Szöveg: Claudia Schemerl-Streben Fotók: Stephanie Golser
A brigád fekete szakácskabátban szaladgál a salzburgi Ikarus étterem fénnyel teli konyhájában. Főműsoridő. Látszólagos káosz tör ki, amelynek megvan a maga rendje: a megnyúzott ördöghalat lardóba tekerik, és vákuumban pontosan 38 fokos maghőmérsékleten sütik meg, karfiolrózsákból precízen nyers kuszkuszt készítenek, két állomással arrébb pedig éppen az utolsó másodpercet számolják, mielőtt egy gyors kéz egy merőkanállal kiemeli a halszálkákat a tűzforró fritőzolajból. Az egyetlen dolog, ami nincs megfigyelés alatt, az a sütő, amelyben tojásos tejbe áztatott pirítósszeletek hevernek, s percről percre egyre sötétebb színt öltenek, míg végül ízléstelen, fekete, porózus téglákként riasztó szagot nem árasztanak.
„Forget about it” – szólt a vendégszakács, a stockholmi Daniel Lindeberg szokatlan utasítása. Teljesen feketének kell lenniük, mondta, mielőtt kihúzta a sütőből a hetedik fogáshoz szánt elszenesedett darabokat, majd mézzel, forró tejjel és sóval kenyérpudingkrémmé mixelte azokat. Mellé élesen átsütött fésűkagylókat, valamint világos és karamellizált karfiolpürét helyezett, és az ételt szénával megszórva küldte ki a vendégeknek. „Az elején azt hittem, megőrült, de a keserű és édes elemek kombinációja miatt egy teljesen harmonikus étel lett” – áradozik a provokatív kreációról Roland Trettl (Megj.: a világutazó és az Ikarus executive séfje tíz év után december elején adta át a konyhavezetést Martin Kleinnek). Meglepte őt a szingapúri Tippling Club séfje, Ryan Clift is. A brit séf bunsen-égővel égette meg a kókuszdióhéjakat, amelyek így a várt keserű ízek helyett sós aromát fejlesztettek. A finom érzékű szakács a mozsárban összezúzott port fűszerként használta a langusztákhoz, és mellé dashi-lében főtt nyílgyökér-keményítőből készült tésztát tálalt. A San Franciscó-i 2-csillagos séf, Daniel Patterson ezzel szemben markáns pörkölt aromákkal dolgozott, és beépítette azokat egy desszertbe: utolsó fogásaként a lágy, ragacsos mályvacukrot egy tömören fagyasztott, frissítően savanyú verzióvá (sok lime-lével) alakította át, bekente habcsókmasszával, és a felületét egy izzó darab japán Kishu-Bichotan aktív szénnel mélyfeketére sütötte. „Keserű jegyek nélkül az egész unalmas lenne, de így egy bombajó desszert lett!”
Helyszínváltoztatás. A futurisztikus Hangar 7 üvegkockától légvonalban 27 kilométerre egy másik szakács is játszik a tűzzel. A 2012-es átépítéssel és bővítéssel a séf, Andreas Döllerer megháromszorozta munkaterülete nagyságát, és a legmodernebb technikával turbózta fel. Az új felszerelés része nemcsak egy high-tech kerámiából készült Green Egg faszénsütő, amelyet a séf a munkaasztalba süllyesztett, és amihez egy speciális elszívót is vásárolt. Viszonylag archaikusnak, de rendkívül funkcionálisnak bizonyult a falazott kandalló is, amely mind a lobby-, mind a bárterület felől üvegfalakon keresztül látható. Nemcsak fa ég benne, hanem ehető szerves anyagok is. „Szinte mindent kipróbáltunk” – meséli Döllerer, akinél már hús, gyümölcs és zöldség is landolt a forróságban, bár számára csak az utóbbi teszi ezt ízvilágban értelmezhetővé. „A hús egyszerűen kiszárad, az elszenesedésnek semmilyen pozitív hatása nincs rá. Ezzel szemben a gyökérzöldségek íze ezzel a főzési módszerrel koncentráltabbá és szaftosabbá válik.” A sztárszakács kandallóban sült csicsókaként teszi a bézs-rózsaszín gumókat az étlapjára. Egy-két órát töltenek – rendszeres felügyelet mellett („ha forgatás szükséges”) – a közvetlen parázsban, mielőtt a hosszú konyhai csipesszel kiemelné őket a forróságból, és megszabadítaná őket a védő alufólia-rétegtől. A zöldség eközben nem szenesedik el teljesen. Döllerer csak célzottan égeti meg a gyökérzöldség külső rétegeit, hogy aztán kikaparja a fehér magot, amelyből aromás, diós, finom pörkölt jegyekkel rendelkező krém keletkezik, amelyet zöldséges fogásként párolt csicsókadarabokkal, savóval és friss szénával tálal, vagy mikrofinom hamuval megszórva, amelyhez a gumó koromfekete héját használja fel porrá őrölve.
