Szöveg: Florian Holzer Fotó: Imagno/Austria Archives
Vannak olyan levelek, amelyekre az ember nem feltétlenül vágyik. Ilyen például az, amelyet egy fiatal burgenlandi borász kapott tavaly novemberben, és amelyben egy bécsi ügyvédi iroda tudatta vele, hogy a honlapján megsértette a „az egységes közös piacszervezésről (KPSZ) szóló 118m. cikkely szerinti védjegyjogi oltalmi rendelkezést, valamint az osztrák-francia származási megállapodást (BGBI 1976/196)”, ezért nyolc napon belül írjon alá egy lemondó nyilatkozatot, különben ismételt előfordulás esetén 5000 eurós kötbért köteles fizetni. És hogy a felmerült 800 eurós ügyvédi költséget szíveskedjen erre a számlaszámra átutalni, a csekket mellékelten csatolják.
A tényállás: A borász a honlapján lelkesen írta le a rozépezsgőjét, és utalt arra, hogy számára a nagy rozé-pezsgők szolgáltak inspirációként. Ezt nem teheti. Bírságot kell fizetnie.
„Nekünk utána kell járnunk az ilyen dolgoknak, még ha intézkedéseink adagolása gyakran vitathatónak is tűnik” – vallja Christian Josephi, a stuttgarti székhelyű „Bureau de Champagne, Deutschland & Österreich” főnöke, aki tisztában van azzal, hogy így nem csupán szimpátiát arat. „Azok a termelők, akiket figyelmeztetünk a szabályszegéseikre, nem mindig mutatnak megértést, különösen akkor, ha a pezsgő márkanevet használják egy teljesen más termék népszerűsítésére.”
De értsék meg vagy sem – a pezsgő név hatásos. A pezsgőtermelők véleménye szerint pedig kizárólag olyan habzóborokra vonatkozhat, amelyeket Champagne-ban állítanak elő, és pezsgő néven értékesítenek. Ennek természetesen elsősorban gazdasági okai vannak: Champagne-ban évente 300-320 millió palack habzóbor készül, amelynek nagy hírneve évtizedek alatt épült ki, és amelynek presztízse a USP (egyedi eladási ajánlat) része, és az is kell, hogy maradjon. De van egy történelmi vetülete is: A pezsgőipar szakmaközi ernyőszervezete, a CIVC (Comité Interprofessionnel du Vin de Champagne) 1942-ben, a német megszállás alatt alakult meg, abból az aggodalomból, hogy a megszállók mind a gazdasági tényezőt, mind a pezsgő fogalmának nagy szimbolikus erejét kihasználhatják. Épp ezt tiltották meg egyébként a németeknek az első világháború után, az 1919-es versailles-i szerződésben, így a Champagne-i bosszútól való félelem biztosan nem volt teljesen alaptalan.
Ebben a CIVC ernyőszervezetben pezsgőházak, szőlőtermelők, borászok és a teljes beszállítóipar képviselteti magát. A technika és a kutatás a ráfordítás mintegy 50%-át teszi ki – magyarázza Christian Josephi –, a megnevezésről szóló tájékoztatás és a név védelme pedig a bizottság további feladatai közé tartozik. Éppen e két pontra hozták létre a „Bureaux”-kat, amelyek immár 15 országban működnek; a legújabb kirendeltséget éppen Kínában alapították, ahol az AOC és a márkaoltalom elismeréséről szóló tárgyalások a legfelsőbb szinten, a mezőgazdasági miniszterek között zajlottak. Christian Josephi ezt büszkeséggel tölti el, „ez már nagyfokú tiszteletről tanúskodik”. Hogy mekkora gazdasági nyomás állt emögött, és az milyen jellegű lehetett, arról nem tud nyilatkozni.
Amivel most Kína is fokozottan a pezsgőrendőrség fókuszába kerül. A márka- és eredetmegjelölési jogok azon megsértéseinek módjai, amelyeket a Bureaux de Champagne üldöz, mindenesetre sokrétűek.
