A-La-Carte

Barhölgyek (2016/1)

Amikor a nők megjelennek egy férfias szakmában, az emancipációs közhelyek mindennapossá válnak. Három barhölgy Amszterdamból, Bécsből és Tel-Avivból beszél a koktélok iránti szenvedélyéről és a (férfi) vendégekkel való bánásmódról. Christof Habres szövege. Ez az átkozott kakas. A szárnyas jószágnak ismét sikerült megfosztania Betsyt az általa olyannyira kiérdemelt alvástól. Eleve…


Amikor a nők megjelennek egy férfias szakmában, az emancipációs közhelyek mindennapossá válnak. Három barhölgy Amszterdamból, Bécsből és Tel-Avivból beszél a koktélok iránti szenvedélyéről és a (férfi) vendégekkel való bánásmódról.
Christof Habres szövege

Ez az átkozott kakas. A szárnyas jószágnak ismét sikerült megfosztania Betsyt az általa olyannyira kiérdemelt alvástól. Eleve a kakas nem tehetett róla, hiszen csak azt tette, ami már ősidők óta a génjeiben volt. Hajnalban kukorékolt. Hangosan, nagyon hangosan. Alig jelent meg a reggeli fény a horizonton, nem érte be azzal, hogy egyszer hallassa az ébresztőjét, hanem órákon át, egészen délelőttig buzgón kukorékolt. 1779-et írunk, az amerikai függetlenségi háború (1775-től 1783-ig) éveiben járunk Yorktownban, Virginiában, ahol mind a franciák, mind az angolok felállították szálláshelyeiket – köztük Betsy Flanagan is. Sajnos a férje elesett a háborúban. Özvegy Flanagan a halála után kocsmát nyitott. A helyet mind a francia, mind a brit katonaság látogatta, hogy együtt ünnepeljenek a vidám özveggyel. Gyakran olyan alkoholos kreációkkal, amiket Betsy ad hoc talált ki a létesítményében. Ezért érthető, hogy a kocsmárosnő éjszakái rendre rövidek voltak. Innen eredt a rémület, amikor az említett kakas túl korán kezdett kukorékolni. Egyik reggel a határozott kocsmárosnőnél betelt a pohár: késsel a kezében osonva bement a szomszéd kertjébe, és elvágta a kakas torkát. Harcedzett háborús hősnőként azonban nem akarta trófea nélkül elhagyni a helyszínt, és egy hirtelen mozdulattal kitépte az állat színes faroktollait. Másnap este Betsy Flanagan – kipihenten – csúcsformában volt.

Magas alkoholtartalmú kreációi, amelyeket a faroktollakkal kevert meg és díszített, a jelenlévő vendégekből lelkes ovációt váltottak ki, ami egy francia őrnagy pohárköszöntőjében csúcsosodott ki: „Vive le coq’s tail!”
Ebből az epizódból – mint az egyik fennmaradt legenda – nemcsak az alkoholos vegyes italok „koktél” elnevezése származik, hanem az is kitűnik, hogy egy nő részben felelős volt két gasztronómiai sikertörténet megszületéséért: a koktéléért és ezzel együtt a klasszikus American Baréért.

Az a tény, hogy egy nő állt a modern barkultúra bölcsőjénél, az elmúlt évszázadok során nem sokat segített a női társain. Flanagan barhölgy mint színes regényalak eljutott James Fenimore Cooper „A kém” című művébe is. Cooper leírja a tragikus végét is – a vendéglátós túlságosan is kedvelte a saját koktélkreációit. Az amerikai statisztikai hivatal 1895-ös vizsgálatai 55 660 csapost állítottak szembe mindössze 147 barhölggyel. Bár a történelem során voltak elhivatott barhölgyek, akik nemzetközi ismertségre tettek szert, mint például
Audrey Saunders a sohói Pegu Clubból vagy Julie Reiner a brooklyni Clover Clubból, a „bárpultozás” a mai napig férfias szakma. Olyan, amit azonban a nők szemmel láthatóan egyre inkább visszahódítanak, ahogy az alábbi három portré is mutatja.

