Szöveg: Christian Grünwald Fotó: rendelkezésre bocsátotta
Az elején egy bizonyos negatív érzés és egy nem túl jó termék állt. „Régebben messziről elkerültem az ecetet” – emlékszik vissza Alois Gölles. „A savtól gyomorfájásom lett.” A stájer termelő első ecetkísérletei élesen szemben álltak a nyolcvanas években elterjedt eceteszményképpel: „Egy műanyag edénnyel mentem be a konyhába, odaadtam a feleségemnek és az anyámnak megkóstolásra, ők pedig azt mondták: ,ezt kiöntheted, ez nem ecet, hiszen édes‘.”
Gölles nem hagyta magát eltántorítani, továbbra is az általa kedvelt gyümölcsédességre épített, és 1984-ben piacra dobta az első alma-balzsamecetet. Az almaborból erjesztett ecetet valójában ő találta fel, a kilencvenes évek végéig pedig a verseny hiánya miatt még termékmonopóliuma is volt. Az első alma-balzsamecet olyan jó volt, hogy az újonc viszonylag könnyen talált kíváncsi vásárlókat. A biztató kezdést hatalmas vereségek követték. „1985-ben és 1986-ban a teljes termelést a csatornarácson keresztül szűrtem le. 1989-ben fordult elő velem ilyesmi utoljára.” Az ecetkészítés alapvetően egyszerű, ha az ecetbaktériumok nem lennének olyan nyűgösek. „Ezek igazi dívák. Az időtől és a hőmérséklettől függően az erjesztés második részében minden megtörténhet.” A második erjesztés az, amely során az alkohol ecetté alakul át. Az első erjesztés során az almalé almaborrá változik, amely azonban nem tartalmazhat túl sok alkoholt, „mert különben kapsz ugyan ecetet, de nem azzal az édességgel, ami a termékem sajátja”. A balzsamecet-gyártásra jellemző a must beforralása is, ami a sűrű állagért és az aromakoncentrációért felelős. „Kezdetben ezt nagyon hosszú ideig főztem, amitől néhány régi évjárat kissé malátásnak tűnik.” És a második erjesztés végén már nem maradhat alkohol, „mert különben megjelenik az UHU-szag”. A ragasztókról és körömlakklemosókról ismert aroma etil-észter néven is ismert.
Természetesen az almafajták megválasztása sem elhanyagolható. Az olyan fűszeres fajták ideálisak, mint a Maschanska, a Cox- és Jonathan-keresztezések. „Ezeknek elég magas a savtartalmuk, sőt néha kesernyés ízű csersavakat is tartalmaznak. És pontosan ezekre a polifenolokra van szükséged egy olyan musthoz, amiből aztán jó ecet lesz, ez az egyik titok.” Bár Gölles sok saját gyümölcsössel rendelkezik, a környező gazdáktól is sokat vásárol. Az apróbb ingadozások alig számítanak, mivel az almabort amúgy is a kívánt minőségre főzik be.
Ha akkoriban lettek volna szőlőskertek a stájerországi Riegersburgban, akkor az első Gölles-ecetek valószínűleg klasszikusan borból készültek volna. Így az étkezési gyümölcstermelő fia szükségmegoldásból csinált erényt. „Valami olyasmire volt szükségünk, aminek nagyobb a hozzáadott értéke. Egy liter almalé akkoriban tíz shillingbe került. Amikor kocsival elmentem Gleichenbergbe, a benzin ugyanannyiba került.”
Amit a Klosterneuburgi Bor- és Gyümölcstermesztési Iskola végzettje az ecetről tud, azt saját maga tanulta meg. „A képzésemen ugyanis inkább az ecet elkerülése állt az előtérben.” Az akkor már meglehetősen sikeres pálinkagyártás lényegesen könnyebbé tette az ecetgyártás kezdetét. És ami akkoriban senki sem akart elhinni, az ma már tény: gazdasági szempontból az ecet immár az 5 millió eurós forgalmú üzem húzóterméke.
Az ecetet elkészíteni egy dolog, „a balzsamot” kölcsönözni neki egy másik. Az almaecet nyolc évig érlelődik használt barrique-hordókban, amelyek borászoktól vagy saját pálinkafőzésből származnak. Az évek során az ecet íze kerekebbé, enyhébbé válik, és mindenekelőtt a párolgás révén koncentráltabbá. „Nem arról van szó, hogy a hordókból barrique-ízt nyerjünk, sokkal inkább a hordó az ideális környezet a kívánt érlelési és besűrűsödési folyamathoz.” Körülbelül 1000 tárolóhordó van folyamatosan feltöltve a Gölles-raktárban. Az almaecet mellett körteecet és szőlőecet is tárolódik fahordókban. Az olyan különlegességek, mint a birsalma, málna vagy paradicsom, rozsdamentes acéltartályokban érlelődnek.
A barrique-hordókat az évek során a nagyobbtól a kisebb hordókba fejtik át. A húszéves ecetek már meglehetősen sűrűek és viszkózusak lehetnek. Gölles „XA” néven forgalmazza őket. Ezek olyan termékek az ínyencek számára, akik az ecetről nem a salátára, hanem egy kávéskanálnyi, vagy akár csak pár cseppnyi, rendkívül intenzív aromára asszociálnak. Jelenleg különösen nagy becsben állnak az 1987-es és 1994-es évjáratok. Ennél több ecetet nem lehet egy kanálra tenni.
Stang 52
8333 Riegersburg
Tel.: 03153/75 55
www.goelles.at