A-La-Carte

A rózsák ura (2022/4)

Művészi kreativitás, kiemelkedő siker, a párizsi társasági élet sztárja. Pierre Hermé a nemzetközi cukrászüzletág rózsalovagja.


Egy rózsa az rózsa, az pedig egy macaron. Málnával, valamint licsis és rózsaszirmos krémmel töltve, egyetlen rózsaaromás krokantlapkával díszítve. A neve Ispahan egyrészt az azonos nevű rózsafajtára, másrészt az iráni Iszfahán városára utal. Ezt a kultikus süteményt Farah Pahlavi iráni császárnő tiszteletére alkották meg, aki saját bevallása szerint iráni gyermekkorára emlékeztette – egyfajta prousti madeleine sütemény tehát. Egy ilyen világszerte ismert, gyakorlatilag bármilyen áron eladható signature desszert remek dolog egy cukrásznak. Pierre Hermé azonban ennél több ikonikus alkotással is szolgál: ilyen például a Tarte Infiniment Vanille, amely háromféle mexikói, tahiti és madagaszkári vaníliából áll, a 2000 Feuilles, a klasszikus 1000 Feuilles kifinomult változata, a passiógyümölcs-ganache-sal finomított Macaron Mogador, vagy a kubista szoborra emlékeztető Carrément Chocolat csokoládétorta. Ami közös ezekben az alkotásokban, az a redukcióra való törekvés, a szükségtelen díszítések kerülése, a kiváló minőségű alapanyagok használata – és az a tény, hogy az emberek készségesen állnak sorba értük.

Egy WhatsApp-hívás Monsieur Hermé-vel. Ezt egy napokon át tartó e-mail-váltás előzte meg több asszisztensével, beleértve azt a kérést, hogy ne tegyek fel személyes kérdéseket. D’accord. Hermé hangja megfázottnak tűnik. Néhány napja tért vissza egy mauritiusi gasztronómiai fesztiválról. Az angolja néha akadozik, többször is anyanyelvére vált. Egyszer akkor, amikor a művészetről esik szó, amely az egyik szenvedélye. A Vogue egyszer a „cukrászat Picassójának” nevezte, amit jobban szeret, mint a L’Express hírmagazin által kitalált „desszertek Paganinije” elnevezést.

Húsvétra egy Art Brut témájú különleges kiadással állt elő. A tojások (1,6 kiló, 150 euró) inkább szobornak tűnnek, mint ehető dolognak, és aligha dugták volna el őket a kertben keresgélési célból. Az Art Brut fogalma Jean Dubuffet festőművésztől származik, és a 20. század közepén laikusok, gyerekek és pszichés betegek által létrehozott művészeti formát jelölte. Jellemzője a nyers, érintetlen mivolt volt. „Lenyűgöz, hogy itt nem a klasszikus értelemben vett esztétikáról van szó, sokkal inkább egy kód megfejtése a cél” – mondja Hermé. Természetesen szeret kiállításokra és múzeumokba járni. Kedvenc művészt nem akar megjelölni, cserébe az utolsó megvásárolt munkája a francia szobrászművésztől, Eva Jospintól származik.

A művészettől már nincs messze a divat. Az 1961-ben az elzászi Colmarban született cukrász híres lett alkotásainak vázlatairól, amelyek Karl Lagerfeld terveire emlékeztetnek, valamint az 1987 óta évente kétszer megrendezett defiléiről, vagyis divatbemutató stílusú prezentációiról. Legalább annyira látványosak a helyszínek, mint az ott bemutatott cukrászsütemények. A Palais de Tokyo és a Crazy Horse éjszakai klub már szerepelt köztük, egy kápolna, a Pavillon Elysée, valamint egy Szajna-híd – ilyesmi talán csak olyan országban lehetséges, amely a jó ételt ugyanúgy az élet elixírjének tekinti, mint a nemes szöveteket. „Bien sûr”, egy ilyen defilére nem sétálhat be csak úgy bárki, hanem meg kell hívott vendégnek lenni, „törzsvásárlók, média, hírességek”.

Egy csillogás, amiért Hermé-nek meg kellett dolgoznia, hiszen szerényebb családból származik. Már az ük-ükapja is cukrász volt, akárcsak az utána következő összes férfi az öröklési sorban. „Ha látni akartam az apámat, be kellett mennem hozzá a műhelybe” – emlékszik vissza Hermé a telefonban. Mihez értett az apja különösen jól? „Csokoládé, kuglóf, Fekete-erdő torta.” A fia is gyorsan kedvét lelte abban, hogy a kezét lisztbe és vajba mártsa, de kovászba nem (a világ többi részével ellentétben a francia cukrász még a lezárások alatt sem sütött kenyeret, mert sosem érdekelte). Annál pontosabban emlékszik az első alkotására: Sablés, francia vajas keksz, szív alakban. Kilencévesen határozta el, hogy cukrász lesz, tizennégy évesen pedig meg is valósította, méghozzá a legendás párizsi Gaston Lenôtre-nél végzett képzés formájában, akit a cukrászat megújítójának tartanak. Tizenkilenc évesen lett ott sous-chef, később a párizsi Fauchon csemegeüzlet főcukrásza, ahol kifejlesztette a négyféle csokoládétextúrából álló Cerise sur le Gâteau desszertet.

