A-La-Carte

Körték, nem csak a Helenének (2018/3)

A régi népi bölcsességet, miszerint körtét nem szabad almával összehasonlítani, bátran vehetjük szó szerint.


Szöveg: Andrea Karrer · Illusztráció: Peter Jani

Bár az almát és a körtét általában egy kalap alá veszik, valójában kevés közös van bennük. Az almának ősidők óta rosszabb a híre, nemcsak Éva bűnbeeséséért teszik felelőssé, hanem nyersnek és parasztinak is tartják. A körte ezzel szemben nemcsak kevesebb savat tartalmaz, és sokkal kifinomultabb, sőt csábítóbb illatú, mint az alma, de már formája – barokkos csípőhajlata – révén is eleganciát sugároz, ezért a gazdagok és nemesek asztalán is mindig szívesen kínálták. A körték egyszerűen szépek!

Az angol szakács, Nigel Slater nagyon találó képet talált a körtére: „Mint egy hópehely, a tökéletesen érett körte is valami múlandó dolog. Valami, amit el kell kapni, gyengéden a kézben kell tartani, és rövid ideig csodálni kell, mielőtt örökre eltűnne.” Igazán költői és érzéki leírása annak a ténynek, hogy a körték csak nagyon rövid ideig fogyaszthatóak, és akkor vannak ízük csúcsán. „Már egy nappal később megkezdődik a hanyatlás a puha alaktalanság irányába.”

A körte klimakterikus gyümölcs, ami azt jelenti, hogy a fán érik, de a betakarítás után is tovább érik az etilén, az érési gáz gyorsító hatása alatt, amelyet nemcsak ő maga, hanem más gyümölcsök is termelnek (pl. a tárolóban, de a gyümölcshéjban is). Ezt a klimakterikus érési folyamatot az almáról is ismerjük, de a körténél ez jóval gyorsabban és dinamikusabban zajlik le. Mindenekelőtt a már megkezdődött érési folyamat, amely 4-14 napon belül vajpuha, csak most és itt fogyasztható gyümölcshöz vezet, már nem állítható meg.

„Csak az érett körte aromás” – erősíti meg Max Stiegl a burgenlandi Gut Purbachból. „A kedvenc körtém a Gute Luise, aminek karaktere, élei és sarkai vannak, ez nekem tetszik” – lelkendezik tovább. „Édes-savanykás ízével kontrasztos kiegészítője az olyan pikáns ételeknek, mint a máj, vad, szárnyas, szalonna és füstölt hal, de zöldségekhez és salátákhoz is.” Nem minden körte alkalmas főzésre. Különösen a korai fajták válnak főzés közben könnyen puhává és ízetlenné. Az őszi körtéknek több az aromája, és párolva kitűnőek. Főzéshez ideálisak a Vilmoskörte, Kaiserbirne, Gute Luise, vajkörte. Mivel a körtéknek – mint említettük – kevés a savuk, legjobban citromlével vagy egy kis vörös-, fehér- vagy portói borral segíthetünk. Ám ez a savszegénység teszi őket alkalmazkodóképessé a konyhai felhasználás terén: klasszikus a kombinációjuk sajtokkal – tehén-, juh- és kecsketejből, a lágy krémsajttól az erős hegyi sajtokig, parmezánig és kéksajtig –, étcsokoládéval, vaníliával, fahéjjal, szegfűszeggel, sáfránnyal és borral. „Az étkezési vagy asztali körtéken kívül léteznek főzőkörték is. A többnyire régi fajták kis zöld körték, amelyek csak későn sárgulnak meg, és nyersen nem ízletesek. Főzés közben megpuhulnak és szép aromát fejlesztenek. A főzőkörtéket az északnémet konyha hagyományos ételeiben, pl. a Schleswig-Holstein konyhában használják, különösen babbal és szalonnával, valamint időnként karórépa-főzelékben. Nálunk, Burgenlandban még Nashi-körték is nőnek – azokat szívesen teszem el befőttnek, ott nem zavar az sem, ha egy kicsit megbarnulnak. A citromlé csak zavarná a finom aromájukat” – folytatja a szakács.

Karintiában tésztát töltenek aszalt körtével – mint a túrós táskát, csak édesen. Az aszalt körte (Kletzen) héjában szárított körte, amely már barna, puha, tésztás és édes volt. A körte aszalásának nagy hagyománya van. A nagyobb gazdaságoknak aszalókunyhóik voltak kis agyag kemencével. Az aszalt körtét ma is használják a Kletzenbrot (aszalt gyümölcsös kenyér) elkészítéséhez. Aki a fenntarthatóságra és a regionalitásra törekszik, annak elkerülhetetlen a gyümölcstartósítás, mint például az aszalás. Ezért, de azért is, mert olyan finomak, kívánatos lenne az aszalt körte reneszánsza.

