Ez világszínvonal
Szöveg: Michael Prónay Fotó: Steiermark Tourismus
Nemzeti és nemzetközi szinten is olyan karriert futnak be az ebből a szőlőfajtából készült osztrák borok, amilyet alig egy generációval ezelőtt még elképzelni sem tudtak volna. Egészen az 1980-as évekig a stájer Sauvignon Blanc – amelyet akkoriban többnyire Muskat-Sylvaner néven forgalmaztak – egy kellemes, édeskés csemege volt. Stájerországon kívüli karrierjének kezdete azonban viszonylag világosan meghatározható: az 1980-as években Willi Sattler senior érdeme, hogy először készített és palackozott száraz bort, a bécsi Vinothek St. Stephan érdeme pedig az, hogy a bort – amelyet addig főként Graz környékén ittak – ismertté tette a bécsi borkedvelők körében.
A Sauvignon Blanc – egy szőlőfajta, amely a 19. században került a franciaországi Loire-völgyből Ausztriába – karrierje könnyen leolvasható a számokból. Míg az 1970-es évek második felében összesen 71 hektár volt belőle Stájerországban (akkoriban még csökkenő tendenciával), ez az érték 1999-re közel 180 hektárra nőtt. 2009-ben, az utolsó szőlőültetvény-felmérés idején ez az érték majdnem megháromszorozódott, és 513 hektáron állt, amivel a fajta a Welschriesling után – a Fehér Burgundival holtversenyben – a második helyen áll a legdélibb bortermelő tartományban.
Ezen felemelkedés háttere viszonylag egyszerűen magyarázható: egyrészt a minőség, másrészt bizonyos ízlésirányzatok kialakulása. Ha két generációval ezelőtt a borunkat lényegében a „heuriger” (friss bor) vagy „öreg” döntési szempontok alapján osztályozták (jó, ez most nagyon leegyszerűsített, de alapvetően igaz), akkor a borbarátok és rajongók az elmúlt évtizedekben sokat tanultak. Ezért teljesen logikus, hogy a markáns aromás jegyekkel rendelkező fajtáknak könnyebb dolguk van.
A Sauvignon aromatikáját ráadásul – nem nálunk, hanem főként francia borszakértői körökben – igencsak vitatják. Az alacsony és közepes alkoholtartományban a fajta feltűnően harsány, szinte plakátszerű aromatikát mutat, amely – barátságosan szólva – a paprikára, feketeribizlire, szerecsendióra, borsra és bodzavirágrra emlékeztet; barátságtalanul Michael Broadbent fogalmazott egykor: „The pee of an over-sexed tomcat”, azaz a párzási időszakban lévő kandúr vizeletére emlékeztetve. Ami viszont csak újabb időben tűnt fel: a teljesen érett tartományban a Sauvignon a finoman jellegzetes gyümölcsaromatikája mellett olyan mélységet és komplexitást mutat, amely a legjobb Zöld Veltelinikkel (és természetesen Chardonnay-kkal is) teljesen egyenrangúvá teszi. Ezzel együtt jár egy olyan öregedési és érlelési képesség is, amelyet messze nem tártak még fel teljesen.
A mi kóstolónk. Megkértük a Weinsteiermark tisztségviselőit (az Osztrák Bor-marketing közölte velünk a neveket: Hans Dreisiebner és Werner Luttenberger), hogy bocsássanak rendelkezésünkre 20-24 üveg Sauvignon szőlőfajtát.
A válogatás vegyes volt – fiatal és érett, klasszikus és dűlőszelektált –, és ilyen volt a kóstolás eredménye is. A legkiválóbb borok abszolút nagyszerű ragyogást mutattak, egyértelműen bebizonyítva, milyen nagy lehetőség rejlik a fajtában. Az, hogy a legrégebbi bor – a 2006-os már egy szilárd fél évtizedes érést tudhat maga mögött – nyerte a kóstolást, ismét a Sauvignon még korántsem teljesen felismert öregedési potenciálja mellett szól.
A kóstolás vakon történt, fiataltól az öregig, azonos évjáraton belül növekvő alkoholtartalom szerint. A kóstolást a standard csapat végezte, amely Sandra Büchlerből, Dietmar Brucknerből és a szerzőből állt. A tökéletes kóstolási logisztikáért és támogatásért feleségemnek, Catrinának tartozom hálával.
