A-La-Carte

A kis fekete … Halikra (2018/1)

Kaviár, mindenki ismeri, de semmiképpen sem mindenki élvezte már. Az „igazi” kaviár, tehát a vadon fogott tokhalaktól származó, hét éve illegális, a tenyésztett viszont időközben majdnem ugyanolyan jó. És mindenekelőtt elérhető. A dekadencia megtestesítője. És racionálisan semmilyen módon nem magyarázható: egy majdnem kihalt őshal ikrái, amelyeknek egy kicsit sós,… íze van


Kaviár, mindenki ismeri, de semmiképpen sem mindenki élvezte már. „Igazi“ kaviár, tehát a vadon fogott tokhalaktól, hét éve illegális, a tenyésztett viszont időközben majdnem ugyanolyan jó. És mindenekelőtt elérhető.

A dekadencia megtestesítője. És racionálisan semmilyen módon nem magyarázható: egy majdnem kihalt őshal ikrái, amelyeknek egy kicsit sós, egy kicsit halas ízük van, a szájpadláson viccesen pattannak, gyöngyházkanállal fogyasztják őket, és kilónként akár 6000 euróba is kerülnek. Ehhez képest még a fehér szarvasgomba, a kézzel masszírozott marhahús, a tömött libák mája, a fecskefészkek vagy a Tristan da Cunha-i homár is olyan fenntarthatónak tűnik, mint a szomszéd régi fajtájú bio-sárgarépája. Kaviárt enni olyan, mint pénzt égetni, aranyat elpárologtatni vagy egy bűnösen drága elektromos kabriót kilőni az űrbe. De valószínűleg pontosan ez az őrület teszi ki a kaviár egyszerűen tagadhatatlan vonzerejének nagy részét, amely ezt a kis szürke-fekete gyöngyöt az aranyló csillogásával, amely ottan merészen dacol a gravitációval és henger alakban pajkosan emelkedik ki a dobozból, misztikus kisugárzással ruházza fel. Nehéz kivonni magunkat a hatása alól; ha kaviár van az asztalon, a pillanat ünnepivé válik.

Ez a vonzerő, ez a misztikum, ez a különlegesség mindenesetre ahhoz vezetett, hogy a Kaszpi-tenger, a Fekete-tenger, a Duna és a Volga tokhalai számára a 19. század óta – amikor a nemesség és a gazdagok rákaptak a halikrára – nehéz idők köszöntöttek be. És hogy abban a pillanatban, amikor 1991-ben a Szovjetunió összeomlott, és ezzel a többé-kevésbé szabályozott halászati korlátozások szinte köddé váltak, és helyüket a korrupció és a maffiaszerű struktúrák vették át, megpecsételődött a végleges sorsuk. 1998 óta mind a 27 tokhalfaj az Egyesült Nemzetek Szervezetének Washingtoni Egyezménye (CITES) védelme alatt áll, 2000-ben bevezették a kaviár címkézési kötelezettségét, 2006-ban pedig hatályba lépett Azerbajdzsánból, Kazahsztánból, Oroszországból és Türkmenisztánból származó kaviár importtilalma, mivel nem volt tapasztalható az ellenőrzésre és az orvhalászat elleni küzdelemre irányuló követelések megvalósítása. 2005-ben az USA importtilalmat vezetett be a beluga kaviárra, 2011 óta pedig általánosságban nincsenek kvóták a vadon élő kaviárra.

Ez azt jelenti, hogy a CITES-kóddal nem rendelkező kaviár feketepiaci áru, és a legnagyobb valószínűséggel illegális fogásból származik. Ami azokat az embereket, akik több ezer eurót hajlandóak kifizetni egy kiló fekete tokhalikráért, egyáltalán nem érdekli, vagy talán még növeli is a vonzerejét.

Csakhogy: a feketepiaci kaviár nemcsak illegálisan fogott tokhalaktól származik – még öt évvel ezelőtt is a becslések szerint a kaviár feketepiac négyszer-tízszer akkora volt, mint az ellenőrzött kaviárkereskedelem –, hanem valamilyen mocskos hátsó udvari zugkocsmában dolgozzák fel, és ennélfogva nagy valószínűséggel nem különösebben kiváló minőségű.