1998-ban nyitotta meg első saját, ékszerüzlet stílusában berendezett boltját Tokióban, 2001-ben az első párizsi üzletet. Időközben 48 üzlete van, köztük Németországban a Brenners Park-Hotel és egy teázó a Tokyo Disney Resort területén. Ausztriában nincs leányvállalat, „még nem”. Az Hermé-birodalom több mint hatszáz alkalmazottat számlál. A titka: „Sütheted a világ legjobb süteményét – ha nincs mögötted kiváló csapat, az semmit sem ér.” Bár a márka régóta magáért beszél, az alkotója továbbra is rendkívül kreatív marad. Inspirációt utazásokból, étkezésekből és „az önnel való beszélgetésből” merít, ahogy bájosan megjegyzi. Úgy tűnik, hatásos: évente több mint száz kreációval áll elő, termékekkel a boltjaiban éppúgy, mint szállodákkal és éttermekkel való együttműködésekkel.

Hogy halad a korral, azt vegán kísérletei bizonyítják. A cukormentességről viszont „rien”-t, azaz semmit sem tart, mert: „Amint csökkentem a cukor arányát, automatikusan nő a zsiradéké.” Inkább azt követi, amit gourmandise raisonnée-nek nevez, a cukor értelmes csökkentése ízveszteség nélkül, hasonlóan ahhoz, ahogy fél évszázaddal korábban nevelőapja, Gaston Lenôtre tette. A gluténmentes igényeknek viszont szívesen eleget tesz, végtére is megfelel ennek a kritériumnak az a tojásfehérjéből és mandulalisztből álló sütemény, amellyel messze Franciaország határain túl is híressé vált. „Régebben a macaronok túl édesek voltak, ráadásul csak néhány unalmas ízben léteztek: málna, csokoládé, kávé.” Forradalmasította ezt a különlegességet – amelynek gyökerei egyébként nem Franciaországban, hanem az arab világban és Olaszországban rejlenek – azzal, hogy több ízvilágot kombinált, és különböző textúrákkal, valamint savassággal dolgozott. Nem utolsósorban neki köszönhető, hogy nálunk sem telhet el sétálóutca macaronkávézó nélkül, ami egy olyan trend, amely a Cruffinokkal, Cronutokkal & Co-val ellentétben már évek óta tartja magát. Ezen kívül ő kezdeményezte 2005-ben a macaron hivatalos napját, amelyet március 20-án legalább Franciaországban ünnepélyesen megünnepelnek.

A hatvanéves szakember a szakmájában gyakorlatilag mindent elért, amit el lehet: 2014-ben az 50 Best Restaurants az év cukrászának választotta, a Vanity Fair a negyedik helyre tette a legbefolyásosabb franciák listáján, hazája pedig a Becsületrend lovagjává ütötte. Ezt egyszerűen meg kell kérdezni tőle: valakinek, mint ő, van még egyáltalán kedve az édességhez? Természetesen, szereti a francia klasszikusokat, leginkább a choux tésztás-vajas krémes Paris-Brest süteményt. Fontos számára az is, hogy megkóstolja kollégái alkotásait. Nem kevesen közülük Hermé-nél tanultak, köztük Christophe Felder, Claire Damon és Anna Plagens, aki Berlinben nagy sikerrel üzemelteti a Du Bonheur cukrászdát.

Ami nem jelenti azt, hogy ne enne szívesen sós ételeket is: vagy ő főz, mint rizottót, ceviche-t vagy blanquette de veau-t, legszívesebben a családjának (nincs magánéleti kérdés!), vagy elmegy a kedvenc párizsi éttermeibe, köztük a Le Baratin bisztróba, Alain Passard zöldségtemplomába, az L’Arpège-be vagy Hélène Darroze Marsan éttermébe – ott különösen szeret egy szarvasgombás desszertet.

Vagy éppen egy rendes császármorzsát. 2020 elején újra négy napot töltött Bécsben. A Park Hyatt-ben szállt meg, az éttermek nevére sajnos nem emlékszik, de ó, Bécset márpedig szereti, ugyanúgy, ahogy az osztrák bort. Lehet, hogy közrejátszik benne, hogy egyszer egy osztrák nő volt a felesége, Barbara Riehl tervezőnő, aki akkori férjének tervezte a bevásárlótáskákat. Szívesen kérdezősködtünk volna a részletekről, de: nincs magánéleti kérdés. Ugyanilyen rejtélyes marad, hol lakik, vannak-e gyermekei, és milyen volt az első feleséggel, Frédérique Ernestine Grasser újságíróval és éttermi tanácsadóval, aki a legtöbb sütis könyvét írta, vagy a jelenlegi, harmadik feleséggel. Pierre Hermé bőkezűen nyilatkozott a magánéletéről a Paris Match pletykalapnak. Valérie Franceschi tanárnővel való első találkozására így emlékszik vissza: „Amikor kezet fogtunk, éreztem egy elektromos ütést, egy ,coup de foudre‘-t. Valérie mosolya elolvasztott, és azt mondtam magamnak: ,Ez az a nő, akivel az életem hátralévő részét tölteni fogom.‘” Általa kezdett el pilatesezni és fogyott tizennégy kilót. Egy macaront is elnevezett kedveséről, a Le Jardin de Valerie-t. Illata a korzikai szalmagyopárolajra emlékeztet, amellyel Franceschi keni a testét. —

Címek & infók
pierreherme.com

Nemcsak egy sütemény, hanem tiszta boldogság Hermé szerint az ő signature desszertje, az Ispahan, amely macaronból, rózsakrémből, licsiből & málnából áll – egy rózsáról és az iráni városról elnevezve.
Hermé számára a tökéletes vaníliaaroma három fajtát foglal magában, amelyeket shortbread alapból, fehércsokoládéból és mascarponéból kombinál. Az eredmény a Tarte Infiniment Vanille, az egyik bestseller Hermé butikjaiban.
Pierre Hermé butik az l'avenue de l'Opérán.

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!