A-La-Carte

Az eredet (2015/2)

Az etióp kávészertartás sejteti, hogyan is gondolhatták eredetileg a kávét.


Szöveg: Florian Holzer · Fotók: Michael Reidinger

A Kitfo, a sült darált hús, és a Doro Key Wot, egyfajta csirkeragu hagymaszósszal és főtt tojással, csak pénteken és szombaton kapható. Egyébként a kis etióp étteremben, amelynek neve Etióp Étterem (Äthiopisches Restaurant) a bécsi Währinger Strassén, marharagut, báránygulyást vagy zöldséget kínálnak tefflisztből készült lepénykenyérrel, az úgynevezett "Injerával", amelynek tésztája hagyományosan kicsit fermentálódik, és amely leginkább a palacsinta és a tisztítókendő keverékére emlékeztet.

Az etióp kávészertartást is csak pénteken és szombaton tartják itt, ami bár nem teljesen autentikus – ahogy Temobech Zefere asszony bevallja, hiszen otthon a procedúra naponta többször is zajlik, "igazából minden alkalommal, amikor pár ember összegyűlik".

Az etióp kávészertartásnak kevés köze van azokhoz a teaszertartásokhoz, amelyeket például Japánból vagy Kínából ismerünk. A rituális elem a mindennapiság érdekében ugyan minimálisra csökkent, de létezik. Például azzal, hogy tömjént gyújtanak, hogy a füstölgő, frissen pörkölt szemekkel teli tálat körbeadják, megszagolják és megcsodálják, vagy azzal, hogy a szertartási oltár körül frissen vágott zöld füvet szórnak szét – "az elevenség, a frissesség és a barátságosság jeleként", ahogy Seifu Wolde házigazda magyarázza. A bécsi etióp étteremben nem fű hever a földön, ezt a szerepet egy zöld rojtos szőnyeg veszi át.

Wolde úr 1972 óta él Bécsben, itt végzett adatechnikai tanulmányokat és pár évvel ezelőttig ebben az iparágban dolgozott, amíg a felesége – aki 16 évig dolgozott a vendéglátóiparban – és ő négy évvel ezelőtt el nem döntötték, hogy megnyitják Ausztria első etióp éttermét. Természetesen kávészertartással. A zöld Sidamo kávészemeket egy németországi nagykereskedőn keresztül szerzi be; pörköletlen kávészemeket az etióp felföldről beszerezni a kisüzemi pörkölők által készített, kézműves, rendkívül gyümölcsös kávék boomja óta már nem probléma. Bár a "Third Wave", a "Brooklyn Roasting" és a "Cold Drip" fogalmak Wolde úr számára nem jelentenek semmit, ő csak annak örül, hogy az évek során meglehetősen egzotikusnak számító áru most ilyen könnyen elérhető.
Egyáltalán, ez a valószínűleg legősibb kávékészítési mód, ami létezik, és azok a módszerek, ahogyan ma Londonban, Stockholmban, Tokióban és Manhattanben kávét isznak, egyáltalán nincsenek olyan messze egymástól. Oké, a pörkölés itt határozottan másképp megy: a Sidamo szemek ugyanis etióp receptúra szerint nem a számítógép vezérelte kis dobban, egyéni hőmérséklet-görbével kapják meg a színüket és aromájukat, hanem serpenyőben. Zefere asszony színes ruhában ül egy zsámolyon az etióp étterem szertartási helyiségében, előtte egy gáztűzhely teljes lángon, amely fölött egy kis vasserpenyőt mozgat, benne az előzőleg megmosott szemekkel. A szín gyorsan jön, a füst is. Most azt lehetne feltételezni, hogy a pörkölési kép talán nem teljesen egyenletes, és hogy némelyik szem már kicsit fekete, a második repedés talán már megtörtént néhányszor. De ez lényegtelen, a szobában áll a füst, a tömjén és az égett kávé keveréke, a szemek körbejárnak, az ember elismerően belélegzi a füstöt, bólint; ő ezt tisztán érzésből csinálja, magyarázza Zefere asszony, nagyobb gázzal gyorsabban megy, kisebb lánggal valamivel lassabban, ha kész, hát kész. Aztán jöhet az őrlés. Igen, lenne neki igazi, tipikus mozsara, "mutatóba", valahol hátul eltéve, mert minden hagyománytisztelet ellenére a kis elektromos daráló is jól teszi a dolgát. Csak kevésbé romantikus.

Most jön a főzés. Temobech Zefere asszony ismét helyet foglalt a zsámolyon, vizet tölt egy Jebena nevű speciális kalabászba, és tűzre teszi, hagyja felforrni, majd kanalanként hozzáadja a kávéport. Időnként egy kis mintát önt az egyik előkészített csészébe, hogy lássa, megfelelő-e már a szín és a textúra, még egy kanál, még egy forralás. Etiópiában a szertartás vajon késő este is zajlik? "Természetesen" – magyarázza Zefere asszony, ez egyáltalán nem probléma, "főleg nem akkor, ha az ember keményen dolgozott".

Végre kész. A kalabászból füst és gőz száll fel, megkérdezzük, vajon meddig bírja egy ilyen edény, "amíg meg nem reped és el nem törik" – válaszolja Wolde úr nevetve. Bölcs válasz egy ostoba kérdésre. Zefere asszony a Jebenából önti a kávét a kerámia csészékbe. Ismét kérdezünk valamit: igaz-e, hogy egy menyasszony minőségét azon mérik, milyen jól készíti a kávét, ahogy azt az interneten valahol olvasni lehetett. Csodálkozó tekintet. Az a mendemonda is, hogy az első csésze áldozat az Anyaföldnek, vagy hogy három csészét kell inni, mert különben udvariatlanság a vendéglátóval szemben, inkább a folklór kategóriájába tartozik, ahogy Zefere asszony reakciójából sejteni lehet.

Az illat és az íz mindenesetre erősen emlékeztet az úgynevezett cupping-sessionökön, vagyis a kávékereskedők által a termesztő országokban a babminőség meghatározására tartott kóstolókon fogyasztott kávéra. Nem csoda, ott is kis tételekben, meglehetősen brutálisan pörkölik a kávét, vízzel főzik fel, durvára őrlik, és a főzetet gyors egymásutánban szippantják fel, majd köpik ki. Itt, az etióp étteremben természetesen nem köpik ki. Itt cukorral vagy sóval fűszerezik és megisszák. Mellé pedig pattogatott kukorica jár, "mindig valami rágcsálnivaló, az nagyon fontos", pörkölt csicseriborsó, szójabab, gabonaszemek vagy bab, ideális esetben szintén frissen a serpenyőből. És beszélgetések.

Mert a kávénál Etiópiában összejönnek az emberek, úgymond

Währinger Str. 15, 1090 Bécs,
Tel.: 01/402 07 26
K-Cs 11-23, P, Szo 11-24, V 15-21 óráig
Kávészertartás minden pénteken és szombaton 20:30-kor
www.ethiopianrestaurant.at

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!