A borász-pálinkafőzők
Szöveg: Michael Prónay Fotók: Nikolaus Similache
Grosso modo kétféle megközelítés létezik: egyrészt a puszta érdeklődés, hogy egy eleve rendelkezésre álló alapanyagból, nevezetesen a törkölyből egy tisztességes pálinkát készítsenek. Hogy ebben a grappa nagy sikere is benne van, az természetesen érthető. Másrészt gyakran gyümölcsfákról van szó, legyenek azok saját ültetvények – Georg Winkler-Hermaden 350 birsalmafájával a régió egyik legnagyobb ültetvényével rendelkezik –, vagy csak elszórtan álló fák.
A Großhöflein-i Rudolf Marielnél – az üzem neve „Wein und Schnaps Mariell”, a duplázott L a családnév egy korábbi írásmódjából származik – a szőlőültetvényekben álló cseresznyefák ösztönözték a fantáziáját. Ezzel párhuzamosan tudta, hogy régebben főztek pálinkát: „Valahol ott állt a feleségem nagyapjának a pálinkafőzője.” Mondva, csinálva, a régi berendezést reaktiválták, és 1990-ben lefolyt az első pálinka. Bár teljesen más szemlélettel, mint az előző generáció: „Az apósomék nevettek, amikor látták, hogyan vágom ki a sárgabarackból a romlott részeket. Pedig olyan egyszerű: ami elöl (a kazánba) bekerül, az hátul (pálinkaként) kijön. És rothadást nem használhatok.” A pálinkafőzés, eredetileg hobbi, szenvedélyévé vált. Háromszor volt fajtagyőztes a Destillatán, és a sárgabarack-, cseresznye-, bor- és törkölypálinkák iránti kereslet folyamatosan nőtt. „Mindig kevés pálinkánk volt.” Az évi kétszáz-háromszáz liter azonnal elfogyott, és egyszer csak a borász-pálinkafőző az előtt a döntés előtt állt, hogy nagyobb berendezést vásároljon, és bérfőzőből kereskedelmi zárt rendszerű főzővé váljon. „De aztán azt mondtam magamnak: Tulajdonképpen borász vagy, és annak is kell maradnod.” Így hát a szüret és a borok első erjedése után visszavonul a főzőhöz: „A bor eközben elvégzi a biológiai almasavbontást, ott nincs rám szüksége. Az a két-három hét, amíg főzök, igazi kikapcsolódás, számomra tulajdonképpen az év legnyugodtabb időszaka.” Richard Marielnél tölgyfahordóban érlelt borpárlat is kapható: „Úgy 10-12 év után optimális – számomra nincs jobb egy pihentető szivar mellé, mint egy ilyen párlat.”
Igencsak nyugodt hozzáállása van a langenloisi borásznak, Willi Bründlmayernek is, aki körülbelül 20 éve desztillál törköly- és borpárlatot. Az alapgondolat az volt, hogy a szőlőültetvény elültetésétől a palack értékesítéséig minden alapanyagot saját maga ellenőrizzen. Mások lehetnek szakemberek, Bründlmayer az univerzális megközelítést választotta. „Nem szabad elfelejteni, hogy a hánykolódó vagy szállított törköly rendkívül penész- és oxidációérzékeny. Nekünk óriási előnyünk van abban, hogy gyakorlatilag ugyanabban a helyiségben főzünk, ahol a törköly keletkezik.” Bründlmayernél csak kétféle párlat van, a hordóban érlelt törköly- és az ugyanígy hordóban érlelt borpárlat. „Nincsenek különböző korúak. A párlatok addig maradnak a hordóban, amíg úgy nem ítéljük meg, hogy érettek a palackozásra, és kész.” A borpárlat 20 éves, amivel feltehetően az ország legidősebb borpárlatát kínálja. Ez viszont enyhe homlokráncolásra készteti: „Nekünk viszont nincs ambíciónk, hogy az ország csúcsfőzői közé tartozzunk. Mi a párlatkészítésnél a biztosra megyünk, vannak olyanok, akik lényegesen több kockázatot vállalnak, hogy előhozzák az utolsó aromafinomságokat is. De én nem akarok olyan pálinkát, amely előtt minden kortynál szellemileg térdre rogyunk, és amely a teljes figyelmemet követeli. Én egyszerűen egy olyan párlatot akarok, ami ízlik.”
