Chili-gyümölcsös, chili-tüzes, a chili hűti a testet. Helyesen: kapszaicin, a paprika csípősségéért felelős molekula. Ha! Egy puzzle-darabka. Hogy megértsük az új ZiB-1-híradós, Tobias Pötzelsberger szinte buddhista nyugalmát az elmúlt év minden izgalmas és életre szóló eseménye közepette.
Tudják: hat óra szuverén, kompetens moderálás, amikor az Ibiza-videó szétrobbantotta a türkiz-kék kormányt. Ováció a közösségi médiában, személye körüli hype, a Twitter-fiókjának növekedése 200 követőről majdnem 5000-re. Mindezt csak kedvesen és szerényen kommentálta: „Egyszerűen csak ott voltam. Hétvégi ügyeletre beosztva.”
Folytatásban. Az ORF nyári beszélgetései. A történelem legsikeresebbjei. Nem csoda persze, a választások előtti különleges helyzetben. Még ha Ster és Grissemann a Willkommen Österreich című műsorban Pötzelsberger mosolyát leplezték is le mint a legellenállhatatlanabb fegyverét. Hihi, egy mosolygó-parádéval, róla és az összes visszamosolygó pártelnökről készült képekkel. Emellett Armin Wolf és Peter Filzmaier is megpróbálkozott Pötzelsberger teljesítményének elemzésével – miután ő maga leleplezte az egyetlen helyzetet, amikor „ideges” lesz: a The More or The Less zenekarával való énekes-dalszerző fellépései előtt. Bátorságról téve tanúbizonyságot, TP a húrok közé csapott és olvadtan kérte: Show Me Where Your Heart Is. „Briliáns az átmenet a komoly szakmából a könnyedebb területre” – szólt „Filzi” diagnózisa, szinte „szövetségi kancellárnak való”. Díjazandó mindenképpen: a lochen am see-i illetőségű felső-ausztriait az év újságírójává választották, a ROMY díjátadón a legnépszerűbb műsorvezető lett információs kategóriában, és május elején – éppen 36 évesen – kezdett a ZiB 1-nél.
„Hízelgőnek” érzi a nagy felhajtást, persze, de olyan földhözragadt, amilyen, azonnal „a zuhanás magasságára” is gondol. „Minden fellendülés lecseng egyszer.” Mindenekelőtt „elégedett”. Azzal, hogy „bizonyíthatott” a 2. Köztársaság egyik legnagyobb botránya idején: „Újságíróként az ember arról álmodozik, hogy valami nagy dolog részese lehessen.” Igen. „Szakmai életem legfontosabb éve.” Boldog?
„A boldogság a pillanatoké” – utal vissza Christine Nöstlinger könyvcímére, akit gyermekkora óta csodál. „Meglepődtem a sikereimen, de nem foglalkoztam velük tovább” – írja a szerző. Tobias magába szívta a gondolatait. Szereti „innvierteli vidéki gyerekként” emlegetni magát. Haha. Éles sarkokkal. Ugyanis. Ha meg akarja jutalmazni magát vagy szórakoztatni a barátait, átadja magát a vörös thai curry aprólékos elkészítésének. Sejtettük. És elindulunk chili-gyümölcsösen enni.
Ázsiában azt mondják, a csípős boldoggá tesz. „Csodásan csípős” – mondja Hubert Mauracher. „Nem a pokoli csípősségről van szó, hanem a különböző aromák – édes, savanyú, keserű, sós, zsíros, csípős, umami – szintéziséről.” A vidéki gyerek Pötzelsberger és a vidéki gyerek Mauracher találkozása több szempontból is inspiráló volt.
Kezdjük ott: TP főz. Előszeretettel indiai-thai ételeket, „szuper, tejtermékmentes, mivel arra érzékeny vagyok”. Persze, hogy Thaiföldön elvégzett egy főzőtanfolyamot, és persze, hogy alighogy 2018-ban Bécsbe költözött, felfedezte Hubert Mauracher „schönscharf” éttermét az 1010 Bécs, Laurenzerbergen. Hogy a thai konyha ízeit hitelesen érezze a szájában. A Yum Woon Sen, a csípős üvegtésztasaláta esetében. A street food klasszikus Pad Kra Pao Gai-nál. Újra és újra, egészen a törzsvendég státuszig.
