Szöveg: Roland Graf · Fotók: Michael Rathmayer
Ágyások, gyógynövények, bokrok – ezt látja Bert Jachmann, amikor kinéz az ablakon. Csupán a Karlsplatz állomás kék metrótáblája furakodik be Bécs egyetlen, bárral összekötött konyhakertjének „50 Shades of Green“-jébe. A Karlsgarten egyesület által gondozott termesztőfelületek mérete talán rendkívüli, de a bárban használt levelek és virágok semmiképpen sem azok.
„Minden jó ital egy növénnyel kezdődik“, állítja az amerikai antropológus, Amy Stewart. Persze, komló nélkül nem lenne sör, rizs nélkül szaké, árpa nélkül single malt, agávé nélkül pedig tequila. Eddig rendben is van. De Stewart a „Botanikus bárkönyvében“ (Bloomsbury Berlin) kevésbé nyilvánvaló növényeket is megvizsgált italkészítési alkalmasságuk szempontjából. A texasi szerző 400 oldalon keresztül mesél ibolyalikőrről, kaktuszfüge-sangriáról és sáfrányos digestifről, röviden: szeszes italaink virágzó alapjairól. Némelyikük, például a „Laudanum“ mákos alkoholos oldat, ma már nincs forgalomban, mások viszont éppen a szó szoros értelmében élik a második tavaszukat.
Mert Stewart könyve trendkönyvként is olvasható. A virágok hódítanak a világ bárjaiban. Ez egyrészt az elegáns aromáknak köszönhető, amelyek például a St. Germain bodzavirág-likőrt is sikerre segítették. De a sokat emlegetett fenntarthatóság sem múlt el nyomtalanul a koktélvilág mellett. Ez az egyre gyakrabban alkalmazott infúziós technikával kezdődött. Ennek során a már meglévő szeszes italokat, mint a vodkát vagy a gint, más aromákkal dobják fel (lásd az A la Carte-Bookazine „Bars in Wien“ kiadványát is). Ha ezt következetesen továbbgondoljuk, ahogy azt például Hubert Peter teszi a Spittelbergi „Kussmaul“-ban, a következő lépés saját virág-szeszes italok készítése. A vorarlbergi származású mixer talán a leglelkesebb „főzőcskéző“ a hazai bártenderek között. A tonikok és limonádék, az úgynevezett „fillerek“, amelyekkel a párlatokat felöntik, mindig a saját konyhájából származnak.
Egyre több vendég nemcsak értékeli az ilyesmit, hanem gyakorlatilag el is várja. Míg azok a kilométeres sugarak, amelyekből az éttermek az alapanyagaikat szerzik (egészen az olasz „Kilometro zero“-ig), gyakran csak marketingcélú előírások maradnak, a bár ezeket a vendég szeme láttára válthatja be. A frissen vágott bazsalikommal készült „Gin Basil Smash“ csak az egyik variáció. Ezzel vissza is értünk a Karlsplatzra, ahol Bert Jachmann a növények gazdagságát illetően bőséggel válogathat. A 31 éves szakember a termést megosztja Peter Fallnbügllel, aki szakácsként már sorra töltötte meg az üvegeket elrakott és pácolt zöldségekkel, és csapatával együtt ecetalapú különleges limonádékat is készített.
Egyre több virág forgalomban
Jachmann legvirágosabb itala már nála volt, amikor január elején átvette a „Heuer“-bárt. Két intenzív virágot, rózsát és jázmint ötvöz egy olyan koktélban, amely a tea kesernyésségével nyeri el egyensúlyát. Az „Asiation“ három éve született meg spontán módon egy versenyre. Két korábbi recept képezte az alapját ennek az iható virágcsokornak: az Audrey Saunders által a New York-i „Pegu Club“-ban fejlesztett „Earl Grey Mar-tea-ni“ kapcsán „tudtam, hogy a gin és az erős fejjegyű tea, mint a bergamott, csodálatosan működik“. Az 1916-ban fejlesztett „Aviation“, mint második inspirációs forrás, szintén gint használ, de az eredeti receptben ibolyaaromával és maraschino likőrrel kombinálja azt. Jachmann lecserélte a teafajtát, és az ibolyát rózsaszirmokra cserélte. De ezzel még nincs vége a finomságnak: „a receptben szereplő tojásfehérje több levegőt juttat a koktélba, ami a virágosságot még könnyedebbnek láttatja“.