Vadnyugattól Amszterdamig.
Amszterdamban csak az utóbbi öt-hét évben alakult ki figyelemre méltó American Bar-kultúra. Míg nemrégiben még éppen csak öt, kifejezetten minőségi igényű bár volt itt, 2016-ban már több mint harminc „italozó” működik. Szinte naponta nyílnak új bárok. Az elmúlt éveket az eredeti bárszínpad felépítésében való összefogás jellemezte, amelyben minden versenytárs a vendégszeretet és a koktélművészet terén saját, összetéveszthetetlen út kidolgozására törekedett. Számos nőnek ez sikerült is, ahogy a város legjobb bárjainak bejárása bizonyítja. Például a Grand Hotel Krasnapolsky The Tailor bárja.

Tess Posthumus egy nehéz sporttáskával érkezik az ötcillagos hotelben újonnan megnyílt bárba. A megjelenése jól leírja Hollandia legismertebb barhölgyének munkahelyi súlypontjait. A táskában a báreszközei és az egyenruhája lapul: az interjú előtt házigazdaként és barhölgyként dolgozott egy kínai újévi ünnepségen. Ő volt a felelős a sikkes Tailor hotelbár itallapjának tervezéséért, megvalósításáért és összeállításáért. Szakmai elkötelezettsége a mixelés mellett a tanácsadásra, valamint az oktatásra és képzésre irányul – amikor éppen nem a világ körüli vendégcsapos meghívásokra repül. A bredai, okos és ékesszóló holland hölgy pályafutása figyelemre méltó: nemcsak két diplomát szerzett – egy mesterfokozatot szociológiából és egy bachelor diplomát médiatudományokból –, hanem néhány év alatt sikerült az egyik legkiemelkedőbb barhölggyé válnia a nemzetközi porondon. „Alig több mint hat éve kaptam meg az esélyt, hogy Amszterdam legjobb bárjában, a Door74-ben dolgozzam a kiszolgálásban” – meséli a kezdetekről. „A bár miliője gyerekkorom óta lenyűgözött. Csak idő kérdése volt, hogy a kiszolgálástól átálljak a shakerhez!” Az alapoktól kezdve tanulta a mesterséget, és hamarosan országos koktélversenyeket nyert meg. Ezt követően nemzetközi versenyeken aratott sikereket: 2013-ban megnyerte a Disaronno „Mixing Star” díját, és 2015-ben döntőse volt a Diageo „World Class” versenyének. A fokvárosi döntőben elért nyolcadik helyezése a „Best Female Bartender Worldwide” címet hozta el számára.

Sigi Ehm Bécsben csinált karriert.
A 28 éves, bajorországi Passauból származó vendéglátóipari szakember barhölgyi pályafutása mélyvízbe ugrással kezdődött. Abban a stájerországi hotelben, ahol akkor dolgozott, „egyik napról a másikra az összes csapos eltűnt” – meséli. Sigi Ehm önként jelentkezett, és néhány rendkívül kemény (tanuló)műszak után kedvet kapott a munkához. A tudását a gyakorlatban és számtalan könyvön keresztül tökéletesítette. Fegyelemmel és elképesztő munkakedvvel sikerült nemzetközileg is elismert barhölggyé válnia. „Rookie of the Year” (2014) és „Az év újfelfedezettje” (2015-ös rövidlista) címmel tüntették ki. Ezenkívül bejutott a „World Class” európai döntőjébe. A legjelentősebb és nemzetközileg leginkább figyelmet keltő húzását tavaly hajtotta végre, amikor karrierváltóként első nőként tudta megnyerni a világszerte meghirdetett Bombay-Sapphire „World’s Most Imaginative Bartender” versenyt.

Sigi Ehm a bécsi Hammond Bar bárfőnöke. A konzervatív Bécsben, ahol előfordulhat, hogy a tulajdonosok azzal az érvvel utasítják el a barhölgyeket, hogy nem tennének jót az üzletnek, és attól tartanak, hogy a pult mögött álló nők miatt durvább problémák adódhatnak a „kivilágított” vendégekkel. Ehm ezt határozottan cáfolja. „Ilyen eseteknél általában én vagyok az, aki barátságosan, de határozottan felszólítja az ilyen vendégeket a bár elhagyására. Sikerrel!”