Ráadásul kaviár így is van, manapság valószínűleg több mint valaha. Méghozzá a tenyésztésnek köszönhetően. Olaszországban a 80-as években gyűjtötték az első tapasztalatokat ezzel kapcsolatban, bár az úttörő szakasz termékei mérsékelten voltak meggyőzőek, a 90-es évek közepén Franciaországban és Németországban megkezdődött a tokhaltenyésztés, a professzionalizmus és a rutin nőtt, az uruguayi Rio Negro szintén alkalmasnak bizonyult. Időközben világszerte 42 országban léteznek CITES-tanúsítvánnyal rendelkező tokhaltenyészetek, köztük Madagaszkáron, Szaúd-Arábiában és – örvendetes módon – Ausztriában is, amely a hét tokhaltenyészetével nem is áll rosszul. A legnagyobb termelő és egyben a jelenleg legmeggyőzőbb minőségű kaviár szállítója azonban Kína, ahol körülbelül harminc éve kezdték meg a tokhalak tenyésztését.

Érvényes még a tenyésztett tokhalak korában a klasszikus kaviár-szentháromság: Beluga, Oszetra és Szevruga? Igen is, meg nem is. Valójában időközben sikerült ezt a három tokhalfajt is tenyészteni, és így a kaviárjukat legálisan „learatni”. De néhány fajjal még bővült a kínálat, amint ez a rövid tokhal-áttekintés mutatja:
Beluga/Európai vizahala: Ebből a csontlemezekkel páncélozott őshalból, amely akár hat méter hosszú, két tonna súlyú és 120 éves is lehet, származik a beluga kaviár; nagy szemű, sötétszürke-arany, lágyan pattanó és egyszerűen nagyszerű. A probléma: A vizahala csak 20-25 évesen válik ivaréretté, a tenyésztése tehát csak generációkon átívelően történhet. Az óriási tenyésztési idő miatt egy ilyen projekt gazdaságilag kissé kérdésesnek tűnik. Ennek ellenére tenyésztenek belugát Kínában, de Németországban is. A vizahala CITES-kódja HUS (a latin Huso Huso névből).

Oszetra/Orosz tokhal: A kisebb tokhal „már” nyolc-tíz év után ivaréretté válik, a fekete-szürke szeme kisebb, a kaviár burka valamivel keményebb és roppanósabb. Az orosz tokhal (Acipenser gueldenstaedtii, CITES-kód: GUE) kaviárja ideális formájában finom diós aromájáról ismerhető fel. Az orosz tokhal tenyésztése időközben sikeres és elterjedt.

Szibériai tokhal: Az Acipenser baerii a kaviártenyésztés VW Golfjának számít. Ennek a halnak – ellentétben az egykor Közép-Európában is honos (bár kiirtott, illetve a 70-es évek óta a folyók beépítése miatt eltűnt) Beluga és Oszetra fajtákkal – Szibérián kívül soha nem volt természetes előfordulása, de robusztus és a tenyésztésre elég jól megfelel. A halak korától és méretétől függően a kaviárszemek elérhetik a két-két és fél millimétert is. A szibériai tokhal CITES-kódja BAE.

Sőregtok: Ez a kis tokhal szintén honos folyóinkban és tavainkban, akár egy méter hosszúra is megnő, a nőstények szabad természetben körülbelül hét év után válnak ivaréretté. Kaviárja apró szemű, antracitszürke színű és kifejezetten kellemes ízű, de nem tartozik a halikrák presztízsértékű fajtái közé. A CITES-kódja RUT, az Acipenser ruthenus latin névből.

Amuri tokhal: Ez az eredetileg a kínai-orosz határfolyóban, az Amurban honos, átlagosan 120 cm nagy tokhal az Acipenser schrenckii latin néven, amely viszonylag könnyen tenyészthető, a kaviártenyésztő szcéna egyik új sztárja (CITES-kód: SCH); méghozzá azért, mert sikerült keresztezni az ugyancsak az Amurban endemikus Kaluga-vizahalával (Huso dauricus, CITES-kód: DAU), amely az európai beluga-vizahala rokona. E keresztezés eredménye mind optikailag, mind ízvilágában már nagyon közel áll a beluga kaviárhoz, de annak töredékébe kerül, és mindenekelőtt gyorsabban elérhető, mint a tisztavérű beluga kaviár.