Hogy a virágok egyre több koktéllapon lettek puszta dekorációból aromaadó összetevővé, az egy technikai innovációnak is köszönhető. Pontosabban annak, hogy a kávé-fanatikusoktól elvették az egyik legkedvesebb játékukat. A „Cold Dripper“, az az eszköz, amely néha 24 órán át csöpögtet egy csésze kávét, úgy nézhet ki, mintha Philippe Starck tervezett volna egy homokórát. De a koktélprofik számára döntő előnye van, mivel a perkoláció elvén működik. Ez az aromák kioldása olyan folyadékok átfolyatásával, amelyeknek nem feltétlenül kell víznek lenniük, megold egy problémát, amely eddig fejtörést okozott a bártendereknek.
Hideg elvonókúra ajánlott
„Más módszerek oda vezetnek, hogy az eredmény nagyon keserű lesz, és a gyümölcsös aromák teljesen elnyomódnak“, magyarázza Klaus St. Rainer az előnyt, ha valaki például kávéval szeretne szeszes italokat ízesíteni. Az alternatíva, a kávélikőrrel való kísérletezés, a koktélt ismét édesebbé teszi. A dripperben történő ízgazdagítás itt segít; a müncheni „Goldene Bar“ főnökének eljárása azonban messze túlmutat az eredeti kávéporos töltésen, amelyen keresztül például vodka csöpög. Nála több gép is folyamatosan üzemel, hogy szeszes italokat folyasson át kamilla vagy hibiszkusz ágyon.
Az ördög, mondja Rainer, a részletekben rejlik. Így a Cold Dripper nevével ellentétben a bárban való használatkor nem lehet jégkockákkal dolgozni („ez felhígítaná az alkoholt“), ahogy a kávékészítésnél szokás. A csöpögtető készüléket ezért egyszerűen éjszakára a hűtőszekrénybe teszi. „Néhány perkolátum elég gyorsan oxidálódik, ezért soha nem szabad nagy adagokat készíteni“, folytatja a müncheni szakember. „A csalán például pillanatok alatt változik át az üde zöldből fakóbarnává“, meséli a botanikus bárgyakorlatból.
A trükk: Lassú kivonatolás
Hogy hol rejlik ennek az időigényes változatnak az előnye, akkor válik nyilvánvalóvá, ha visszaemlékszünk a (többnyire szárított) növényi összetevők aromáinak alkoholba való átvitelére szolgáló szokásosabb módszerre. A kioldás vagy macerálás az összes gyógynövénylikőr alapját képezi; de ez nemcsak hosszú ideig tart, néha akár több hétig is, hanem alapos tapasztalatot is igényel. Hogy egy növényt melegen vagy hidegen macerálunk-e, azt éppúgy tudni kell, mint azt, hogy mely részeit használjuk: szárak, magok, virágok, gyümölcsök, héjak – növénytől függően elvileg mindegyik lehet aromaadó. A döntő kérdés azonban az marad, mikor érik el az ízkibocsátás maximuma. Ebből fakad a Cold Dripper népszerűsége, amelynél kevésbé valószínű a túlextrakció, különösen azért, mert folyamatosan kóstolható. Rosszul tulajdonképpen csak egy dolgot lehet csinálni: ha nem figyelünk arra, hogy a teljes szárazanyagot egyenletesen átöblítsük a választott alkohollal.
Egy szűrőpapír, amely esernyőként egyenletesen öblíti az alkoholt a virágokon, kíméletes, lassú, de telt aromájú virágkivonathoz segít. Hogy némely virágzó összetevő még egy szép színhatást is hoz, az a virágos italokat még vonzóbbá teszi. Ezt a hatást használják például a kufsteini „Stollen1930“-ban. Az enyhén ibolyaszínű ital, amellyel Tom Hausknecht a James Bond-film, a „Spectre“ Ausztriában forgatott jeleneteire utal, a titkosügynök klasszikus „Vesper“-jét variálja árvácska-infúzióval. „Ezt többnyire ehető virágként ismerik a salátán“, mondja a ginre szakosodott báriparos. Ő is a Cold Dripperhez nyúl, amelyen keresztül átengedi az új „Jinzu“ szeszes italt, hogy megőrizze a virágízt. Ezt a szaké-gin hibridet a gyártó Diageo enyhén cseresznyevirággal ízesíti, „az árvácskák ehhez keserű-földes kontrasztot adnak“.
