Egyre több ausztrál séf foglalkozik az őslakosok élelmiszereivel és főzési technikáival. De mit szólnak ehhez az érintettek, azaz az őslakosok? Egy látogatás egy idős hölgyhöz, aki már akkor kiállt népéért és konyhájáért, amikor még szó sem volt trendekről.
Szöveg & fotók Georges Desrues
Statisztikailag már negyed évszázada az ősei között kellene lennie – mondja Beryl Van-Oploo mosolyogva. „Idén ünnepeltem a 75. születésnapomat, így 25 évvel meghaladtam az őslakos nők átlagos várható élettartamát” – teszi hozzá. Valójában az ausztrál őslakos nők várható élettartama Van-Oploo generációjában alig 50 év. Egy statisztika, amely sokkolóan hat az Ausztráliába látogatókra. Ugyanolyan sokkoló, mint az a látvány, ahogy elhanyagolt őslakosok kis csoportokban kószálnak az ausztrál városok csillogó sétálóutcáin és gondozott parkjaiban, többnyire rongyokban, gyakran részegen koldulva. „Két világ között rekedtek” – mondja Van-Oploo. „A kultúra és a természettel harmóniában élő életmód, amelyet őseik tízezer éven át folytattak, számukra már nem létezik. Az új, modern világban pedig sok népem tagja nem találja a helyét.” Hogy legalább néhány fiatalt megmentsen egy ilyen sors elől, Van-Oploo, akit mindenki csak „Aunty” (nagynéni) Berylnek hív, már néhány évvel ezelőtt életre hívott egy főzőiskolát.
Ott a fiatal őslakosok megtanulnak főzni, pincérkedni, vagy csak egyszerűen kezelni egy eszpresszógépet. „Teljesen mindegy, mit tanulnak, a lényeg, hogy rendezett munkát végezzenek, korán keljenek, és legyen otthonuk, ahová este visszatérhetnek” – hangsúlyozza Aunty Beryl. A gondozásában lévő fiatal őslakosok többsége számára ez így is van, még akkor is, ha néhányan közülük gyakran eltűnnek, napokig nem jelennek meg a munkában, aztán mégis felbukkannak. „Ilyen esetekben elölről kell kezdeniük a tanfolyamot; csak akkor állítunk ki nekik oklevelet, amellyel munkát kereshetnek, ha gond nélkül befejezték.” Végül is hetven százalékuknak sikerül megvetnie a lábát a munka világában; néhányan a „Gardener’s Lodge” nevű kávézóban dolgoznak, amelyet Aunty Beryl két éve nyitott meg Sydney egyik legrégebbi épületében. „Olyan volt ez, mint egy valóra vált álom; közel vagyunk az egyetemhez, egy parkban vagyunk, körülvéve növényekkel, virágokkal és madarakkal. És közel az őslakos múlthoz, hiszen itt egykor egy vízlelőhely volt, amely őseink gyülekezőhelyeként szolgált” – mondja.
Ő maga a kamilaroi néphez tartozik, egy rezervátumban nőtt fel, 17 családtaggal egyetlen kunyhóban, ahol négyen osztoztak egy ágyon. „Abból éltünk, amit a természet adott, vadnövényeket gyűjtöttünk és zöldségeket termesztettünk” – meséli. 16 évesen került Sydneybe, és dadusként talált munkát egy tehetős családnál. „Akkoriban egy őslakos nőnek csak két lehetősége volt munkát találni: vagy dadus lettél, vagy házicseléd” – hangsúlyozza. De szerencséje volt, a család támogatta a tanulmányait. Táplálkozástudományt tanult, és az első tíz őslakos női tanár közé tartozott, akik egyetemi diplomát szereztek és taníthattak. 2010-ben elutazott a torinói Terra Madre rendezvényre, hogy a természetközeli népek élelmiszerekkel kapcsolatos veszélyeztetett tudásáról beszéljen. „A Terra Madre életem egyik legszebb sikere volt” – emlékszik vissza. „Azok az emberek a világ minden tájáról, akik összegyűlnek és meghallgatnak. Egyszerűen lenyűgöző volt.” Ebben az évben is Torinóba kellett volna utaznia; hogy egészségi állapota megengedi-e a hosszú utazást, a lapzártakor még nem volt biztos.
Legkésőbb azóta, hogy a dán szupersztár séf, René Redzepi tavaly tavasszal egy pop-up éttermet működtetett Sydneyben, és szinte kizárólag őshonos alapanyagokból főzött, számos ausztrál szakács elmélyült az őslakosok tudásában és konyhájában – Aunty Beryl számára ez pozitív fejlemény. „Néhány évvel ezelőtt Sydneyben szinte lehetetlen volt kenguruhúst vagy hasonló őshonos élelmiszereket beszerezni, ma ez másként van” – említ meg egy példát. „Életem nagy részében az ausztrál társadalmat alig érdekelte a civilizációnk, nemhogy az ételeink. Most végre felismerték, hogy a kultúránk nemcsak arra jó, hogy turistákat csábítsunk az országba.”
A „Gardener’s Lodge Café”-ban is rendeznek legalább hetente egyszer egy úgynevezett Bushtucker-estet, amelyen olyan alapanyagokat főznek, amelyek évezredek óta az őslakosok étrendjén szerepelnek, köztük különféle vadnövényeket, mint például az aromás citrommirtusz, a friss ujjlime vagy az enyhén kesernyés Warrigal-spenót, de wallaby- és krokodilhúst, valamint rovarokat is. Az alapanyagok beszerzéséről Molly gondoskodik. A 24 éves lány már néhány éve ott van, negatív tapasztalatairól nem akar részletesen beszélni. „16 évesen lettem terhes, amit a hetedik hónapig titkoltam, a szülés után pedig az időm nagy részét az utcán töltöttem, ittam és drogokat használtam” – mondja csak. Néhány éve elvégezte a tanfolyamot, időközben rendbe jött az élete. És a fia is újra vele él.
„A legfontosabb, amit a fiatalok innen magukkal vihetnek, az az önbecsülés” – teszi hozzá Aunty Beryl –, „és az oda vezető út nem utolsósorban a táplálkozáson és az élelmiszereken keresztül vezet. Sok őslakos teljesen egészségtelenül él, és elveszítette az ételek táplálkozásban betöltött jelentőségét, rabjai a gyorsételeknek, és nem ismerik a rendszeres étkezést, ami kétségtelenül az egyik oka az alacsony várható élettartamunknak.” Ezért az oktatás is az alapoknál kezdődik: a friss és egészséges élelmiszerek megismerésénél és azok elkészítésénél. Mert ezzel – hangsúlyozza Aunty Beryl – az első lépést a jobb élet felé már meg is tették.
Gardener’s Lodge Café
Ecke City Road und Parramatta Road
Camperdown NSW 2050, Ausztrália
Tel.: +61/(0)2/9518/42 87
gardenerslodge.com.au