A-La-Carte

A keresés az identitás után (2016/3)

Néhány ausztrál éttermet a világ legjobbjai közé sorolhatunk. Most az ausztrál séfek egy meghatározott kulináris identitás kialakításán fáradoznak.


Szöveg és fotó: Georges Desrues

Ausztrália látogatói számára ismerősnek tűnik a domináns európai kultúra, egzotikusnak pedig az ország egyedülálló természete, növény- és állatvilága. Ausztrália azon kevés országok közé tartozik a világon, amelyről külföldön egyáltalán nem ismernek semmilyen nemzeti vagy akár csak tipikus ételt. Más Újvilágbeli államokkal, például az USA-val ellentétben, még egy különleges gyorsétel vagy reprezentatív szendvics sincs, amely nemzetközi ismertséggel büszkélkedhetne. Az egyetlen két étel, amelyet maguk az ausztrálok neveznek meg, ha egy ősausztrál specialitásról kérdezzük őket, a meat pie, azaz egy kis sós húsos pite – amely azonban megszólalásig hasonlít brit megfelelőjére, a steak pie-ra –, valamint az orosz táncosnőről elnevezett pavlova, egyfajta gyümölccsel és tejszínhabbal díszített habcsóktorta. Akárcsak a meat pie-t, ezt is az új-zélandiak tartják nemzeti ételüknek. Bár a torta esetében – a vitathatatlanul brit eredetű húsos pitével ellentétben – a két ország az étel eredetén is vitatkozik.

Ez persze igencsak csekély eredmény, amint azt a skót születésű Jock Zonfrillo is megállapította, amikor 2000-ben először járt ebben az országban, amely egyébként egy kontinens is. „Akkoriban tartottam egy kis szünetet a Marco Pierre White londoni háromcsillagos éttermében végzett munkámból” – meséli a séf. „Még Nagy-Britanniába való visszatérésem után is foglalkoztatott a kérdés, mi is jellemzi valójában az ausztrál konyhát. Semmi abból, amit láttam és kóstoltam, nem tükrözte az ország kultúráját.” Így bár akkoriban léteztek fine dining éttermek, ezek vagy francia, vagy olasz, vagy egyéb európai jellegűek voltak. „És természetesen voltak csodálatos ázsiai éttermek is, de nem volt egyetlen olyan sem, ahol megtapasztalhattuk volna Ausztrália igazi ízvilágát” – mondta Zonfrillo.

Így született meg az ötlet, hogy az ausztrál őslakosoktól, az aboriginaloktól merítsen inspirációt. „Kultúrájuk 40 000 éves. Ez idő alatt harmóniában éltek a természettel, és megtanulták az ország egyedülálló növény- és állatvilágát kulinárisan is hasznosítani” – mondja a séf. Azóta, és dél-ausztráliai Adelaide város központjában található Orana éttermének megnyitása óta, ő is az ország kimeríthetetlen és a helyi séfek által sokáig figyelmen kívül hagyott kincseiből származó alapanyagokkal dolgozik. Mirtuszbogyókat kezdett gyűjteni, ujjlime-mal és az Alexander-pálma gyümölcsével díszített, helyi mézfajtával édesített, krokodilzsírban sütött és kenguruínakat szolgált fel. Hamar az őslakosok tudásának a fine dining konyhában való felhasználásának úttörője és az ausztrál „forage”-mozgalom helyi képviselője lett. „Jock tudása és kapcsolatai nélkül aligha valósíthattuk volna meg a Noma Australia projektjét” – mondja René Redzepi is, aki tavaly tavasszal egy nagy visszhangot kiváltó pop-up éttermet működtetett Sydneyben, és a tervezésnél, valamint a beszerzésnél kollégája, Zonfrillo tanácsait kérte.

Redzepi kísérlete egyébként is reflektorfénybe állított egy olyan országot, amelynek kulináriája eddig mindig megszenvedte a nyugati gasztro-szcéna más központjaitól – mint Párizs, London, Koppenhága vagy New York – való hatalmas távolságot. Cserébe viszont Ázsia nincs messze, ami Sydney utcáin sétálva már az ázsiaiaknak a teljes népességen belüli magas arányából is kitűnik. Ez beigazolódik például a helyi halpiac látogatásakor is, ahol több száz ázsiai származású kereskedő látja el az ugyanilyen származású vásárlókat friss és szárított halakkal és tenger gyümölcseivel, amelyeket gyakran a helyszíni kifőzdékben is elfogyasztanak. A nyüzsgés a bangkoki, szingapúri vagy kuala lumpuri hasonló piacokra emlékeztet. Bár mások a higiéniai feltételek, mint ott, de – az egyébként oly rendezett és tiszta Ausztrália számára – nagyon is kaotikus állapotok uralkodnak.

