Szöveg: Nina Kaltenbrunner · Fotók: Michael Reidinger
A szezonális ételekről. Az ember egész évben várja: tavasszal spárga, nyáron eper, ősszel gomba. De létezik szezonális hús is: a kecskegödölye – mégpedig tavasszal. Hogy miért? Magyarázható bizonyos hagyományokkal és azzal a ténnyel, hogy a kecskék „szezonálisan” (évente egyszer) ellenek, de ízvilágát tekintve ez nem indokolható. A kecskegödölye a szó szoros értelmében vett hagyományos ünnepi étel: egyedülállóan finom ízű, zsenge hús, fehérjében gazdag, alacsony zsír- és koleszterintartalmú, magas kálium-, magnézium-, vas-, cink-, minden B-vitamin- és A-vitamin-tartalommal. Kiemelendő a kiegyensúlyozott zsírsavösszetétel, a magas olajsavtartalom, valamint a többszörösen telítetlen zsírsavak jelenléte is. Ezzel a zsenge hússal dolgozni ráadásul öröm a szakácsok számára, akik – csakúgy, mint az ínyencek – élvezettel ünneplik a rövid gödölyeszezont.
A kecske egyébként az egyik legrégebben használt háziállat. Körülbelül 11 000 éve háziasították a Közel-Keleten, és onnan nagyon gyorsan elterjedt. Főleg a kopár, köves hegyvidéki régiókban, mint az Alpok, amelyek nem alkalmasak a szarvasmarha-tenyésztésre, a szerény kecske fürgesége és mászóképessége révén alkalmas haszonállatnak bizonyult. Nem ok nélkül nevezik „a szegény ember tehenének” sem. Az ókortól kezdve a kecskék népszerű áldozati állatok is voltak, mivel a gödölye – akárcsak a bárány – a tisztaságot, az ártatlanságot és Jézus halálát jelképezi, aki „Isten bárányaként” vétlen halt meg a kereszten. A „bűnbak” kifejezés tehát nem véletlenül alakult ki. Továbbá a gödölye az új életet is jelképezi, mivel hagyományosan ez volt a hosszú böjt utáni első étkezés. Ami az élvezeteket illeti: a kecske a dionüszoszi vágyat, a bőséget is megtestesíti (a mitikus Amaltheia kecske bőségszarvát), a termékenységet és magát az életet szimbolizálja – nem csak az újat. A húsvéti gödölyekészítés szokása mind a mai napig fennmaradt, és nemcsak a húsvéti bárány alternatívájaként – a gödölyét kifejezett csemegének tartják. Az ünnepi lakoma biztosítása érdekében a tenyésztők manapság úgy időzítik a fedeztetést, hogy a gödölyék legkésőbb nagyhétre elérjék a kívánt 15–20 kilós vágósúlyt. Ennek megfelelően a gödölye február, március és április hónapokban érhető el, és megtalálható a piacokon, valamint az étlapokon. Ilyenkor van a szezonja, és – többnyire – a régióból származik.
