A-La-Carte

Az elveszett fogás (2022/1)

Egy sajt nélküli étkezés olyan, mint egy szépség, akinek hiányzik az egyik szeme – írta Brillat-
Savarin gasztrozófus. Ez a
19. század elején volt. Azóta
a sajt egyre ritkábban
található meg a csúcséttermek étlapjain. Pedig ma is akad elég érv mellette.


A franciában létezik egy kifejezés, amelyet magyarra nagyjából a „egyszerre húsvét és karácsony” kifejezéssel lehet lefordítani. Ez pedig a „dessert et fromage”, azaz szó szerint „desszert és sajt” (ahol a hangsúly az „és”-en van). A bonmot eredete a klasszikus háromfogásos fix áras menüre vezethető vissza, ahogy azt a legtöbb francia bisztróban, sörözőben és étteremben kínálják. Ahol a vendégnek az utolsó fogásként választania kell – vagy inkább kellene – a desszert és a sajt között. Főleg úgy, hogy Franciaországban a sajtkultúra ugyanolyan fejlett, mint a desszertkultúra. Így aztán akad néhány nagyvonalú vendéglő is, amely „mindkettőt” kínálja. Ami a franciáknak éppen olyan, mintha egyszerre lenne húsvét és karácsony.

Másutt nem szokás a sajtot a klasszikus menü önálló fogásaként felszolgálni. Néhány kivételtől eltekintve. Például a brit old-school éttermekben időnként a desszert után (!) és a portói borhoz még felszolgálnak sajtot. Egy piemonti trattoriában pedig előfordulhat, hogy a sajtválogatás a tésztás fogás után második fogásként (secondo) jelenik meg. Egyébként a sajt önálló fogásként szinte kizárólag a csúcsgasztronómiában található meg, ahol a konyha és a vendéglátás francia modellje évtizedekig és világszerte az egyetlen meghatározó volt.

Mostanra ez már jó ideje nem így van. A világ legtöbb előkelő étterme ma már egyszerre több kulináris kultúrkörből merít inspirációt. Például a japánból, ahol a sajthagyomány sosem létezett. Vagy a skandinávból, ahol a kézműves termelést már régen felváltotta az ipari.

Ám a sajtkultúrának további fejlemények is ártanak a szcénában. Egyrészt ott van a szakácsok erősen megnövekedett bizonyítási kényszere, amelyet az a féktelen nyomás kísér, hogy túláradó kreativitásukat különösen bonyolult módon összeállított és tálalt ételekkel mutassák be. Olyan igény ez, amelyet nehéz kielégíteni egy olyan termékkel, amelynek előállítására, ízére és megjelenésére aránylag csekély befolyással bírnak. Ugyanezt lehetne mondani a borról is. És mégis, valószínűleg nincs olyan előkelő kategóriájú vendéglő, amely ne próbálna a borlapjával pontokat szerezni. A borhoz hasonlóan azonban a sajt is közvetíti a sokat emlegetett terroir-t, bár Franciaországon kívül a kiszolgáló személyzet csak ritkán képzett eléggé ahhoz, hogy ezt a vendégnek megfelelően közvetítse.

Aztán ott vannak a közösségi média felületek. Az Instagramon például a hamburgerekre, pizzákra és raclette-re olvasztott sajt ugyan a legnépszerűbb motívumok közé tartozik, de éppen az olvasztott formájában, amit sokan az ultimátum „food porn” motívumnak tartanak. A sajttálak ezzel szemben a platformon legjobb esetben is csak másodlagos szerepet játszanak. Így fennáll a veszélye annak, hogy azokat a számos éttermeket is elhanyagolják, amelyek aprólékosan gondozzák Instagram-jelenlétüket és tartalmukat.

És végül ott van a vegán konyha felé mutató trend, amely már rég elérte a csúcsgasztronómiát is. Általánosságban a növényi alapanyagok nagyon divatosak, az állati eredetűek kevésbé, sőt helyenként szinte elítéltek. Ezzel olyan környezet alakul ki, amely a tejnek – a tyúktojás mellett talán a legjelképesebb húsmentes állati fehérjének – egyáltalán nem kedvez.

