio García Vicente kezelt kis spanyol vinotékája és csemegeüzlete keretein belül, aki az észak-spanyolországi első osztályú konzervárukat nemcsak eladásra kínálja, hanem egy pohár bor mellé is felszolgálja.
Vagy ott van a korábbi szoftvervállalkozó, Peter E. Regatschnig, akinek az volt a célja, hogy a portugál szardíniaipar szinte minden termékét kínálhassa jellegzetes bécsi, gersthofi Loja Portuguez üzletében. 800 különböző terméke van a boltban, ez a portugál termelés kb. 99%-a; személyesen járt az összes gyárban, még az Azori-szigeteken lévőkben is. Vagy Francisco Carmona, aki 2012-ben az El Hans-szal egy rendkívül ambiciózus spanyol étteremprojektet vitt, elvégre az övé volt az egyetlen étterem egész Ausztriában, ahol friss kacsakagylót (percebes) lehetett kapni, és szintén 2018-ban hozta létre Colono nevű spanyol-portugál szaküzletét Ausztria és Kelet-Európa számára.
Mindhárman elmélyedtek a témában, kóstoltak, tanultak, látogatták a gyárakat, és megállapították: a minőségbeli különbségek óriásiak, az árbeli különbségek szintén. És ez csak részben függ a kiindulási alapanyagtól, a haltól. „A szardínia a legolcsóbb dolog egy ilyen konzervben, szinte ingyen van” – mondja Marwan Saba, a minőség inkább a halászat, a feldolgozás és a tartósítás gondosságán múlik. Például azon, hogy a halakat a hajóról kerítőhálóval fogják-e ki (ami az ipari vonóhálósokhoz képest még mindig „kishajósnak” számít), vagy a halászok kis csónakokkal mennek ki, és az archaikus állóhálós módszerrel halásznak, amit Galíciában „do xeito”-nak neveznek, kulturális örökségnek számít, és a regionális hatóságok csak szigorúan korlátozott kvótákban engedélyezik. „Érezni az ízén a különbséget” – vallja Saba. A halakat kézzel emelik ki a hálókból, nem szivattyúkkal szívják fel, a fogás mennyisége kicsi, a galíciai halászok még azt is állítják, hogy a szardíniák ebben a halászati módszerben kevesebb stressznek vannak kitéve, ezért a húsuk ízletesebb. Saba ezt megerősíti: „Puhább, teltebb szájérzet, több íz.”
Hogy az ilyen halakat gondosabban tisztítják, filézik és pikkelyezik, az nyilvánvaló, és ami a kezet illeti, az is, hogy kézzel és óvatosan rendezik őket a dobozokba. Ehhez jön még az első osztályú olaj és esetleg egy csinos csomagolás, és egy ilyen konzerv ára feltartóztathatatlanul a 15 euró irányába csúszik. És meg is éri.
Új halak a konzervdobozban
A regionális fogyasztási szokások egy másik tényező, amely különböző halkonzerv-kínálathoz vezet. Egészen a közelmúltig ezek a termékek a termelőországokban maradtak, de a növekvő érdeklődéssel lassan beszivárognak a német és osztrák piacra is.
Például Franciaországban a szardíniát a lehető legpuhább és legzsírosabb állapotában szeretik, ezért oda főleg a szeptemberben fogott áru kerül konzervdobozba, ideális esetben szigorú válogatás után, jó olajjal, „évjáratos szardíniaként”. Spanyolországban és Portugáliában viszont inkább a fiatalabb és ropogósabb szardíniát kedvelik; abszolút különlegesség például a kis „sardinillas”, ahogyan azt például a Los Peperetes csúcsspanyol termelő teszi a dobozokba. Még érdekesebb, ami a makrélák terén történik: egyrészt egyre több olyan konzervdoboz kerül piacra, amelyben kicsi, fiatal, szardínia méretű példányok vannak – ilyen például a „caballitas”, a portugál csúcstermelő La Gondola látványosan purista doboztervezésével, vagy a galíciai Spanish Delicatessen terméke, másrészt a „lisettes”, a camargue-i Labonnemer terméke.
És ott vannak még azok a kis halak, amelyekről eddig alig hallottunk: például a fattyúmakréla (többnyire stöcker néven ismert), egy nagyon gyakori hal, amelyet Észak-Európában szinte kizárólag hallisztté dolgoznak fel, Spanyolországban és Portugáliában viszont a fajta apró ivadékait „jurelillo” vagy „chincho” néven előszeretettel használják szardínia-helyettesítőként. Vagy egy fregattmakréla nevű hal, amelynek egyetlen hibája az, hogy rosszabb a híre, mint közeli rokonának, az „igazi bonito”-nak. Marwan Saba saját, Pyscis nevű márkája számára – amely alatt minden évben 3000 darabos, szigorúan limitált mennyiségű szokatlan és mindig változó halkonzervet forgalmaznak – eredetileg le akart mondani a tonhalról, de nem tudott ellenállni a „bullet tuna”-nak, ahogy a fregattmakrélát angolul hívják: mert még sosem halászták túl, és valószínűleg sosem fogják; mert az „nemes” tonhalakkal ellentétben ez egy kishal, ezért alacsony a nehézfémtartalma is; és mert Európában fogják, a feldolgozásig nem kell mélyhűteni, és összességében fenntartható halfogyasztási élményt nyújt.