Hogy a barhölgyek száma a Duna-menti nagyvárosban néhány éve még érezhetően magasabb volt – néhányan abbahagyták, mások oldalt váltottak, és a szeszipar márkanagyköveteként dolgoznak –, annak különböző okai vannak, hangsúlyozza Ehm: „A munkaidőn, a kereseti kilátásokon vagy az egyéni életponton múlik, de nem a hiányzó esélyeken.” Ha valaki vele együtt elgondolkodik a kilátásokról, kisebb kétségek is felszínre kerülnek azzal kapcsolatban, hogy a férfiaknak vajon nem könnyebb-e néha. Bár nem tudja pontosan megfogalmazni, hogy a férfi hálózatépítésen múlik-e, vagy esetleg a személyiségén: „Talán azért van, mert túl őszinte, túl ’straight up’ vagyok, és nem vagyok ’partyarc’” – jellemzi önmagát. De töretlen energiát, a munka iránti kedvet és tisztánlátást sugároz, hogy még számos csodálatos koktélkreáció várható tőle. A Hammond Barban és nemzetközi versenyeken.

Vasárnap este Tel-Avivban kimozdulnak.
A hotel felé vezető úton érdemes egy rövid kitérőt tenni a város egyik legjobb bárjába: a Dizengoff utcai 223-as bárba. Nyugodt este van, a bár lazán megtelt, és a legtöbb vendég az események központjában foglalt helyet – a pultnál. Amikor az ember a fiatal pultos hölgynél egy Vieux Carrét rendel, az elismerő „Good choice!”-szal kommentálja, és biccent a vendégnek. A kora esti óra lehetővé teszi, hogy beszélgetésbe elegyedjünk vele. Tal Rassabi 23 éves, és még csak egy hónapja dolgozik önállóan a pult mögött. A bárok világa évek óta lenyűgözi, számára a barhölgyi munka álommunka. „Rövid ideig dolgoztam egy Ramat Hasaron-i lounge bárban” – meséli a kezdetekről. „De ott nem tudtam sokat tanulni, ezért költöztem Tel-Avivba.” Az elmúlt hónapokban figyelmesen megfigyelte az Omer Gazit-Shalev bárigazgató körüli csapatot: „Omernek feltűnt az erős érdeklődésem, és a szárnyai alá vett!” Fokozatosan megtanította neki a koktélkeverés művészetét. „Tényleg kemény volt” – vallja be –, „de a képzés tovább erősítette az ízek, aromák, italok és szeszek iránti tüzemet.” Kiválóan teljesítette a tréninget. Kifejezett tehetsége a mixelésnél és a vendégekkel való bánásmódban is megmutatkozik. Rövid idő alatt sikerül észrevétlenül összeismertetnie a bár látókörében és hallótávolságában lévő összes vendéget. Olyan adottság, amely a laza hangulat szempontjából rendkívül fontos.

A részeg és udvariatlan férfiakkal kapcsolatos problémákat nem ismeri. Ránéz az európai látogatóra és mosolyog: „A két év katonai szolgálatom alatt pszichológiai értékeléseket készítettem. Ennek során megtanultam jól felmérni az embereket. Ez segít a napi munkámban.” „Belátható időn belül elég felkészült leszek ahhoz, hogy nemzetközi versenyeken vegyek részt” – vázolja jövőbeli terveit. „Egy újabb szakasz a saját bárjaim felé vezető úton.”

The Tailor az NH Grand Hotel
Krasnapolskyban, Dam 9, 1012 JS Amszterdam
Tel.: +31/(0)20/554 61 14
www.barthetailor.com

Hammond Bar
Taborstraße 33 (a Große Pfarrgasse sarka), 1020 Bécs
Tel.: +43/(0)1/968 92 15
www.hammondbar.at

223 Bar
Dizengoff St 223, Tel-Aviv
Tel.: +972/03/544 65 37
www.223.co.il

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!