Egyébként a görögök voltak az elsők, akik körteültetvényeket hoztak létre. Görögországnak még az „országunk” beceneve is a körte volt, és Apia tájegysége, a Peloponnészosz környéke, még hivatalosan is a körtéről kapta a nevét.

Azóta a körtecsalád természetesen jelentősen gyarapodott. Végül is 1900 körül csak Európában mintegy 1300 különböző körtefajtát tartottak számon. Időközben a körtefajták száma ötezer és hatezer közé tehető (ebben benne vannak a sok ázsiai körtefajta is, mint például a Nashi-körte). Egy szám, ami a szupermarketekben aligha tükröződik – ahol az EU-normák sajnos egyre gyakrabban írják felül a sokszínűséget. A gyümölcstermelők és a kereskedelem előnyben részesítik azokat a fajtákat, amelyek hozamgazdagok és szállíthatóak.

Pedig a körték világa olyan változatosságot kínálna, mint szinte semmi más.

Néhány szakirodalom úgy olvasható, mint a gyümölcstermesztés névjegye, ha például egy Elsa hercegnő mellett egy párizsi grófnő, egy Mecheleni Jozefin, sőt egy valódi szent, név szerint nem más, mint maga Jeanne d’Arc található benne. De léteznek a körte céhnek „polgári” képviselői is, mint például a polgármester-körte, a lelkész-körte, a nyári patikus-körte, a Gute Graue vagy a zöld nyári magdaléna-körte. Ezenkívül csak Ausztriában mintegy 130 mustkörtefajta található, köztük a Wasserbirn, Frau’nbirn, Kasperlhansbirn, Tatznbirn, nagy és kis Landbirn, Pichlbirn, Holzbirn vagy Winawitzbirne. Nemzetközileg elsősorban az Alexander Lukas, Gute Luise, Gellert vajkörte, Passa Crassana, az Olaszországból származó Abate, a Vereinsdechantsbirne és a pálinkakészítés szempontjából különösen jelentős Vilmoskörte terjedt el, amelyet először 1770-ben tenyésztettek az angliai Berkshire-ben. Ezt használják mindenekelőtt a talán világhírű körte desszert alapanyagaként, a „Körte Helene”-ként, amelyet az Offenbach-operett, a „La belle Hélène” ősbemutatója alkalmából neveztek el, amelynek receptje nélkül egyetlen körte-kultúrtörténet sem zárulhatna le.

Íme: Négy adaghoz két Vilmoskörtét meghámozunk, félbevágunk, vaníliás cukorszirupban posírozunk, és vaníliafagylalt-ágyon tálalunk, amelyet előzőleg kandírozott ibolyával szórtunk meg. A kötelező forró csokoládéöntetet külön szervírozzuk.

Ideje, hogy ennek az ígéretes gyümölcsnek ismét több helyet adjunk kertjeinkben és konyháinkban.

Gut Purbach
Hauptgasse 64, 7083 Purbach/Neusiedler See
Tel.: 02683/560 86
www.gutpurbach.at

Hódmáj radicchióval, édesköménnyel és Gute Luise körtével
Max Stiegl receptje, Gut Purbach

Hozzávalók 4 adaghoz

400 g hódmáj, tisztítva és szeletekre vágva
1 ek tisztított vaj
tengeri só, bors a malomból
rozmaring, majoránna
250 ml pecsenyelé
Radicchio, édeskömény és Gute Luise:
1 radicchio, hosszában nyolcadokra vágva
2 édeskömény, tisztítva, hosszában negyedelve
4 Gute Luise körte, hámozva, hosszában negyedelve, magház nélkül
1 fahéjrúd
egy kevés citromverbéna
2 babérlevél
tengeri só, bors
hideg vajdarabok
Radicchio, édeskömény és Gute Luise: A tajine-t hideg vízben kb. 30 percig áztassuk. Az édesköményt sós vízben főzzük ressre. A radicchiót, édesköményt és a körtét rendezzük el egy tajine-ban. Adjuk hozzá a fahéjrudat, citromverbénát és a babérleveleket.
Fűszerezzük tengeri sóval és borssal. Helyezzük rá a tajine fedelét, és süssük 150 °C-on kb. 17 percig a sütőben.
Hódmáj: A tisztított vajat egy serpenyőben kissé melegítsük fel, és süssük benne a májat mindkét oldalán. Vegyük ki, és papírtörlőn csöpögtessük le. A májat helyezzük hőálló tányérra, és kb. 5 percre tegyük vissza a sütőbe, hogy szépen átjárja a hő.
Tálalás előtt sózzuk és borsozzuk.
A serpenyőt tisztítsuk ki, és melegítsük meg benne a pecsenyelevet. Adjuk hozzá a majoránnát és a rozmaringot, majd dúsítsuk hideg vajdarabokkal.
A májat tálaljuk a tajine-zöldségek mellett, és locsoljuk meg a pecsenyelével.
Megjegyzés: Hódmáj helyett őz- vagy báránymáj is használható.

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!