A-La-Carte

Brüsszel (2019/3)

Mondd meg, mit eszel, és megmondom, hol vagy. Az EU fővárosa és brasserie-jei.


Kíváncsian hajol át a szomszéd asztalnál ülő úr. Megkérdezi, udvariasan, hogy vajon szokás-e mindig fehérbort inni a halhoz? Ő ugyanis inkább egy hűvös, könnyű vörösborra esküszik – mondja, és egy kis kóstolópohárkát nyújt át ismerkedés gyanánt. Persze, az asztalok közötti ilyen tapasztalat- és pohárcsere még Brüsszelben is ritkán fordul elő. De ha jobban belegondolunk, valójában nem is szokatlan. Mert az brüsszeliek, az világos, teljesen oda vannak az evésért.

A két nyelvi világra osztott műholdváros egyszerre nemzetközi és falusias, tele stílustörésekkel, ellentmondásokkal, csillogó oldalakkal és piszkos sarkokkal, káprázatos, színes, melankolikus, és mindenekelőtt jócskán megviselt – egy olyan városkép, mint egy Pieter Bruegel, René Magritte, Paul Delvaux és Marcel Broodthaers közreműködésével az évszázadok során létrejött közösségi festmény. A világ minden tájáról származó apróságok szóródtak szét Brüsszelben: egy leheletnyi Velence, egy csipetnyi New York, egy szellőnyi Nápoly, egy adag Amszterdam, egy löket Párizs. Matonge, egy kinshasai negyedről elnevezve, a Porte Namur és a Chaussées de Wavre és d’Ixelles között fekszik, a helyi hentesnél pedig különösen egzotikus csemege kapható: krokodilhús a vasárnapi sültnek.

Csak néhány háztömbnyire Afrikától, a Comptoir Rodin elbűvölő kis kertjében vegetáriánus vagy akár vegán ebédet is élvezhetünk. Az 5th Avenue és a Champs-Élysées keveréke az Ixelles negyedben, néhány legszebb szecessziós épülettel szegélyezve. Ide tartozik a magánlakásként használt Hôtel Hallet, az UNESCO világörökség részét képező Hôtel Solvay, amely ma magánmúzeumként működik, valamint a Maison Tassel. Ezzel a szabadkőműves barátja, a geometriaprofesszor Emile Tassel számára készített megbízással lett az akkor 32 éves Victor Horta 1893-ban hirtelen híres. Építészeti elbeszélései formáról és anyagról, ornamentikáról és térről, kísérletről és fényről, funkcionalitásról és esztétikáról, fenséges lépcsőfeljáróival, merész üveg- és acélhomlokzataival, a vasból készült művészi indáival éppen olyan lassan ismerhetők meg, mint egy regény cselekménye – ahogy azt a világhírű brüsszeli szecessziós építész maga is vallotta.

Ideális esetben a főzés és az építészet művészete egy fedél alatt is megtalálható, az uccle-i La Quincallerie éppen ilyen hely. A Rue du Page-on található szecessziós vaskereskedés megőrizte arculatát, csak a pulton a hardveráruk helyett kagylók és rákfélék sorakoznak. Egy hatalmas faliórából csöpög az idő, a több száz apró fiókkal ellátott szekrények a meglehetősen tartalmas ételkínálatú hely eredeti rendeltetésére emlékeztetnek. A déli menü sült sertéscsülkje jó eséllyel egy háromtagú családot is jól lakathatna.

A Victor szecessziós kávézó és a Michelin-csillagos Brasserie Bozar a Musée des Beaux-Arts-ban (Bozar) szintén remekül ötvözi az építészetet és a gasztronómiát. „Mont des Arts” – vagyis Művészetek Hegye – a neve annak a kissé nagyzoló dombnak, amelyen a Szépművészeti Palota, a Királyi Könyvtár, a Hangszer múzeum, a BELvue Múzeum, a Belga Nemzeti Bank Múzeuma, az Állami Levéltár és éppen a Bozar található. Victor Horta az 1920-as években építette a felső- és alsóváros összekötő elemeként a művészetek hegyének tetejére, illetve – mintegy fordított New York-i Guggenheim Múzeumként – spirál alakban fúrta be a földbe egy udvar köré, mert a király ragaszkodott ahhoz, hogy Horta ne takarja el előle a gyönyörű kilátást a városi palotából.