A regionális ételekről. A kecske az alpesi tartásra predesztinált, és ezekben a régiókban fordul elő a leggyakrabban. A Hohe Tauern régió például a Tauernschecken, egy régi, veszélyeztetett hegyi kecskefajta természetes élőhelye és törzstenyésztési területe. A majdnem kihalt fajtát Hans Wallner elkötelezett tenyésztő vette gondozásba 1968-ban az utolsó megmaradt – öt anyaállatból és egy bakból álló – csordával, és következetes törzskönyvi tenyésztéssel megmentette a populációt. Jelenleg körülbelül 190 tenyésztő tartja és szaporítja ezt a majdnem kihalt kecskefajtát. Alig 2000 példánnyal a Tauernschecken ma már ismét Ausztria legerősebb hegyi kecskefajtája (csak a tejkecske-populáció nagyobb). A vegyesen legelésző állatok a nyarat kis csordákban töltik a havasi legelőkön, ahol a növényzet sokfélesége (akár ötvenféle fű, gyógynövény, virág) felelős a tejük és húsuk minőségéért. A kulináris változatossághoz hasonlóan a Tauernschecken kecskéknek is szükségük van hullámos terepre ahhoz, hogy jól érezzék magukat, és sok helyre, hogy ki tudjanak térni egymás elől – a kecskék nagyon szigorú hierarchiát tartanak egymás között. A kíváncsi, intelligens és szabadságszerető állatok ezért egyáltalán nem alkalmasak tömeges tartásra. Ez a tenyésztők érdekében sem áll, akiket elvarázsolt állataik függetlensége és szépsége, és elsősorban a fajta megőrzését és elterjesztését tartják szem előtt. Hogy a tavasz a Tauernschecken húsának egyetlen „piaca”, azt Hans Wallner tenyésztő nagyon sajnálja, mert azok a gödölyék, amelyek ebben az időszakban még túl fiatalok a vágáshoz, a nyarat az anyjukkal töltik a havasi legelőn, és véleménye szerint utána sokkal jobb, strukturáltabb húsuk lesz. A „szezon” nagyobb kereslet esetén tehát ősszel is folytatódhatna. Sajnos a fiatal kecske, bár nagyon gyakran összetévesztik a báránnyal, a fiatal juhval ellentétben (még) nem tudta levetkőzni azt az előítéletet, hogy húsa „kecskeszagú”. Ezért használják a hazai konyhákban szinte kizárólag a tejgödölyét – a 8–12 hetes állatok húsát. A regionális Tauernschecken forgalmazását nagyrészt a Tauernlamm cég vette át. Idén mintegy 130 gödölyét jelentettek be a tenyésztők (összehasonlításképpen: 450 bárányt), a gasztronómusok – az egyszerű vendéglőktől a vezető csúcséttermekig egész Ausztriában – és a magánvásárlók kereslete is nagyon nagy.
Egyikük Andreas Döllerer, aki lehetőség szerint nemcsak zöldségekkel, gyümölcsökkel és gyógynövényekkel dolgozik, hanem olyan húsokkal is, amelyek szezonálisan elérhetőek a régióban. A kecskegödölye szerinte ugyanúgy hozzátartozik a régióhoz, mint az évszakhoz. A csúcsszakács értékeli a zsenge gödölyehúst finom aromájával, amelyhez keserű és édes, valamint friss zöld hozzávalókat kombinál, hogy ne nyomja el a hús saját ízét, mégis izgalmas hangsúlyokat vigyen az ételbe. Mindig jelen van az állat saját zsírja is, amelyet a sovány kecskegödölye esetében kisüt, és pontszerűen helyez a tányérra – tökéletes ízhordozók és -fokozók. Andreas Döllerer a gödölye combját és hátsó részeit szereti a legjobban, rövid ideig párolva vagy sütve, tavaszi hozzávalókkal, mint például a medvehagyma. De egy feltekert lapocka vagy egy gödölyeszelet is előfordulhat nála. A zsenge húshoz kizárólag világos, könnyű szószokat ad, fehérbor vagy citrusfélék finom savasságával. Egy sötét párolt szósz – mint a vadételeknél – véleménye szerint elrontaná az ételt. A friss gyógynövényekből készült zöld szósz viszont tökéletes ívet húz a rózsaszínre sült gerinc, a párolt cikória és a padlizsános-datolyás zöldség között, és ízletessé teszi a régiót.
