A-La-Carte

A vajas oldalon (2022/2)

Etikai okokból egyre több csúcsszakács mond le nemcsak a húsról, hanem általán
osságban az állati fehérjéről is. Ez elsősorban azokat a tenyésztőket érinti, akik elkötelezték magukat egy
állatbarát tartás
mellett. Hogy
konyhájuk minősége nyer-e
ezzel, az már kérdéses.


A tejzsír a napenergia egy része, amelyet a legelő füvei fogtak be, és a rajta legelő tehén csomagolt újra – lelkendezik Harold McGee amerikai szerző On Food and Cooking című alapművében. És valóban, a tehén – de a kecske és a juh is – nagy teljesítménye abban áll, hogy az emberi táplálkozásra teljesen alkalmatlan dolgot, azaz a füvet, értékes fehérjékké alakítja át. Pontosan ez a tulajdonság az állattenyésztés alapja, és tette lehetővé az emberek számára, hogy a világ olyan területeit is benépesítsék, mint például az Alpok, ahol az ehető növények termesztése csak korlátozottan vagy egyáltalán nem volt lehetséges.

A gazdák rendszerint sajtot készítettek a tejből, amit maguk fogyasztottak el, a tejzsírból pedig értékes vajat, amit eladtak. A vajjal főztek az uralkodók, valamint a jómódú városlakók is, amivel idővel az úgynevezett haute cuisine egyik alapvető elemévé vált. Ezt követően évtizedenként felbukkant egy-egy reformer, aki „új konyhát” hirdetett. Ezeknél az újításoknál a lényeget tekintve mindig ugyanarról volt szó. Mégpedig az emészthetőbb ételekről, a könnyebb elkészítési módokról, de mindenekelőtt a csökkentett zsírtartalomról – tehát kevesebb vajról. Így volt ez François-Pierre de La Varenne esetében a 17. században, majd Marie-Antoine Carême-nél (1784–1833), Auguste Escoffier-nél (1846–1935) és Paul Bocuse-nél (1926–2018). És most, a 21. században először áll fenn a veszély, hogy a vajat végleg kitiltják a felsőkategóriás konyhákból.
Legalábbis erre utal egyfajta vegetáriánus-vegán szél, amely tavaly a páraelszívókon keresztül behatolt a konyhákba és több csúcsszakács tudatába is. És arra ösztönözte őket, hogy töröljék a húst – és nem kevés esetben mindennemű állati fehérjét – az étlapjukról.

„Az állattenyésztésünk módja, amit az óceánokkal művelünk, az elfogyasztott mennyiségek – mindez nem fenntartható.”
Daniel Humm, Eleven Madison Park

A sort a svájci Daniel Humm nyitotta meg, aki világszerte nagy médiavisszhangot váltott ki azzal a bejelentésével, hogy New York-i háromcsillagos éttermében, az Eleven Madison Park-ban a továbbiakban nem használ semmilyen állati eredetű terméket. Az év vége felé ráadásul felbontotta az együttműködését a londoni Claridge’s hotellel, mivel a szálloda vezetése nem akart követni az ő vegán irányvonalát.

Már az előző év tavaszán megkapta a Michelin-csillagot a ONA – amelynek programadó neve az „Origine Non Animale” (nem állati eredetű) rövidítése –, mint az első vegán étterem Franciaországban. Körülbelül ugyanebben az időben jelentette be Alexis Gauthier sztárszakács, hogy londoni éttermében, a Gauthier Soho-ban áttér a tisztán vegán étrendre. Tavaly szeptemberben aztán a sokszoros csillagos Alain Ducasse megnyitott Párizsban egy Sapid nevű éttermet, amely saját állítása szerint 95 százalékban növényi alapanyagokra épít. És a dán Rasmus Kofoed, a koppenhágai Geranium étterem üzemeltetője is – amely nemcsak három Michelin-csillaggal büszkélkedhet, hanem az 50 legjobb étterem listáján is a második helyen áll – a jövőben nem használ többé húst. És, ahogy mondja, az állati fehérjét is „fokozatosan csökkenti”.

