A-La-Carte

A Panama-kapcsolat (2016/2)

Az offshore kifejezés Panamában nem csupán kétes cégalapításokra utal, hanem a haltenyésztés egy fenntarthatóbb formájára is. És a cobiára, egy olyan halra, amelyre a világnak hamarosan szüksége lesz. Szöveg& Fotók Georges Desrues­ Hirtelen, a semmiből bukkannak fel a helikopter ablaka előtt a haltenyésztő ketrecek. Piramis alakúak, mintha a víz felszínén lebegnének…


Az offshore kifejezés Panamában nem csupán kétes cégalapításokra utal, hanem a haltenyésztés egy fenntarthatóbb formájára is. És a cobiára, egy olyan halra, amelyre a világnak hamarosan szüksége lesz.

Szöveg& Fotók Georges Desrues­

Hirtelen, a semmiből bukkannak fel a helikopter ablaka előtt a haltenyésztő ketrecek. Piramis alakúak, mintha a kék óceán felszínén lebegnének, olyan messze kint, hogy a part szabad szemmel alig ismerhető fel. „A haltenyésztés számára a partok a világ minden pontján túlzsúfoltak“ – mondja Brian O’Hanlon. „Ott vannak halászok, környékbeliek, turisták, mindenféle tevékenység, amelyek során az ember az útjukba kerülhet.“ Ezért hozta létre a halgazdaságát messze kint a Karib-tengeren, tizenkét kilométerre a szárazföldtől. Természetesen csak a ketrecek legfelső csúcsai láthatók. „Olyan ez, mint egy jéghegy: a legnagyobb része víz alatt van“ – mondja O’Hanlon. Mégpedig olyan mélyre engedve, hogy a ketreceket az erős viharok és a heves hullámzás sem tudja károsítani. A gömbölyű halhálókat csak az etetéshez húzzák fel. Valamint azért, hogy megtisztítsák őket az algáktól és a kagylótelepektől. Marikultúrának nevezik az akvakultúra ezt az újfajta formáját, amely visszahúzódik az óceán mélységeibe, és amelynek a világ legnagyobb létesítménye itt, Panama partjainál található.

A hagyományos, partközeli haltenyésztéssel összehasonlítva az újfajta offshore rendszerének csak előnyei vannak, állítja a haltenyésztő és az Open Blue, a létesítmény üzemeltetőjének alapítója. „A ketreceket folyamatosan átjárja a friss tengervíz. Az itteni erős áramlatok miatt nincs fekália- és maradék takarmány-felhalmozódás, ami terhelhetné a partokat és a parti vizeket“ – magyarázza O’Hanlon. Ezenkívül az erős áramlás folyamatos mozgásra kényszeríti a halakat, amitől húsuk izmosabb és szaftosabb lesz. De valójában az egésznek természetesen hátrányai is vannak, bár ezek elsősorban gazdasági jellegűek. Ilyenek például az etetéshez és tisztításhoz szükséges hosszú utak. Vagy a bonyolult, költséges és ennek megfelelően drága technológia, amely a berendezésekben és azok rögzítésében rejlik.

Ahhoz, hogy az egész jövedelmező legyen, szükség van egy olyan halra is, amely magas áron értékesíthető. Olyanra, amilyet a piac követel, és amelyet a teljes haltenyésztési ágazat már régóta keres. Mégpedig olyat, amelynek fehér a húsa, feszes az állaga, és nem túl karakteres vagy „halízű“. Emellett természetesen a lehető leggyorsabban, legegyszerűbben és környezetbarát módon kellene tenyészthetőnek lennie. O’Hanlon számára nincs kétség afelől, hogy a cobia egy ilyen hal. „A cobia háromszor gyorsabban nő, mint a lazac, ugyanakkor kétszer annyi értékes Omega-3 zsírsavat tartalmaz“ – biztosít a tenyésztő. Ezenkívül semmilyen színezéket vagy vegyi anyagot nem adnak hozzá, és antibiotikumot sem használnak. Életében mindössze egyszer kell minden egyes példányt beoltani.