Néhány kilométerrel arrébb, a Rudi és Karl Obauer testvéreknél szintén Tauernschecken-gödölyét dolgoznak fel. Egy termék a közvetlen szomszédságból – az Obauer-konyha alapja. Nem akartak egyetlen étel mellett elköteleződni, inkább a lehetőségek teljes skáláját szerették volna bemutatni egy átfogó „gödölye-potpourri” segítségével. Természetesen a belsőségeket is elkészítik. Például a gödölyebecsinált curryvel és rokforttal, egy olyan étel, amely különösen szépen szemlélteti a testvérek virtuozitását a szokatlan hozzávalók és aromák kombinációja terén. Vagy például a vesék – rövid ideig olívaolajban sütve, szárított csalánmagból készült porral megszórva. A májat gondosan megtisztítják, vízben, a forráspont alatt megfőzik, majd vajjal mázolják; a keletkező nyesedéket fahéjjal, rummal, szegfűborssal és gombával dolgozzák fel extravagáns kékes-szürke (fekete áfonya!) „Werfeni májjá”. Az Obauer-féle bemutató a gödölye témájában egy magán jellegű csúcskategóriás főzőiskolára hasonlít. Továbbá a gödölyelapockát főzik, amitől puha és omlós lesz, mielőtt bepaníroznák és kisütnék; csodálatos kocsonyát készítenek, a nyakat, a hasaalját és az elülső lábakat pedig ízletes szalámivá dolgozzák fel – „az olyan henteslegényeknek, mint mi, ez hazai pálya”, nevet Rudi szakács. Tovább áradozik a kecskegödölye-levesről, amelyhez a combokból származó velőt gyógynövényekkel és olívaolajjal keverve pirított kenyéren tálalják, és megkóstoltat egy kecskejoghurtból, madársalátából, sóskából, fiatal spenótból és vasziból készült szószt – tiszta tavasz! Tökéletes például a sült gödölyéhez, a „gödölye-bevezető drog”, amely nélkül az Obauer-háznál semmi sem megy.
Az egyszerűt az exkluzív termékekkel keverni hagyomány Werfenben – a fokhagymától a kaviárig mindent feldolgoznak, ami rendelkezésre áll. Rudi Obauer egy kékes krémet kóstoltat meg: helyi hagyma fokhagymával, sóval, kevés cukorral és egy krumplival főzve, majd Thermomixben pürésítve – hihetetlenül intenzív; Lungauból származó színes krumpli, gőzben párolva, olívaolajban áztatva – fantasztikus a főtt gödölyelapockához – „Ha ez megvan, akkor mindened megvan.” – és Rudi Obauer még rátesz egy lapáttal: „Csak ha tudsz főzni, akkor vagy szabad!” És hogy hogyan főznek itt.
Helyszín Bécs. Christian Petz is szívesen dolgoz fel kecskét, illetve gödölyét. A regionalitás tekintetében azonban egészen másképp áll hozzá. A kecskegödölyéjét Franciaországból szerzi be, egészben, a belsőségekkel együtt, ahogy ott szokás. Igazi húsra tenyésztett kecskék ezek, egészen más fajták, mint a tejkecskék vagy a többcélú fajták, amelyeket itt Ausztriában kapni, magyarázza. Sokkal húsosabbak, ívelt háttal és kifejezett izomzattal. Már az Eckhart Witzigmann-féle Aubergine-ben, a Meinl am Grabenben, a Palais Coburgban és még a Badeschiffben is mindig volt nála gödölye, meséli a kinyilvánított „nose-to-tail” (orrától a farkáig) híve. „A gödölye szuper méretű, két napon belül el lehet adni, a belsőségek pedig csúcsok”, áradozik. A combját klasszikus módon készíti el, odafigyelve a „szaftra” – az ugyanis megfelelő irányítás mellett sütés