Kóstolás
Sauvignon Blanc Stájerországból
Peter Skoff, Gamlitz-Kranachberg 95
2006 Kranachberg Reserve, 14%, DV/NK
Csodálatosan tiszta, mély egzotikum, a végletekig ösztönző, mangó, pompásan komplex, ugyanakkor csodálatosan tiszta; pompás gyümölcs, legfinomabb fa-használat, rétegzett, finom, pompás.
Tement, Berghausen 94
2007 Zieregg, 13,5%, GL
Nagyszerű fajtajellegű gyümölcs, cukorkás, feketeribizli, multivitamin, ribizlilevél, tinta, fémes, grafit, komplex, összefonódott gyümölcs, olajos szardínia és sárgadinnye, hihetetlenül komplex; ugyanannyira rétegzett és komplex, mint ahogy az illatában ígérte, nagyon nagy anyag.
Lackner-Tinnacher, Gamlitz-Steinbach 93
2009 Welles, 13%, GL
Csodálatosan sűrű, mély egzotikum, papaya, mangó, édesen érett, a fajta csodálatosan interpretálva, hátul gyógynövényes elemek; csodálatos gyümölcsragyogás, pompásan érett, nagyszerű anyag minden mércével mérve.
Neumeister, Straden 92
2008 Moarfeitl, 13,5%, NK
Tiszta, érett, alma-fahéj sütemény, hozzá érett egzotikum egy csipet kókusszal, sárgadinnye, kristálytiszta fajtaértelmezés; finom fa, megfelelő leheletnyi almasavbontás (kávé, vanília), sok lehetőség, nagyszerű anyag.
Stefan Potzinger, Gabersdorf 92
2010 Joseph Ried Sulz, 13%, DV
Pikáns, de abszolút klasszikus fajtaillat, citrom-lime héj, bodzavirágszirup, egres és csalán; ultra-lédús, extrakt-édes, kihívóan ásványos csiszoltság, nagyszerű hosszúság.
Maitz, Ratsch 91
2008 Hochstermetzberg, 13,5%, DV
Csodálatosan mély, sűrű édesség, mint egy kandírozott alma, komplex és lédús, egészen elképesztően fiatal, feszültség: aszalt gyümölcsök – csalán, sárgabarack-extrakt és tűzkő; zamatos harapás, szinte éles, utána krémes-hüvelyes, izgalmas, kifejező lecsengés.
Silberberg, Leibnitz 91
2010 Steinbruch, 13,5%, GL
Feszes-krétás, érezhetően ásványos jegyekkel (nomen est omen), mögötte diszkrét fajtaaromatika; kihívó élesség, sűrű gyógynövényfűszeresség, lime, nagyon finom, jövő.
Walter Skoff, Gamlitz-Eckberg 91
2010 Skoff Original Obegg, 14%, DV
Diszkrét fa, briós és vanília, a fajta diszkréten a háttérben, finoman édes-füstös, mély; fantasztikusan izgalmas, kihívó, édes-füstös, a fajta diszkréten jelen van, az alkohol tökéletesen integrált, nagyszerű hosszúság, nagyszerű anyag.
Weinhof Rauch, St. Peter/Ottersbach 90
2011 Ottersbachtal, 12,5%, DV
Klasszikus pikáncia, hozzá kamilla és tűzkő, de nem harsány, szépen borsos; finom teltség, harmonikus és tiszta, borsos, egy leheletnyi chili, jó harapás, egészen finom kesernye a végén.
Sattlerhof, Gamlitz-Sernau 90
2010 Sernauberg, 13%, GL
Nagyon érettnek hat, határozottan pozitívan emlékeztet a rizlingre, csonthéjasok, szintén kissé vajas-krémes, burgundi-telt elemek, citromkrém; élénk sav, friss, lime, a fajta finoman átjön, teljessége ellenére kifejezetten vonzó.
Schneeberger, Heimschuh-Pernitsch 90
2011 Klassik, 13%, DV
Finom, érezhetően érett fajtaillat, karamell, kandiscukor, aszalt gyümölcsök, mögötte finom cukorkás-növényi jegyek, levegővel egyre szebben nyílik; szép teltség, feszes test, boros és sűrű, érezhetően még egy kis időre van szüksége a fejlődéshez.
