A-La-Carte

A jó konyha ozmózisa (2018/4)

A nagy szakácsok is csak vízzel főznek. Meg alaplével. Mert alaplé nélkül nincs mártás. Kész alapleveket részben elképesztő minőségben lehet kapni. Szöveg: Florian Holzer · Fotók: Michael Reidinger Az alaplevek a klasszikus Grande Cuisine-hez tartozó szinte minden dolog alapját képezik. És mégis, a…


A nagy szakácsok is csak vízzel főznek. Meg alaplével. Mert alaplé nélkül nincs mártás. Kész alapleveket részben elképesztő minőségben lehet kapni.

Szöveg: Florian Holzer · Fotók: Michael Reidinger

Az alaplevek a klasszikus Grande Cuisine-hez tartozó szinte minden dolog alapját képezik. És mégis, az alaplé műfaja a kihalás szélén áll – mert senki sem akar már ezzel a munkával bajlódni, illetve már nem is tudja, hogyan kell. Meggyőződésünk: a nagy konyhafőnökök nemcsak vízzel főznek, hanem alaplevekkel.

És itt máris eljutottunk a kortárs konyha egyik nem éppen jelentéktelen problémájához: az alaptechnikákat egyre ritkábban tanítják, illetve egyre gyorsabban és szívesebben felejtik el, mert a napi üzletmenetben már nem alkalmazzák őket. Hiszen az alaplevek elkészítése hosszú ideig tart, ezért drágák, ugyanakkor az összes mártás, leves, ragu és még sok más étel elengedhetetlen alapjai.

„Ahhoz, hogy valamit rövid ideig süssek, nem kell szakácsiskolát végeznem“ – szögezi le Thomas Dorfer, a Landhaus Bacher konyhafőnöke, aki saját bevallása szerint a klasszikus konyha nagy híve – „az alap a legfontosabb, alapleveket és mártásokat készíteni; ha valaki ezt nem tudja, akkor semmit sem tud.“

Persze egy tésztaétellel, valamilyen szuper mélytengeri rákkal, egy cevichével ebből vagy abból a halból, egy eredeti „Roll”-lal, amit még gázégővel is megpörkölnek, vagy egy ritka sertésfajtából készült Pulled Porkkal nagy sikert lehet aratni a közönség és a sajtó körében. Mindenképpen nagyobbat, mint egy tökéletes mártással, ami esetleg fel sem tűnik, vagy ami még rosszabb, „ódivatúnak” és „nehéznek” bélyegeznek, talán még „franciának” is (Ausztriában olyan dolgok szinonimája, amiket nem értünk).

„Nagy barátja vagyok a modern és a modernizált konyhának“, mondja Thomas Dorfer, „de rettenetesnek tartom, ha az alaptudás vész el, mert akkor előbb-utóbb a főzés kézművességének ismerete is elveszik.“ Tanulóival és fiatal szakácsaival gyakran készítenek valamilyen terrine-t vagy pástétomot, valami „ódivatút”, egyszerűen azért, hogy ezt a tapasztalatot átadják a fiataloknak. „Aztán ezt mi esszük meg, és ha sikerült, akkor azt mondom, ,ez olyan ízű, mint Franciaországban‘, és ez a legnagyobb dicséret, amit adhatok nekik.“

Ahhoz a tényhez, hogy az alaplevek sok fiatal szakács körében nemcsak népszerűtlenek vagy ismeretlenek, és a képzés során gyakran nem helyeznek akkora hangsúlyt a változtatásra, még egy általános fogalmi zűrzavar is társul. Természetesen vannak fontosabb dolgok is a világon, mint a francia alapmártások nómenklatúrája, de némi tisztánlátás és pontosság az alaplé, jus, fumet, court-bouillon és demi-glace megkülönböztetésében biztosan nem árt a mindennapi konyhai munkában.