közben olyan jó lesz, hogy nincs is szükség hozzá nyesedékekre. Fontos azonban a megfelelő serpenyő használata, annak mérete és állaga (bevonat nélküli) döntő az eredmény szempontjából. Ugyanilyen fontos odafigyelni arra, hogy a vaj ne legyen túl sötét, és ne öntsünk hozzá túl sok vizet. „Röviden kell tartani a szaftot, épp csak annyit utánatölteni, hogy a vajjal emulgeálódjon”, ez a siker titka. Ezzel locsolgatják, azaz mázolják a combot folyamatosan. A comb (lapocka) Petz kedvenc része a gödölyéből, csodálatosan passzol két személyre, és pompás párolni, de főzni is – például gyökérzöldséges húsként. Csak vigyázat: a nagyon sovány gödölyét nem szabad túl sokáig és túl forrón sütni – minél zsengébb a hús, annál gyengédebben kell bánni vele! Az a tény is, hogy a kecske húsát kevéssé manipulálták, tehát nem etettek vele tápot vagy hasonlót, Petz számára egy érv a kecske mellett. „Majdnem olyan, mint a vadhús. Ráadásul hihetetlenül sok mindent lehet belőle készíteni, elég csak körülnézni a világ konyháiban – Afrika, Ázsia, és Dél- és Kelet-Európában is számtalan elkészítési mód létezik. Bár azokban az országokban többnyire idősebb állatokat dolgoznak fel, nem úgy, mint nálunk a két-három hónapos tejgödölyéket. A kecske ott nyugodtan lehet féléves vagy idősebb is, akkor ízre is húsnak hatnak”, morogja a csúcsszakács. Érvelés a gödölyeszezon őszre történő kiterjesztése mellett? Feltétlenül.
Max Stiegl számára a kecske a leginkább alulértékelt hús egyáltalán. A kényes állatok csak a legzsengébb gyógynövényekkel és hajtásokkal táplálkoznak, kifejezett mozgásigényük van, ennek megfelelően izmosak és aromásak. A hús mégis vajpuha, önálló aromájú, egyedülálló. „Egy kecske egyszerűen kecske”, állítja Stiegl. Egy ideig neki is voltak, de letett arról, hogy ezeket a szabadságszerető állatokat tartsa: túl idegőrlő. Az étlapján azonban rendszeresen szerepel, szereti és nagyra értékeli zsenge húsukat, és különösen a belsőségeket. A kecskéit, amelyeket egy szomszédos gazdasszonytól szerez be, polippal kombinálja – „Mare e Monti” a pannon síkságon. A belsőségek iránti vonzalma szintén megjelenik abban az ételben, amelyet az A la Cartenak talált ki. Nyelvet és mirigyet használ: a főtt gödölyenyelvet pannon sáfránnyal párolja, hozzá padlizsán, dashi-val kombinálva – tisztelgés Japán konyhája előtt. A mirigyet curryvel, gyömbérrel, fokhagymával és szalonnával ízesíti, mielőtt megtöltené vele a polipokat. „Ez az étel mindent tükröz, amit itt csinálunk, bár kissé bonyolult, pedig csak három fő összetevő játszik közre: a haza és az idegen – megélt integráció!” Hogy a kecskét húsvéton kívül nálunk nem kínálják, az szerinte ahhoz vezet, hogy az emberek azt feltételezik, senki sem szereti a kecskét. Pedig főleg az öreg kecske, például párolva, valami egészen különleges. Szlovéniában és Romániában nagyon gyakran kapni, meséli. Stiegl az „Ostri”-ról, egy grúz kecskepörköltről is áradozik. „Azonban nálunk nem kapni kecskét – az anyaállatokat tartják, a gödölyéket vágják le.” Régebben a kecske sokkal inkább ünnepi étel volt, mint ma, sajnálkozik, és nekilát a főzésnek.