Horta egyébként első városi házát a ma multikulturális Schaerbeekben építette, ahol a házak nem viselnek homlokzati sminket, és ahol 1929. április 8-án Jacques Brel meglátta a napvilágot. „Nincs luxus, nincs extravagancia: lakható földalatti, nemes előszoba és lépcsőház, kellemesen összekapcsolt nappali és étkező, első emelet fürdőkáddal és WC-vel, valamint egy második tetőtér gyerekeknek és alkalmazottaknak” – jegyezte meg a szépek és gazdagok kedvenc építésze a Maison Autrique előírásairól, amely múzeumként látogatható. Aki itt éhezik meg, a szimpatikus, családi vezetésű Menthe & Safranban ugyan nem talál szecessziót, de egy tipikus ramadáni étel, a Harira leves mellett tanulmányozhatja a marokkói-színes Schaerbeek-érzést.

Míg a bevándorlók és a (túl)élőművészek meghatározzák Schaerbeek utcaképét, a tehetős polgárság elsősorban Uccle-ben vagy Ixelles-ben lakik. A kézművesek, kispolgárok, diákok és bohémek viszont a Marolles negyed felé veszik az irányt. Amikor ezt a környéket dzsentrifikálni akarták, és tőkeerősebb bérlőkkel betelepíteni, a lakók elég látványosan védekeztek: addig rakták az ágyaikat az utcára, amíg a kitelepítés témája lekerült a napirendről, és – majdnem – minden maradt a régiben. A negyed központja, melyet a szörnyűségesen pompezs Igazságügyi Palota őriz – amely 3600 négyzetméteres alapterületen, az egykori akasztófahegyen terpeszkedik a város fölött –, a Place du Jeu de Balle, 1873 óta Európa egyik legnagyobb bolhapiacának színhelye. Az alkudozás és cserélgetés után a kincsvadászok, ócskasággyűjtők és kuriózumkedvelők a Brasserie au Clef d’Or-ban találkoznak: szendvicseket és zöldséglevest lehet enni, vasárnaponként pedig egy harmonikás fűti a hangulatot párizsi sanzonokkal és forradalmi dalokkal.

A Marolles negyedet átszelő két bevásárlóutca, a Rue Blaes (Blaesstraat) és mindenekelőtt a Rue Haute (Hoogstraat) híres megfizethető vintage darabjairól, régiségeiről, szerszámairól, ócskaságairól és trendi belsőépítészetéről. Egy világhírű festő is letelepedett 1562-ben a Hoogstraat 132. szám alatt: idősebb Pieter Bruegel 1569-ben bekövetkezett haláláig a Marolles negyedben élt, és jelvényeivel – palettával és ecsettel – ma is ott ül. Bronzba öntve őrzi utolsó nyughelyét, a Notre-Dame de la Chapelle templomot. Ennek árnyékában, a Place de la Chapelle-en a Les Brigittines-ben, egy egykori postaépületben, remekül tanulmányozható az art nouveau és az újraértelmezett flamand konyha; nehézkes bútorzat, sötétzöld kárpitozású vintage székek, amelyek színben harmonizálnak a zöldre festett falakkal, sötét fapadló, szecessziós lámpák. A nyitott kandallóban tűz ropog, Brüsszel – legalábbis időjárásilag – néha meglehetősen zord tud lenni. Dirk Myny séf bő negyedszázada nyitotta meg a kiválósági pecséttel kitüntetett éttermet. Vendégeit szívesen üdvözli személyesen, mielőtt a fantáziadús étel- és összetevő-komponista visszavonulna konyhai birodalmába. A hagyományos flamand recepteket kortárs értelmezésével teszi könnyedebbé, előételnek véres hurkát, savanyú káposztát és csigákat présel kis, finom tortácskákká. A főételek már némileg tartalmasabbak: pacal, baszk sertéspofa tonhal-tatárral, zöld citrommal és gyömbérrel, négy órán át Kriek sörben párolt borjú, lóhúsfilé vagy, mintegy a ház „kímélő ételeként”, normandiai késkagyló.