A különböző nemzetségekhez tartozó albínó tokhalak kaviárja is újra és újra némi médiavisszhangot vált ki, amelyek színe természetüknél fogva fehér, természetüknél fogva rendkívül ritkák, és ezért természetüknél fogva őrült, akár 65 000 eurós kilogrammonkénti árakat érnek el. Méghozzá azért, mert nyilvánvalóan elegendő ember hajlandó ezt kifizetni. Hogy a fehér kaviár krémesebb és lágyabb-e, mint a fekete vagy a szürke, azt a médiában ugyan újra és újra állítják, de ezt valószínűleg még nem sokszor igazolták.

A tokhalak tenyésztésekor az ikra kinyerése céljából tehát a következő problémákkal szembesülünk: Őrülten hosszú ideig, legalább hét évig tart, amíg először lehet ikrát venni, és ehhez a nőstény tokhalat meg kell ölni. Egyfajta császármetszést, amely során a halat elkábították, kivették az ikráit, majd összevarrták, egy ideig gyakoroltak, de viszonylag hamar kiderült, hogy ez állatkínzás, és a halak fertőzés miatti elhullása is nagyon magas volt. És a „lefejés”, ahogy a pisztrángnál, a szaiblingnál és a lazacnál gyakorolják? Meg lehetne csinálni, csakhogy a kaviár akkor semmit sem ér, mivel a kiváló minőségű kaviár mindig éretlen ikrából származik. Az érett és ezáltal alkalmatlan tokhalikra mélyfekete, nagyon lágy és enyhén halas-avas aromát áraszt – amit a tenyésztett kaviárnál, ahol a kivétel helyes pillanatát láthatóan nem sikerült eltalálni, újra és újra meg lehet tapasztalni. 2010-ben a német Alfred Wegener Intézetben, Bremerhavenben kidolgoztak egy állítólag sérülésmentes módszert a kinyerésre, 92 országban szereztek szabadalmat. Kiderült azonban, hogy az ikraleadást egyrészt tiltott hormonokkal stimulálták (a farkassügér-tenyésztésben elterjedt módszer), másrészt az ikra ettől még ovulált, tehát túlérett volt, harmadrészt a molekuláris konyha trükkjeivel hozták újra formába, negyedrészt pedig olyan rossz ízű volt, hogy senki sem akarta megenni. A „Vivace” projekt mindenesetre 2015-ben csődbe ment, és kilencmillió euró adósságot hagyott hátra.

De honnan tudják, mikor jött el a megfelelő időpont? Biopsziával, ahogy Helmut Schlader, tokhaltenyésztő, kaviárkészítő és a felső-ausztriai Alpenkaviar vállalat tulajdonosa magyarázza. Ultrahanggal sajnos csak az állatok nemét lehet megállapítani, az ikra érettségében való bizonyosság érdekében csak egy apró minta tűvel történő levétele segít. Az „aratási mennyiséget” azonban egyáltalán nem lehet megállapítani: „a tokhal élősúlyának nyolc és tíz százaléka közötti, de mindig meglepetés”. Ő maga tulajdonképpen véletlenül került a tokhalhoz, meséli Schlader. Egy élelmiszeripari konszern Kelet-Európáért felelős értékesítési vezetőjeként újra és újra ellátogatott Romániába és Bulgáriába, ezen alkalommal a Duna-deltába is eljutott, ahol feltűntek neki az útszélén álló, szegény emberek, akik kinyújtott karral furcsa jeleket adtak. Ez az illegálisan fogott dunai tokhalak nagysága volt, amelyek kaviárját kínálták – magyarázták neki. Bukarestben kóstolta meg aztán először ezt a baljós csemegét, lenyűgözte, és elkezdett tájékozódni a termékről. Megtudta, hogy a sőregtokkal van még egy honos tokhalfaj, amely legalább még nem tűnt el teljesen, és 2010-ben elkezdett sőregtokkal és szibériai tokhalakkal teli tavakat betelepíteni. Az évek során három-négyéves oszetrák is hozzájárultak, amelyek kaviárját tavaly ősszel aratta le először: nem rossz, kell mondani.