Aztán természetesen ott van még a számtalan ízletes kagyló – szívkagyló, kék kagyló, kardkagyló, néha még kacsakagyló/percebes is –, többnyire galíciai tenyészetből, polip, tintahal és társai, bacalhau minden formában, sőt még tengerisün-ikra is kerül konzervbe. Az ember majdnem úgy érzi magát, mint San Sebastián óvárosának legendás pintxo-bárjaiban, vagy mint a barcelonai Poble Sec negyedben található legalább annyira legendás Quimet & Quimet tapas-bárban, ahol 1914 óta készítenek hihetetlenül nagyszerű tapasokat nemes konzerváruból.
A vajas kenyér nem sors
És persze felmerül a kérdés: nem lenne ez elképzelhető Ausztriában is? Dehogynem, mondja Peter Zinter séf, aki néhány hónapja az Aiber család Eishken Estate-jénél helyezkedett el, hogy a halkompetencia-központ kis, Lieblinsgfisch nevű városi fiókjának konyhájában bistróételeket készítsen. Bár egy újságírói kacsának köszönhetően, amelyet az újságírók vidáman továbbítottak, azt a hírt keltették, hogy friss hal helyett konzervszardíniából készíti a Sarde in Saor-t, ez akkora keresletet generált a halkonzerv-ételekre, hogy egyszerűen teljesítette ezt a kívánságot: „Kicsit belesodródtam ebbe.” Gondolkodott egy kicsit azon, hogyan lehetne az olajszardíniát kulinárisan megvalósítani; eszébe jutott egy olyan változat, amellyel Harald Wohlfahrt egykor ámulatba ejtett: az évjáratos szardínia libamájjal, úgymond háromszorosan jó zsírral, nagyon kiváló; vagy pintxo-módra egy darab pirított baguette szardíniával á la française – fokhagymával, hagymával, párolt pirospaprikával és apróra vágott fűszernövényekkel, egyszerűen boldogítóan jó; vagy ami a leglenyűgözőbb: tojássárgájával és a szardíniás dobozból származó olajjal emulzióvá turmixolva, zsemlére tálalva és egy kis darab sós kapribogyóval díszítve – használhatnánk az „umami” kulcsszót, de nem muszáj.
A halkonzerv a gasztronómia számára több okból is érdekes, mondja Zinter: „Nincs lejárati idő, nem kell semmit levágni, tehát nincs veszteség, és valójában már el is van készítve…” Vannak is erre példák, teszi hozzá, mint a Szicíliában kultikus tiszteletnek örvendő pasta con le sarde, amit akár konzervszardíniával is el lehet készíteni, vagy a Madridban imádott krokett (croquetas), amelyhez többek között darált halkonzervet kevernek Manchego sajttal és besamellel, majd kisütnek. Ha már a sütésnél és panírozásnál tartunk: ha – végül is Ausztriában vagyunk – feltétlenül szükséges, ezt a konzervszardíniával is meg lehet tenni, de előtte mélyhűteni kell – „hogy ennek van-e értelme, az egy másik kérdés”. És próbálkozott már tatárral is: „íze top, de nem néz ki jól”. Igaz, inkább az Atari Gastroleku, a Txepetxa vagy a Gandarias pintxóira gondolunk.
Ignacio
Salztorgasse 7, 1010 Bécs
T 01/922 08 51
www.ignacio.at
Colono
Landstraßer Hauptstraße 6, 1030 Bécs
T 0660/936 24 37
www.colono.at
Hans Reh
Burggasse 20, 1070 Bécs
T 0650/741 67 67
www.hansreh.com
Loja Portuguez
Gersthofer Straße 8, 1180 Bécs
T 01/979 17 10
www.lojaportuguez.com
A kicsit más olajszardíniák
Több van belőlük, mint amennyit egy ember valaha is megkóstolhatna. De van néhány nagyon érdekes gyártó, akik közül néhányan érdekes, mert másfajta halakat tesznek a dobozokba: különösen kíméletes módszerrel fogott rendkívüli minőségű szardíniák, babymakrélák, fattyúmakrélák, fregattmakrélák és természetesen bacalhau.
Íme néhány példa:
Sardinas No. 124
Sardinillas/Rianxo, La Brújula
130 g/14,90 €
a Hans Reh-nél, Burggasse 20, 1070 Bécs, www.hansreh.com
10/10
A La Brújula a spanyol konzervgyártók Bentley-je. Bár bizonyítottan jobban fogynak a színes, retró dizájnú halkonzerv-csomagolások, itt (és más csúcstermelőknél, mint a Real Conserva Española vagy a Ramón Peña) olyan dizájnt választottak, amely inkább az értékes kozmetikai termékekre emlékeztet. Ezek a kis halak abszolút őrületesen jók, tökéletes tetőcserép-elrendezésben, látványra is abszolút telitalálat, nagyon friss, nagyon tenger ízű, majdnem egy kicsit olyan, mint az osztriga. A szardínia-tökéletességhez nagyon közel áll.