A Marolles negyed csipkeverő műhelyeiben és apró munkáslakásaiban Marx és Engels is talált kutatási és szemléltető anyagot Kommunista Kiáltványukhoz. Ám opus magnumukat jóval nemesebb környezetben, a Grand-Place-on található Maison du Cygne-ben csiszolták. A Hattyú Háza ma bisztróként, klubként és szalonként egyesül egy fedél alatt, mint egy elegáns és az EU-tisztviselők körében meglehetősen kedvelt ínyenc templom. Flamand késő gótikus keretbe foglalva, bőségesen arannyal leöntve, és egészen a tetőcsúcsig gazdagon díszítve szobrokkal és állatfigurákkal – mint barokk gyöngyök csillognak a céhházak, amelyek Brüsszel legelegánsabb szabadtéri szalonját keretezik. A Grand-Place ódon homlokzatai mögött már régóta nem céhek, hanem többnyire nemzetközi konszernek székelnek, a Maison du Roi sem királyt, hanem a Városi Múzeumot rejti. Ami viszont (többek között) Brüsszel legpimaszabb és leghíresebb pisilő kisfiújának, a Manneken Pisnek a ruhatára, aki a Rue de l’Etuve/Rue du Chêne sarkán lövelli (vezetékes) vízsugarát. A jelmeztárban ezernyi kis zakó és nadrág, szamuráj viselet és hagyományos bőrnadrág található. Nagy ünnepnapokon a Manneken csinos ruhákba öltözik. Legtöbbször azonban a vizelő csibész, ahogy Jérome Duquesnoy mester 1619-ben megalkotta: meztelen marad.

Îlot Sacré a neve a Grand-Place környékének. A 17. és 18. századi, műemlékvédelem alatt álló építészeti ékszerekkel teli szent kis sziget a „Brüsszel hasa” élvezetes becenevet viseli, és szűk, kanyargós kis utcák labirintusa, olyan ínycsiklandó nevekkel, mint vaj, csibe, fűszerek vagy kenyér. Egymás hegyén-hátán apró boltok, régiségek és természetesen éttermek: több mint száz kocsma, bisztró, teázó ropogó kandallótűzzel és finom süteményekkel, brasserie-k művészi hal-kagyló-osztriga tálakkal és természetesen sok turista csapda is, ami arról ismerhető fel, hogy a pincérek, mint tolakodó csalik, repkednek a járókelők körül, a homár- és kagylóhegyek pedig túlságosan is bőségesen vannak felhalmozva.

A Rue des Bouchers-en, az evőnegyed fő ütőerén található Chez Leon előtt nincsenek pincérek, de sok helyi és turista áll egymás mellett békésen egy sorban. A Chez Leon a kagylók koronázatlan királya. Naponta ezer kilogramm tengeri herkentyűt főznek meg, így nem csoda, hogy az öt asztal, amellyel a vendéglő 1893-as megnyitásakor rendelkezett, komoly bővítésre szorult. Jelenlegi állapot: 420 ülőhely két emeleten és kilenc egymás melletti házra elosztva. Időközben az alapító dédunokája, Kevin Vanlancker forgatja a fakanalat, apa, Rudy pedig tavaly a csődbe ment Aux Armes de Bruxelles-t integrálta a szemközti gasztronómiai családi birodalomba, hogy a hagyományos francia-belga konyhával újra felfuttassa a Rue de Bouchers második hot spotjaként.

Ez viszont közvetlenül a Királyi Galériákhoz vezet, Európa legrégebbi galériáihoz, amelyet 1847-ben építettek Brüsszel nagypolgári hölgyeinek, és lefedték, hogy esőben is száraz lábbal intézhessék vásárlásaikat. Alig 200 méteren sorakoznak az előkelő csipkeboltok, Belgium legjobb csokoládékészítői, kis csipkeboltok, kávéházak, egy színház, drága butikok és pezsgőbárok. A Galeries Saint-Hubert-ben található fegyverbolt, amelyben Paul Verlaine azt a pisztolyt vásárolta, amellyel 1893-ban féltékenységtől őrjöngve véget akart vetni fiatal szeretőjével, Rimbaud-val való kapcsolatának, már nem létezik. A férfi barátság drámai vége: a fiatal költő kórházba, az idősebbik pedig a sarok mögött börtönbe került. Ami ma egyébként a szép Amigo néven ötcsillagos szálloda, és sokkal kényelmesebb lakni, mint Verlaine idejében.

