A-La-Carte

Kívül kemény, belül puha (2012/4)

A macaronok, ezek a törékeny, ropogós-puha mandulás habcsókok jelenleg a legmenőbb bonbonok. És ez nem véletlen, hiszen alig van más olyan sütemény, amely színesebb, kreatívabb, finomabb, és egyben bonyolultabb is lenne.


Szöveg: Florian Holzer · Fotó: Luzia Ellert
Csakhogy ezek nem egyszerűen színes kekszek, hanem macaronok. A macaron pedig a párizsiaknak egyrészt őrülten fontos, másrészt Pierre Hermé süteményei a Ladurée alkotásai mellett a világ legjobbjai, leghitelesebbjei közé tartoznak, harmadrészt pedig Hermé mester rendkívül ügyesen szítja a vágyat azzal, hogy évente többször is teljesen új kreációkkal áll elő, amelyeket egyszerűen muszáj megkóstolni, hogy az ember érdemben hozzá tudjon szólni. A macaront ajándékba visszük, de akkor is vesszük, ha vendégek jönnek; a macaronról beszélünk, mindenkinek megvan a kedvenc gyártója, a macaron életstílust jelent, március 20-án pedig megünneplik a „Jour du Macaron”-t. Ez éppen Párizs.
Ezt pedig Ausztriában viszonylag nehéz elképzelni, hiszen a cukrászok abban az országban, amely azzal dicsekszik, hogy a világ legjobb édességkultúrájával rendelkezik, nevük szerint alig ismertek, nemhogy sztárhírnévvel vagy kultuszstátusszal rendelkeznének. Ez körülbelül olyan lenne, mintha például a Leschanz, a Xocolat, a Fruth vagy a Demel évente kétszer kiadna egy limitált Mozart-golyó kiadást, a média beszámolna róla, és egész Bécs legalább annyira érdeklődne ezek iránt az ideiglenesen elérhető, mindenki által vágyott pralinék iránt, mint például az új iPhone iránt. Abszurd gondolat, világos, bár az elmúlt években újra és újra megpróbálták néhány látnokok, hogy ennek a párizsi, színes, ropogós habcsókok körüli bájos felhajtásnak Bécsben is alapot teremtsenek.
Érdekes módon a párizsi süteményekért tett erőfeszítések némileg egy időben történtek, hiszen 2006-ban a Kurkonditorei Oberlaa elkezdte árusítani az úgynevezett „Laakronen”-jeit. Egy évvel később nyitotta meg kapuit a Schwarzen Kameel cukrászdája, amely nemcsak optikailag igazodott a párizsi példaképek ékszerbolt-esztétikájához, hanem szintén foglalkozott macaron-készítéssel, valamint Eduard Fruth csokoládé-cukrászdája, az „au Márciusé”. És a sokat utazott mestercukrász és nemzetközileg elismert oktató is belevágott a ropogós mandulás habcsókokba. 2009-ben végül a lélegzetelállító kínálatáról a csokoládérajongók körében világszerte ismert Xocolat csokoládé-kompetenciaközpont még a Ladurée-macaronok egy kis választékát is kínálta.
Időközben a színes gombok már szinte minden cukrászda repertoárjába beletartoznak, még a McDonalds is tart „McCarons”-t a McCafé-fiókjaiban, ám azt még nem figyelték meg, hogy Bécsben valaha is sorban álltak volna az emberek a ropogós falatokért. „A felhajtás nálunk mindenestre véget ért”, véli Thomas Scheiblhofer, a bécsi Tian étterem cukrásza és macaron-specialistája, „de a macaronok ennek ellenére már nem fognak eltűnni Bécsből”. A Kameel mindenesetre leállította a kényes sütemények gyártását, a példakép Pierre Hermé-t egyszerűen megközelíteni sem tudták, ismeri el Peter Friese, a Kameel főnöke. A Xocolat is kivette a kínálatából a Ladurée-termékeket, és a rendkívül frankofil „Der Wein” nagyborászatban is áldozatul esett a kínálat szűkítésének a kezdetben kínált, párizsi csemegegurutól, Fauchon-tól származó macaron. Talán azonban csak egy átmeneti mélypont.