Megkérdeztük Alexander Mayert, aki nemcsak a klasszikus, hanem mindenekelőtt a klasszikus francia konyha nagy híve, hogy mi a helyzet az álom és valóság viszonyával az alapmártások terén, és kezdjük a levesek kis lexikonát az alaplével:

A jus ezzel szemben más valami. A „természetes szaft“, ahogy Alexander Mayer készségesen lefordítja, tehát az, ami egy darab húsból, halból vagy szárnyasból sütés közben kisül, és amit – például egy sülthöz – szívesen gazdagíthatunk további, együtt sütött csontokkal és zöldségekkel. És ha egy jus-ből bonyolultabb mártást akarunk alkotni, mit használunk hozzá? Pontosan, az alaplevet. Amit nálunk gyakran jus-nek neveznek, az igazából „barna alaplé“, tehát pirított csontokból készült alaplé.

És aztán ott van a demi-glace, más néven Sauce Espagnole, ahogy Mayer kifejti (bár a franciák ebben is csekély különbséget tesznek; a spanyol mártást például liszttel készítik): Itt egy erősen redukált alaplére van szó, sötét és pörkölt ízű, borral és sűrített paradicsommal gazdagítva játékosabbá és teltebbé téve, tisztán fogyasztva a szájban már elég viszkózus és kocsonyás állagú. „Nem mindenkinek való, nagyon intenzív, abból csak nagyon keveset kell használni.“

Fumet-nek nevezik az alaplevet, ha halcsontvázból vagy csiperkegombából készül, ez a halslevesek, halmártások vagy például rizottó alapjaként szolgál. Magát a halat ezzel szemben court-bouillonban főzik, amelynek legegyszerűbb változata sós víz, de rendszerint egy könnyű zöldséges-fűszeres leves, amit adott esetben – felhasználástól függően – borral is fel lehet önteni.

Eddig tartott a zavaros rész. Tovább bonyolíthatjuk az életünket, ha felidézzük az ozmózis elvét, tehát a természet törekvését az egyenletesség megteremtésére, amiért a csontokban, húsban és zöldségben lévő csodálatos anyagoknak nincs más esélyük, mint az alaplébe kerülni, mert a természet azt akarja, hogy a csonton belül és kívül ugyanannyi legyen belőlük. Ezért az alaplevet nem, vagy csak teljesen a végén sózzák, ez vonzza a hő hatására kioldódott kollagéneket, zsírokat és fehérjéket még erősebben a folyadékba, és hideg vízzel kezdik főzni, ekkor a „ozmózisnyomás különbsége különösen magas“, ahogy a fizikus mondaná.

Thomas Dorfer és csapata hetente kétszer alkalmazza ezt a magas ozmózisnyomás-különbséget, alkalmanként kb. 30 liter borjúalaplére, tehát hetente 60 liter készül ebből a fiatal tehenekből származó hihetetlen esszenciából. A húsos csontok és a borjúfarok aránya nála kb. 2:1, árulja el, és az az alaplé, amit üvegekbe tölt, és az étteremben vagy a müncheni Käfernél árul, pontosan ugyanaz, amit a Landhaus Bacher konyhája is saját maga használ a főzéshez.

Az ötlet, hogy az alaplevet üvegekbe töltsék, akkor született, amikor a Landhausban tartott főzőkurzusokon egyre gyakrabban panaszkodtak, hogy otthon nem sikerül olyan jól elkészíteni a mártásokat, nem utolsósorban azért, mert éppen az alaplé hiányzik, meséli Dorfer.

Pár évvel ezelőtt még elég sok osztrák szakács csinálta ezt, a legtöbben azonban időközben felhagytak ennek az egyszerre áldásos és munkaigényes szuvenírnek az előállításával. Néhányan még vannak, és ez jó, bár az ipar is elképesztően széles minőségi spektrumot kínál. Az alsó-frankföldi Lohr am Mainban működő Englert például, egy 30 alkalmazottat foglalkoztató, készlevesekre és mártásokra szakosodott családi vállalkozás, rendkívül jól képviselteti magát a helyi csemegeüzletek polcain (bár nagyon különböző árakon), és 20 órán át főzött borjúalaplevével mindenképpen az élen jár. A fiatal, szintén németországi Brox vállalat is, amely legeltetett marhacsontból készült alapleveivel – vitalizált víz, műanyagmentes csomagolás, paleo-diéta affinitás, Slow-Food és nose-to-tail marketing hála – kényelmesen elhelyezkedik a felkapott superfood-réspiacon, elképesztő minőséget szállít. Mások viszont csak olcsók, és közelebb állnak a zacskós leveshez, mint az alapléhez.