A tokhalak lehetőleg szabad természetben történő, valamint friss, egészséges vízzel átfolyt medencékben vagy tavakban való tenyésztésének természetesen vannak előnyei minden haltartási formára vonatkozóan, amelyek nyilvánvalóak: az állatok egészsége, a hús és az ikra jó íze. De hátrányai is vannak. Így a fény- és hőmérsékletszabályozással intenzív akvakultúrákban tartott tokhalak körülbelül kétszer olyan gyorsan válnak ivaréretté, mint a friss levegőn lévő vízben. A zárt vízkörforgású csarnokokból is alig tudnak megszökni és a környező bioszférát károsítani. És nem eszik meg őket a gémek vagy a vidrák, ahogy az Schladernek a Steyr folyó mellett, Hinterstoderben lévő medencéiben eléggé gyakori eset, sóhajtja. „Ez a természetben hozzátartozik” – mondja – „ha a vidrák éppen egy megfelelő korú oszetra nőstényt szereznek meg és csak az ikráját eszik meg, az már fáj.”

Problémák, amelyeket Romeo Schermann, egy burgenlandi plakátreklám-cég tulajdonosa és hét éve tokhaltenyésztő, szintén ismer. A 2011-ben a dél-burgenlandi Bernstein közelében lévő természetes tóba telepített 2000 fiatal szibériai tokhalából a vidrák, a gémek és az elmúlt nyarak hősége elvitt körülbelül 800 halat, darabonként három-nyolc euró beruházási költséggel. Kaviárját – körülbelül havonta egyszer – egyelőre azoktól a tokhalaktól aratja, amelyeket kaviár-karrierje kezdetén vásárolt hétévesen, 35-40 euróért kilónként. Drága hobbi. 200-200 beluga tokhal és viza (az Oszetra másik neve) is úszkál még nála, „de azoknak még tíz-tizenöt év kell”. Jövőre mindenesetre el akarja kezdeni a nehéznek számító, ikrától induló tenyésztést, magyarázza Schermann, ezenkívül bio-tanúsítványt is szeretne, mivel a fenntarthatóság egyébként is olyan téma, amely nagyon érdekli, és amelynek a tokhaltenyésztésben is megtalálta a helyét: tokhalait tökmagpogácsával eteti, ami egy egészen különleges ízt eredményez, kifejezetten hasonlít a vadon élő és kétségtelenül illegális kazahsztáni kaviárra, amelyet egyszer Kijevben kóstolt meg, magyarázza.

Helyszínváltás a kortárs művészek nagy formátumú alkotásaival díszített bemutatóterembe, a bécsi BÖsendorferstraße-ban lévő Kate & Kon céghez. A kaviár egy nap ugyanolyan népszerű lesz, mint a tenyésztett lazac, jövendölte mindig az apja, meséli Konstantin Wolf, a fiatal csemege-importőr cég társtulajdonosa, a tavaly elhunyt Rungis Express, LandArt és WeinArt alapító, Carlo Wolf fia. Aki néhány évvel ezelőtt Uruguayba küldte őt, hogy megnézze a Rio Negro menti óriási létesítményeket, ahová csak apró repülőgéppel és zötykölődős utakon lehet eljutni, de cserébe teljesen zavartalan természetben, a folyó közepén lévő tokhalas karámokkal. És valószínűleg a tokhalnak, amely a déli féltekén egyáltalán nem őshonos, ott sincs problémája a vidrákkal vagy más ragadozókkal. „Ez határozottan nem akvakultúra, a tokhalak ott szinte vadak” – magyarázza Wolf, ez az előny, amelyet a kínai Zhejiang tartományban lévő ezer sziget tavában lévő, végtelenül nagy tokhaltenyészetek is magukénak mondhatnak, eltekintve az ott tevékenykedő iráni kaviármesterektől. Az amuri tokhal és a Kaluga-vizahala keresztezéséből származó kaviár végül is nem más, mint „sózott halikra”, ahogy Konstantin Wolf elég józanul tanúsítja, „de azért nagyon szép látvány”: nagy szemű, szilárd állagú, arany-szürke színű. Ez igazán tetszik az embereknek, tudja, és felsorolja a top éttermeket, amelyekbe a gyönyörű kínai kaviárt szállítja – majdnem mindegyik rajta van.

És ha a fejlődés így folytatódik – a kínálat rohamosan nő, az árak az elmúlt öt évben körülbelül negyedére csökkentek –, talán Carlo Wolfnak még igaza is volt. Mint általában. És hamarosan kaviárt kapunk a szupermarket polcain.

