Ecuador két olyan kakaófajta otthona, amelyek különbözőbbek nem is lehetnének. A kettő egyikéből egy fiatal osztrák készíti a világ messze legdrágább csokoládéját.
<
/span>
Szöveg & Fotók Georges Desrues
„A különbséget első pillantásra fel lehet ismerni” – mondja Eduardo Almeida, és bozótvágó késsel levág egy duzzadt, bíborszínű kakaógyümölcsöt a fáról. A CCN-51 fajta neve talán ridegen hangzik, de kinézetre színes és pompás. Érett gyümölcseinek színpalettája a sötétsárgától a vérnarancson át egészen a ragyogó feketésvörösig terjed. Ezzel a második fajta, amelyet Señor Almeida termeszt, és amely Nacional névre hallgat, nem tud versenyezni. „A Nacional gyümölcsei érett állapotban legfeljebb egy sötétebb, egyhangú sárga színt érnek el” – mondja, és levág egy ilyen gyümölcsöt egy másik fáról. „Előnyei csak a babokon mutatkoznak meg” – folytatja a gazda, miközben bozótvágójával kettéhasítja a két gyümölcsöt.
Valójában már a friss Nacional babok is jóval intenzívebb illatúak, mint a CCN-51-éi. Belőlük egzotikus gyümölcsaromák lenyűgöző sokfélesége árad, mint például a mangóé, a banáné vagy a maracujáé. Ehhez képest a CCN-51 illata és íze meglehetősen lapos és egyhangú. De nem is a friss kakaóról van szó, amit a babokat körülvevő sűrű, fehér gyümölcshús miatt spanyolul „in baba”-nak neveznek (ami kissé étvágytalanul lefordítva „nyálkában” jelent). Hanem azokról az aromákról, amelyeket ugyanezek a babok akkor fejlesztenek ki, amikor már fermentálták és megszárították őket. Ezért Almeida kikaparja őket a gyümölcshússal együtt a hüvelyekből, zsákokba tölti, és elviszi a Fortaleza del Valle nevű szövetkezet közeli feldolgozóhelyére, amelynek ő is tagja.
Mindkét fajta őshonos Ecuadorban. Ám míg az előbbi, az ugyanolyan színpompás, mint amilyen aromaszegény hibridfajta, a CCN-51, mindössze 50 éve jött létre egy Homero Castro nevű ecuadori tudósnak köszönhetően, aki a Colección Castro Naranjal nevet és a hozzá tartozó számot adta neki, a Nacional a világ egyik legősibb kakaófajtája. Néhány évvel ezelőtt egy Francisco Valdez nevű régész az ecuadori dzsungelben rátalált néhány több mint 5000 éves kerámiaedényre, amelyek kakaónyomokat tartalmaztak. Sokan ezt annak bizonyítékaként értelmezik, hogy a kakaókultúra eredete itt, a mai Ecuador állam területén keresendő. És hogy a kakaómaradványoknak Nacionalnak kell lenniük.
Legyen bárhogyan is: széles és virágos aromavilágával, testes jellegével és hosszú lecsengésével a Nacional azok közé a fajták közé tartozik, amelyeket a szakértők Fino de Aromának, azaz aroma-fajtáknak neveznek. Ezek teszik ki a világ kakaótermelésének alig 5 százalékát, és kizárólag exkluzív minőségi csokoládékhoz használják őket. Mivel pedig ezek egyre divatosabbak, természetesen a babok iránti kereslet is nő. Ezért a szövetkezetben lévő kollégái számára, mint ahogy Almeida számára sem kérdés, hogy mást, mint Nacionalt termesszenek. „A CCN-51-ből csupán néhány fát ültettem ki kísérleti célból” – hangsúlyozza.
Hogy a csendes-óceáni partvidék közelében fekvő Calceta kisváros gazdáinak megéri a minőségi termeléshez ragaszkodniuk, szabad szemmel is látható. Minden jelenlévő úr legalább szerény jómódot ért el, ami már itt, az országban is megmutatkozik az ápolt öltözéken, a vasalt ingeken és a csillogó cipőkön. „Azért vagyunk sikeresek, mert sok éve már a minőségre helyezzük a hangsúlyt” – mondja Berto Zambrano, a szövetkezet elnöke –, „a Nacionalnál jobb kakaó egyszerűen nincs. Ezenkívül bio- és Fairtrade-tanúsítvánnyal rendelkezünk, és a világ legjobb csokoládékészítői közül néhányat látunk el.” Közéjük tartozik Ausztria sztárcsokoládékészítője, Josef Zotter is, aki a Nacionalt többek között olyan csokoládévá dolgozza fel, amely 100 százalék kakaót tartalmaz, és így egy gramm cukrot vagy tejet sem. „Ilyen csokoládét csak a legjobb kakaókból lehet készíteni, amilyen a Fortaleza del Valle szövetkezet Nacionalja” – erősíti meg Zotter –, „az itteni babok különösen kicsik, és ezért annál aromásabbak; megfelelő pörkölésnél érdekes savasságot és ezeket az egyedi, gyümölcsös jegyeket fejlesztik ki.”
A szakértő szerint tehát valóban abszolút csúcskakaóról van szó. Ám a Nacional termesztésének hátrányai is vannak. A fajta például hajlamosabb a betegségekre és a rovarfertőzésre, mindenekelőtt azonban jóval kisebb a hozama, mint a CCN-51-nek. „Ezért dolgozunk együtt a Quitoi Egyetem tudósaival, hogy növeljük a hozamot, de megőrizzük az aromás előnyöket” – magyarázza Zambrano. Ez viszont oda vezet, hogy a tiszta fajtájú Nacionalt már alig lehet megtalálni Ecuadorban.