Markt 56, 5440 Golling
Ked.–Pén. 18–21.30, Szo. 12–21.30
Tel.: 06244/42 20
www.doellerer.at
Restaurant Obauer
Markt 46, 5450 Werfen
12–14, 19–21
Tel.: 06468/521 20
www.obauer.com
Petz im Gußhaus
Gußhausstraße 23, 1040 Bécs
Ked.–Szo. 18–22 (Konyha)
Tel.: 01/504 47 50
www.gusshaus.at
Gut Purbach
Hauptgasse 64, 7083 Purbach am Neusiedler See
Hét. 18–21, Csüt.–Szo. 12–14, 18–21, Vas. 12–18 (Konyha)
Tel.: 02683/560 86
www.gutpurbach.at
Tauernlamm
5660 Taxenbach, Eschenau 11
Tel.: 06416/75 17
Fiókok és piacok itt:
www.tauernlamm.at
Andreas Döllerer, Genießerrestaurant Döllerer, Golling: „Keserédes kecske” – Tauerni kecskegödölye keserű salátákkal, datolyával és padlizsánnal, Bluntaui zsázsaolaj
Hozzávalók 4 főre:
Kecskegödölye
1 gödölyekorona, min. 14 napig érlelt
1 ek vaj
rozmaring, kakukkfű
1 gerezd rányomott fokhagyma
só, fehér bors
Padlizsános-datolyás töltelék
2 padlizsán
1 ek fokhagymaolaj
4 aszalt koktélparadicsom
2 datolya
kapor
citronat/citromhéj
só
párolt cikória
2 cikória
5 cl fehérbor
1 tk hegyi méz
2 cl cirbolyafenyő-szirup
2 cl rizsecet
Tálaláshoz:
radicchio szívek, rizlingecet
1 tk kecskezsír, kisütve
1 tk Bluntaui zsázsaolaj
Kecskegödölye: A húst sóval és borssal fűszerezzük, vajban a rányomott fokhagymával és gyógynövényekkel megpirítjuk, majd 120°C-on a sütőben kb. 10 percig óvatosan sütjük. Folyamatosan locsolgatjuk a megbarnult vajjal.
Padlizsános-datolyás töltelék: A padlizsánokat bekenjük fokhagymaolajjal, majd faszén grillen puhára sütjük. A gyümölcshúst kockákra vágjuk és serpenyőben újra megpirítjuk. A datolyákat megmossuk, a koktélparadicsomokkal együtt apró kockákra vágjuk. Összekeverjük, és rizsecettel, kaporral, citromhéjjal ízesítjük.
Cikória: A cikóriát a többi hozzávalóval vákuumozzuk és 65°C-os vízfürdőben 3 órán át főzzük.

Christian Petz, Petz im Gußhaus, Bécs: Párolt gödölyecomb. Sült gödölyeszív. Zöld curry-tarhonya. Articsóka. Gomba
2–4 adagra
Kecskegödölyecomb
1 kecskegödölyecomb
salottahagyma
fokhagyma
rozmaring
kakukkfű
vaj
Articsóka és gomba
4 articsóka
4 shiitake gomba
olívaolaj
1 gerezd fokhagyma
kakukkfű
citromlé
Zöld curry-tarhonya
200 g tarhonya
500 ml víz (vagy 1:1 víz & kókusztej)
tökmagolaj (Reisetbauer)
1 salottahagyma, finomra aprítva
1 gerezd fokhagyma, finomra aprítva
1 db gyömbér
½ szál citromfű
½ piros chili
1 citromlevél
1 tk zöld currypaszta
friss koriander
Gödölyeszívek
2 gödölyeszív
vaj, só, bors
Kecskegödölyecomb: A combot megfelelő serpenyőben egy kevés vajon körös-körül nem túl élesen megpirítjuk. Hozzáadjuk a salottahagymát, a fokhagymagerezdeket, a gyógynövényeket és a vajat, majd 220°C-on kb. 1 órán át sütjük. Idővel egy kevés vizet öntünk alá, ezt a folyamatot sütés közben megismételjük; csak annyi vizet adunk hozzá, hogy a vaj emulgeálódjon és a szaft sűrűsödjön. Kb. 10 percenként locsolgatjuk a combot a szafttal (mázolás).
Articsóka és gomba: Az articsókát megtisztítjuk és negyedeljük. A shiitake gombát felszeleteljük, rövid ideig olívaolajban megpirítjuk, hozzáadjuk a fokhagymagerezdet, a kakukkfüvet és egy kevés citromlevet, majd az utolsó 6 percben a gödölye mellé a sütőbe tesszük.