A tiroli avantgárd séf, Simon Taxacher is fekete porral dolgozik. Egy éve teszi a póréhagymát, padlizsánt vagy burgonyát a pokolian forró faszéngrillbe, és égeti bennük a nyersanyagot addig, amíg már nincs bennük folyadék, polisztirol állagot vesznek fel, de még megőrzik eredeti formájukat. Egyensúlyozás ez a penge élén, mivel minden darabnak más a folyadéktartalma, ezért a szakács következetesen kiválogatja azokat a példányokat, amelyek nem szenesedtek el a legbelsejükig. Csak röviddel az ehető szén további feldolgozása előtt nyúl Taxacher a mozsárhoz és a törőhöz, darálja le a mattfekete darabokat – amelyek különösebb nyomás nélkül összeomlanak –, és Maldon-sóval ízesíti a port. „Hamujának” elkészítéséhez a sztárszakács több menetben 200 fokra hevíti fel a grillt, közvetlenül a parázsba helyezi a zöldségeket, és hagyja csökkenni a hőmérsékletet, hogy kíméletesen égesse el az alapanyagot, és ne vegye el tőle teljesen az eredeti saját ízét, „különben csak keserű lesz”. Akárcsak kollégája, Döllerer, Taxacher is értékeli a csicsóka aromáját: az édeskés gumó hamuját pácként használja, 24 órán át marinál vele bárányt vagy alpesi sertést, és a húst – viszonylag kíméletes 150 fokon – szintén közvetlenül a parázsban süti meg, mielőtt a fekete, enyhén összehúzó hamukéreggel tálalná. Megvizsgálta az articsóka szélsőséges hőre adott ízbeli reakcióját is. Az eredményt a kegyetlen „Ehetetlen!” ítélettel kommentálta. Röviden és határozottan nyilatkozott a dán szakácsok nemzeti sportjáról, a szénából való hamukészítésről is: „Ezt mi nem csináljuk.”
Harald Irka számára, aki az északi konyha elkötelezett híve, viszont ez egy olyan diszciplína, amely közel áll hozzá. Amióta elfoglalta a stájerországi Saziani Stub’n étterem konyhafőnöki pozícióját, a 21 éves kivételes tehetség rendszeres időközönként lángra lobbantja a szénát a konyhaajtó előtt (és ezzel gyakorlatilag a Neumeister borászcsalád szőlőültetvényei között), vagy megelőzésképpen minden ablakot kinyit, amikor 300 fokra hevíti a sütőjét, és abban tudatosan órákig éget élelmiszereket. Hetente egyszer a munkahelye a fekete por gyártására van fenntartva, amely bár mindig ugyanúgy néz ki, mégis más az íze, és homeopátiásan adagolt fűszerként mind a „földes” vagy „zöld” menüjének indítása előtt egy köszöntő falatkában (például hamuhab lencsével és szalonnával), mind pedig közvetlenül az ételek sorozatába beépítve szerepel. Irka, aki szerint „egy kis pörkölt aromával minden jobban ízlik”, előszeretettel lehel további aromát a kíméletesen főtt zöldségekbe saját hamujával. Zellert éget, de tesz a sütőbe pácolt, oxidált diót és még citrusgyümölcsöket is, mint például lime-ot, amelyek a szenesedési folyamat végére nem keserű jegyekkel telítődnek, hanem még mindig tartalmazzák azt az édes savasságot, amellyel a fiatal szakács az édesvízi rákból, sütőtökös-yuzu töltött tésztákból, pácolt sütőtökből és rákolajból álló ételét hangsúlyozza.