Egyszer. Történt, hogy egy thai vendég evés után bejött a konyhába, és látni akarta a thai nőt, aki főz – szól a legenda a menő „Hubiról”. Mauracher, a zillertali szállodatulajdonos fia, aki a szállodaipari iskola után a nagymamájával állt a konyhában, közben zenélt, megalapította a Mauracher zenekart – de nem akarta átvenni a szállodát. Bécsbe ment, az út jóval rögösebb volt, mint a tiroli hegyekben, míg ki nem vívta a helyét a hazai zenei színtéren, és a fejébe nem vette, hogy délkelet-ázsiai éttermet nyit. Egy indusztriális stílusú szűk hely lett a Laurenzerbergen, elsősorban elvitelre berendezkedve, de nyolc helyen le is lehet ülni. És. Bejelentkezés után csütörtökönként és péntekenként elmerülni Mauracher héthetes esti menüjében.
Konklúzió: Thai konyháért rajongó újságíró és fiatal zenész (két CD) találkozik az FM4 hősével (hat CD) és a thai konyha szakértőjével. Nagytestvér ízű. Chili-tövisek szegélyezik az útjukat!
És kérdések kérdések hátán. A fontos és helyes fűszerekről, korianderről, thai bazsalikomról, lime-ról, citromfűről, gyömbérről... A bio-minőségről, amennyiben osztrák termesztésű, mint például a Tulsi, a „szent bazsalikom”. Az osztrigaszószról, halszósról, szójaszósról, garnélarák-pasztáról.

Hubert tippje: Li asszony és Lai úr a Sino Asiashopban a Rechte Wienzeilén. „Ellátnak minden fűszerrel, amit csak kívánsz. A korona természetesen mindent a feje tetejére állított, és az ember kénytelen volt sokszor mélyhűtötthöz nyúlni, amit nagyon nem szeretett.”
Nos. Az öcsi Tobi könyörgött a bátyó Hubinak, hogy tanítsa meg a vörös thai curry elkészítésére. A mindenit! A hozzávalók apróra vágásának elképesztő munkája a vörös currypasztához, a római kömény és koriandermag óvatos pirítása, a lime-héj szeletelése, és a garnélarák-pasztát lehetőleg nem kézzel érinteni, mert különben nagyon hosszú ideig nagyon intenzíven büdös marad. Az összes hozzávaló legfinomabbra zúzása.
„Minden munkafolyamatról fotókat készítettem” – mondja Pötzelsberger. „És otthon kísérleteztem. Most. Mondhatom, hogy az RTC állandó minőségben sikerül. Ha barátok jönnek, mindenki zúzhat egyet a mozsárban. Ez olyan, mint egy társasjáték, és a legtöbbeknek nagy móka.”
Sör hozzá. „Augustiner a salzburgi Müllner-Bräutól” – esküszik Pötzelsberger. Ez. Az egyetlen pont, amiben eltér a szakács-bátyó Maurachertől. Ő a Zillertalira esküszik: „Kicsi magánsörfőzde, Bécsben nagyon nehéz beszerezni”. Tobi szárazon: „Nem szeretem a pilsenit. Túl keserű. Túl sok benne a szénsav.”
Röviden. Tömören. Világosan. „Megfigyelni, bemutatni, rámutatni, magyarázni” – ezt kellene az újságíróknak tenniük. Úgy véli, édesanyja, Erni formálta őt. Általános iskolai tanár volt, újságolvasó, elkötelezett a községi könyvtár mellett. Ott falta Nöstlinger Franz-történeteit, és magára ismert ebben a kis, vézna, szőke fürtös kisfiúban. Jó gyerek volt. Az általános iskola után hajnalban kelt: „A busz a neumarkti művészeti gimnáziumba reggel 6 óra 20-kor indult. Anya ragaszkodott hozzá, hogy a húgom és én érettségizzünk... Az érdeklődési köröm miatt” – mondja, „talán ezért kezdtem el kommunikációt és politikatudományt tanulni.” A ZiB-ben Robert Hochner volt a példaképe, akinek az a mondása, hogy „az újságírók bosszúja a politikusokon az archívum”, még ma is erőt ad neki, amikor a megszólaltatottak betanult alakításai elnyomással fenyegetik a tartalmat.
