Szöveg: Ro Raftl · Fotók: Philipp Horak
Hirtelen vágy egy görögdinnyére hajnali háromkor.
Nincs más hátra, mint leszaladni a kedvenc törökhöz Kreuzbergben, ahhoz, aki 24 órán át nyitva tartja a boltját – és a zsákmánnyal fel a tetőre, hogy nyelvvel és fogakkal foszlassuk a vörös, lédús szövetet, és hagyjuk elolvadni a szájpadláson. A behűtött görögdinnye porhanyósan roppan, mint a hókristályok. Rendben, ott fent az ott-tartózkodás igazából tiltott, de kit érdekel ez éjszaka? Kicsit maszatos az állad? Ragacsos az ujjad? Dzsúszfolt a pólódon? Senki sem látja, és ez az a híres, hosszú tanulmányokban agyonmagyarázott állapot, amikor az ember önmagával van.
Franziska Weisz 33 éves, keresett film- és televíziós színésznő, könnyedén mozog a forgatási helyszínek és válogatások, lakóhelye, Berlin, valamint szülőhelye, Breitenfurt között, ami természetesen Bécsben való szórakozást és alvást jelent. Ott érzi magát otthon az egyetemi tanulmányai óta – ne csodálkozz, az üzleti gazdaságtan volt. Később, már az első filmje után, kibővítette azt fejlesztési és környezetpolitikával a londoni King’s College-ban, és a mesterdiplomáját kedvenc témájából, a vízből írta.
Sétálunk a Brunnenmarkton, hogy egy déli ízekkel teli piknikkosarat töltsünk meg humusszal, rozmaringos kecskesajttal, lepénykenyérrel, baklavával, paradicsommal, őszibarackkal, szőlővel. A szeretett görögdinnye, ezúttal napmelegen, súlyosan feszül a karom alatt. Minden esetre az alkohol is velünk tart. De nem fogjuk meginni, túl meleg van, az ember gyorsan becsiccsentene, csak szénsavmentes víz. Ó, épp most olvasott fel Bad Vöslau-ban Thomas Glavinic új regényéből, egy kabinban lakott és a meleg vízben pancsolt: „Odáig úszhatsz a forrásig, és ihatsz belőle.” A mondat: „Ittam a forrásból” tetszik neki. Könnyen lehetséges ez a jó osztrák víznél, amiért sokan az evés közbeni boldogságban elfelejtik a legegyszerűbb formulát, ami minden környezetvédelem mögött áll: „Minél rövidebb az út a földtől a tányérig, annál kevesebb erőforrást használunk el – és annál tovább tart a világ mindenki számára.”
„130 liter ivóvíz szükséges 1 kg sárgarépa előállításához, 1300 liter 1 kg búzához, és ehhez képest 15 000 liter ivóvíz 1 kg marhahúshoz” – magyarázza komolyan a csibészes szemű színésznő a zöldségek melletti szavazatát. Erről később bővebben.
Most csak annyit, hogy imááádja a piacokat. Ha éppen nem elegánsan Berlin Mitte-ben eszik Caponatát** a menő olasz étteremben, aminek olyan szuper neve van, hogy „Hartweizen”, és ami a kedvenc étele, amiért gyalog átszelné az egész várost, akkor a töröknél vásárol be a Kottbusser Tor-nál (az ott lézengő punkok mögött átlósan jobbra) zöldségeket, fűszereket és gyümölcsöt. „Kreuzbergben és Schönebergben olcsóbb étterembe menni, mint bevásárolni és főzni” – tesztelte: „Szuper főétel és mangó-lassi öt euróért az indiai étteremben. Addig, amíg már rá sem bírtam nézni.” Arról nem is beszélve, ha hirtelen megkíván valamit.
Amióta Benjamin Heisenberg csillogó pszichothrillerében rablómenyasszonyként lebegett végig a Berlinale vörös szőnyegén, és elnyerte a Diagonale-díjat ezért a szerepért, mióta a bulvársajtóban szerelmi hullámokon korbácsolt fel széllökéseket, Franziska Weiszt az utcán megbámulják. Még gyakrabban, mióta a határok nélkül imádott „Az utolsó zsaru”, azaz Henning Baum oldalán a szúrós megjegyzéseivel és angyali pillantásaival hozza zavarba a rendőrt. Mindezt a sok szép, vicces, egót simogató következménnyel: fotózások magas sarkúban és fekete csipkében a divatlapoknak, interjúk, felolvasások, és egy színészi képzettség nélküli színésznő idealista kívánságának a teljesülése, hogy színházban játsszon: egy „Téli szonáta” volt, és egy „Téli vándorlás” a tavalyi év melankolikus, latyakos Bécsében, hogy a „Schauspielhaus” kollégáival Franz Schubert zsenijét kutassák.