Auxis Rochei 2018, Pyscis
115 g/7,90 €
a Hans Reh-nél, Burggasse 20, 1070 Bécs, www.hansreh.com
9/10
Fregattmakrélát találni a konzervben szinte lehetetlen – legalábbis ezen a néven. Hogy számos drága Bonito del Norte konzervben valójában ez a közeli rokon van, több mint valószínű: az Andalúziában fogott makréla filéi ugyanúgy néznek ki, mint a bonitoé, de valamivel puhábbak, kíméletesebbek. Nagyszerű tonhal-„pótlék”.

Sardina Pilchardus
Geschmack 2020, Pyscis
130 g/12,90 €
a Hans Reh-nél, Burggasse 20, 1070 Bécs, www.hansreh.com
8/10
Marwan Saba a „Geschmack” (Íz) alcímű szardíniáihoz egy észak-spanyol termelő halát választotta, amelyet az állóhálós/Rianxo módszerrel fognak: kifogástalan látvány, nagy, hatalmas és gyönyörű szardíniák, amelyek vajként olvadnak a nyelven. Nagyon enyhe és lágy.

Small Mackerel in Olive Oil,
José Gourmet
120 g/6,90 €
a Colono-nál, Landstaßer Hauptstraße 6, 1030 Bécs, www.colono.at
7,5/10
Egy atlanti makrélához képest ezek a példányok a dobozban kicsik lehetnek, halkonzervként azonban ezek a „Small Mackerels”, alias Cavalinhas, meglehetősen hatalmas példányok, amelyekből éppen csak három fér bele a dobozba. Apropos doboz: a José Gourmet 2010-ben tartósan forradalmasította a portugál konzervpiacot, amikor nemcsak a csúcsminőségre helyezte a hangsúlyt (amit José különböző termelőktől szerez be), hanem mindenekelőtt egy teljesen új, modern dizájnra. Krémesen lágy halkonzerv, jó „harapással”, ropogós gerinccel és diós ízzel.

Codfish in Olive Oil and Garlic
José Gourmet
120 g/9,80 €
a Hans Reh-nél, Burggasse 20, 1070 Bécs, www.hansreh.com
7/10
És a tenger gyümölcseinek és egyéb finomságoknak a széles választékából egy képviselő a számos, egyre gyakrabban olajjal dobozolt tőkehalból: ezt a portugálok igazán tudják, szép, nagy darabok, nagyon különböző állaggal az igazi Bacalhau-élményhez. Az első falat sósnak tűnik, hamar megszokja az ember, a fokhagyma elegánsan a háttérbe húzódik. Egy kis majonézzel és korianderrel a krumplisalátába, és mindenki sír a boldogságtól...

Jurelillo en Escabeche,
Los Peperetes
120 g/7,30 €
www.peperetes.com
7/10
A fattyúmakréla konzervben igazi ritkaság, alig talál ki Spanyolországból és Portugáliából, és ott is nagyon gyorsan elfogy. Ezeknek a kis halaknak a különlegessége egy csontos borda, amely oldalt egészen a farokig húzódik, ami „ropogós” összetevőt ad nekik. A húsa valamivel szárazabb, mint a szardíniáé, fűszeres Escabeche-pácban nagy halkonzerv-élvezet.

Sardinillas de Rianxo,
Los Peperetes
120 g/12,95 €
a Wein & Co-nál, www.weinco.at
7/10
A Los Peperetes sok éve a spanyol halkonzerv-ágazat csúcstermelői közé tartozik, a választék széles, a csomagolás elegáns, a feldolgozott áru első osztályú. Ezek a miniszardíniák különösen csinos, jól válogatott példányok, krémes, de mégis strukturált testtel és finom, diós alapízzel. Nagyon szép szájérzet.

Carapau, Naval
120 g/3,95 €
a Hans Reh-nél, Burggasse 20, 1070 Bécs, www.hansreh.com
6/10
Fattyúmakréla, alias Holzmakrele portugálul: egy csinos, karakteres halkonzerv, ezüstös színnel és tetszetős termettel, ízben egyértelmű különbségek a meglehetősen „vajas” szardíniához képest, tengeri szellő jut az eszünkbe, kikötői móló, makréla. Kellemes textúra, határozott „harapással”.

Lisettes in Olivenöl vierge extra Bio,
Labonnemer
135 g/4,50 €
a Hans Reh-nél, Burggasse 20, 1070 Bécs, www.hansreh.com
3/10
Összehasonlításképpen ugyanaz a termék Franciaországból: furcsa látvány, nagyon sötét halak, sok olaj, ami ráadásul kicsit avasnak is tűnik.