Dominique Crenn már 2018 óta húsmentesen főz kaliforniai Atelier Crenn éttermében. Tejtermékeket, tojást és halat továbbra is használ, de csak a vendégei számára. Nem pedig az amúgy biztosan nagyon hálás hajléktalanoknak, akiknek jótékonysági projektje keretében kizárólag tisztán vegán ételeket szolgál fel.

Rasmus Kofoed (®ClaesBech-Poulsen)

Nos, természetesen abból szeretnénk kiindulni, hogy ezek mögött a törekvések mögött nem az olcsó korszellem, hanem egy erkölcsileg kifogástalan hozzáállás áll a környezet, az állatok jóléte és a fenntarthatóság iránti őszinte aggodalom formájában. Daniel Humm például így magyarázta döntését: „Az állattenyésztésünk módja, amit az óceánokkal művelünk, az elfogyasztott mennyiségek – mindez nem fenntartható. Ha az Eleven Madison Park valóban a világ legjobb és leginnovatívabb éttermei közé tartozik, akkor itt egy lépéssel tovább kell lépni.”

Azonban megkérdezné az embert Hummtól, hogy vajon mivel dolgozott az említett, innovatív és vegán jövő felé tett lépés előtt? Bizonyára nem az ipari állattartásból származó hússal, hanem fenntartható és állatbarát módon tartott állatok húsával, olyan alternatív módon dolgozó és a kiválóságra törekvő gazdáktól, akik megérdemlik a csúcséttermek támogatását. Ez lenne ugyanis az a fajta hús, amit az ember egy ilyen kategóriájú étteremben és a menü árának ismeretében elvárna. Ahogy ott olyan halat is szívesen látna az ember, amelyet kis hajókból, legjobb esetben horoggal fogtak, és olyan halászok, akik minden előírást betartanak annak érdekében, hogy a faj állománya megmaradjon. „Humm azon törekvése iránt, hogy jó példával járjon elöl és pozicionálja az éttermét, megértéssel és tisztelettel is viseltetem” – kezdi Heinz Reitbauer –, „ami sokkal inkább irritál az állattartásról és a veganizmusról szóló általános vitában, az az, hogy mennyire összemosnak dolgokat.” Hiszen természetesen számtalan alternatíva létezik az ipari állattartásból származó hússal szemben – mondja a bécsi Steirereck konyhafőnöke és üzemeltetője, aki maga is tart sertéseket, juhokat és csirkéket, amelyeket az éttermében használ fel. „Még a saját lányomat is újra meg újra emlékeztetnem kell arra, hogy az állattartásnak különböző formái léteznek, és ezáltal a hús és az állati termékek is különbözők” – mondja Reitbauer. Ezért lenne szükség valójában sokkal több felvilágosításra – hangsúlyozza a konyhafőnök, aki nem utolsósorban a növényekkel és zöldségfélékkel végzett kiemelkedő és innovatív munkájáról ismert.

„Éttermünk feladataként tekintünk arra is, hogy képezzük a társadalmat, és egyúttal biztosítsuk a cserét, hogy vendégeinkkel megértessük: éppen Ausztriában van egy sor kiváló tenyésztő és termelő, akiket támogatni kell, nem pedig bojkottálni.”

„Sokkal több felvilágosításra van szükség az állattartás terén.”
Heinz Reitbauer, Steirereck

Ezek közé tartozik kétségkívül Daniela Wintereder és Fred Zehetner üzeme. A Weinviertelben található BOA-Farm-jukon olyan állattenyésztést folytatnak, amely vitathatatlanul az ország legpéldaértékűbbjei közé tartozik. Ügyfeleik között számos csúcsszakács található, akik mindannyian a legnagyobb elismeréssel szólnak a húsról, a tenyésztőkről és arról a módról, ahogyan az állataikat tartják és levágják. Ám nem mindenki fogadja őket szívesen. „Vannak olyan vendéglősök is, akik egyszer vásárolnak tőlünk, ékeskednek a nevünkkel, az állatbarát tartásról mesélnek a vendégeiknek, aztán soha többé nem látjuk őket” – meséli Daniela Wintereder –, „ilyenkor még az őszintébbek is szimpatikusabbak, akik vegán koszttal akarnak jelezni.”

