Minden a Coda-ban olyan, mint egy édes oktatási offenzíva az újdonságokra és az egyediségre vágyó haladó ínyenceknek. René Frank egy úttörő rendkívüli bátorságával rendelkezik. Ő maga így fogalmaz: „A Coda egy vízió, nem egy koncepció.” A kívülről teljesen jelentéktelennek tűnő, neuköllni negyedben található étteremben a teljes menü rendkívül bonyolult módon elkészített desszertkreációkból áll. A finomított cukor, a fehér liszt, a tejszín és a vaj itt tiltólistán van. Ennek ellenére az eredmény többnyire édes, csak ritkán savanyú vagy egy kicsit sós. Mindenesetre rendkívül lenyűgöző. A varázslat egy része természetesen az alkalmazott technikában rejlik.
Cukrászat, mint a részletekre figyelő speciális szakág. Ez már bőséges kritikai elismerést hozott. A The World’s 50 Best Restaurants 2022-ben René Franket a „The World’s Best Pastry Chef” címmel tüntette ki, a Guide Michelin pedig két csillagot adott neki. Amit René Frank szervíroz, az nem gyerekzsúr csokimázas sütikkel és gumicukrokkal. Bár: egy sárgarépából készült zöldséggumicukor a nyitánya a 8 fogásos menünek a Coda-ban. Az összes kiegészítőt beleszámítva végül 16 izgalmas kreációra lehet számítani.
A Magnum-szerű jégkrém már ikonikus népszerűségnek örvend. A magja egy pekándió-vanília-csicsóka keverék, amelyet nagyvonalúan borítanak osietra kaviárral. Az, ahogy a magban lévő édesség a szájban összeolvad a sós-halas bevonattal, egészen emlékezetes és mindenképpen instagramozható. A kreációk kis adagokban kerülnek az asztalra, nagyon csinosak és optikailag mindig úgy néznek ki, mint egy desszertnek megálmodott étel. Adja magát az összehasonlítás a spanyol avantgárd séfek menüiben található, rendkívül művészi ételsorokkal.
Az édességről gyakran a természetes cukor- és keményítőtartalom gondoskodik. Például a padlizsánnál pekándióval, alma balzsamecettel és édesgyökér-sóval. Vagy a petrezselyemgyökér-pürénél fekete fokhagymával és pisztáciával. A desszertmenüre való koncepcionális összpontosítás logikussá és érthetővé teszi az egyes kreációk édességét. Teljes, 16 fogásos menüként azonban ez a vendég számára elég fárasztó, és komoly megterhelést jelent az ízlelésnek és a szervezetnek. A hasnyálmirigy néha már meg is kérdezi, hogy van ott fent a tulajdonos. Az avantgárd ugyanis kimerítő.
Minden klasszikus értelemben vett fűszeres ételt úgy fogad az ember, mint egy mentőövet az ízlelés időszakos kalibrálásához. Például a sajtos raclette-gofrit kimcsivel és joghurttal, ami állagát tekintve is nagyon koherens dolog. A legsósabb pillanat a tepertős és savanyú káposztás grissininél következik be. Néha a cukor helyett intenzív umami-fűszerezés is megengedett, amikor egy dekonstruált baszk sajttorta esetében a nagyon érett Cironé-sajt (ez az atkás) kávéval és zellerrel teljesen új irányt vesz. További érzékszervi bravúrokat kínál a rendkívül kidolgozott italkíséret. A spektrum a házi készítésű zöldséglevek koktéljaitól a teán át a sherryig, portóiig, mirinig, soshuig vagy akár a Wermut-Uhudlerig terjed.
René Frank 2016 óta tökéletesíti a Coda-kreációkat, amelyeket folyamatosan továbbfejlesztenek. A konyha az osztrák származású Julia Leitner vezetése alatt semmit sem bíz a véletlenre. Az a törekvés, hogy minden alapanyagot a lehető legjobban definiáljanak, és saját stílust adjanak nekik. Még a csokoládét is saját maguk készítik.
Talán az egyik vagy másik félreértés a desszert fogalmában rejlik, amelyet minden étkezési kultúra másképp értelmez. René Frank a francia vagy akár a japán kézművesség stílusában gondolkodik a cukrászatról. A pl. osztrák klasszikus stílusú édes konyhához ennek semmi köze sincs.
A Coda minden bizonnyal egyedülálló a menü és az egyes ételek irányultságát tekintve. Egy rendkívül bátor projekt, amely sok kíváncsi vendéget vonz, de amely esetleg elérheti a határait, amikor az összetéveszthetetlen újdonság varázsa megkopik. De legalább egyszer mindenkinek meg kell adnia magát az édes kísértésnek és el kell látogatnia a Coda-ba.

© Claudia Goedke