„Manapság szinte minden növénybe belekeresztezték a CCN-51-et, ami genetikailag felhígítja az eredeti fajtát” – hangsúlyozza ezért Carl Schweitzer is. A 31 éves stájer csaknem tíz éve él Ecuadorban, és ott alapított amerikai partnerével, Jerry Toth-tal egy To’ak nevű csokoládémárkát. „A helyi lakosság nyelvén a név annyit tesz: fa és föld, vagyis »terroir«” – magyarázza Schweitzer. Ezzel hangsúlyozni szeretnék, hogy a kakaónál, ugyanúgy, mint a bornál és újabban a kávénál is, olyan földrajzi eredetről beszélhetünk, amelynek az ízben is meg kell mutatkoznia. „Ecuador nyugati részén egy völgyben találtunk néhány több mint 100 éves fát, amelyek különösen jó kakaót adnak” – folytatja Schweitzer. „Az USDA, az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumának DNS-vizsgálatai szerint teljesen tiszta és hamisítatlan Nacionalról van szó.”
Hogy a fák éppen ott maradtak fenn, az elsősorban annak az elszigeteltségnek köszönhető, amelyben a Piedra de Plata nevű völgy évtizedekig volt. Emiatt az országszerte elültetett hibridfák nem hatoltak el idáig. „Természetesen a kereskedelmi forgalomban kapható Nacional is sokkal aromásabb a legtöbb más fajtánál” – hangsúlyozza Schweitzer –, „de a tiszta fajtájú egyértelműen még intenzívebb és összetettebb.”
Eddig kilenc fáról nyertek tudományos bizonyosságot, hogy tiszta Nacionalról van szó. További 850 esetében egy létrehozott profilnak köszönhetően feltételezhető, hogy szintén ehhez tartoznak. Ebből a közel 860 fából készíti a To’ak cég a csokoládéját – méghozzá a kétségkívül legdrágább csokoládét a világon. „Nemcsak a minőségről van szó, hanem arról is, hogy megmentsük ezt az ősi fajtát a kihalástól, és megőrizzük a biológiai sokféleséget” – mondja Schweitzer.
Ez persze ambiciózus cél. Az ecuadori fővárosban, Quitóban lévő irodájában a start-up alapítója egy kóstolóra hív. A földön elegánsan tervezett fadobozok állnak különböző fafajtákból, amelyekben a csokoládé érik. Az egyes táblák már a bonyolult csomagolással is lenyűgöznek. Masszívnak tűnő fadobozban érkeznek, benne egy kicsi, de átfogó, magyarázatokat tartalmazó füzettel és egy csipesszel, hogy a csokoládé ízét ne befolyásolják például a ragacsos ujjak. Hogy mindez ilyen jól néz ki, az egyértelműen annak köszönhető, hogy Schweitzer képzett grafikus, és ő maga foglalkozik a tervezéssel. A táblákat egyenként és kézzel csomagolják, ahogy hangsúlyozza, ő maga és a felesége.
A csokoládékat különböző fafajtákban, például babérfában vagy egy leselejtezett francia konyakos hordóban fermentálják és tárolják. Hogy mindegyik egyedileg sorszámozott, az magától értetődik. Az is, hogy léteznek belőle különböző évjáratok. Ezenkívül 71 és 81 százalék közötti kakaótartalom közül lehet választani. Minden dobozhoz mellékelnek egy kakaóbabot is, hogy a vásárló megtudja, milyen íze van a csokoládéja alapanyagának.
Apropó íz: az természetesen lenyűgöző. A To’ak csokoládék nagyon finomak, aromásak és összetettek, intenzív gyümölcsös, virágos és diós jegyekkel. De még mindez együtt sem magyarázza a 270-345 dolláros elképesztően magas árat – egy mindössze 50 grammos tábláért. „Drága mindenekelőtt a kutatással és a pedáns szelekcióval járó nagy ráfordítás” – hangsúlyozza Schweitzer.
Hogy egy ilyen árból a kakaótermesztőknek is jusson valami, az természetes dolog. „A tizennégy család, akikkel dolgozunk, megkapja a profit 10 százalékát” – bizonygatja a vállalkozó. De ilyet eddig még nem termeltek, ezért átmenetileg 100-200 százalékkal többet fizetnek nekik, mint amennyit a normál kereskedelemben kapnának a kakaójukért. „Ez segít nekik megőrizni a türelmüket, amíg a To’ak túl nem lesz a nehezén” – mondja Schweitzer. Hogy ez mikor következik be, azt még nem lehet megmondani. A veszély ugyanis az, teszi hozzá a stájer, hogy a piac esetleg még nem érett meg a termékre. És ez az ár ismeretében több mint jogos félelem.
www.toakchocolate.com
Internetes rendelés útján, valamint néhány amerikai üzletben és a londoni Harrod's áruházban kapható. Osztrák importőrökkel jelenleg még tárgyalások folynak.
A 300 dolláros csokoládé
Ecuador két olyan kakaófajta otthona, amelyek különbözőbbek nem is lehetnének. A kettő
egyikéből egy fiatal osztrák készíti a világ messze legdrágább csokoládéját.
Szöveg & fotók Georges Desrues