Magas alaplé-tartalmú berendezés
A lényegre törni. A magba hatolni. Az alaplé szinte minden jó leves, minden jó mártás, minden jó rizottó és még számtalan más jó dolog alapja. Alaplevek pedig számtalan kategóriában léteznek: zöldségalaplé, halalaplé, szárnyasalaplé, marhaalaplé, vadalaplé és természetesen az alaplevek királya, a borjúalaplé. Hogy egy alaplének milyennek kell kinéznie, arról megint csak elég különböző nézetek uralkodnak, ezért úgy döntöttünk, hogy kóstolót tartunk harminc példányból a kereskedelemben kapható kész alaplevekből, mégpedig mind az úgynevezett ipari előállításúakból, mind pedig azokból, amelyeket a hazai csúcsszakácsok praktikus, prémium kényelmi termékként kínálnak (saját éttermükben vagy válogatott csemegeüzletekben). És láss csodát: minden különböző megközelítés ellenére van egy elég egyértelmű minőségbeli különbség, és árban is: a legdrágább termékek kb. négyszer annyiba kerültek, mint a legolcsóbbak – az ár és a minőség gyakran korrelált, de nem mindig.

A kóstolt alapleveket a (vélt) intenzitásuk szerint hét kategóriába sorolták, és vakon kóstolták. A kóstolón részt vettek: Karin Schnegdar, a Kronen-Zeitung kulináris felelőse, Dagmar Gross okleveles sommelier és bormarketing-szakértő, Christian Grünwald, az A la Carte főszerkesztője, Fabian Günzel konyhafőnök és Florian Holzer szerző. A kóstolót Fabian Günzel új aend éttermében tartották.

1
Landhaus Bacher, Borjúalaplé 10
Így kell alaplevet készíteni. Így kell borjúalaplevet készíteni. És mindenkinek, aki nem képes ilyen minőségű borjúalaplevet készíteni (tehát a világ szinte minden embere számára), ajánlott egy ilyen üveget a hűtőszekrényben tartani. Az összetevők listája alapján a Landhaus Bacher borjúalapleve viszonylag átlátható – borjúfarok, borjúcsont, víz, sárgarépa, póréhagyma, zeller, hagyma, babérlevél és bors. De ami lesz belőle, ha az ember tudja, hogyan kell, az abszolút szenzációs: „Tökéletes. Tökéletes csont-hús harmónia, élénk és sűrű, magasan koncentrált, de nem tompa“, „előkelő, elegáns, remek struktúra, tökéletesen összehangolva“, „nagyon tiszta, purista és kiegyensúlyozott, intenzív, tökéletesen a lényegre törő“, „mesteri“, „nagyon intenzív, jellegzetes íz“.
210 ml, € 15
a Landhaus Bacherben, Südtiroler Platz 2, 3512 Mautern
www.landhaus-bacher.at

2
SteiraWirt, Vadalaplé 9,8
Talán kissé vakmerő lenne azt állítani, hogy egy alaplé valamilyen módon az alkotója/alkotói képmása. De a SteiraWirt alaplevei esetében ezt bátran ki lehet jelenteni, az ő esszenciái egyszerre erőteljesek és végtelenül sokrétűek és érzékenyek. Konkrétan a vadalaplé igazából egy kész leves, sőt, mondhatni egy kész étel. „Pürésített őz, tiszta erő, őrülten kompakt. Szuper!“, „Vad, zöldség, fűszerek, sokrétű, kifejező és intenzív“, „egy csodálatos vadsültre emlékeztet vörösáfonyával, naranccsal, szegfűszeggel és egy jó pohár vörösborral“, „kiváló sav-édes-erő játék“, „szép!, hihetetlen koncentráció!“
500 ml, € 26
a SteiraWirtnél, 8343 Trautmannsdorf 6
www.steirawirt.at