A mai sikeres szóművészek, újságírók, felkapott grafikusok és fiatal divattervezők a város legrégebbi negyedében, a Place Sainte-Catherine, a Rue Dansaert és a Place Saint-Géry környékén, bezárt műhelyekben és szecessziós épületekben telepedtek le. A divatos dizájnerboltokban tett vásárlás és az azt követő galériatúra után a trendi kreatív szcéna a Rue Notre-Dame du Sommeil-en található shabby-chic La Manufacture étteremben találkozik, amelyen még mindig jól látszik az egykori kézitáska-manufaktúra előélete, vagy a Rue de Flandre-on található Selecto-ban: fekete-fehér csempézett padló, világos bisztróasztalok, feketére kárpitozott bőrpadok, sötét art déco székek és egy kis konyha az étterem közepén, ahol a konyhai brigád legfinomabb Coquilles Saint-Jacques-okat süt, gnocchit gyúr, steakeket süt a la minute, és természetesen Moules et frites-et készít, méghozzá kifejezetten tisztességes áron. „Bisztromómiának” nevezi Olivier Morland házigazda a szimpatikus sikertörténetét. A Place Sainte-Catherine-en szombatonként osztrigázás van a kék-fehér zászlós halkbárnál, amely Noordzee vagy Mer du Nord néven fut. A hétvége egy „swingin’ and lazy” délutánnal zárul a Monkban, kéthetente vasárnaponként a shabby-chic bárban élő koncerteket tartanak. A sör ekkor egy árnyalatnyival drágább, de a hangulat két oktávval vidámabb. Minden nyelvi és nemzetiségi viszálytól távol, legyen szó dadaista öltözetű diákkocsmákról, díjnyertes art déco templomokról, flamand házi kosztokról átépített műhelyekben vagy francia haute cuisine-ről egykori művészműtermekben, osztrigás bódék előtt vagy illatos lében gőzölgő csigákat kínáló standoknál, egy pontban nagy az egyetértés: a híres sült krumplit (frites) feltétlenül és kizárólag marhavese-zsírban kell kisütni.

A LA MORT SUBITE
(Tel.: +32/2/513 13 18, www.alamortsubite.com)
Gyakorlatilag a Galeries Royales Saint-Hubert kijáratánál, a Rue Montagne aux Herbes Potagères 7. szám alatt található ez a csodálatos szecessziós kocsma, amely híres-hírhedt ízletes Faro, Gueuze, Kriek és Lambic söreiről. Ezeket naponta reggel 11 és éjjel 1 óra között csapolják. Zárva tart: december 24-én, 25-én és 31-én, valamint január 1-jén. Egy falon lévő fotó bizonyítja: Jacques Brel is itt tanulmányozta behatóan a „belgitude”-ot.

Az AUX ARMES DES BRUXELLES
(Tel.: +32/2/511 55 50, www.auxarmesdesbruxelles.com)
közvetlenül szemben, a Rue des Bouchers 13. szám alatt, szintén Rudy Vanlancker gasztronómiai birodalmához tartozik. A Chez Leon vezető séfje itt végezte szakmai gyakorlatát, és amikor a hely évekkel ezelőtt csődbe ment, ő vitte véghez a kulináris feltámadását. Nyitva 12-től 23 óráig.

Az AU RUGBYMAN N° 1
(Tel.: +32/2/512 56 40, www.rugbyman1.com)
a Quai aux Briques 4. szám alatt – amiről a bejárati ajtó feletti hatalmas neonhomár is tanúskodik – 1949-es alapítása óta híres kanadai homárjáról. A belső tér kellemesen visszafogott. Amikor meleg van, a Rugbyman-tálat homárral, garnélával és más rákfélékkel (55 euró) a rakparti kis teraszon szolgálják fel. Nem összekeverendő a pár házzal arrébb lévő Rugbyman N° 2-vel. Ha már, akkor az eredetit válasszuk!