Amilyen rövid a macaron története Ausztriában, olyan hosszú Franciaországban, bár nem minden kétséget kizáróan dokumentált. Az viszont logikusnak tűnik, hogy az elődjeik az arab térségből származnak – ahol először is az édes mandulás sütemények, másodszor pedig a cukrászművészet már jóval az európai tésztafélék időszámítása előtt létezett –, és onnan kerültek Szicíliába. Mint oly sok minden ízletes dolog, a finomra őrölt mandulalisztből (maccare, olaszul annyi mint szétnyomni, összezúzni) készült sütemény hagyománya a reneszánsz idején Caterina de’ Medici révén került a francia királyi udvarba, legalábbis a legenda, a Larousse és a Wikipédia szerint. Ott kezdte el a 20. század elején a Ladurée-ház a – akkor még puha – habcsókokat ganache-sal tölteni, illetve később meghatározni mai formájukat és megjelenésüket. A macaronok azonban Pierre Hermé, Gaston Lenôtre – a modern cukrászat Bocuse-e és Robuchon-ja – tanítványa, sous-chefje és főcukrásza révén váltak nemzeti trendüggyé. Hermé alkotásait a Lenôtre, majd később a Fauchon számára szerte a világon a leghevesebben másolták és utánozták, 1997-ben Hermé tanácsadóként a Ladurée-hez ment, 1998-ban a sztárcukrász első saját üzletével önállósította magát, időközben már csak Párizsban hét üzlete van, Londonban, Tokióban és Dubajban pedig (nem csak) a macaronokat lehet beszerezni. Több mint 300 munkatárs dolgozik immár Pierre Hermé-nek, Hermé maga az „Academie Culinaire” tagja, a Becsületrend lovagja és az „Ordre National du Mérite agricole” tisztje.
Thomas Scheiblhofer, a fiatal felső-ausztriai cukrász, aki linzi tanulóévei után elhatározta, hogy látni akar valamit a világból általában, és a cukrászat világából különösen, dolgozott egyszer Hermé-nél – ha csak három napot is, de legalább. A macaron-guru életútja és termékfilozófiája mindig is lenyűgözte, a habcsók témája mindig is kihívást jelentett számára („már a záróvizsgán is kényes történet volt, gyorsan túl magasra, túl laposra vagy túl szárazra sikerült...”), és amikor volt néhány nap szünete Párizsban, egy ismerőse lehetővé tette, hogy a szabadidejét a macaron-világ központjában töltse. Megismerte a kreatív laboratóriumot, a kísérleti konyhát, „bár kevés újat láttam, de a mennyiség és a minőség abszolút lenyűgöző volt”. Két műszakban dolgoznak, műszakonként hét-nyolc fővel, emlékszik vissza a cukrász, „és egy műszak semmi mással nem foglalkozik, csak macaronnal”.
Amelyekhez először is mandulaliszt és porcukor 50:50 arányú keveréke szükséges, mégpedig a lehető legfinomabbra őrölve. Ezt az alapot aztán beleforgatják egy habcsókba (meringue), Hermé-nél még egy kis felveretlen tojásfehérje is kerül hozzá, ami egyrészt a habcsókok különleges fényéről gondoskodik, másrészt még egy extra emelkedést garantál, amiért a Hermé-macaronok egy árnyalattal magasabbak és levegősebbek. Ezt a masszát aztán habzsákból kinyomják, megütögetik és megszárítják. A tepsik ütögetése révén a tészta mandulaösszetevői lefelé süllyednek, és ott szaftos-lágy alapot biztosítanak, a könnyebb tojásfehérjehab felfelé vándorol, és sütéskor hibátlanul sima, ropogós felületet eredményez. A szárítás révén pedig egy finom kéreg keletkezik, amely sütés közben már nem repedhet meg, hanem a habcsók belső nyomása által megemelkedik – kialakul a tipikus gombaforma, alul omlós és majdnem egy kicsit marcipános, felül ropogós és habcsókszerű, ideális esetben olyan élesen elválasztva egymástól, mint a fekete sör és annak mogyoróbarna habja a Guinness esetében. Maga a sütés nem tart tovább tíz percnél, árulja el Scheiblhofer, amivel azonban a macaron még távolról sincs befejezve. Mert a töltelék – ganache, vajkrém vagy zselé, mindegyik egy saját cukrászati dimenzió és a habcsók valódi ízhordozója – kompozícióján és adagolásán kívül most már arról van szó, hogy a nagyon különleges, egyedülálló tapintást elérjék, ezt a végtelenül hajszálvékony nedvességet megszerezzék.