„Kulináris szempontból Ausztráliát a szememben Ázsiához sorolom” – mondja Neil Perry, az ausztrál séfek igazi legendája, az elsők egyike, aki a fine dining konyhával foglalkozott. „Ezért azt, ami a konyhánkat valójában jellemzi, a kínai, japán és thai alapanyagokkal, szárított termékekkel, szószokkal és technikákkal való munkában értem meg.” Ezeket alkalmazza az időközben több egységre bővült étterem-birodalmában. Ebbe tartozik a központban, egy pompás art déco épületben elhelyezkedő Rockpool Bar & Grill steakhouse mellett az elismert és közeli kínai étterem, a Spice Temple is.

Természetesen ázsiai jellegű a kínai származású Kylie Kwong konyhája is. A magas, negyvenes éveiben járó nő kínai vezetéknevével és tipikusan ausztrál keresztnevével sztárnak számít hazájában, gyakran szerepel tévéműsorokban, és széles ausztrál akcentussal beszél angolul. „Sok klasszikus kínai étterem az országban még mindig sok glutamátot, valamint kémiai tartósítószert és adalékanyagot használ” – mondja Kwong. És éppen ettől a rossz imidzstől akart megszabadulni, amely világszerte a kínai éttermeket sújtja, azzal, hogy bár hagyományos kantoni hatású konyhát kínál, ugyanakkor fenntartható módon előállított ausztrál alapanyagokra támaszkodik. Az eredmény igencsak meggyőző, még ha az ételek nevei olykor meglehetősen döcögősen hangzanak is, mint például a Szabad tartású disznó ropogós oldalasának esetében bio-szójaszószban, biodinamikus termesztésből származó Fairtrade-natúrrizzsel.

Valamivel kevésbé a fenntarthatóságra, cserébe annál inkább az Ausztrália többnyire meleg éghajlatán rendkívül népszerű barbecue-hagyományra összpontosít Lennox Hastings a tavaly nyitott, Firedoor nevű éttermében. Hastings, aki öt évig dolgozott a legendás baszk étteremben, az Asador Etxebarriban, séfje, Victor Arguinzoniz koncepcióját exportálta Ausztráliába, és itt kivétel nélkül fűtűzön főz. A Firedoor berendezése trendi és ipari esztétikát sugároz, középpontjában egy tágas látványkonyha áll. Ebben lángok csapkodnak különféle kemencékben, grillekben és szmókerekben. Hastings valóságos tudományt csinál a különböző fafajták használatából. „Míg például az almafa jól illik a halakhoz és a tenger gyümölcseihez, a leselejtezett boroshordók tölgyfája csodásan passzol a sertéshúshoz” – mondja, miközben izzó parazsát szítja –, „a marhát, a bárányt és a vadhúst viszont a legszívesebben szőlővenyigén grillezem.” Hastingsnek a fafajták tulajdonságairól alkotott ismerete, a tűzzel való bánásmód terén szerzett tapasztalatával és az extrém magas terméktudatossággal párosulva élménnyé teszi a Firedoorban tett látogatást.

Az étterem tulajdonosa egyébként a Leon Fink vállalkozó cége, amely Sydney néhány további jelentős étterme mögött is áll, ami a 80 éves Finket Neil Perry mellett Ausztrália gasztro-színterének valószínűleg legbefolyásosabb emberévé teszi. A Fink-birodalomhoz tartozik a Quay étterem is, amely nem messze a Bay Bridge-től található, és vélhetően a legjobb kilátást kínálja a rendkívüli öbölre és a város két nevezetességére, nevezetesen az említett hídra és az operaházra. Aminek az a következménye, hogy a vendég már akkor is le van nyűgözve, mielőtt még az első fogást felszolgálnák. De a konyha is lenyűgöző. Vezetője Peter Gilmore, az állag és a struktúra igazi mestere, aki – azt hihetnénk – alapanyagait is ezek alapján választja ki, és lenyűgöző módon, egyértelmű ázsiai igénnyel hozza őket össze. A friss tengeri állatokkal, a ropogós gombákkal és a márványozott ausztrál wagyu marhával való munkája humoros, érzéki és teljes mértékben meggyőző. Ugyanez igaz az egyik signature dish-ére, a legendás Snow-Eggre is – egyfajta keverék fagyasztott desszertből, habcsókból, gyümölcskrémekből és friss szezonális hazai gyümölcsökből, mint például guava és eper.