Hogyan lehetne ennyi mozgás mellett rendszeres étkezési idő? Néha ötkor a forgatáson lenni, néha éjszakai munka, sokat ülni repülőkön, lehetőleg mindig jól kinézni és jó passzban lenni. Sosem jön zavarba a sajtónak szánt laza, szellemes válaszoktól. Modern idők. Ilyen ez a munka.
Aztán 2005-ben az újoncot rögtön Shootingstar-nak jelölték a Berlinaléra – hogy miért, azt Ulrich Seidl „Kánikula” (Hundstage) című filmjének egy részletében meg lehet nézni a Youtube-on: ez a grimasz, ez a tekintet, és ahogy elmenekül egy neurotikus, erőszakos alak elől. Letérdelni és megpuszilni való.
FW második élete egy kíváncsiságból elvállalt castingnak köszönhető, ahová a modellügynöksége küldte, „mert modellként nem tudtak eladni”.
A forró zsírban sercegő hagyma illata, az enyhén fűszeres húsleves illata keveredve a bútorfényező kesernyésebb szagával, ez a „Mama” Franziska számára. Ám egyedül élő Shootingstar-ként már nincs érzéke a bőséges étkezésekhez, már régen kinőtt a breitenfurti reggeli, ebéd, vacsora szerető rendjéből. Fräulein Weisz akkor eszik, ha éhes. De akkor lehetőleg azonnal.
Semmi nehéz és semmi hús, minden, ami könnyen csúszik – bár azon az étkezési típuson belül van, aki a spenótot nem keveri össze a tükörtojással, hanem felvágja a tükörtojást, és egy kis spenóttal a villájára tolja. Ennek ellenére szereti a Landliebe joghurtot, natúr joghurtot mandulával, áfonyával és pár almaszelettel, dióféléket, gyógynövényes tofut, krémsajtot: kecske- vagy juhtejből salátán, lehetőleg balzsamecettel és friss fügével. Fagylalt. A bécsi Tuchlauben-ben csak a túrófagylalt jöhet szóba, Németországban joghurtos vagy étcsokoládés. A fehérjebomba a napi sport és a kedélyjavító, agressziót levezető kick-box edzés után jön (eltekintve attól, hogy az edzett test tőke). Franziska Weisz kifárasztja magát, utána viszont fehérje, kalcium, kálium kell, például sós túróval és tökmagolajjal: „Egy zöld mártogatós”, örül az alkotásának, elmagyarázza, hogy a felszeletelt Granny Smith almát is szójaszósszal locsolja meg, de csak ha nincs kéznél tökmagolaj: „Tökmagolajat mindennel eszek, legyen az rukkola saláta grana sajttal vagy sült paradicsom.” Gyakorlatilag megmentette az életét nemrég a „Blutschwestern” forgatásán Stájerországban. Rántott csiperkegombát szolgáltak volna fel ebédre: „Nehéz szénhidrátok, utána elaludnék. A forgatást nem lehetne folytatni, még ha véletlenül még bele is férnék a jelmezbe.” A vegetáriánusok számára a forgatáson való étkezés nehéz dolog: „A filmgyárak igyekeznek. Javul a helyzet.”
Gyerekként Breitenfurtban majdnem naponta evett hússal teli lelkesedéssel – és undorodott a sajttól. Franziska a szuperokos mamájáról, Susanne-ról mesél, aki közgazdaságtant tanult és csupa jelessel végzett, a tíz és nyolc évvel idősebb testvéreiről, a nagyszülőkről, akik vigyáztak a gyerekekre, amíg az egyedülálló anya dolgozott. „A nagyapa minden nap elhozott az iskolából. Akkorra a nagyi már elkészítette az ételt: leves, főétel, desszert. Mindig.” Egy jó időszak: a testvéreknek sok barátja volt, szombat este az előszoba tele volt cipőkkel – és én mindig ott voltam. Nem voltam mimóza. Tízévesen főztem először. Egy ismerős hétvégi házában akkori szerelmemnek: spagettit dobtam a forró vízbe, paradicsompürét olvasztottam. Szuper volt, hogy ezt saját magam is meg tudom csinálni, felnőttnek éreztem magam, mint egy igazi randin. Klausnak hívták, három évvel volt idősebb, és máig nem tudja, mennyire tetszett nekem.”