És ez sokkoló hűtő segítségével történik. Lehet, hogy a hagyományőrzők most forgatják a szemüket, de csak a fagyasztás és a hűtőben való lassú kiolvasztás révén válnak a macaronok olyanokká, amilyennek lenniük kell, magyarázza Scheiblhofer, aki a saját macaronjait gyakran csak azért fagyasztja le, hogy aztán újra kiolvassza őket, az említett különleges konzisztencia miatt, „hogy pontosan mi történik ott a macaronnal, azt én sem tudom”. És végül a szín. Ez a legfontosabb. „Hermé-nél ez gyakorlatilag egy festődoboz, a szín egyszerűen hozzátartozik a macaronhoz”, tudja Thomas Scheiblhofer. Bár – a csokoládés változatok kivételével, ahol kakaóval színeznek – csak ételfestékek kerülnek a kekszbe, és ezekhez időközben már kicsit szkeptikusabban viszonyulnak. Hermé-nél is ezért már nem nyúlnak olyan mélyre a festékesdobozba, mint néhány éve, árulja el Scheiblhofer, valójában az aktuális kreációk sokkal pasztellesebbek, mint azok a pop-art habcsókok, amelyek a régebbi képeken sugároznak szembe. Ő maga egyáltalán nem dolgozik színnel, egy fújás az ételfestékes airbrush-sal a kész habcsókon elég. És bemutat egy hibátlan macaron példányt, épp a hűtőben a megfelelő állagra jutott, repedezősen ropogós kéreg és szaftos-krémes mandulamag, fehér csokoládé alapú olívaolaj-ganache-sal, gyümölcsös és csípős, belsejében egy darabka sós olívabogyóval mint élénkítő kontraszt, abszolút ízletes. „A mai cukrászatban egyszerűen már nincsenek tabuk”, mondja a felső-ausztriai és vigyorog. Erről a macaronról Párizsban biztosan beszélnének...
Mindent Pierre ellen!
A rendkívül törékeny, töltött mandulás habcsókból készült színes gombok valószínűleg a cukrászat világának legszínesebb jelenségei. Franciaországban Pierre Hermé és a Ladurée macaronjai abszolút kultikusak, Zürichben a Sprüngli „Luxemburgerli”-jei szintén a jó ízléshez tartoznak. Ausztriában a rendkívül bonyolult és összehasonlíthatatlanul finom habcsókok különösen a Franciaország-rajongók körében találnak egyre több követőre. Amilyen egyszerűek az összetevők, olyan szükséges az előállítási szaktudás, mert a tökéletességen túl a macaronok csak fél élvezetet nyújtanak.
Az A la Carte zsűrije, amely ezúttal Karin Schnegdarból, a Krone Bunt társasági és gasztronómiai megbízottjából, Thomas Scheiblhoferből, a Tian cukrászából, valamint Nina Kaltenbrunner főszerkesztő-helyettesből, Christian Grünwald főszerkesztőből és Florian Holzer szerzőből állt, a Schwarzen Kameelben 17 bécsi macaron kóstolt meg négy, Párizsból származó Pierre Hermé-féle példány ellen, hogy megnézzék, mennyire közelíti meg a hazai mandulás cukrászat az eredetit. A kóstolás vakon és a „Citrom”, „Málna”, „Pisztrácia/Dió” és „Csokoládé” kategóriákban történt, azokat a példányokat, amelyeket nem lehetett besorolni, a kategóriák közé illesztették be. Az eredmény bár nem volt igazán meglepő, de határozottan nem volt kellemetlen.

Értékelés

Pierre Hermé
www.pierreherme.com
(Az ár a „Tout le Monde en parle” kínálatából adódik – € 49, 24 macaronért, adók és szállítási költségek)
www.pierreherme.com
www.beaulieu-wien.at
www.pierreherme.com
www.fruth.at
www.beaulieu-wien.at
www.gerstner.at
www.oberlaa-wien.at
www.oberlaa-wien.at
www.gerstner.at
www.fruth.at
www.pierreherme.com
www.meinlamgraben.at
www.oberlaa-wien.at
www.mcdonalds.at
www.gerstner.at
www.meinlamgraben.at
www.mcdonalds.at
www.oberlaa-wien.at
www.fruth.at
www.meinlamgraben.at

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!