A BRASSERIE BOZAR
(Tel.: +32/2/503 00 00, www.bozarrestaurant.be)
egy Michelin-csillaggal büszkélkedhet. A Gault & Millau étteremkalauz pedig 16,5 ponttal jutalmazta a 20-ból Karen Torosyan séfet. A Palais des Beaux-Arts-ban (Bozar), a Rue Baron Horta 3. szám alatt található, valószínűleg a világ egyik legelegánsabb és legnemesebb múzeumi étterme. A háromfogásos vacsoramenü borpárosítással, csodálatos art déco környezetben 84 euróba kerül, öt fogás 139 euróba. Minden este 54 euróért kínálnak egyfajta színházi előadás előtti különleges menüt két felvonásban. À la carte a brasserie a magasabb árkategóriában mozog, előételek 34 eurótól, főételek 49 és 69 euró között; desszertnek a híres brüsszeli gofri, valamint egy csokoládétorta 18 euróért.

A LES BRIGITTINES
brasserie-ben (Tel.: +32/2/512 68 91, www.lesbrigittines.com)
a Place de la Chapelle-en tartalmasan és ízletesen étkezhetünk, csillaggal kitüntetve, mégsem turistás. A háromfogásos (és rendkívül laktató) ebédmenüért Dirk Myny séf 35 eurót számít fel, a szintén háromfogásos „piaci menüért” (menu du marché) 55 eurót, a hatfogásos „gazember menüért” (menu canaille) pedig 75 eurót kér. Nyitva hétköznap 12-től 14 óráig és 19-től
22 óráig; zárva: szombat délben és vasárnap.

A LES BRASSERIES GEORGES
(Tel.: +32/2/347 21 00, www.brasseriesgeorges.be)
a nagypolgári Uccle-ben minden párizsi brasserie-vel felveszi a versenyt. A Les Brasseries Georges az Avenue Winston Churchill 259. szám alatt a tenger gyümölcseire és a kifinomult nemzeti ételekre specializálódott, mindkettő nem éppen olcsó, de cserébe igazán ízletes.

A CHEZ JACQUES
(Tel.: +32/2/512 20 27, www.restaurantjacques.be)
a Quai aux Briques-en, az egykori halpiacon, egy szerény, kötetlen kocsma a homár és a hal szerelmeseinek.

A CHEZ LEON
(Tel.: +32/2/511 14 15, www.chezleon.be)
naponta 1000 kilogramm kagylót (moules) főz meg, a kulináris epicentrumban, a Rue des Bouchers 20. szám alatt található, és 1893-as alapítása óta a Vanlancker család tulajdonában van. A 12 év alatti gyerekek a kagylók és sült krumplik királyánál egyébként ingyen étkeznek, a híres Moules et frites-hez (elkészítési módtól függően 15 és 22 euró között) pedig különösen jól illik a ház saját „Leon” söre. Nyitva naponta 11-től 23 óráig.

COMME CHEZ SOI
(Tel: +32/2/512 29 21, www.commechezsoi.be)
Laurence és Lionel Rigolet-nél, a Place du Rouppe 23. szám alatt Brüsszel ínyenc mennyországában találja magát. Az alig 50 férőhelyes étterem építészetileg tisztelgés Victor Horta előtt, kulinárisan pedig a város legjobbjai közé tartozik. Nem olcsó, a drágább előételek ebben az ínyenc templomban 65 euróra, a főételek 150 euróra is felszökhetnek. Kedd-szerdán csak vacsorára főznek, csütörtöktől szombatig ebédre is, vasárnap zárva.

A COMPTOIR RODIN
(Tel.: +32/2/203 00 14, www.comptoir-rodin.be)
egy reggelizőhely és ebédmenza, délután kávét és házi süteményeket kínálnak. A környezet kifejezetten laza, téglafalakkal, világos faasztalokkal és társalgó kanapékkal. A kis kert elbűvölő. Hétvégén az Avenue Auguste Rodin 8. szám alatt
29 euróért két turnusban (10:30-kor és 13:30-kor) lehet bruncholni, hétfőn zárva.

Az IN’T SPINNEKOPKE
(Tel.: +32/2/511 86 95, www.spinnekopke.be)
a Bloemenhofplein 1. szám alatt nem egy luxusétterem, hanem egy 18. századi ódon kocsma piros kockás abroszokkal és tartalmas brüsszeli házias kosztokkal: nyúl, Choucroute, Waterzooi és Lambic – egy tipikus belga sör. Vasárnap zárva, hétfőn és szombaton csak este 18 órától, a többi napon 12-től 14:30-ig van nyitva.