Először is a név, a név részeinek vagy a pezsgőhöz hasonló neveknek és megnevezéseknek a visszaélésszerű használata – azaz minden olyan termék gyártója, amely nem a Champagne-ból származó pezsgő, de márka jogilag „Champagne”, „Pezsgő”, „Champ” vagy akár „Schampus” néven szerepel a nyilvántartásban, megkapja az ügyvéd szigorú levelét. Ez az egyes termékek nevére is vonatkozik, de Josephi szerint ez kevésbé releváns; emellett a kifejezés cégnevekben történő felhasználásának üldözéséről, valamint a pezsgő kifejezés bor, habzóbor vagy hasonló termékek esetében történő visszaélésszerű használatának szankcionálásáról van szó. Az USA ezzel kapcsolatban sokáig gondot okozott, mivel az európai védett eredetmegjelölés törvényét ott nem ismerték el, így az amerikai habzóbor minden következmény nélkül „Champaign” vagy egyéb néven kerülhetett forgalomba. Ezért az ottani amerikai Bureau egy kissé eltérő stratégiát követett, mégpedig lobbizást és pozitív ösztönzést – magyarázza Josephi: „megpróbáltuk megértetni a gyártókkal, hogy inkább azzal járnának jól, ha egy regionális, amerikai identitást erősítenének...” Ukrajnában és más volt FÁK-országokban a dolog szintén nem volt éppen egyszerű; a hatalmas habzóbor-ipar és az AOC-szabályozás teljes el nem ismerése nehéz helyzetbe hozza a Bureaux-kat. De a német irodavezető itt is közeledésről tud beszámolni, ami egyelőre olyan kompromisszumokban nyilvánul meg, hogy az ottani pezsgőknél lemondanak a Champagne megnevezés latin betűs használatáról, cirill betűkkel azonban továbbra is így hívhatják.
A Bureau napirendjének további pontjai: a hamisítások üldözése – bár ez nem gyakori –, inkább a kifejezés idegen termékek esetében történő visszaélésszerű használata; és ebben már mindent látott, meséli Christian Josephi: lábkrémek, samponok, cigarettapapír, autófestékek. „Ez a hírnév kihasználásának egyértelmű esete, természetesen fellépünk ellene.” Nehéz a helyzet az olyan termékeknél, amelyekhez minimális százalékban pezsgőt adnak, és aztán a presztízsértékű megnevezéssel kérkednek. A pezsgős szarvasgomba erre jó példa, bár a megnevezés egyébként is képtelenség, véli Josephi, mivel nem pezsgőt, hanem Marc de Champagne-t használnak. A cél az, hogy a pezsgő ugyan szerepeljen az összetevők listáján, de a termék nevében ne. „De ezzel még csak az elején tartunk, az erre vonatkozó joggyakorlat még nem haladt előre.” Egy német konzervóriás videója, amelyben büszkén utalnak arra, hogy egymillió doboz pezsgős savanyú káposztához nem kevesebb mint 15 000 pezsgődugó pukkan – ami dobozonként 0,011 liter pezsgőt jelent –, így még sokáig bosszanthatja a Bureau munkatársait.
Természetesen a reklámcélú összehasonlítást is figyelemmel kísérik, mivel az ellentétes a versenyjoggal, akárcsak a Champagne kifejezés vagy annak részei visszaélésszerű használatát internetes domainnévként, „de ez egy hidra, az egyik levágott fej helyett három új nő” – fogalmaz Christian Josephi kétségbeesett realizmussal.
A bejelentések, amelyeknek a Bureau de Champagne-nak utána kell járnia, mindenképpen bőségesek. A Google Alert és az internetes kutatás révén manapság szinte minden szabálysértés megtalálható, „olyan dolgok válnak láthatóvá, amelyek korábban helyi jelenségként nagy valószínűséggel észrevétlenek maradtak volna”. Együttműködés a kereskedelmi és védjegy-nyilvántartásokkal, a pezsgőkereskedők nyitott szeme és füle – „a munka minden esetre nem fogy el”.
Ausztriában sem: A fiatal burgenlandi borász a honlapján időközben áttért a Prosecco megnevezésre, a hazai pezsgőpiac vezetője, a Schlumberger a „Méthode traditionelle” szerint pezsgősít, és már nem a champagne-i módszerrel, a Polz testvérek pedig a nagyszerű évjáratos pezsgőiket a Pössnitzberg-i birtokukon nemrégiben már nem egy festői „Champagnerie”-ben, hanem egy pezsgőpincében tárolják. „Az ilyen vállalatoknál nagyon konszenzusos megoldásra törekszünk, ez egy olyan minőségi szint, ahol partnerként akarunk egymással viselkedni.” Erich Polz megerősíti, hogy a bécsi ügyvéd valóban nagyon barátságos és tiszteletteljes módon közölte vele a szabálysértése tényét. A 800 eurót azonban így is ki kellett fizetnie.
Szép lassan elterjed a hír – összegzi Christian Josephi –, hogy a pezsgő márkát nemcsak jól védik, hanem keményen, sőt drakonikus módon is védelmezik. „A körültekintés nő.” És valószínűleg az a realista felmérés is, hogy a pezsgő szabályainak megszegésével nem ússza meg az ember büntetlenül. Bár időnként vannak kivételek is, mint például a Karlsplatzon található Schampus-bár. „Ők is konzultáltak ügyvéddel, de valószínűleg rosszul informálták őket. Két és fél hét után mindenesetre elintéződött az ügy...”