Zöld curry-tarhonya: A tökmagolajat lábasban felhevítjük, a hagymát és a fokhagymát benne megdinszteljük, hozzáadjuk a fűszereket, rövid ideig pirítjuk, beletesszük a tarhonyát, felöntjük a folyadékkal, majd lefedve, kis lángon a csomagoláson található utasítás szerint főzzük. Belekeverjük a zöld currypasztát és frissen aprított korianderrel megszórva tálaljuk.
Gödölyeszívek: A szíveket megtisztítjuk, szeletekre vágjuk, vajban megsütjük, sózzuk, borsozzuk.

Rudi Obauer: Kecskegödölyebecsinált curryvel
6 adagra
2 kecskegödölyebecsinált és 2 gödölyeszív (kb. 1 kg)
2 ½ hagyma
1 sárgarépa
1 babérlevél
2 borókabogyó
1 szegfűszeg
1 ½ fokhagymafej
5 ek vaj
4 ek liszt
⅛ l csemegeuborka-marinád
60 ml balzsamecet
⅛ l fűszeres fehérbor (pl. Tramini)
2 ek currypor
1 csipet cayenne-i bors
⅛ tejszín
50 g kékpenészes sajt (rokfort)
2 ek frissen vágott gyógynövény (pl. zellerzöld,
rozmaring, bazsalikom, lestyán, menta, petrezselyem, turbolya)
só
A gödölyeszíveket szétvágjuk. A tüdőről levágjuk a légcsövet. A becsináltat és a szíveket 1 órán át hideg vízben áztatjuk.
Ezután 2 liter friss hideg vízzel lábasba tesszük, ½ hámozott hagymával, tisztított sárgarépával, babérlevéllel, borókabogyóval, szegfűszeggel és fél tisztítatlan fokhagymafejjel; mérsékelten sózzuk, felforraljuk, majd a belsőségeket 1 órán át lefedve főzzük.
A belsőségeket kivesszük az alapléből és hideg vízzel lehűtjük. Kiemeljük, a nagy vérereket éles késsel eltávolítjuk, majd a tisztított belsőségeket vékony csíkokra vágjuk.
A hagymát meghámozzuk, finomra vágjuk, vajban aranybarnára dinszteljük.
3 tisztított és összenyomott fokhagymagerezdet belekeverünk, liszttel megszórjuk, majd csemegeuborka-marináddal és balzsamecettel felöntjük.
Felöntjük ½ liter főzőlével és borral. Belekeverjük a curryt, egy kevés cayenne-i borsot és tejszínt; kb. 10 percig főzzük. A főtt sárgarépát apróra vágjuk, majd a belsőségekkel és a gyógynövényekkel együtt a szószba keverjük.
Kecskegödölyekocsonya
2 kg kecskegödölyehús
2 sárgarépa
1 nagy hagyma
4 szárított paradicsom (olajban eltéve)
1 gerezd fokhagyma
¾ l víz
⅙ l szójaszósz
1 l fehérbor
22 cl muskotályecet (Triebaumer)
egy kevés pácsó, barnacukor, chilipor,
feketebors, 1 tk curry, 80 g zselatinpor
Kecskegödölyekocsonya: Az összes szilárd hozzávalót a húsdaráló közepes tárcsáján ledaráljuk, a folyadékokkal és fűszerekkel feltesszük, és 45 percig főzzük. Belekeverjük a zselatinport, felforrósítjuk és formákba merjük. Hűvös helyre tesszük. Befőttesüvegben kb. 1 hónapig áll el.