Vissza a Hangar 7 alagsorába, ahol Roland Trettl egy látszólag banális ételt emel új szintre: sóból, lisztből, tojásból és faszénből készít egy tésztát, amely szerkezetében és színében elsőre egy holdbéli tájhoz hasonlít. A képződményt homogén masszává gyúrja, kinyújtja, szénát és pancettába tekert mogyoróhagymát tesz rá, és a száraz fűszálak egy részét bunsen-égővel égeti el, mielőtt a tésztát újra bezárná, a sütőbe tolná, és a még gőzölgő belsőséget 40 perces sütési idő után Gruyère-szarvasgomba-habban merítené el.
Mellesleg egy olyan étel, amelyet könnyű otthon is elkészíteni, és maradandó benyomást hagy a vendégekben, amint azt a szerző megállapíthatta. Feltéve, ha az ember rendelkezik egy nagy teljesítményű, éles késű ételfeldolgozóval, kockáztat – a faszén a használati útmutatóban természetesen nem szerepel aprítóanyagként –, és nyugodt marad, amikor a darabok teljes erővel csapódnak a plexiüveg falához. A tiszta kilátás ugyanis a centrifugálás után örökre a múlté.
Címek
Döllerer’s Genießerrestaurant
Am Marktplatz 56, 5440 Golling
Tel.: 06244/42 20-0
www.doellerer.at
Ikarus
Im Hangar 7
Wilhelm-Spazier-Straße 7a, 5020 Salzburg
Tel.: 0662/21 97-77
www.hangar-7.com
R Simon Taxacher
Aschauer Straße 46, 6365 Kirchberg in Tirol
Tel.: 05357/25 27
www.rosengarten-taxacher.com
Saziani Stub’n
Weingut Neumeister
8345 Straden 42
Tel.: 0347/86 51
www.neumeister.cc
Ahol szintén hamuval & szénnel főznek:
Mraz & Sohn
Wallensteinstraße 59, 1200 Wien
Tel.: 01/330 45 94
www.mraz-sohn.at
Tian
Himmelpfortgasse 23, 1010 Wien
Tel.: 01/890 46 65
www.tian-vienna.com
Harald Irka, Saziani Stub’n
Nyúl. Zeller. Dió. Bodza
4 személyre
A nyúlgerinchez
4 nyúlgerinc
10 g barna vaj
300 ml dióolaj
50 g dióhamu
Maldon tengeri só
A dióhamuhoz
600 g pácolt fekete dió
A zellerpüréhez
1 zellergumó
100 g vaj
50 ml tejszín
A párolt sárgarépához
400 g sárgarépa (Deep Purple vagy Purple Haze)
A fekete dió pácleve
50 ml verjus
50 g vaj
Maldon tengeri só
A bodzakrémhez
100 g bodzabogyó
1 g xantán
40 ml repceolaj
10 ml bodzaecet
Tálaláshoz
12 levél vörös madársóska (Oxalis)
12 levél vörös erdei madársóska
pácolt zellergumó
A nyúlgerincet tisztítsuk meg a bőrtől és az inaktól, majd egy serpenyőben kevés barna vajon hirtelen süssük kérgesre. A dióolajat melegítsük 59 °C-ra, és tegyük bele a húst. Állandó hőmérsékleten kb. 16 percig főzzük, majd 15 percig pihentessük. Tálalás előtt tegyük néhány percre a meleg olajba.
A dióhamuhoz a fekete diót vágjuk vékony szeletekre, és hagyjuk elszénásodni a sütőben 200 °C-on. A diót szárítsuk egy éjszakán át aszalógépben, majd őröljük finomra.
A zellerpüréhez tegyük a gumót egy edénybe, és fedjük le alufóliával. Sütőben 100 °C-on kb. 24 órán át főzzük. A zellert hámozzuk meg, a héját tegyük félre. A zellert a vajjal és a tejszínnel a Thermomixben dolgozzuk finom pürévé. A héjat 300 °C-on égessük el a sütőben, majd az elszenesedett héjat őröljük finomra.
