A vendéglátósoknak az elmúlt években nagy adag frusztrációtűrésre volt szükségük. A becsületes házias kosztot kínáló vendéglők hanyatlása gyorsabban zajlott, mint azt bárki szerette volna. Ráadásul néhányan még mindig a koronavírus sötét időszakának utóhatásaival küzdöttek. Jelenleg pedig sok konyhaművész töpreng azon, hogy a fine dining egyáltalán kifizetődik-e még. És akkor ott vannak a Rossbarthék. Bár igazából ők Marco Barth és Sebastian Rossbach, akiknek látszólag olyan impregnált, minden időjárásnak ellenálló szakácskabátjuk van, amelyről a válság is úgy pereg le, mint az esőcseppek. A lezárások alatt kiváló minőségű pizzáikkal nyűgözték le a vendégeket. Ezt követte a 22k megnyitása, egy stílusos pizzéria a Tabakfabrikban, amely ideálisan illeszkedik a Klammstraßén található elegáns törzshelyükhöz. Aki azt hitte, hogy a két maratonista kifullad, az tévedett. Április óta ők üzemeltetik az Alt-Urfahr-i Schwarzes Schiffet. A varázslatos kerthelyiséggel rendelkező vendéglő igazi intézménynek számít, az előtte elterülő duna-parti sóderpadot gondosan felújították, és a kavicsos parttal meg a fűzfákkal együtt a szabadidő-bajnokok paradicsoma lett.
Rossbach és Barth a konyha olimpikonjai. Olyan szinten uralják a „fine dining pengét”, mint csak kevesen Felső-Ausztriában. Ennek ellenére szívügyük volt, hogy a hajót (Schiff) hagyományos vendéglőként vigyék tovább. Őszintén, földhözragadtan, minden sallang nélkül. Mivel nem tudnak egyszerre mindhárom helyen jelen lenni, szakértő konyhafőnököket vettek maguk mellé: Thomas Bitomsky (korábban Landhaus Bacher) és Markus Gumpinger (korábban Bootshaus) kormányozza a hajót a megfelelő irányba. A stáb krédója: szakértelem, szoros együttműködés olyan gazdákkal, mint Simon Humer (Biohof Thomabauer) vagy a Gegenleitner család a Gutshof Midanaundtól. A tisztességes fizetések, a kézműves munka és a legjobb bio-alapanyagok természetesen tükröződnek a Schwarzes Schiff ételeinek árában, amely a Salzburgból vagy Bécsből érkező igényes ínyencek számára érthető, a linziek számára viszont még kissé szokatlan. Nem baj, itt a minőségi vezető szerepről van szó. A rendesen elkészített marhahúsleves csíkká vágott palacsintával és bőséges snidlinggel erőt és optimizmust ad, hogy jó így folytatni. A füstölt pisztráng a tormától ébredő csípősséggel, az almadarabok frissítő savasságával, az uborkakockákkal és az étvágygerjesztő kaporaromával tökéletes példa arra, milyen egyszerűen összeállítható egy étel anélkül, hogy feleslegesen összezavarná a vendéget.
A lenolajos burgonya, a Mühlviertel régió kultikus étele, modern interpretációt kap: a Rossbarthék a fogást zsírosabb burgonyából állítják össze, ahelyett, hogy a krumplit szeletelnék és tejjel lassan krémesre főznék. Cserébe egy klasszikust, a fasírtot emelik piedesztálra. Szépen átsütve, zsenge, szaftos hús, amit nem hígítanak túlzottan beáztatott zsemlekockákkal. Hozzá vajas püré és egy szívmelengetően finom pecsenyelé. A konyha az első zsenge spárgát nudlival, ropogós krutonnal és egy kellemesen könnyű hollandi mártással tiszteli meg, amely a szakácsok etikai kódexének megfelelően házilag készül. A desszertkínálat a somlói galuskával vagy a morzsasütivel talán még hiányos, cserébe a borlap – főleg egy vendéglőhöz képest – több mint tisztességes. Kilencféle buborékos ital közül lehet válogatni: pezsgő, Pet Nat a Lichtenberger Gonzáleztől, igazán menő fehérborok a fiatal vachaui Von der Vogelwaide borászattól, valamint egy kis, de kiváló vörösbor-választék. A frusztráció a múlté, most az öröm veszi kezdetét.
Philipp Braun
Konyha ●●●●○
Hangulat ●●●●○
Borok ●●●●●
Zum Schwarzen Schiff
Obere Donaustraße 36, 4040 Linz
T 0660/410 61 21
zumschwarzenschiff.at