Strauss, Gamlitz-Steinbach 90
2008 Gamlitzberg Reserve, 14%, DV
Diszkrét fa-teltség, vanília és kókusz, a fajta emiatt kissé a háttérben, sós, füstös és tőzeges, whiskyre emlékeztet; nagyszerű feszültség, dögös barrique bor, bár kevés fajtajelleg, mégis gyönyörű ütés, nagyszerű anyag.
Wohlmuth, Kitzeck-Fresing 90
2011 Klassik, 13%, DV
Klasszikus, finom és nem harsány illat, szerecsendió, vanília, bodzavirág, érett nektarin és ringló, szintén grafit; kissé szigorú, köves-ásványos, pillanatnyilag még szinte törékeny, de határozottan izgalmas, biztos jövő.
Dreisiebner Stammhaus, Sulztal 89
2010 Hochsulz, 13%, DV
Diszkrét fajtapikáncia, nektarin, határozott csalán, fehér virágok, nagyon finom kifejezés; szép egyensúly, boros és vonzó, nagyon tiszta és friss.
Erich & Walter Polz, Spielfeld-Grassnitzberg 89
2009 Hochgrassnitzberg, 13%, DV
Kissé nyers és csípős, a gyümölcs visszafogott, alma és körte az erjedés kezdeti szakaszában; még visszafogott, kissé éles és kaparós, talán még kinőheti, türelemre van szükség; levegővel marcipános krémjegyek érkeznek.
Erwin Sabathi, Leutschach-Pössnitz 89
2011 Poharnig, 13,5%, DV
(F)
Klasszikus-friss, fiatalos fajtaillat, paprika, paradicsompüré, orgona és bodzavirág, szintén levendula; jó harapás, finom teltség, az alkohol még tol, még idő kell neki, de szép adottságai vannak.
Langmann vulgo Lex, St.-Stefan-Langegg 88
2011 Greisdorf, 13,5%, DV
Aceton és banánchips, levegővel cukorkás jegyek érkeznek, sárga alma, virágos jegyek, vonzó, bár nem éppen nagyon fajtajellegű; átlátszó, diszkrét sav, finom CO2, a lecsengésben friss.
Scheucher, Labuttendorf 88
2007 Pößnitzberg „S“, 13,5%, DV
Érett fajtaaromatika, diszkréten gyógynövényes,
mélysége van, talán egy leheletnyi fa, nyugodt teltség; érett és elöl kissé nehézkesnek tűnő, hátul aztán a fajta csinosan átjön.
Tschermonegg, Glanz 88
2011 Classic, 12,5%, DV
Sok CO2 látszik már a pohárban; visszafogott, egy kis kamillatea és széna; csinos harapás, a CO2 támaszt, némi alma és bors, jó bor, de kissé kevés fajtakifejezés, egyszerű.
Adam-Lieleg, Leutschach-Kranach 87
2011 Classic, 12,5%, DV
Csinos teltség, vaníliapuding, inkább a nyugodt oldalon, némi paradicsom és paprika; a nyugodt oldal marad, sokkal több lendületet is elbírna.
Felberjörgl, St.-Andrä-Höch 87
2010 Kreuzegg, 13%, DV
Visszafogott, kissé leveles-hüvelyes, borostyán és ziliz, szinte kissé melankolikusnak tűnő; valahogy nem igazán élénk, inkább a nyugodt oldalon, extrakt-édes, valahogy kevés fajtakaraktert mutat.
Kollerhof Lieleg, Eichberg-Trautenburg 87
2011 Sauvignon Blanc, 12,5%, DV
Lágy teltség, kekszek, diszkrét élesztős jegyek, a fajta a visszafogott oldalon, szintén kissé gyógynövényes; különc, alig gyümölcs, kissé erőltetettnek ható sav, kevés fajtakarakter.
Riegelnegg Olwitschhof, Gamlitz-Steinbach 87
2010 Sernauberg, 12%, DV
Zamatos pikáncia, szinte éles, leheletnyi tárkony, mustármag és grízpuding; friss, pikáns, átlátszó, az elegáns oldalon, jelenleg még kissé kevés kifejezéssel.
Schwarz, Kitzeck 87
2011 Wunsum, 14%, DV
Feketeribizli-levél, kátrány, borostyán, kissé nyirkos őszi erdő, zöld elemek, Granny Smith; boros teltség, az alkohol érezhető, valahogy a zöld elemek megmaradnak.
Ez világszínvonal
Stájerország és a Sauvignon duója – mintegy tíz évvel az Alsó-Ausztria és a Zöld Veltelini duója után – hasonló fehérboros sikertörténetet ír.