Max Stiegl, Gut Purbach, Purbach am Neusiedler See: Kecskenyelv és mirigy, tintahal, Dashi
4 adagra
Gödölyenyelv
4 kecskegödölyenyelv
6 sáfrányszál
1 l fehérbor
1 l víz
2 sárgarépa
½ zeller
3 összenyomott borókabogyó
3 babérlevél
1 vékony szelet gyömbér
1 tk só
1 ek méz
gyógynövények a díszítéshez (citromkakukkfű, turbolya vagy zsálya)
Fehérbort, vizet, sót, mézet és
a sáfrányt felforraljuk. Hozzáadjuk a báránynyelveket, a zöldséget és a maradék fűszert. Felforraljuk, majd közepes lángon roppanósra főzzük (kb. 35 percig tart).
Ezután a nyelveket hideg vízben lehűtjük és lehúzzuk a bőrüket.
Az alaplevet átszűrjük és a felére redukáljuk. A nyelveket visszatesszük az alaplébe és hagyjuk tovább redukálódni. Tálalás előtt közvetlenül hozzáadunk egy löttyintésnyi Pernod-t és 1 ek vajjal sűrítjük.
Zellerpüré
1 zeller, hámozva, kockára vágva
1 csipet só
1 csipet fehér bors
1 ek vajzsír
3 ek vajdarabka
⅛ l fehérbor
Egy serpenyőt kikenünk vajzsírral, a zellert fehérborral 140°C-on a sütőben puhára pároljuk, amíg szét nem esik (kb. 30 percig tart).
Ezután a zellert pürésítjük, a vajdarabkákkal krémesítjük és szitán átpasszírozzuk.
Sózzuk, borsozzuk és alacsony lángon melegen tartjuk.
A zellerpüréből galuskát formázunk és tányérra rendezzük.
A nyelveket mellé helyezzük, 2 ek alaplevet locsolunk rá és gyógynövényekkel díszítjük.
Tintahal & gödölyemirigy
8 tintahal
200 g kecskemirigy
30 g friss gyömbér
1 piros chilipaprika
1 gerezd fokhagyma
½ hagyma
1 krumpli
1 ek olaj
só, bors
3 tk currypor
100 g paradicsomlé
200 ml kókusztej
1 szál újhagyma
½ csokor durvára aprított korianderzöld
1 bio-lime
A mirigyet apró kockákra vágjuk. A gyömbért, a chilit és a fokhagymát finomra aprítjuk. A hagymát félbevágjuk és csíkokra vágjuk. A krumplit meghámozzuk és 1,5 cm-es kockákra vágjuk.
Az olajat széles lábasban erősen felhevítjük. A mirigyet körös-körül megpirítjuk, sózzuk, borsozzuk, majd kivesszük. A gyömbért, a chilit, a fokhagymát, a hagymát és a krumplit a visszamaradt zsírban 2 percig pároljuk. A zöldséget megszórjuk curryporral és rövid ideig együtt pirítjuk.
Hozzáadjuk a paradicsomlevet és a kókusztejet, lefedve, közepes lángon 4 percig főzzük.
Az újhagymát megtisztítjuk, a fehér és világoszöld részét vékony karikákra vágjuk és hozzákeverjük. A masszát finomra aprítjuk és megtöltjük vele a tintahalat. Fogpiszkálóval bezárjuk.
A tintahalat olívaolajban rövid ideig megsütjük és petrezselyemmel, korianderrel ízesítjük.
Dashi
1 db Kombu hínár (kb. 10 g)
2 szárított shiitake gomba
20 g bonito pehely
A kombut és a gombákat konyhai ollóval kisebb darabokra vágjuk.
Mindkettőt közel 1 l vízzel lábasba tesszük és közepes fokozaton lassan felforraljuk. Amikor az alaplé forr, a kombut és a gombát kihalásszuk, hozzáöntünk egy löttyintésnyi hideg vizet, hogy ne forrjon tovább. Beletesszük a bonito pelyhet és még egyszer felforraljuk. Levesszük a tűzről, hagyjuk állni egy kicsit, majd finom szűrőn átszűrjük.