3
Essig’s, Halalaplé 9,5
Cornelia és Georg Essig egy kis kulináris összművészeti alkotást üzemeltet Linzben, amely étteremből, főzőiskolából és csemegeboltból áll. A három kóstolt alaplé közül a halalaplé volt az abszolút legjobb, a hal, zöldség, fűszerek és bor tökéletes, világos harmóniája, „friss fehér hal, egy könnyű, ízletes halleves, nagyon jó“, „finom, sokrétű, egyenes, tökéletes“, „petrezselyem az előtérben, pontosan elkészített alaptermék a további feldolgozáshoz“, „karcsú, tiszta, remek harmónia“, „nagyon tiszta és világos“.
700 ml, € 12,90
kapható az Essig’s-nél, Niederreithstraße 35b, 4020 Linz
www.essigs.at

Englert, Borjúalaplé 9,5
Közel 170 éve gyártanak csemege-késztermékeket a német családi vállalkozásban, köztük számos jus-t és alaplevet is, amelyek mind a jól felszerelt csemegeüzletek polcain, mind pedig valószínűleg sok konyhában megtalálhatók. A borjúalaplé a nagyüzemi gyártás ellenére meggyőzött: „zöldséges, finom kekszes tónus, friss, nagyon jól meghatározott, ezzel már nem kell sokat csinálni…“, „harmonikus, elegáns, árnyalatokban gazdag“, „sötét aromájú, nagyon tiszta“, „nagyon stabil, élénk, remek jellegzetes íz“.
200 ml, € 5
többek között a Wolfis Fleischboutique-nál, Naschmarkt 40, 1060 Bécs
www.wolfis-fleischboutique.at
www.feinkost-englert.de

4
SteiraWirt, Borjúalaplé 9,3
Miután Richard Rauch a borjúalapléjéhez sűrített paradicsomot és gombát is használ, ez inkább egy jus, már majdnem egy demi-glace. Sebaj, egy ízletes, erős esszencia, igazából azonnali felhasználásra kész. „Borjú, zöldség, fűszernövények, fűszerek, őrült nagy erő, nagyon koncentrált, az alaplevek Popeye-e“, „illatában rooibos, vörösáfonya, fűszernövények, nagyon koncentrált és erőteljes“, „virágos, fűszernövény-aromák, sűrű és krémes, mégis elegáns“, „frivol“.
500 ml, € 26
a SteiraWirtnél, 8343 Trautmannsdorf 6
www.steirawirt.at

5
Brox Csontleves legeltetett marhából 9,1
A német Brox vállalat ugyan „superfood“-ként, „paleo“-ként és „low carb“-ként deklarálja szárnyas- és legeltetett marhacsont-alapleveseit, „vitalizált vizet“ használ, és egyébként sem hagy ki semmilyen marketing-eszközt. De ez semmit sem változtat azon, hogy itt egy igazán erőteljes, jól sikerült marhaalaplével van dolgunk: „nagyon szép marhajegyek, kellemes istállós aromák, kerek, hús- és csontkoncentrátum“, „határozott marha-aromák, nedves szalma, egyenes, fűszeres“, „intenzív, opulens marha-aroma, zöldséges aláfestéssel, egy kis babérlevél“, „nagyon egyenes, remekül elkészített, jó egyensúly“, „jó fűszerezés“.
250 ml, € 5,79
a Meinl am Grabenben, Graben 19, 1010 Bécs
www.meinlamgraben.at
www.bonebrox.com

6
SteiraWirt, Halalaplé 8,8
És ha Richard Rauch a halalapléhez nyúl, akkor az természetesen szintén inkább a lenyűgöző oldalon található: A sáfrány használata és a „nyomokban rákféléket tartalmazhat“ figyelmeztetés ennek a halalaplének majdnem már homáralaplé-karaktert kölcsönöz: „Homár, édeskömény, sáfrány, olvadó, sötét, kekszes, pompás“, „nagyon sötét, kamillás jegyek, koncentrált és erősen kifejezett, sós, de nem zavaró“, „kamilla, sáfrány, nagyon erőteljes, szigorú, aromák nagyon jelen vannak“, „sáfrányos jegyek, szépen friss, egyenes“.
500 ml, € 24, a SteiraWirtnél
8343 Trautmannsdorf 6
steirawirt.at