A párolt sárgarépához mossuk meg és hámozzuk meg a gyökérzöldségeket. Egy sárgarépát vágjunk 1 cm vastag szeletekre. A többi répát préseljük ki. A fekete dió páclevét karamellizálódásig redukáljuk be. Adjuk hozzá a répaszeleteket, és öntsük fel verjusszal. Öntsük hozzá a répalét, és pároljuk benne a répákat. Tálalás előtt keverjünk hozzá hideg vajat, és sózzuk ízlés szerint.
A bodzakrémhez a bogyókat mossuk meg, és melegítsük fel egy edényben. Főzzük 10 percig, majd passzírozzuk át szitán. A levet a xantánnal, az olajjal és a bodzaecettel turmixoljuk össze. Töltsük flakonba, és tegyük hideg helyre.
A nyúlgerincet melegítsük fel, és ízesítsük tengeri sóval. Forgassuk zellerhamuba, és vágjuk darabokra. A zellerpürét és a párolt sárgarépát rendezzük el a tányéron. Helyezzük rá a húst, mellé osszuk el a bodzakrémet és a bodzakapribogyót. A pácolt zellerszeleteket szórjuk meg dióhamuval, és helyezzük a húsra. Erdei madársóskával és madársóskával tálaljuk.

Simon Taxacher, R Simon Taxacher
Tiroli alpesi sertés, csicsókahamu & bab
4 személyre
Az alpesi sertéshez hamuban
600 g csicsóka
4 tiroli alpesi sertésgerinc
200 g csicsókahamu
200 ml olívaolaj
só
frissen őrölt bors
1 rozmaringág
2 szegfűszeg
1 borókabogyó
1 babérlevél
4 szem bors
A fehérbab-püréhez
300 g fehér Borlotti-bab (6 órán át hideg vízben áztatva)
2 mogyoróhagyma (pucolva és kockázva)
5 cl fehér portói bor
250 ml tej
250 ml tejszín
100 ml szárnyas alaplé (csemegeüzletből)
10 g szardella (olajban pácolt, finomra vágva)
só, bors, citromlé
1 csipet szerecsendió
1 evőkanál barna vaj
A csicsókatekercsekhez
6 közepes csicsóka (roppanósra főzve)
barna vaj
A zöldbab-püréhez
3 csokor borsikafű
500 g zöldceruzabab
20 g spenót (blansírozva és finomra vágva)
só, cayenne-i bors
10 ml fehér balzsamecet
1 csepp citromlé
A babkörethez
20 g fehérbab-mag (6 órán át hideg vízben áztatva)
50 g hasaalja szalonna
6 szál borsikafű
só, fehér balzsamecet
A díszítéshez
200 g zöld bokorbab (roppanósra főzve)
20 fekete babmag (6 órán át hideg vízben áztatva)
Az alpesi sertéshez a csicsókát egyenként csomagoljuk alufóliába. A faszéngrillt 250 °C-ra fűtsük fel, és helyezzük a csicsókát az izzó parázsba. 2 óra elteltével forgassuk meg, tegyünk hozzá szenet, és tartsuk a hőmérsékletet további 2 órán át. A csicsókát hagyjuk a parázsban kihűlni, vegyük ki a fóliából, és a Thermomixben őröljük finom hamuvá. Az előkészített húst sózzuk, borsozzuk enyhén. Ezután forgassuk csicsókahamuba, fűszernövényekkel és fűszerekkel együtt vákuumozzuk, és hagyjuk 24 órán át marinálni. A grillt gyújtsuk be, és hagyjuk a faszenet 150 °C-ra visszahűlni. A marinált húst tisztítsuk meg a fűszernövényektől, csomagoljuk hőálló sütőpapírba, majd alufóliába. A húst tegyük az izzó parázsba, rövid időközönként forgassuk, és hőmérő segítségével 55 °C-ig süssük, majd hagyjuk a grillen pihenni.
A fehérbab-püréhez a babot és a mogyoróhagymát pirítsuk meg enyhén, öntsük fel portói borral, tejjel, tejszínnel és szárnyas alaplével, majd főzzük puhára, amíg a folyadék szinte teljesen el nem párolog. Adjuk hozzá a szardellát, aprítóval pürésítsük finomra, és szűrjük át finom szitán. Sóval, borssal, citromlével és szerecsendióval ízesítsük, majd adjuk hozzá a barna vajat.