A hozzá vásárló komoly szakácsoknak és vendéglősöknek persze örül a tenyésztő. Főleg azért, mert ők erősítik az üzem hírnevét, és az állatokkal való tiszteletteljes és állatbarát bánásmód üzenetét az ipari állattartás antitéziseként viszik ki a világba. A BOA-Farm 700 Angus marhája pedig valóban állatbarát körülmények között él. Nyáron több száz hektár legelőn legelnek, a téli hónapokra pedig egy tágas és fedett terület áll rendelkezésükre, ahová visszahúzódhatnak. A vágás kábító lövéssel, közvetlenül a legelőn történik, a darabolás pedig a gazdaság saját vágóhídján. „Nincs szállítás, tehát nincs stressz, nincs félelem és ezáltal nincs adrenalinkibocsátás sem” – magyarázza Wintereder. Az állatok addig kizárólag nyáron füvet, télen szénát és szilázst ettek. Takarmánykiegészítőt gabona vagy hüvelyesek formájában elvileg nem adnak nekik. „Mivel az emberi táplálkozásra is alkalmas, de a marhák fűevők, így nincs is rá szükségük” – erősíti meg a tenyésztő.

Nos, valószínűleg kevesen vitatják, hogy az ipari állattartás mai formájában sok minden nem működik jól. Hogy a tisztán növényi étrendre való áttérés-e az összes probléma megoldása, az már kérdéses. Hiszen az ipari mezőgazdaság hatalmas mennyiségű művelhető területet és óriási monokultúrákat, valamint a peszticidek folyamatosan növekvő használatát jelenti, minden ezzel járó problémával, mint például a rovarok pusztulása és a talaj kimerülése.

Ráadásul ezek közül a kultúrák közül jó néhány nem nélkülözheti a nagy mennyiségű mesterséges öntözést, mint például az egyre népszerűbb avokádó vagy a mandula esetében, amelyet a mandulatej-helyettesítőhöz használnak. A New York Timesban megjelent tanulmány szerint a vízhiányos Kaliforniában átlagosan 70 liter vízre van szükség ahhoz, hogy mindössze 16 szem (!) mandulát termeljenek. Nyilvánvalóan a fenntarthatóság témája
jóval összetettebb, mint ahogy Humm és sok elhivatott kollégája tudja, illetve beismerni hajlandó.

Kérdéses az is, hogy a mezőgazdaság reformjának helyes megközelítése valóban a csúcsgasztronómia konyháiban található-e meg. Még mindig vannak elegen a szakmában, akik ezt kétségbe vonják, és ki is merik mondani. Közülük való Ana Roš, akinek a szlovéniai Júliai-Alpokban található Hiša Franko éttermét néhány hete a New York Times beválasztotta a világ 52 legfenntarthatóbb úti céljának listájára.

„Alpesi völgyeink és alpesi legelőink környezete és tájképe aligha nyerne azzal, ha a legjobb, leggondosabb és a tájfenntartás szempontjából oly fontos beszállítóink bezárnák az üzemeiket, és kizárólag a tömegtermelés maradna fenn” – hangsúlyozza a sztárszakács. Ezenkívül – teszi hozzá – a tejtermékek nélkülözhetetlenek egy olyan haute cuisine számára, amely méltó erre a névre. „Ha egy konyhának igazán kreatívnak és izgalmasnak kell lennie, ha egyszerre akar meglepni és kielégíteni, miközben fenntartja az íz és az állag szükséges egyensúlyát, ahhoz állati fehérje és zsír kell” – mondja Roš. Természetesen lehet főzni ezek nélkül is – teszi hozzá.

Csak akkor azt másképp kellene nevezni, mint haute cuisine vagy fine dining. —

Daniela Wintereder, a Waldviertelben található BOA-Farm üzemeltetője, a legelőn néhány példaértékűen tartott Angus marhával

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!