SteiraWirt, Sertésalaplé 8,8
Nem feltétlenül klasszikus az alaplé-szcénában, ha a SteiraWirt konyhájából érkezik, de természetesen azonnal érdekes. És láss csodát: „Sertés, kömény, hagyma, fokhagyma, egy folyékony sült sertéshús, nagyszerű!“, „pirított hagyma, fokhagyma, kömény, intenzív, malátás, jól elkészített“, „fűszerezve, mintha nem lenne holnap, ideális sült sertéshúshoz“, „nagyon tiszta, jól fűszerezett“.
500 ml, € 24
a SteiraWirtnél, 8343 Trautmannsdorf 6
www.steirawirt.at

7
Mörwald Vadalaplé 8,5
Toni Mörwald is egyike azon osztrák csúcsszakácsoknak, akik alapleveket töltenek üvegekbe és kínálnak eladásra. A vadalaplé, amelyet inkább a jus kategóriába sorolnánk, bizonyult a legmeggyőzőbbnek: „Nagyon jó, jól meghatározott vadalaplé, remek harmónia, remek egyensúly, szép csont-aromák, sok hús“, „egyenes, jól elkészített, erőteljes az ízlelésben“, „fűszerek, babérlevél és borókabogyó, finom savas árnyalat, nagyon jelen lévő vad-aromák, bájos“, „precízen kidolgozott alaplé, kiegyensúlyozott és stabil“, „elegáns és erőteljes, hús-zöldség harmónia“.
300 ml, € 9,90
a Mörwald Kochamt-nál, Herrengasse 14, 1010 Bécs
www.moerwald.at/kochamt

8
SteiraWirt, Marhaalaplé 8,3
És hogy Richard Rauch a marhaalaplevet inkább erőteljesre, mint áttetszőre tervezi, az igazából várható is volt: „tiszta marha-kivonat, krémes, finom boros sav, egy kész, ízletes marhahúsleves“, „csokis, fűszeres, erőteljes, kissé alkoholos, remek állag“, „nagyon erősen redukált, kissé savanykás, nagyon tervezettnek tűnik“, „nagyon jó egyensúly, tiszta aroma“.
500 ml, € 26
a SteiraWirtnél, 8343 Trautmannsdorf 6
www.steirawirt.at

9
Sitzwohl, Demi-glace 7,2
Irmgard Sitzwohl és Elisabeth Geisler a volt Gilm-iskolában lévő étterem mellett egy prémium csemegeboltot is üzemeltet, ahol többek között egy nagyszerű, a Sitzwohl-konyhában készült demi-glace-t is kaphatunk:
„rendkívül intenzív, édes, sós, húsos, tiszta umami“, „majdnem csípős, olyan intenzív“, „zselészerű, finom gombás tónusok, árnyalatokban gazdag“, „földes, koncentrált, enyhén édeskés, sűrű, rendkívül izgalmas“, „nagyon hatalmas és malátás“.
220 ml, € 6,90
a Geislerei Stadtforum/Gilmstraße-nál, 6020 Innsbruck
www.restaurantsitzwohl.at

10
Jürgen Langbein, Borjúalaplé 6,9
Az észak-német készétel-specialista Jürgen Langbein tizenkét különböző alaplevet kínál az alapszegmensben. A borjúalaplé nem is rossz, „karamell, maláta, édes, lágy, kerek“, „sűrű, hagymás, szép alaplé, jól felhasználható“, „malátás, édes, elég sok hagyma-aromával, de harmonikus“, „őszinte, jó sótartalom“, „tiszta, édes, harmonikus“.
200 ml, € 2,19,
a Billa Corsónál
www.billa.at
www.langbein.de

11
Mörwald Borjúalaplé 6,8
A borjúalaplevét Toni Mörwald inkább az erőteljes oldalra hangolja, „sötét, zavaros, nagyon sűrű, pörkölt kakaós jegyek, kvázi kész mártás, már csak a vaj hiányzik“, „szép pörkölt aromák, sűrű, húsos, kiegyensúlyozott, szaft, borókabogyó, abszolút sötét-aromájú“, „túl sok fűszer, túl erőteljes, erőltetett“.
300 ml, € 9,90
a Mörwald Kochamt-nál, Herrengasse 14, 1010 Bécs
www.moerwald.at/kochamt