A nagyi viszont nem vette komolyan, amikor a 13 éves Franzi egy állatszállításokról szóló dokumentumfilm után sírva botlott be a konyhába: „Soha többé nem akarok olyat enni, aminek arca van!”. Másnap rántott csirke volt, hozzá megnyugtató biztatással: „A csirkének úgy sincs arca.” De a gyerek makacsul sanyargatta magát madársalátán és „teljesen félreértettnek” érezte magát. Amíg a nagyi-szakács el nem fogadta a kihívást, és a repertoárját kiterjesztette az arctalanokra. Nosztalgikus kacsintással dicséri a csinos unoka a „Nagyi véres hurkáját”* mint „az utolsó nem vegetáriánus dolgot az életemben, és az elsőt, ha valaha is meggondolnám magam”.
Nagyi véres hurkája (Blunzengröstl)<>l*
80 dkg sütni való burgonya
3-4 véres hurka
2 hagyma
2 gerezd fokhagyma
zsír vagy olaj
majoránna, só, bors
petrezselyem vagy snidling
frissen reszelt torma
A burgonyát héjában főzzük meg, hámozzuk meg és vágjuk vékony szeletekre. A hagymát és a fokhagymát aprítsuk fel. A véres hurkáról húzzuk le a bőrét és vágjuk kb. egy centiméter vastag szeletekre. Egy kellően nagy serpenyőben forrósítsunk fel zsírt, és a véres hurka szeleteket süssük meg benne mindkét oldalán rövid ideig. Különösen ropogós lesz, ha a hurkaszeleteket előtte lisztbe forgatjuk!
Vegyük ki a véres hurkát és tegyük félre. Ugyanabban a serpenyőben öntsünk hozzá egy kevés olajat vagy zsírt, pirítsuk meg rövid ideig a hagymát, adjuk hozzá a burgonyát, sózzuk, és alaposan pirítsuk át. A végén adjuk hozzá a fokhagymát és a véres hurkát, és óvatosan, csak rövid ideig forgassuk át. Fűszerezzük borssal és majoránnával, ízesítsük. Egy utolsó forgatás, majd tálaljuk előmelegített tányérokon. A véres hurkás burgonyát szórjuk meg finomra vágott petrezselyemmel vagy snidlinggel, és frissen reszelt tormával tálaljuk azonnal.
Caponata (Szicíliai zöldségragu)<>
1 nagy padlizsán
1 hagyma
2 szál zellerszár
1/2 édeskömény gumó
1 cukkini
3 friss paradicsom
(minden 2 cm-es kockákra vágva)
1 csokor bazsalikom
50 g mazsola
50 g fenyőmag
Kb. 100 ml olívaolaj a sütéshez
Növényi olaj a bő olajban sütéshez
5 ek kiváló minőségű vörösborecet
1 ek passzírozott paradicsom
1 ek extra finom cukor
só és bors
A padlizsánt vágjuk 2 cm-es kockákra, sózzuk meg, és legalább 1 órán át hagyjuk egy szűrőben lecsepegni. A felesleges folyadékot finoman nyomkodjuk ki. Forrósítsunk fel egy kevés olívaolajat egy serpenyőben, és pirítsuk meg a hagymát, amíg puha nem lesz, de ne barnuljon meg. Tegyük egy nagy tálba. A növényi olajat öntsük egy nagy, mély edénybe és forrósítsuk 180 fokra. Adjuk hozzá a zellert és süssük 1-2 percig, amíg puha és aranybarna nem lesz. Csepegtessük le papírtörlőn. Az olajat forrósítsuk újra 180 fokra, és tegyük bele az édesköményt. Süssük ugyanúgy, mint a zellert, csepegtessük le, majd ismételjük meg a folyamatot a padlizsán- és cukkinikockákkal. A kisült zöldségeket a kockákra vágott paradicsommal együtt tegyük a hagymás tálba. Tépkedjük bele a bazsalikomleveleket, pirítsuk meg a fenyőmagot zsír nélkül, és adjuk hozzá a többi hozzávalót a tálhoz. Fűszerezzük erőteljesen. A még meleg zöldséges tálat fedjük le frissen tartó fóliával, és hagyjuk legalább 2 órán át érlelődni, majd szobahőmérsékleten tálaljuk. Ne tegyük hűtőszekrénybe, mert az rontja az ízeket. A fólia alatti „párolási” folyamat és a nagyon lassú hűlés révén a Caponata a különféle ízeket tartalmazó sült zöldségsalátából egy egységes, különleges ízvilágú fogássá válik.