LA FLEUR EN PAPIER DORÉ
(Tel.: +32/2/511 16 59, www.goudblommekeinpapier.be)
A turisták által kitaposott utaktól néhány lépésre található ez a hangulatos művészkocsma a Rue des Alexiens 55. szám alatt. A falak tele vannak dadaista emlékekkel, a konyha ajtaján egy eredeti Magritte lóg, aki törzsvendég volt itt. Egyszerű kocsmai ételeket kínálnak: kolbászkákat különféle változatokban, leveseket, szendvicseket. A dada él – méghozzá hétköznap 12-től 24 óráig, vasárnap 19 óráig, hétfőn zárva.

LA MANUFACTURE
(Tel.: +32/2/502 25 25, www.lamanufacture.be)
Egy egykori kézitáska-manufaktúra környezete Saint-Géry közepén extravagáns találkozóhely a sikk közönségnek, és megfelelő lezárása egy galériatúrának. Kreatív és nouvelle az étterem (belga) konyhája a Rue Notre-Dame-du-Sommeil 12–22. szám alatt. Naponta nyitva, csak szombat délben és vasárnap pihennek egész nap.

LA QUINCALLERIE
(Tel.: +32/2/533 98 33, www.quincaillerie.be)
A Rue du Page 45. szám alatti egykori vaskereskedés nagyon divatos (très à la mode), nagyszerű építészet, okos emberek. A tenger gyümölcseit tartalmazó ebéd – hat osztriga, három languszta, négy rózsaszín garnélarák és két csigaházas tengeri csiga – alig 30 euróba kerül, az egyszerűbb ebédmenüt 20 euróért szolgálják fel, egy rumpsteak 31 euróba kerül. Hétköznap délben és este, hétvégén csak este nyitva.

A LE SELECTO
(Tel.: +32/2/511 40 95, www.leselecto.com)
a Rue de Flandre 95–97. szám alatt egy meglehetősen menő helyszín. Olivier Morland házigazda „bisztromómiának” nevezi a koncepcióját. Az árak megfizethetőek, az elkerülhetetlen Moules et frites még jobb is, mint a Chez Leonban, a vendégek pedig lazák.

A Victor Bozar Café
(Tel.: +32/2/213 19 19, www.ictorbozarcafe.be)
a múzeum másik oldalán, a Rue Ravenstein (Ravensteinstraat) 23. szám alatt található. Az egykori múzeumi könyvesboltot a Robbrecht & Daem építésziroda alakította át kávéházzá, sok zöld gránittal, arany lámpákkal és fekete bőrpadokkal. Ha itt szeretne partit rendezni: kézzel festett függönyök választják el a kávézó többi részétől. Naponta 11-től 23 óráig tart nyitva.

BOZAR
(www.bozar.be)
A Rue Ravensteinen található kulturális központban, amelyet Victor Horta épített 1922 és 1929 között, kiállítások, felolvasások, koncertek, táncelőadások és filmvetítések várják a látogatókat.

A Boghossian Foundation VILLA EMPAIN-je
(www.villaempain.com)
az Avenue Franklin Roosevelt sugárúton nemcsak Michel Polak építészete miatt ajánlott, hanem a változó kiállítások miatt is. Azonban március 28-ig zárva tart.

A Saint-Gilles-ben található HORTA MÚZEUM
(www.hortamuseum.be)
a lakó- és műteremházra terjed ki, amelyet Victor Horta épített 1898 és 1901 között, és alapos betekintést nyújt
a belga art déco mester építészetileg úttörő, dekoratív, extravagáns alkotói munkásságába.

A MAISON AUTRIQUE
(www.autrique.be)
a Chaussée de Haecht-en szerdától vasárnapig 12 órától tart nyitva. A Horta-emlékek mellett változó kiállításokat is láthatunk.

Hôtel SOLVAY
(www.solvay.be)
1894 és 1898 között Victor Horta építette Armand Solvay – a híres iparmágnás, Ernest Solvay fia – számára az egyik legcsillogóbb szecessziós urasági házat az Avenue Louise-on. Ma magánmúzeum. 2000-ben a Hôtel Solvay-t az UNESCO világörökség részévé nyilvánították.

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!