12
Jürgen Langbein, Halalaplé 6,6
Jó polci áru, ezúttal a hal kategóriában, cukrot, fűszereket és természetes kapor-aromákat tartalmaz: „rákfélés jegy, sáfrány, rendkívül sós“, „sáfrány, rákféle, nagyon sós, nem harmonikus“, „karamellás-malátás aromakoncentráció, nagyon speciális“, „intenzív rákíz, sótartalom pont a megfelelő“.
200 ml, € 2,19
a Billa Corsónál
www.billa.at
www.langbein.de

13
Mörwald, Édesvízi hal 6,3
Halalaplevét Toni Mörwald kizárólag édesvízi halakból főzi – és viszonylag sok fehérborral: „forralt bor, nagyon speciálisan kell felhasználni, például rizottóhoz“, „fehérbor, enyhe ammóniás jegyek, domináns sav“, „a fehérbor dominál, hígított verjus-re emlékeztet, szögletes, nagyon speciális“, „gyümölcsös, egészen világos tónusok, kamilla“, „gyümölcsös, savanykás, jó mártás-alap“.
300 ml, € 9,90
a Mörwald Kochamt-nál, Herrengasse 14, 1010 Bécs
www.moerwald.at/kochamt

Englert, Marhaalaplé 6,3
„Erős fűszeres jegyek, szegfűszeg, szegfűbors, fahéj, nem érdektelen, kézműves hatású“, „túl sós, fűszeres jegyek, a marha-aromák intenzívebbek is lehetnének“, „erőteljes húsleves, de a mélység hiányzik“, „nagyon szilárd, bátran fűszerezett“, „egyenes, rendes“.
200 ml, € 5
többek között a Wolfis Fleischboutique-nál, Naschmarkt 40, 1060 Bécs
www.wolfis-fleischboutique.at
www.feinkost-englert.de

14
Englert Lúdalaplé 6,1
Az Englert három különböző szárnyasalaplevet állít elő, köztük egy lúdalaplevet is, amelynek megvannak a maga érdemei: „egyértelműen sötétebb, zsírosabb madár, sötétebb zöldséges jegyekkel“, „kissé iszapos, de árnyalt“, „borókabogyó és gyökérzöldségek, purista, vonzó“, „célratörő, de elbírna egy kis több frissességet“.
350 ml, € 6,49
a Meinl am Grabenben, Graben 19, 1010 Bécs
www.meinlamgraben.at
www.feinkost-englert.de

14
Mörwald, Marhaalaplé 6,1
„Zsíros eszpresszó, erősen fűszerezett, sötét, zavaros, rendkívül sok hagyma“, „fekete bors,
sötétfekete, zsíros, túl koncentrált“, „kész mártás, bár nagyon sötét, erősen pörkölt, mainstream-re alkalmas“.
300 ml, € 9,90
a Mörwald Kochamt-nál, Herrengasse 14, 1010 Bécs
www.moerwald.at/kochamt

15
Essig’s, Zöldségalaplé 5,7
Az Essig’s zöldségalaplevéhez számos gyökérzöldséget és fűszert használ, „nagyon répás, a friss hangsúlyok hiányoznak“, „túl kevés frissesség, de nagyon jó átlag“, „szép enyhe, viszkozitás, a sárgarépa dominál“, „nagyon gyökeres, túl lapos“,
„jó, kellemes leves-koncentrátum“.
700 ml, € 9,90
kapható az Essig’s-nél, Niederreithstraße 35b, 4020 Linz
www.essigs.at

16
Radatz, Borjúalaplé 5,2
A neu-erlaai kolbászgyárból származó borjúalaplé: „nagyon sötét, rusztikus, májashurkara emlékeztet, állati“, „vadjegyek, nyúlprém, véres és májas hurka“, „vadaromák az ízlelésben, jól összehangolva, kissé erőltetett“, „remek erő, nagyon sűrű és kifejező“, „ízlés dolga…“.
300 ml, € 3,58
a Radatznál
www.radatz.at