Így nő azon csúcséttermek száma, amelyek teljesen lemondanak a sajtfogás felszolgálásáról. Ami persze sajnálatos, hiszen több érv is szól a hagyomány megőrzése mellett. Először is, és mindenekelőtt, az, amit a „vendég földhöz ragasztásának” nevezhetnénk. (Végül is a terroir kifejezés is a „terre”-ből származik, ami köztudottan földet jelent.)
Diszkrét istállószag tölti meg a teret, és a vidéki tartózkodásokra, tanyákra asszociál. Egy pillanatra úgy érezzük, kikerültünk a luxusétterem kifinomult kereteiből, és egy vidéki térbe csöppentünk, mint például egy nyári alpesi legelőre, egy virágzó rét közepére, tehenek, kecskék és juhok közé. Olyan élmény ez, amely néha sokkal közelebb hozza hozzánk a természetet, mint az azt megelőző ételsor, jóllehet éppen ezt a természettel való kapcsolatot próbálják számos kortárs éttermi menüben kifejezetten létrehozni.

A sajt természetesen kulturális kapcsolatot is teremt, különösen azokban az éttermekben, amelyek sajttermelő régiókban találhatók. Ott nem kevesebb, mint a helyi mezőgazdaság és kultúra névjegykártyája, azoknak az értékes élelmiszereknek az egyike, amelyek történeteket tudnak mesélni a vidékről és azokról az időkről, amikor még szimbiózisban éltek a természettel, az éghajlattal, az évszakokkal és az állatokkal.

Ezek közé a régiók közé természetesen Ausztria is tartozik. „Természetesen a hazai sajtfajtákat kínálom a legszívesebben” – mondja Franz Stranz. – „Ezeknek az az előnye, hogy el tudok menni meglátogatni a termelőket.” Stranz sajtszommelier abban a bécsi étteremben, amelyet ebben az országban nem lehet kikerülni, ha sajtról van szó: a bécsi Steirereckben, a maga mitikus sajtkocsijával. „Vendégeink közül legalább 50 százalék választja a sajtfogást is” – mondja Stranz, aki korábban a Steirereck Meierei-ben dolgozott, egy egykori tejivóban, amelynek korábbi funkciója tovább növeli az üzem sajtszakértelmét.

„Néhány vendég azt mondja, hogy már az egész menü alatt a sajtkocsira vártak, amit a főnök persze nem hall szívesen” – mondja a sajtszommelier egy mosollyal. És ezzel megerősíti, hogy egy ilyen sajtfogás nemcsak a vendéget földeli le, hanem a szakácsot is. „Kicsit talán ódivatúnak tűnhet a sajtkocsi” – vallja be Heinz Reitbauer –, „ugyanakkor az éttermünk egyik névjegykártyája is. És évtizedek óta olyan jól bevált, hogy sok törzsvendégünk semmiképpen sem akar lemondani róla.” Hosszú történelem, számos törzsvendég és erős kereslet – ezek természetesen azok az előfeltételek, amelyek garantálják a szükséges forgalmat, ami egyáltalán lehetővé teszi a sajtkínálat egyenletes minőségét – hangsúlyozza a vendéglős. „Ráadásul az az előnyünk is megvan, hogy nálunk à la carte is lehet enni, ami megkönnyíti, hogy igény szerint sajtválogatást mutassunk be. Azok az éttermek, amelyek kizárólag kóstolómenüt kínálnak, ezzel természetesen nehezebb helyzetben vannak” – mondja Reitbauer.

„Természetesen a hazai sajtfajtákat kínálom a legszívesebben, ezeknek az az előnye, hogy el tudok menni meglátogatni a termelőket.”
Franz Stranz, Steirereck

Vannak azért ilyen vendéglők. Közöttük van például a Mraz & Sohn a bécsi Brigittenauban, ahol kérésre szintén megjelenik egy sajtkocsi, még ha kicsit kevésbé bőségesen felszerelt is. „Egyszerűen imádjuk a sajtfogást, és nagyon jól is fogadják” – mondja Lukas Mraz, a ház két fia közül az egyik –, „sőt, vannak olyan vendégek is, akik telefonálnak, hogy megkérdezzék, bejöhetnének-e csak sajtot enni.” Ráadásul a kissé régimódi sajtkocsit a Mraz háznál a nagyon kreatív menüben egyfajta szimpatikus stílustörésnek tekintik, ami sok vendégben bizalmat ébreszt.