A tanulmányai mellett a Radiofabrik adónál, a Salzburger Nachrichtennél (a kultúra rovatnál), végül az ORF Salzburgi Tartományi Stúdiójában szerzett gyakorlatot. Tanulás munka közben. Tapasztalatgyűjtés. „Fölküzdeni magát”. A kis rádiós riportertől, hírolvasótól, szerkesztőtől a televízióig, a „Salzburg heute” élő műsorvezetéséig. Politológiai tanulmányait a „A szakszervezeti mozgalom a Bawag-válság után” című diplomamunkájával zárta.
Ha az anyja a gondolkodását formálta, az apja az ízlését. Égi magasságokban főző nagymama nem volt. „A nagyszülőknek gazdaságuk volt, ahol sokat dolgoztak, vágtak, a disznókat feldolgozták és lefagyasztották. Ott általában csak uzsonna volt: jó, tisztességes fekete kenyérrel és szalonnával. A savanyú leveseket és a nagynénik tortáit kihagytam” – á igen, a probléma a tejtermékekkel. „Kivéve, ha egy nagynéni kedvesen a banánszeletet krém nélkül, csak tésztából, banánból, csokiból készítette külön nekem.” A legkedvesebb gyerekkori étele? „Hmm, anyám bolognaija.” Herbert apa azonban lelkesedett a főzésért. „Legszívesebben sok embernek. A hagymás rostélyosát, a gulyását, a hozzá való zsemlegombócot, a grillezéseit nagyon szeretem. Ó igen, és a sült malacát.” Nem ritka, hogy Tobias telefonon egyeztet apjával bizonyos receptek finomhangolásáról. Nemrég a lencse szalonnával volt a téma. „És ha hazamegyek, előtte jön a hívás: Mit szeretnél enni? Választhatok. Szép! Majdnem mindennek örülök, egy jó vasárnapi rántott húsnak vagy friss pisztrángnak a Mattigból.”
Bár. A halat legszívesebben Horvátországban eszem, évente egyszer mindenképpen: a tengeri sügér vagy a fogas a Viking étteremben a Limski-csatornánál elképesztően jó. A Monte-ban, fent a városban, egy másik ételnek hódolok: a 24 órán át párolt sertéshasnak.”
Természetesen. Az egyetemi albérletben kezdett el főzni. Nem azonnal, nem az elsőben, Schallmoosban. Ott fogadás volt a lakótárssal: „Kinek van nagyobb virsli-fogyasztása?” De a másodikban: „Jó konyha és egy haver, aki felforrósította a tűzhelyet. Ez ösztönöz. Arra, hogy 'ezt én is meg tudom csinálni'. Tehát. Szakácskönyvek, magazinok, internet. A tűzhelyhez!” Perfekcionista. Ha TP valami olyat próbál ki, amit még sosem főzött, akkor pár napig egymás után, amíg olyan kiegyensúlyozott nem lesz az íze, mint amilyen az emlékezetében él. Egy munkás. Mindig. Aki a kórusban képzett hangja hangzását nem a fürdőszobában hagyta elveszni, hanem 16 évesen zenekart alapított, folk-pop, blues-rock vagy ilyesmi... Kitartott mellette. A Beatles, Simon & Garfunkel, Bob Dylan, Eric Clapton szocializálta. A harmadik CD a The More or The Less számára már megírva vár, régen meg kellett volna jelennie. Koncerteket akart adni 2020 őszén. Korona! Nos. A második műve egyébként a Keep calm címet viseli.
Munkás. Következetes. Beleértve a „magas készenléti állapotot”, hogy bármikor bevethető legyen. Amikor a Süddeutsche Zeitung 2019. május 17-én 18.00-kor sürgős e-mailt küldött: „Videó hozza nehéz helyzetbe Ausztria alkancellárját”, éppen sört rendelt. Sietve fizetett, irány az archívum!