17
Essig’s, Borjúalaplé 4,6
„Mentás jegyek az illatban, furcsa, ízben jobb, borjúalaplé-szerűbb“, „bőr-tónusok, ízben lapos, lehetne több aromája“, „fűszer-aromák, ízben nagyon finom, de azért jó“, „lapos, túl erősen felforralt, alig fűszerezett“.
700 ml, € 12,90
kapható az Essig’s-nél, Niederreithstraße 35b, 4020 Linz
www.essigs.at

18
Escoffier Homáralaplé 4,4
A német leves-nagytermelő neve természetesen azonnal kíváncsivá tesz, „homár, inkább lapos, sötét, zavaros“,„alkoholos tónusok, kifőzöttnek tűnik, színtelen, tompa“, „lapos, felületes“.
400 ml, € 3,99
a Meinl am Grabenben, Graben 19, 1010 Bécs
www.meinlamgraben.at
www.escoffier.de

19
Jürgen Langbein, Szárnyasalaplé 4,3
„Karamell, mesterséges, intenzív, fűszer-kivonat“, „inkább erő, mint elegancia“, „tiszta, világos az elején, gyorsan szakad“, „karamellás és savanykás jegyek csapnak össze“, „nagyon lapos, túl sűrű“.
200 ml, € 2,19
a Billa Corsónál
www.billa.at
www.langbein.de

20
Englert, Csirkealaplé 4,0
„Csirke-koncentrátum játék és ötlet nélkül, valahogy vonzó, de kifinomultság nélkül“,
„készétel-asszociációk“, „csirkehúsleves, májgombóc és levesfűszer keverékére emlékeztet, egydimenziós“.
200 ml, € 4,99
a Meinl am Grabenben, Graben 19, 1010 Bécs
www.meinlamgraben.at
www.feinkost-englert.de

21
Englert, Kacsaalaplé 3,9
„Erőtlen, ízetlen“, „vékony, kevés tartalom, kivonatmentes“, „visszafogott, finom glutamátos jegyek, nyugodt, de nem rossz“, „erő- és élettelen“.
200 ml, € 4,99
a Meinl am Grabenben, Graben 19, 1010 Bécs
www.meinlamgraben.at
www.feinkost-englert.de

22
Escoffier Marhaalaplé 3
„Likőrös jegyek, alkoholos, furcsa“, „szilvabor, édeskésen irritáló“, „csokis és kávélikőr, illatában még izgalmas, ízben kellemetlen“, „lágy, cuki, de karakter nélküli“.
400 ml, € 3,79
a Meinl am Grabenben, Graben 19, 1010 Bécs
www.meinlamgraben.at
www.escoffier.de

23
Escoffier, Marhahúsleves 2,8
Ezt a terméket igazából „ivólé“-ként címkézik, de egy klasszikus marhaalaplé (száraz glükózsziruppal és marhahúskivonattal): „sárgarépa, dohos, sós, kevés marhahús, banális“, „böjti leves“, „reformház-leves“, „vizes, ízetlen, bágyadt“.
235 ml, € 3,49
a Meinl am Grabenben, Graben 19, 1010 Bécs
www.meinlamgraben.at
www.escoffier.de

24
Jürgen Langbein, Marhahúsalaplé 2,7
„Olyan leves, mint a bentlakásos iskolákban“, „késztermék, ipari“, „karamellás, pörkölt, egydimenziós“, „túlságosan koncentrált, erő és íz nélkül“.
200 ml, € 2,19
a Billa Corsónál
www.billa.at
www.langbein.de

25
Mörwald, Szárnyasalaplé 2,6
„Hígított bor és víz, semmi szárnyas“, „forralt bor, kellemetlen alkoholos jegyek, savasság, ­irritáló“, „verjus, szögletes, erjedt karalábé, nagyon nehéz felhasználni“, „túl alkoholos, túl ­savanyú“.
300 ml, € 9,90
a Mörwald Kochamtban, Herren­gasse 14, 1010 Bécs
www.moerwald.at/kochamt

Nordsee, Halalaplé 2,6
„zacskós leves asszociáció, halillat az orrban, ízleléskor szinte egyáltalán nem“, „instant, fűszerkivonat, nincsenek halas aromák“, „kifőzött, sós, egy­dimenziós“.
430 ml, € 5,99
a Nordsee-nél
www.nordsee.com/at

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!