Természetesen egy érzékeny tinédzser szentimentális döntése volt, hogy vegetáriánus lesz, de: „Minden, amit azóta a Földünkről és a szűkülő erőforrásainkról tanultam, csak megerősíti a döntésemet” – izzik a vízmagiszter, és visszatér a 15 000 liter ivóvízhez 1 kg marhahúsnál: „Ebben a számításban a marha intenzív tartásából indulnak ki, amely három év alatt éri el a vágósúlyát. Aki tehát ritkábban és valamivel drágábban vásárol húst, amiről tudja, honnan származik, ahelyett, hogy naponta fogyasztana ismeretlen eredetű olcsó húst, felbecsülhetetlen szolgálatot tesz a környezetnek és embertársainak.”
Nos. Az állattartó telepek minden statisztikában a CO2-kibocsátás top három előállítója között szerepelnek: „1 kg marhahús 1600 km autózásnak felel meg.”
Franziska mégsem térítene meg senkit: „Hogy jönnék én ahhoz, hogy másokra kényszerítsek valamit?” Még csak azt sem mondja, hogy „SOHA többé húst”. Nem rajong a kifejezetten vegetáriánus éttermekért sem, és nem vásárol bioboltokban, mivel tapasztalatai szerint a gyümölcsök és zöldségek olyan gyorsan megromlanak: „A mandarinok a boltból hazafelé menet implodálnak.” Szinte felháborodva morog: „Nem vagyok én Birkenstock.” Csak azt prédikálja: „Minőséget a mennyiség helyett! Szezonálisan és helyileg!”
Jó, egy kicsit kíváncsian be lehet kukkantani a Tianba a Himmelpfortgassén, igen, két csillag a hal és hús nélküli zöldségfőzésért, és teltház van. Az avokádó-mangó salátához, a sárga babhoz kecske-krémsajttal és rókagombával FW hozzá tudna szokni, egy olyan desszerthez is, mint az „Otucan Bauhaus stílusban”, ami mögött étcsokoládé, sárgabarack és maracuja rejlik. Másrészt: Az utolsó zsaru kölni forgatásán „feltalálta a világ legzseniálisabb csokoládészószát”. A Tian legtöbb főétele viszont nem lenne neki való, mert: „A sportom miatt”, mondja a kick-boxos, „kevés gabonát eszek, és a tésztát meg a rizst, a vegetáriánusok alapopcióit, már rá sem bírom nézni.” Ezért egy kötetlen piknik a zöldben mindenképpen kedvesebb számára, vagy a Do&Co beletage-a, ahol egyszerűen az összes köretet megrendeli. Vagy a „Englischer”-ben való lógás, egy darabig a kiterjesztett nappalija volt, mivel pár évig egészen közel lakott. Ha mégis kielégíthetetlennek bizonyul a sok zöld levél, a kőkemény edzett nő hirtelen elfelejti a sportot, és nonchaláns módon megrendeli a desszertkártyát.
Barkácsoló ösztöne csak a berlini régi építésű lakásban virágzott ki: a szépség padlót csiszolt és rakott újra, villanykapcsolókat szerelt, beépített szekrényt ácsolt. A zöldségpiac után a barkácsáruház a második kedvenc célpontja. Nem, de barkácsolás közben nem káromkodik. A neveltetés! Ezért szórakoztatta annyira „őrülten” a Clara Horvath, az új kriminyomozó szerepe a hét részes „Janus” sorozatban (október 1-jétől): „Clara gátlástalanul káromkodik hasból, és verekedi át magát az életen.” Néha a kis Franzi Breitenfurtban verekedett a fiúkkal. De akkoriban még evett véres hurkás burgonyát.