Edzőtábornak nevezi a rádiót: „Ott tanulod meg önállóan dolgozni, jól leírni, képekben beszélni, gyorsan és pontosan, nyomás alatt is.” Emellett ápolta a „hobbiját”, az elmúlt 20-30 év kortörténetét, Jörg Haider felemelkedését, a fekete-kék koalíció első kormányát 2000-ben, a hatalommal és a színjátékkal való bánásmódot. „Nos, a show sok helyet foglal el. Azt hiszem, sétáló hazugságvizsgálók vagyunk, nekünk kell elválasztani a helyest a hamistól. Előbb-utóbb szakmává válik. Végül is mindenki vízzel főz.” Ez. Pötzelsberger-mosollyal, mint a nyári beszélgetésekben. Az álomcél ZiB 1-nél kicsit kevesebbet mosolyog. Néhány rajongó úgy véli, hogy a tehetsége pocsékba megy. Hm. Az új szerepeket meg kell szokni. A profil élesedni fog. A jövőbeli terveket elhárítja. Nos, a belpolitikai újságíró az interjúban látja az erősségeit. Igen, a Club 2, kerekasztalok, sajtóórák moderálását vagy egy olyan műsort, ami még nem is létezik, el tudná képzelni. Később.
Most. Pötzelsberger ingázó. Megszilárdult hajlammal a saját konyha iránt. Főz – majdnem – minden nap. Nagyon gyakran tésztát, a tonhalashoz 10 perc kell. A nyári tésztasaláta – rukkola, paradicsom, jó ecet, jó olívaolaj – sem tart sokkal tovább. És a krumpligulyás amúgy is magától fő.
Ő. Hozzáad egy finomra vágott csemegeuborkát. Minden bio? „Nem feltétlenül. A piacról, a gazdáktól, akár hagyományos mezőgazdaságból is. Lochenben 2700 lakosra három hentes jut. Bízom bennük, és a jó innvierteli rétekben. A Mattsee-nél vadon nőnek a fűszerek, onnan szedek egy egész évre valót.” Borsmenta és zsálya például a teához, amit nyáron-télen iszik. Kávét csak nagyon keveset.
„Ha valamivel kényeztetni akarom magam, elmegyek az Obauerhez. Olyan jó, okos konyha, ésszel és lendülettel. Teszek rá a 15 fogásra és a mikrobiológusok habjaira. Egy kis menü és nagyon elégedett vagyok.”
Tobias újra Schallmoosban lakik, az első albérlete közelében. Felix fiával, ötéves, és annak anyjával, egy orvosnővel, akit tíz éve ismert meg véletlenül – hogy aztán írjon neki Facebookon. Így. Vette kezdetét minden. Ő főz. Az asszony süt. Szívesen kóstol, egy kis darabot, és örül, ha másnak is ízlik.
Vörös Thai Curry
2–4 fő részére
Vörös currypaszta
1,5 ek fokhagyma
2 ek hagyma
5 nagy szárított vörös chili vízbe áztatva
1 ek galanga
1 ek koriandergyökér
2 ek citromfű
10 szem fekete bors,
10 koriandermag (megpirítva)
1 cm lime-héj
1/2 tk garnélapaszta
só
Az összes hozzávalót mozsárban finom pasztává törjük. Mindig a legkeményebb hozzávalókkal kezdve.
Egy lábasban, wokban vagy serpenyőben 2 evőkanál currypasztát 1/4 l kókusztejszínnel párolunk és redukálunk, amíg apró zsírkönnyek nem jelennek meg.
Hozzáadjuk a kívánt húst, halat vagy zöldséget, és kevés vízzel lassú tűzön puhára pároljuk. Kókusztejjel, pálmacukorral, halszósszal, lime-lével és friss fűszerekkel, mint lime-levél, thai bazsalikom vagy koriander és friss thai chili, ízesítjük.
Apa Herberti „Bradl in der Rein” krumplival és káposztával, gyökérzöldségekkel, sok szafttal, sörrel felöntve.
Pötzelsberger Junior legújabb projektje: A ropogós bőr. Egy tudomány: „A sültet előző este befűszerezni, fokhagymával, őrölt köménnyel, sóval. A bőrös felével lefelé a sütőedénybe helyezni, egy kis víz, egy kis zsír, ideális esetben sertészsír, felmelegíteni, csak azután bevagdosni – és kezdődik a játék a ropogós bőrrel. Szükséged van egy jó sütőre, a húst két órára 180 fokon a sütőbe teszed – folyadék hozzáadása nélkül. Legfeljebb nagyon óvatosan ecsettel egy kis sört kenni a bőrére. A végén 200 fokra felkapcsolni és rövid ideig a grill funkciót használni. Óvatosan! Nagyon veszélyes, hogy a bőr megrepedjen.”