Tavaly óta Fink és Gilmore a Bennelong éttermet is üzemelteti, amely a híres operaházban, közvetlenül a Quay-jel szemben található. Itt a keretek kötetlenebbek, a konyha egyszerűbb, az ár alacsonyabb. A környezet viszont legalább annyira lélegzetelállító. Az étteremben vagy a bárnál ülve kortyolgatunk egy italt a dán építész, Jørn Utzon által tervezett, időtlen épület közepén, az üvegtetőn át besüt a nap, változó fényjátékot és hangulatot biztosítva. Van napi fogású hal, folyami rák és osztriga, de ropogósra grillezett sertéshas, steak vagy kacsamell is – minden egyenes és kifogástalanul elkészített. A fő attrakció azonban továbbra is a helyszín és maga az operaház. „Mi itt Ausztrália néhány legjobb termékével dolgozunk. Melyik hely lenne erre alkalmasabb, mint az egész ország leghíresebb épülete?” – mondja ezért Peter Gilmore is.

Az ország egyik kétségkívül legjobb étterme azonban nem Sydneyben található, hanem a kevésbé turisztikai és kevésbé ázsiai jellegű Melbourne-ben, a kontinens második legnagyobb városában. Itt nyitotta meg 2013-ban az új-zélandi születésű Ben Shewry az Attica éttermét. A várólista hosszú, az ár ausztrál viszonylatban borsos. A forag-trendnek megfelelően nagyrészt vad alapanyagokból főznek, mint például wallaby-vér (egy kis kengurufajta), emutojás, marronnak nevezett ausztrál óriás folyami rák. Szintén egzotikusnak hatnak a vegetáriánus menü növényei is, köztük például Bunya Nuts (egy helyi tűlevelű toboza), Wattleseeds (akácmagok) és Vegemite Pie, egy pite, amelyet az Ausztráliában mindenhol megtalálható Vegemite élesztőkivonattal töltenek. Ausztrália látogatói számára az Attica biztosan az egyik olyan étterem, amely a legvilágosabban közvetíti az ország ízét. És amely, mint az összes többi említett, bebizonyítja, hogy olyasmi, mint az ausztrál nemzeti konyha, éppen kialakulóban van.

www.restaurantorana.com
Jock Zonfrillo évek óta foglalkozik a helyi növények és állatfajok felhasználhatóságával. Ujjlime-mal és az Alexander-pálma gyümölcsével díszít, krokodilzsírban süt és kenguruínakat szolgál fel. Az Orana üzemeltetője volt René Redzepi egyik legfontosabb tanácsadója is a sydney-i, nagy visszhangot kiváltó Noma-pop-up étteremnél ez év tavaszán.

Billy Kwong Sydney
www.billykwong.com.au
A kínai származású Kylie Kwong gyakran szerepel tévéműsorokban, és sikeresen mutat be egy keveréket a kantoni konyhából és fenntartható módon előállított ausztrál hozzávalókból.

Firedoor Sydney
www.firedoor.com.au
Lennox Hastings sokáig dolgozott a híres baszk Asador Etxebarri étteremben, és most saját sydney-i tűzhelyén kivétel nélkül fűtűzön főz. A Firedoor berendezése trendi és ipari esztétikát sugároz, középpontjában egy tágas látványkonyha áll. Ebben lángok csapkodnak különféle kemencékben, grillekben és szmókerekben. Élmény.

Quay Sydney
www.quay.com.au
Az ország legtöbb díjjal rendelkező étterme már önmagában a kikötői hídra és az operaházra nyíló fantasztikus kilátással is lenyűgöz. Peter Gilmore az állag és a struktúra mestere, és csodálatos módon olvasztja egybe Ausztráliát és Ázsiát.

Bennelong Sydney
www.bennelong.com.au
Az elmúlt év óta üzemeltetik a Quay tulajdonosai ezt az új éttermi hot-spotot a híres operaházban. Az egész viszonylag kötetlen és egyszerű, de ennek ellenére nagyon hatásos. Az étteremben vagy a bárnál ülve kortyolgatunk egy italt a dán építész, Jørn Utzon által tervezett, időtlen épület közepén, az üvegtetőn át besüt a nap, változó fényjátékot és hangulatot biztosítva.

Attica Melbourne
www.attica.com.au
Az ország jelenlegi legjobb étterme a kevésbé ázsiai jellegű Melbourne-ben található. Itt ünnepli az új-zélandi születésű Ben Shewry a konyháját olyan nagyrészt vad alapanyagokkal, mint a wallaby-vér, emutojás és marron-rák. A várólista hosszú, az ár ausztrál viszonylatban borsos. 33. helyezett a „The World’s 50 Best” listán.

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!