A csicsókatekercsekhez két darab csicsókát vágjunk hosszában 1,5 mm vékony szeletekre. A csíkokat egymást fedve helyezzük frissentartó fóliára. A fehérbab-pürét keverjük el a szardellával, és nyomjuk a csicsókaszeletekre. A fólia segítségével tekerjük fel szorosan. A csicsókatekercseket éles késsel vágjuk 5 cm hosszú darabokra, és glaszírozzuk barna vajjal. A maradék csicsókát vágjuk cikkekre, és süssük meg a faszéngrillen.
A zöldbab-püréhez a borsikafű leveleit tépkedjük le a szárakról, és főzzük vízben, amíg teljesen meg nem puhulnak, majd hűtsük le jeges vízben. A zöldbabot tisztítsuk meg, mossuk meg, és sós vízben főzzük puhára. Utána hűtsük le jeges vízben. A babot, a spenótot és a borsikafüvet aprítóban mixeljük sima pürévé. Ízesítsük sóval, borssal, ecettel és citromlével.
A babkörethez az áztatott babmagot a szalonnával, a borsikafűvel, sóval és kevés ecettel főzzük vízben puhára. A csicsókatekercseket 90 °C-os sütőben 4 percig melegítsük. A zöldbab-pürét a tekercsekkel és a babbal rendezzük el a tányéron. A babmagot és a bokorbabot kevés vajban melegítsük fel, szintén tálaljuk, és díszítsük a babkörettel. Helyezzük rá az alpesi sertést, és kevés pecsenyelével, valamint csicsókacikkekkel tálaljuk.

Andreas Döllerer, Döllerer’s Genießerrestaurant
Csicsóka savóval és hegyi szénával
4 főre
A párolt csicsókához
4 nagy csicsóka
150 g vaj
100 ml szárnyas alaplé
só
2 ág citromkakukkfű
10 szem bors
1 babérlevél
4 cl rizlingecet
A csicsókakrémhez
6 nagy csicsóka
1 evőkanál vaj
100 ml tej
50 ml tejszín
TBA-ecet
só, bors, szerecsendió
A csicsókachipshez
3 szem főznivaló burgonya
2 csicsóka
3 ek napraforgóolaj
só, szerecsendió
A savómártáshoz
2 salottahagyma
50 g póréhagyma (csak a fehér része)
80 g zeller
20 g vaj
15 szem fehér bors
2 babérlevél
3 borókabogyó
kakukkfű
rozmaring
200 ml fehérbor
250 ml savó (Fürstenhof)
100 ml marhahúsleves
50 g borjúpecsenyelé (jus)
A savóhabhoz
2 salottahagyma
50 g póréhagyma (csak a fehér része)
60 g zeller
30 g vaj
só
10 szem bors
2 babérlevél
5 ág kakukkfű
50 ml fehérbor
300 ml savó (Fürstenhof)
200 ml marhahúsleves
A tálaláshoz
morzsolt csicsókachips
pirított lenmag
citromkakukkfű
némi széna, madársóska
A párolt csicsókához egy mélyebb serpenyőben olvasszuk fel a vajat, és hagyjuk megbarnulni. Adjuk hozzá az egész csicsókákat a többi hozzávalóval együtt. Fedjük le a serpenyőt alufóliával, és tegyük 160 °C-ra előmelegített sütőbe kb. 90 percre, amíg a csicsóka megpuhul.
A csicsókakrémhez a csicsókát csomagoljuk alufóliába, és süssük a kandallóban kb. 1 órán át. Kb. 5 mm-es égett rétegnek kell kialakulnia rajta. Félbevágjuk, és a fehér gyümölcshúst egy kanállal kikaparjuk. Egy kis edényben olvasszunk vajat, hagyjuk megbarnulni, tegyük bele a csicsókát és enyhén pároljuk meg. Öntsük fel tejjel és tejszínnel. Amint a folyadék szinte teljesen elpárolgott, az egészet turmixoljuk finom krémmé. Ízesítsük ecettel, sóval, szerecsendióval és borssal.
A csicsókachipshez a burgonyát és a csicsókát hámozzuk meg és préseljük ki a levüket. A levet egy kevés sóval és szerecsendióval, folyamatos kevergetés mellett forraljuk fel. A besűrűsödött levet mixeljük össze napraforgóolajjal, hogy sűrű masszát kapjunk. Kenjük ezt két sütőpapír közé, és süssük ropogósra, aranybarnára a grilllemezen.