A cobia fő problémája az, hogy eddig szinte senki sem ismeri. Szabad természetben magányos állat, amelyet például Florida partjainál szívesen horgásznak a horgászok. A legpompásabb és a horgászok által leginkább keresett példányok akár két méter hosszúak és 70 kilogrammosak is lehetnek. Természetes élőhelye a trópusi vizek, mint például a Panama északi részén található Karib-tenger. Ez fontos szempont, mivel az ország déli oldalán, tehát a Csendes-óceánban nem őshonos. Ami viszont néhány hete olyan országokban, mint Ecuador, súlyos problémákhoz vezetett. Ott ugyanis szintén léteznek tenyésztelepek, de hagyományos formában, tehát partközelben. Ezekből több ezer példány kiszökött, és emiatt felborították a tengeri ökoszisztémát ezekben az idegen vizekben. Egy ilyen katasztrófától a Karib-tengeren, a faj természetes környezetében szerencsére megkíméltek minket, állítja O’Hanlon. „Ez az egyik oka annak, hogy itt, Panama karibi partjainál telepedtünk le, ahol a hal megtalálja azokat a körülményeket, amelyekhez szokott.“ Egy másik ok a két óceánhoz való egyszerű hozzáférés, ami egyrészt a takarmány és az anyagok behozatalát, másrészt a hal kivitelét tette könnyedén lehetővé. És végül a panamai hatóságok az újfajta módszerei elé kevesebb bürokratikus akadályt gördítettek, mint amire az USA-ban számítani lehetett volna.

Míg a szélesebb nyilvánosság a cobia kifejezéssel eddig még keveset tud kezdeni – hivatalos magyar neve egyébként cobia vagy tengeri cobia – a gasztronómia nagyrészt lelkesedik a halért. És valójában el sem képzelhető, hogy valakinek ne ízlene. Állagát tekintve a cobia húsa valahol a tőkehal és az ördöghal között helyezkedik el, valamivel tömörebb, mint az előbbié, és nem egészen olyan feszes, mint az utóbbié. Íze ellenben inkább visszafogott, és fűszerezést, illetve mártásokkal, pácokkal vagy jus-vel történő kiemelést igényel. Magában Panamában a főváros számos igényes éttermének többségében megtalálható, ahol köztudottan nagyobb mennyiségű fizetőképes nemzetközi vendéggel lehet számolni. „A hal szinte mindenhez alkalmas“ – mondja például a fiatal séf, Hernan Correa a Panama City központjában lévő Riesen étteremből, „feszes húsa jól érvényesül sashimiként vagy cevicheként, röviden grillezve vagy sütve, vagy akár mártásban, illetve pörköltben, mert ott is jól tartja az állagát.“

A bécsi szakács, Christian Petz ellenben főleg a hal nyers vagy pácolt készítményekben való minőségei láttán mutatkozik elragadtatva. „Sashimiként, tatárként vagy carpaccióként valóban kiváló, tökéletes a harapása és csodálatos a szájérzete“ – mondja a Petz im Gußhaus étterem séfje, „cevicheként azonban vigyázni kell, hogy a sav ne szárítsa ki.“ Fontos számára azonban, teszi hozzá a szakács, hogy csak olyan halat dolgozzon fel, amely megfelel a legmagasabb követelményeknek, ami az állományok fenntarthatóságát vagy éppen a tenyésztés környezetbarát jellegét illeti. És e tekintetben a Panamából származó cobia jó választásnak tűnik számára. „Természetesen felmerül a hosszú szállítási utak kérdése, de ha figyelembe vesszük, hogy Európában, tehát sokkal közelebb mi minden silány árut termelnek például egyes görögországi vagy norvégiai gazdaságokban, a tenyésztésnek ez a formája minden bizonnyal rendelkezik előnyökkel“ – mondja Petz.

Ezt erősíti meg az akvakultúra szakértője és tudósa, Peter Bridson is.

„A panamai létesítmény kifejezetten előremutató és jövőorientált. Nyilvánvalóan sok energiát és pénzügyi forrást fektettek a haltenyésztés fenntartható formájának kutatásába és fejlesztésébe“ – mondja a Seagreen Research alapítója, egy független vállalaté, amely halgazdaságok tanácsadásával és értékelésével foglalkozik. A szakértő ennek ellenére úgy véli, hogy még van hová fejlődni. „A cobia ragadozó, ezért a takarmányában elég magas arányban van szükség állati fehérjére, ami azt jelenti, hogy nagy mennyiségű más halat kell kifogni és megetetni vele“ – mondja Bridson. Azonban abból indul ki, hogy a következetesen végzett kutatás csökkenteni fogja ezt az arányt. Pontosan ezt biztosítja a haltenyésztő O’Hanlon is. „Végül is nem szabad elfelejteni, hogy a lazac is ragadozó, de a cobiával ellentétben már több évtizede tenyésztik, amely idő alatt fokozatosan hozzászoktatták a növényi fehérjékhez. Intenzíven együttműködünk a Miami Egyetemmel, hogy a mi halunkat is hozzászoktassuk a növényi alternatívákhoz.“ És attól a pillanattól kezdve, hogy ez sikerül, a cobia végleg az a fehér és feszes húsú tenyésztett hal lesz, amelyet a világ már oly régóta keres.

Panama-Cobia kapható a Transgourmet-nél
www.transgourmet.at

Frischeparadies Bécsben és Innsbruckban
www.frischeparadies.de

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!