1
Mandarin Imperial, Schenkel 8,4
Lehet, hogy máshol vannak jobbak. A mi (kétségtelenül szúrópróbaszerű) kóstolónk azonban egy elég egyértelmű képet mutatott, és ez azt mondta: A jelenleg kapható legjobb tenyésztett kaviárok Kínából származnak. Ez a csemege-nagykereskedő Schenkel által importált kaviár az amuri tokhal és a Kaluga-vizahala kereszteződéséből származik, Zhejiang tartományban, Délkelet-Kínában tenyésztették. „Nagy, szürke-fekete szemű, kissé olajos, érezhetően sós, fantasztikus szájérzet”, „finoman pattan, lágyan ragadós”, „mint az igazi”, „nagyon finom szemcsézettség”, „elegáns a szájban, tökéletes sótartalom”, „nagyszerű roppanás a szájpadláson, rétegzett, kellemesen száraz”, „nagyszerű látvány, vad”.
€ 234,–/125 g
az Erich Schenkelnél, Inkustraße 1–7, Objekt 4/Top 5, 3400 Klosterneuburg
Tel.: 01/367 11 11
www.schenkel.at

2
Gold Selection, Kate & Kon 8,1
Ez a Kínából származó kaviár, amelyet a LandArt cég, amely az év eleje óta Kate & Kon néven működik, importál, ugyancsak egy Zhejiang tartományban lévő Qiandao-tavi tenyészetből származik. Katharina és Konstantin Wolf a kaviárt nagy tételben szállíttatja Európába, itt aztán még egyszer szelektálják és újra csomagolják. Az eredmény szenzációs: „Wow! Szürke és nagy, inkább lágy a szájpadláson, de mégis nagyszerű szájérzet, klasszikus!”, „nagy, szürkés szemű, finom szájérzet”, „nagyszerű harapás, kiegyensúlyozott, kifejező”, „viszonylag száraz, kiegyensúlyozott, finom egyensúly”.
€ 150,–/125 g
a Kate & Konnál, 4853 Steinbach am Attersee 12,
Tel.: 07663/890 20
www.kateandkon.com

Imperial Auslese, Imperial Caviar 8,1
Ez a berlini Imperial Caviar kaviárkereskedő ház kaviárja állandó vendég a különböző kaviár-kóstolók toplistáin. Tökéletes látványa, nagy szemcsézettsége és abszolút megnyerő íze a jelenlegi kaviárpiac egyik legmeggyőzőbb termékévé teszi. A származásról és a tokhalfajról pontos adatokat a régi kaviárkereskedő tradíció szerint kerülik, de a Gold Selection-höz hasonló megjelenése (és a hat zsűritag mindegyikénél teljesen azonos értékelés) arra utal, hogy itt is egy amuri tokhal/Kaluga kereszteződésről lehet szó az ezer sziget tavából. „Nagyon vonzó látvány, állagra kicsit lágyabb, kevésbé roppanós, de cserébe annál jobb, finomabb íz”, „még egy kanállal akar az ember”, „nagyon finom szemcsézettség, jó sótartalom”, „enyhén sós, ízvilágában vonzó”, „zöld-szürke szemű, nagy, nagyszerű szerkezet, jól kiegyensúlyozott sótartalom”, „szuper szemű, szuper íz”.
€ 199,–/125 g
a Meinl am Grabennél, Graben 19, 1010 Wien,
Tel.: 01/532 33 34-3800
www.meinlamgraben.at

4
Osietra Imperial, Schenkel 7,7
A három „klasszikus” tokhalfaj közül az orosz tokhal, más néven Acipenser gueldenstaedtii, más néven Oszetra, a leggyakrabban tenyésztett. A Schenkel a sajátját egy fuldai (Hessen) tenyésztőtől szerzi be, ez is az „Imperial” kategóriában fut, tehát a szemcsemérete eléri a 3 mm-t. „Világosszürke, optimális állag, roppanós, kissé ragadós, hosszú lecsengésű, só tekintetében kissé agresszív”, „krémes, jó szemcsézettség, magas sótartalom”, „szürkés, szuper szemcsézettség, de kissé parasztos ponty-jegy, széles”, „nagyon sós, de jó, nagy szemű”.
€ 234,–/125 g
az Erich Schenkelnél, Inkustraße 1–7, 3400 Klosterneuburg, Objekt 4/Top 5,
Tel.: 01/367 11 11
www.schenkel.at