A savómártáshoz a salottahagymát, a póréhagyma fehér részét és a zellert vágjuk apróra. Egy edényben a zöldségeket vajon, kis lángon dinszteljük meg, adjuk hozzá a fűszereket és a zöldfűszereket, majd öntsük fel fehérborral. A fehérbort forraljuk el teljesen, majd öntsük fel a savóval. A savót forraljuk szinte teljesen a felére. Végül öntsük fel a marhahúslevessel és hagyjuk enyhén főni. Ízesítsük kevés borjúpecsenyelével (jus), és szűrjük át a mártást egy szitán.
A savóhabhoz a salottahagymát, a póréhagyma fehér részét és a zellert vágjuk apróra, majd egy edényben vajon dinszteljük meg. Adjuk hozzá a fűszereket és a zöldfűszereket, majd öntsük fel fehérborral. Hagyjuk enyhén főni, amíg a bor teljesen elpárolog. Öntsük fel a savóval és a marhahúslevessel, majd hagyjuk enyhén főni. Ízesítsük sóval, borssal, és szűrjük át egy szitán.
Helyezzük a párolt csicsókát a tányérra, kenjük mellé a krémet, és tálaljuk a savóhabbal, -mártással, valamint a morzsolt csicsókachipsszel, lenmaggal, citromkakukkfűvel, madársóskával és szénával.

Roland Trettl, Ikarus
Salottahagyma szénás sókéregben, pancettával és Gruyère-szarvasgomba mártással
4 fő részére
A szénás sókéreghez
1 kg búzaliszt (405-ös típus)
1 kg tengeri só
400 ml víz
4 tojás
100 g égetett faszén (aprítva)
A szénás sókéregben sült salottahagymához
2 marék aromás széna
8 salottahagyma
8–12 hajszálvékony szelet pancetta
A Gruyère-szarvasgomba mártáshoz
80 g vaj
40 g salottahagyma (finomra kockázva)
60 g friss csiperkegomba (finomra szeletelve)
120 g szarvasgombás pecsenyelé (jus)
40 g Gruyère (frissen reszelve)
A szénás sókéreghez
Keverjük össze a búzalisztet és a tengeri sót egy tálban. A vizet, a felvert tojásokat és az aprított faszenet tegyük egy turmixgépbe, és jól mixeljük össze. Adjuk a folyadékot a liszt-só keverékhez, és gyúrjuk sima tésztává a kezünkkel.
A salottahagymához
Nyújtsuk ki az előkészített szénás sókérget egy 1 cm vastag, ovális lappá, és helyezzük egy sütőpapírral bélelt tepsire. A bal felére osszunk el egy marék szénát. Hámozzuk meg a salottahagymát, és a héját helyezzük a szénára. A meghámozott salottahagymákat csomagoljuk hajszálvékony pancettaszeletekbe, és helyezzük egymás mellé a szénaágyra. Fedjük be a salottahagymát egy marék szénával. Egy gázpisztollyal gyújtsuk meg a felső szénát egy ponton, majd azonnal fújjuk el. Hajtsuk a sókéreg jobb oldalát a töltelékre, és jól nyomkodjuk össze a széleket. Tegyük a tepsit a 170 °C-ra előmelegített sütőbe, és süssük a salottahagymát 40 percig. Vegyük ki a szénás sókérget a sütőből.
A Gruyère-szarvasgomba mártáshoz
olvasszunk vajat egy edényben. Adjuk hozzá a salottahagymakockákat és pároljuk üvegesre. Adjuk hozzá a gombaszeleteket, és néhány percig pároljuk szín elvesztése nélkül. Öntsük fel szarvasgombás pecsenyelével (jus), és az egészet főzzük néhány percig. Végül alaposan mixeljük össze. Adjuk hozzá a frissen reszelt Gruyère-t, melegítsük fel, és újra mixeljük habosra.
Óvatosan törjük fel a sókéreglapot egy késsel. Vegyük ki a salottahagymát, és távolítsuk el a szénamaradványokat. Tegyünk két-két salottahagymát négy kis tálkába. Ezután öntsük körbe a habosra mixelt Gruyère-szarvasgomba mártással, és tálaljuk.
