csökkenti a szenvedést és a gyógyulási folyamat időtartamát.“
Míg idehaza azon fáradoznak, hogy átláthatóbbá tegyék a közétkeztetésben felhasznált élelmiszerek eredetét, a neves 3 Michelin-csillagos séf, Niko Romito egy forradalmi projektet valósított meg. Az Intelligenza Nutrizionale célja, hogy jobbá tegye az ételeket, és ezáltal a táplálkozást az olasz kórházakban.
slow: Mi készteti a világhírű 3 Michelin-csillagos séfet arra, hogy kórházi és üzemi étkeztetéssel foglalkozzon?
Niko Romito: Mindig kerestem a lehetőséget arra, hogy nagyobb hatást gyakoroljak a munkámmal, szélesebb közönséget érjek el, és hozzájáruljak a lehető legtöbb ember táplálkozásának javításához. Ebben az értelemben bizonyos szempontból kézenfekvő volt, hogy előbb vagy utóbb ilyesmikkel foglalkozzam.
slow: Pedig ezek teljesen különböző feladatok és megközelítések. Hol vannak itt a metszéspontok?
N. R.: Igaz, hogy a konyhám egyébként rendkívül személyes, amely az egyediségre és az eredetiségre épít. Itt a személyiségemet teljesen háttérbe kellett szorítanom, az egómat bizonyos értelemben ki kellett kapcsolnom, hogy elérjem a lehető legnagyobb mértékű reprodukálhatóságot, ami a projekt alfája és omegája. De természetesen vannak metszéspontok. Ezt úgy kell elképzelni, mint a Forma-1-ben. Ott is olyan rendszereket kutatnak, tesztelnek és alkalmaznak, amelyek előbb vagy utóbb a normál autókban is megjelennek, mint például a blokkolásgátló fékrendszer. Ez nálunk is így van.
Milyen újításokról van szó például?
Nagyon ügyelünk arra, hogy az élelmiszerek tápanyagtartalma ne csökkenjen a főzés során, ezért sokat dolgozunk gőzfőzőkkel, sous-vide technikákkal és olyan sós levekkel, amelyek bezárják a rostokat, és megakadályozzák a víz és a klorofill távozását. Ezenkívül egy általunk kifejlesztett keményítőfilmet használunk, amely egyfajta olajból és kukoricakeményítőből készült gél. Ezzel vonjuk be az élelmiszereket, amelyeket így nagyon magas hőmérsékleten, rövid idő alatt megfőzhetünk anélkül, hogy elveszítenék tápértéküket.
Az ember azt is elképzelné, hogy a kórházi konyhák szakácsainak egészen más prioritásai vannak, mint egy csúcsétteremben dolgozó kollégáiknak. Nehéz volt velük dolgozni?
Meglepődtünk, mennyi érdeklődéssel és részben lelkesedéssel álltak a dologhoz. Ezért időközben a projekt részének tekintjük e szakma tekintélyének növelését is. A legtöbben rendkívül elkötelezettek, ha csak megadják nekik a lehetőséget, hogy kiváló minőségű ételeket főzzenek. Emellett otthon, Abruzzóban egy képzési központot is működtetünk. Időközben az ott végzett tanulók közül néhányan a projektben részt vevő kórházak konyháin dolgoznak.
Egy másik probléma valószínűleg az alapanyagköltség lehet. A kórházi konyhák költségvetése rendkívül szűkre szabott. Ezt hogyan oldották meg?
Ez természetesen minden volt, csak nem egyszerű. De Olaszországban a legtöbb kórházat helyi termelők látják el, ami már önmagában megkönnyítette a dolgot. Új alapanyagokat sem adtunk hozzá, hanem tartottuk magunkat a meglévő ellátórendszerhez. De közben kiiktattunk néhány dolgot, mint például a leveskockákat, ízfokozókat, hosszú szavatosságú töltött tésztákat és hasonlókat. Tehát csak a jó, friss alapanyagokat tartottuk meg, a többit pedig száműztük. Emellett nagyon ügyeltünk arra, hogy olyan technikákat alkalmazzunk, amelyekkel a lehető legnagyobb mértékben elkerülhető a pazarlás, ugyanakkor az élelmiszerek főzés közbeni súlyvesztése is jelentősen csökken. Így sikerült némi megtakarítást elérnünk az alapanyagköltségeken is.
A jövőben más menzák és üzemi étkezdék is csatlakoznak a kórházi szektoron kívül?
Abszolút. Már régóta kapcsolatban vagyunk iskolákkal, menzákkal és üzemi étkezdékkel. Projektünk kifejezetten nagy számokat céloz meg, hogy a lehető legnagyobb hatást érjük el, és a lehető legtöbb emberhez jussunk el. Bár a kórházi konyhák természetesen a legkényesebb feladatot jelentik. Mivel ott a betegek gyógyulásáról is szó van, és nem mindenki ehet vagy fogyaszthat ugyanazt. Emellett a kórházi étkezések az egyetlen olyan pillanatok, amelyeket a beteg valami hétköznapi dologként él meg. A jobb étkezés csökkenti a szenvedést és a gyógyulási folyamat időtartamát. Mert az étkezés nemcsak életfontosságú, hanem az élvezettel, a társasági élettel, az emlékekkel, az örömmel és a szépséggel is összekapcsolódik.
Van ellentmondás az egészséges, illetve az élvezetes és jóízű élelmiszerek között?
Vannak, akik így gondolják. Azt hiszik, hogy ahhoz, hogy valami ízletes legyen, erősen fűszerezettnek, lehetőleg édesnek, panírozottnak vagy sültnek kell lennie. Míg egy „könnyű” és kímélő étrend kielégítetlennek tűnik. De a „Reale” éttermemben régóta foglalkozom az alapanyagok lényegével és azzal, hogyan lehet őket a lehető legkíméletesebben elkészíteni.
Az alkalmazott technikákkal sikerül koncentrálnom és intenzívebbé tennem az alapanyagok ízét, miközben megőrzöm azok tápanyagait. Ehhez a Római Egyetem tudósai tanácsait kérjük, hogy a tápanyagokat ne csak a friss élelmiszerekben, hanem a feldolgozottakban is mérhessük. Olaszországban eddig az volt a helyzet, hogy a hatóságok az élelmiszereket kizárólag a konyhába kerülésük előtt ellenőrizték. Sokkal fontosabb lenne azonban a konyhából kikerüléskor vizsgálni őket. Úgy tűnik, itt nem veszik figyelembe, mennyi kárt okozhat egy rossz elkészítési mód, és mennyi fontos tápanyagot pusztíthat el.