5
Russischer Stör, Alpenkaviar 7,5
Valószínűleg az egyetlen oszetra tokhal osztrák tenyésztésből, és már ez is egy egészen kiváló eredmény. A 3,4%-os sótartalomnak köszönhetően a halikrák különösen finom, rugalmas harapást őriznek meg. „Lágy, sós, de abszolút nagyszerű íz”, „tömör, hosszú, enyhe jódos és fémes aromák, finom zelleres jegyek, rétegzett, ,igazi’ kaviár”, „kis fekete golyók, a roppanós harapás kissé hiányzik, de cserébe annál jobb íz, hosszú és tiszta”, „fekete, első pillantásra száraznak tűnik, kis szemű, de krémes, enyhe, top állag”.
€ 200,–/125 g
az Alpenkaviarnál, Kniewas 26, 4571 Steyrling,
Tel.: 0699/17 15 88 67
www.alpenkaviar.at

6
Sibirischer Stör, Alpenkaviar 6,6
És rögtön utána Helmut Schlader Alpenkaviar-tenyészetének következő kaviárja, ezúttal szibériai tokhalból. „Érdekes íz, eléggé sós, aromás, de egy árnyalattal túl lágy, krémes, pattanás nem tapasztalható”, „kis szemű, nagyon fekete, kevés szemcsézettség, de nagyon jó íz, jó sótartalom”, „sötétfekete, lágy, krémes, finom tengeri aromák, kiegyensúlyozott, lehetne strukturáltabb”, „közepes szemcsézettség, ösztönző sótartalom”, „krémes, fűszeres”.
€ 175,–/125 g
az Alpenkaviarnál, Kniewas 26, 4571 Steyrling,
Tel.: 0699/17 15 88 67
www.alpenkaviar.at

7
Romeo Caviar 6
A kaviár-újonc Romeo Schermann szibériai tokhalat tenyészt természetes tavakban, tökmagpogácsával eteti, lemond a bórax tartósítószerről, a sótartalmat azonban mégis nagyon alacsonyan tartja, 2,4%-on. A kaviár 60 és 120 grammos üvegekben kapható. „Kis sötétszürke szemű, szép látvány, de egy árnyalattal túl nedves; enyhe”, „lágy, krémes, alig van ellenállása, fűszeres”, „kis szemű, nagyon kifejezett, hosszan tartó íz, finom sós jegy, élvezetes”, „kellemes sószint, enyhe iszapos aromák, de nem zavaró, összességében komplex”, „túl lágy”.
€ 229,–/120 g
a Romeo Caviar-nál, Spitzwiese 122, 7433 Mariasdorf,
Tel.: 0664/512 48 92
www.romeo-caviar.at

8
Sibirischer Stör, Grüll 5,8
Walter Grüll valami olyasmi, mint Ausztria nemzeti kaviármestere. Ő a szibériai tokhalra esküszik, és kizárólag arra. A látvány a kaviárjánál abszolút első osztályú, száraz, finoman ragadós, stabil, nagy szemcsézettség, „nagyszerű látvány, látványos, kellemesen sós, ugyanakkor kissé dohos jegy”, „optikailag top, de kevés ellenállás a szájpadláson, krémes, kissé sajtos jegy”, „nagy szemű, mélyfekete, enyhe, krémes, ízvilágában kissé széles”, „szép, sötét szemű, nagyon krémes”.
€ 175,–/125 g
Walter Grüllnél, Neue Heimat Straße 13, 5082 Grödig,
Tel.: 06246/754 92
www.gruell-salzburg.at

9
Siberian, Schenkel 5,7
A szibériai tokhal kaviárját Schenkel egy Dordogne-menti tenyészetből szerzi be, ahol már korán megkezdték a tokhaltenyésztést. Ez is a „Malossol” kategóriában fut, tehát legfeljebb 6%-os sótartalommal. „Szépen csillog, roppanós, nagyszerű szájérzet, kissé iszapos aroma, kissé zsíros szájérzet”, „közepes szemű, finom állag, krémes lecsengés”, „közepes méretű, tengeri, algás, iszapos aromák, harapás tekintetében inkább lágy”, „kevés harapás, sós, ízében algákra emlékeztet”.
€ 128,–/125 g az Erich Schenkelnél, Inkustraße 1–7, Objekt 4/Top 5, 3400 Klosterneuburg, Tel.: 01/367 11 1
www.schenkel.at