Az így létrejött „Stollen 007 Vesper, Part II“-vel Hausknecht minden koktél-fanatikust lenyűgöz. Mert a virágos kerülőúton keresztül visszaadja a használt Lillet Blanc-nak azt a keserűséget, amelyet az eredeti receptben, amelyet Bond szerzője, Ian Fleming még ivott, a ma már nem használt kínafa kérge biztosított. Virág a fa helyett, ugyebár. Úgy tűnik, a „Drunken Botanist“ szerzőjének, Amy Stewartnak igaza van: „A kertészetet mindig is kellemesen bódító területnek tartottam.“
Bert Jachmann, Heuer am Karlsplatz, Bécs
5 cl Tanqueray No.10 Gin (jázmintea-infúzió)
3 cl friss citromlé
2 cl cukorszirup (2:1)
2 cl friss tojásfehérje
1–2 csepp rózsavíz
Az összes hozzávalót tegyük a shakerbe, és először jég nélkül rázzuk (dry shake), hogy a tojásfehérje habosra verődjön. Ezután adjunk hozzá kemény jégkockákat, és rázzuk ismét erőteljesen tíz másodpercig hidegre. A koktélt kétszer átszűrve töltsük az előhűtött vendégpohárba.
A rózsavíz vagy rögtön a shakerbe tehető, vagy spray segítségével a vendégpohárba permetezhető.
Fontos: Egy citromhéjjal illatosítsuk a koktélt, és (ha kéznél van) még egy csipet rózsavízzel permetezzük meg.
Pohár: Jég nélkül servírozzuk coupette- vagy talpas pohárban
Dekoráció: Citromhéj a pohár szélén és szárított rózsaszirmok a habkoronán
Levendula-Martini
Amy Stewart „Botanikus bárkönyve“ alapján
4,5 cl gin (Stewart az amerikai „Dry Fly“-t ajánlja, amely már eleve levendulával van ízesítve)
1,5 cl Lillet Blanc
4 ág friss levendula
A shakerben törjünk össze három levendulaágacskát, és keverjük el a ginnel. Ezután adjuk hozzá a Lillet-t, rázzuk össze jéggel, majd kétszer átszűrve töltsük koktélpohárba.
Pohár: Martini-kehely
Garnírung: Citromhéj és levendulaág
Könyvajánló
Az ágyástól a bárig
A „The Drunken Botanist“ (lásd még a blogot: www.drunkenbotanist.com) német fordítása 160 növényt és azok alkohollal való felhasználását sorolja fel. Tudatosan rövidre fogja a kézenfekvő képviselőket – komló, szőlő, gabona –, és inkább a különlegesebb növényeknek szenteli magát. Az italreceptek nem igényelnek professzionális felszerelést; kerti fűszerek, paprika vagy levendula olykor már elegendőek egy koktélpartihoz.
Amy Stewart, „Stewart’s Botanisches Barbuch“,
2014, Bloomsbury, Berlin,
ISBN 978-3-82701193-0,
400 oldal, 30,90 Euro
Royal Hibisco Gin Fizz<\/b>
Klaus St. Rainer, Goldene Bar, München
5 cl hibiszkusz-Cold Drip
(szárított hibiszkuszvirágokat töltsünk a
Cold Dripper hengerébe, és fél liter ginnel engedjük át éjszaka)
1,5 cl friss citromlé
1,5 cl friss lime-lé
2 bárkanál porcukor
1 tojás
Szóda
A szódán kívül minden hozzávalót rázzunk össze jégen egy shakerben legalább 15 másodpercig nagyon erőteljesen, majd szűrjük jégkockákkal teli pohárba.
Öntsük fel kevés szódával, és díszítsük
hibiszkuszvirággal.
Pohár: Longdrinkes pohár
Dekoráció: szárított hibiszkuszvirág
Stollen 007 Vesper, Part II<\/b>
Tom Hausknecht, Stollen 1930, Kufstein
6 cl Jinzu-Cold Drip árvácskával (a Cold Drippert három órán át árvácskával és Jinzuval engedjük át)
1,5 cl Ketel 1-vodka
0,75 cl Lillet Blanc
Egy keverőpoharat töltsünk meg jégkockákkal, és hozzávalók nélkül keverjük meg. A keletkező olvadékvizet öntsük le, adjuk hozzá az összes hozzávalót, és röviden keverjük össze. Szűrjük az előhűtött vendégpohárba, és jég nélkül („straight up“) servírozzuk.
Pohár: Martini-pohár
Dekoráció: kezeletlen citromhéj-spirál és egy árvácskavirág