Ausztrián kívül is néhány sztárséf ragaszkodik a sajtfogáshoz – annak ellenére, hogy csak kóstolómenüt kínálnak. Mint például a szlovén Ana Roš az Isonzó (Soča) völgyében található Hiša Franko éttermében. „Sok vendég érkezik hozzánk, hogy megtapasztalja ennek a vidéknek a természetét, az alpesi és mediterrán növényzetnek ezt a különleges keverékét. Ehhez tartoznak azok a növények is, amelyeket a teheneink legelnek, és amelyek a tejüket alkotják. Aki nem ette a helyi sajtot, az tulajdonképpen nem is járt az Isonzó völgyében” – mondja Roš. Így érlelődik a Hiša Franko egyik pincéjében számos sajtkorong ideális hőmérsékleten és páratartalom mellett, amíg három különböző érési fokozatban fel nem szolgálják a vendégnek.

„Néhány vendég csak egy sajttálra akar beugrani.”
Lukas Mraz, Mraz & Sohn
© Herbert Lehmann/picturedesk.com

Valami különlegeset talált ki Denis Courtiade. A párizsi Hôtel Plaza Athénée háromcsillagos éttermének maître-je kéretlenül egy kis sajttálat szolgál fel a vendégeinek, amelyet – a kávé mellé járó édességekhez hasonlóan – egyszerűen az asztal közepére tesz. „Ezzel egy időben a desszertlapot is odaadjuk” – mondja Courtiade –, „de a legtöbb vendég kóstol a sajtból, amire aztán a desszert előtt még megrendelik a sajttálat.” Amivel a „mindkettő mellett” döntenek – tehát egyszerre karácsony és húsvét. —

Denis Courtiade (jobbra) a párizsi Plaza Athénée-ben kéretlenül szolgálja fel a sajtot a desszert előtt.

A legjobb, ha mindenféle tejből van valami

Nem kell, hogy mindjárt egy felszolgálókocsi legyen. A sajtot tálon is lehet szervírozni, ahogy az Franciaország legtöbb egyszerűbb éttermében szokásos. Néhány helyen a tálat egyszerűen az asztalra teszik, és a vendégek magukat szolgálják ki. Másutt a kiszolgáló személyzet a vendég egyéni kívánsága szerint vágja a sajtot, ebben az esetben érdemes egy mellékasztalt tervezni, amely lehetővé teszi a kétkezes munkát.

És természetesen nem kell, mint például a Steirereckben,
60 fajtának lennie. „Csupán öt sajttal is szép választékot lehet összeállítani” – mondja Franz Stranz, a Steirereck sajtszommelier-je –, „például egy friss sajttal, egy kemény sajttal, egy-egy fehér- és egy kéksajttal, valamint egy vöröságyas sajttal.” Ezenkívül a tejfajtákat is variálni kellene, ideális esetben úgy, hogy legalább egy kecske- és egy juhsajtot is tervezünk. Természetesen nagyon jó pasztőrözött tejből készült sajtok is léteznek, de a nyerstejből készültek izgalmasabbak.

Ezenkívül ajánlott a sajtokat már napokkal előre beszerezni, hogy szükség esetén tovább érlelődhessenek. Ugyanis igazán pontban érett sajtot nálunk csak nagyon nagy szerencsével lehet a kereskedelemben kapni. Teljesen ellentétben egy olyan gondosan dolgozó étteremmel, mint például a Steirereck, amely egyébként a sajtjait elvitelre is árusítja, ahogy Stranz befejezésül hangsúlyozza.

Nem kell, hogy mindjárt 60 fajta legyen. Egy ápolt választékot kevesebbel is össze lehet állítani.

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!