10
Sterlet, Alpenkaviar 5,3
A harmadik kaviár Helmut Schladertől, és annyiban különösen érdekes, hogy a honos sőregtoktól származik. A szemcsézettség itt azonban lényegesen kisebb, mint a szibériai vagy az orosz tokhalnál, ízvilágában viszont van mit kínálnia: „szürke, kicsi, sós, kevés optika, de ízvilágában nagyon érdekes; lágy és inkább rövid lecsengésű”, „krémes, kevés szemcsézettség, inkább enyhe”, „közepesen szilárd, lágy, krémes, nagyon enyhe”, „kicsi, szürke szemcsék, enyhe, krémes, alig só”.
€ 150,–/125 g
az Alpenkaviarnál, Kniewas 26, 4571 Steyrling,
Tel.: 0699/17 15 88 67
www.alpenkaviar.at

11
Ossetra, Black River 5,2
Az uruguayi Rio Negro középső részén lévő Oszetra-tenyészetek a jövő egyik legígéretesebb kaviár-származási helyének számítanak. A mintánk egy kicsit elmaradt az elvárásoktól. „Sós, nedves, kis szemű, kevés harapás”, „kellemesen sós, de inkább durva”, „kis szemű, nagyon sós, krémes, majdnem nincs szemcsézettség”, „nagyon lágy, krémes textúra, sós, enyhén fémes, iszapos jegy”, „kevés állag, enyhén keserű”.
€ 150,–/125 g
a Kate & Konnál, 4853 Steinbach am Attersee 12,
Tel.: 07663/890 20
www.kateandkon.com

12
Prunier,
Caviar House & Prunier 4,5
A Prunier-ház Európa egyik legrégebbi tokhaltenyésztője, és a vadfogási moratórium óta látja el a Caviar House-t a világ minden tájáról származó tenyésztett kaviárral. Köztük a valószínűleg francia vizekből származó szibériai tokhal kaviárjával is (a doboz kódokra korlátozódik…). A kóstoló messze legdrágább kaviárja azonban a ház hírnevének nem teljesen felelt meg: „Úgy néz ki, mint a nagyfejű hal ikrája, sós, dohos, vizes, kicsi”, „nagyon kicsi szemű, mélyfekete szín, jó sótartalom, de majdnem maszatos”, „fekete szósz, folyékony, nagyon kicsi szemcsék, kielégíthetetlen”, „sós, maszatos, széles, nincs mélysége”, „kaviár extrém”.
€ 295,–/125 g
a Meinl am Grabennél, Graben 19, 1010 Wien,
Tel.: 01/532 33 34-3800
www.meinlamgraben.at

13
Kaiser Caviar, Korytowski 3,7
Lengyel tenyésztésből származó kaviár, ebben az esetben is szibériai tokhalból: „nagyon száraz, enyhén dohos íz, valahogy mesterségesnek hat”, „nem krémes, száraz, mesterségesnek hat”, „nagy szemű, nagyon száraz, nem pattan szét a szájban”, „nagyon nagy, mélyfekete, iszapos”, „majdnem mesterségesnek hat”.
€ 130,–/100 g
az Eishken Estate-nél, Laxenburger Straße 365, Halle A2, 1230 Wien,
Tel.: 01/889 37 33,
www.eishken.at

Mörwald Gran Caviar 3,7
Nemrégiben Toni Mörwaldnak is saját osztrák tenyésztésű kaviárja jelent meg a piacon. Köztudott, hogy szibériai tokhalról van szó, hogy Közép-Burgenlandból származik, és hamarosan bio-tanúsítványt szeretne. Amivel tulajdonképpen csak egy jelölt van: Jan Klecka „1. Wiener Störcaviar”-ja. Ennél a kaviárnál mindenképpen észrevehetők a jó próbálkozások, a feldolgozásban azonban ennél a pillanatnyilag legfiatalabb osztrák üzemnél (CITES-szám: 0007) még hiányzik egy kis rutin. „Mélyfekete, enyhe joghurtos jegy, a szájban inkább pasztaszerű, alig só, nagyon rövid”, „mélyfekete, kis szemű, krémesen lágy, nagyon különc íz”, „olajos, hiányzó szerkezet”, „alig ellenállás, krémes, tejszerű”, „nagyon sok fehérje, nincs szerkezet”.
€ 245,–/125 g
a Mörwald Kochamtnál, Herrengasse 14/Palais Ferstel, 1010 Wien,
Tel.: 0664/813 25 25
www.moerwald.at/kochamt

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!