Szöveg: Michael Prónay
Nemzeti és nemzetközi szinten is olyan karriert futnak be az ebből a szőlőfajtából készült osztrák borok, amilyet alig egy generációval ezelőtt még elképzelni sem tudtak volna. Egészen az 1980-as évekig a stájer Sauvignon Blanc – amelyet akkoriban többnyire Muskat-Sylvaner néven forgalmaztak – egy kellemes, édeskés csemege volt. Stájerországon kívüli karrierjének kezdete azonban viszonylag világosan meghatározható: az 1980-as években Willi Sattler senior érdeme, hogy először készített és palackozott száraz bort, a bécsi Vinothek St. Stephan érdeme pedig az, hogy a bort – amelyet addig főként Graz környékén ittak – ismertté tette a bécsi borkedvelők körében.
A Sauvignon Blanc – egy szőlőfajta, amely a 19. században került a franciaországi Loire-völgyből Ausztriába – karrierje könnyen leolvasható a számokból. Míg az 1970-es évek második felében összesen 71 hektár volt belőle Stájerországban (akkoriban még csökkenő tendenciával), ez az érték 1999-re közel 180 hektárra nőtt. 2009-ben, az utolsó szőlőültetvény-felmérés idején ez az érték majdnem megháromszorozódott, és 513 hektáron állt, amivel a fajta a Welschriesling után – a Fehér Burgundival holtversenyben – a második helyen áll a legdélibb bortermelő tartományban.
Ezen felemelkedés háttere viszonylag egyszerűen magyarázható: egyrészt a minőség, másrészt bizonyos ízlésirányzatok kialakulása. Ha két generációval ezelőtt a borunkat lényegében a „heuriger” (friss bor) vagy „öreg” döntési szempontok alapján osztályozták (jó, ez most nagyon leegyszerűsített, de alapvetően igaz), akkor a borbarátok és rajongók az elmúlt évtizedekben sokat tanultak. Ezért teljesen logikus, hogy a markáns aromás jegyekkel rendelkező fajtáknak könnyebb dolguk van.
A Sauvignon aromatikáját ráadásul – nem nálunk, hanem főként francia borszakértői körökben – igencsak vitatják. Az alacsony és közepes alkoholtartományban a fajta feltűnően harsány, szinte plakátszerű aromatikát mutat, amely – barátságosan szólva – a paprikára, feketeribizlire, szerecsendióra, borsra és bodzavirágrra emlékeztet; barátságtalanul Michael Broadbent fogalmazott egykor: „The pee of an over-sexed tomcat”, azaz a párzási időszakban lévő kandúr vizeletére emlékeztetve. Ami viszont csak újabb időben tűnt fel: a teljesen érett tartományban a Sauvignon a finoman jellegzetes gyümölcsaromatikája mellett olyan mélységet és komplexitást mutat, amely a legjobb Zöld Veltelinikkel (és természetesen Chardonnay-kkal is) teljesen egyenrangúvá teszi. Ezzel együtt jár egy olyan öregedési és érlelési képesség is, amelyet messze nem tártak még fel teljesen.
A mi kóstolónk. Megkértük a Weinsteiermark tisztségviselőit (az Osztrák Bor-marketing közölte velünk a neveket: Hans Dreisiebner és Werner Luttenberger), hogy bocsássanak rendelkezésünkre 20-24 üveg Sauvignon szőlőfajtát.
A válogatás vegyes volt – fiatal és érett, klasszikus és dűlőszelektált –, és ilyen volt a kóstolás eredménye is. A legkiválóbb borok abszolút nagyszerű ragyogást mutattak, egyértelműen bebizonyítva, milyen nagy lehetőség rejlik a fajtában. Az, hogy a legrégebbi bor – a 2006-os már egy szilárd fél évtizedes érést tudhat maga mögött – nyerte a kóstolást, ismét a Sauvignon még korántsem teljesen felismert öregedési potenciálja mellett szól.
A kóstolás vakon történt, fiataltól az öregig, azonos évjáraton belül növekvő alkoholtartalom szerint. A kóstolást a standard csapat végezte, amely Sandra Büchlerből, Dietmar Brucknerből és a szerzőből állt. A tökéletes kóstolási logisztikáért és támogatásért feleségemnek, Catrinának tartozom hálával.