Markus Wieser egy kicsit kilóg a sorból, mert bár családi szálak szorosan fűzik a Jamek borászathoz Jochingban – ő Josef Jamek legidősebb lányának, Susanne-nak a fia –, ő az egyetlen „profi” az itt bemutatott főzők között. Emlékszik az időkre: „Jó 10 évig voltam az üzletben, és gyakorlatilag mindent csináltam: délben és este pultos, pincér, sommelier, délelőtt és délután pincérsegéd, címkéző, sofőr, szőlőátvevő. Csak főzni nem főztem sosem.” A pálinkának a Jamek háznál kicsit hosszabb hagyománya van. Az 1970-es években Josef Jamek úgynevezett Mária Terézia-kori főzési jogot szerzett, amely évi 300 liter tiszta alkohol lepárlását engedélyezte. Pároltak – nem szokatlanul a Wachau régióban – sárgabarackot és törkölyt. Az 1980-as évek közepén az akkor egyetemista Markus Wieser hétvégéken és szünetekben szinte észrevétlenül nőtt bele a főző szerepébe: „1986-ban egy helyi főző irányításával – aki egyébként teljesen odavolt a termékeiért – tettem meg az első főzési kísérleteimet.” Egyre intenzívebbé vált, és az 1980-as évek vége felé megérett a terv egy saját főzde építésére. 1990/91 telén eljött az idő, ő és Karl Holzapfel ugyanazt a főzdét rendelik meg: „Farsang keddjén, 1991-ben indítottam be, Karl csak nyáron.” Még 1990-ben a régi pálinkafőzővel 20 000 kg törkölyt párolt le: „Ez három hónap volt, igazi sportos kihívás.” Az ekkor termelt pálinkamennyiséget azonban mégsem lehetett olyan könnyen eladni, mint várták. „A nagyapám elképzelése, hogy mindenki, aki vesz egy karton bort, vesz egy üveg pálinkát is, nem vált be. Az igazság az, hogy a pálinkaüzlet – és a pálinkavásárló közönség – teljesen más természetű. Egy üveg pálinka általában tovább tart, mint egy karton bor.” Ez volt az a pillanat, amikor Markus Wieser elkezdte saját terveit fejleszteni. „Mex Orange” volt a termék neve, és a hasonlóság a „Cox Orange”-hoz, egy almafajtához, valójában véletlen volt, és nem szándékos, mert a „Mex” az Markus Wieser, és valójában egy narancspárlat volt. 1996-ban követte a főzde formális átruházása Markus Wieserre. Bár a sárgabarack maradt a fő fajta, a kínálat ma 50-60 terméket foglal magában, három vonalon: „Classic”, „Selection” és „Privatreserve”, emellett Markus előkelő saját márkákat is szállít a Meinl am Graben, a Wein & Co, valamint a Billa zászlóshajó üzletei számára. Van kedvenc fajtája? „Természetesen: a törköly. Ebben a régióban abszolút bőségesen válogathatok, jelenleg 26 különböző párlatunk van, többnyire fajta-, borász- és dűlőtiszták.”
Markus Wieser mellett a Wachau régió valószínűleg leghíresebb borász-pálinkafőzője Karl Holzapfel a jochingi Prandtauerhofból. Bár a háznál korábban is mindig pároltak, a Karl Hubert Gasserrel, a vorarlbergi desztillátor-doyennel való ismeretség meghatározó volt: „Természetesen ismertem a pálinkát, de hogy milyen gyümölcs- és aromanüanszokat hozott ki, az számomra egyszerűen hihetetlen volt. Az az idő volt, amikor a Zieser, Wetter, Retter vagy Latschen urak nyomdokain mindenki elkezdett kiváló alapanyagot használni, és a pálinkák egyszerűen sokkal jobbak lettek.” Hat fajtát tartalmaz a kínálat: sárgabarack, vilmoskörte, meggy, birsalma, fekete ribizli és alma; mindent tisztán, üvegballonban érlelnek. Érdekes módon nincs törkölypárlat: „Eredetileg az is volt, de a kereslet túl kicsi volt, ráadásul a törköly keletkezése amúgy is az éves munkacsúcs idejére esett a pincében.”
A bécs-stammersdorfi Josef Schmidt minden szempontból figyelemre méltó ember, aki a pálinkához vezető utat evőként találta meg: „Sok éve szeretek jól enni, ez egyszerűen nagyon sok örömet okoz. Egy harmonikus étkezés pedig sok építőelemből tevődik össze, amelyek mind érdekelnek, az aperitifről a kávé utáni digestifig.” Egyrészt maga az étel, „ezt szakácsként és vendéglősként a heurigernél csütörtöktől vasárnapig valósítom meg”, másrészt a bor, „hétfőtől szerdáig borász vagyok”. És éppen 12 éve a pálinka is. Josef Schmidt mindhárom szakmában autodidakta, időközben egyébként a pezsgőkészítés is hozzáadódott. „Párolni nem egyszerű. Jó, az alapvető tudás hamar elsajátítható, de a finomságoknál ki kell tekinteni a kerítéseken túlra, és kapcsolatot kell keresni profikkal. Ezt teszem is, és a friuli Capovillától Holzapfelig és Hochmairig csupa jó ismerősöm van, és akkor ott épp az iskola titkairól csevegünk.” Josef Schmidt fajtatiszta tiszta törkölypárlatokat desztillál, amelyek közül a muskotály fogy el a leggyorsabban, ehhez jön a tramini, zöld veltelini, sauvignon és cabernet sauvignon (néha fajtatisztán, néha merlot-val). Borélesztő és alkalmanként vörösboros törköly is kerül a hordóba, ahol a főző különböző fákkal (cseresznye, szilva, körte) kísérletezik: „Ezek saját édességgel és saját gyümölcsösséggel rendelkező fák.” Idén hétszáz sárga mirabella (kriecherl) fa fordul termőre.
Ismét más a hozzáállása a stájerországi kapfensteini azonos nevű kastélyborászatból származó Georg Winkler-Hermadennek. Pálinka itt kb. 1990 óta van, de sosem főztek maguk, Georg kezdettől fogva bérfőzetett. „A döntés valahogy világos volt: magamat egy hónapra a kazán mellé ültetni és főzni, ez nem megy, arra nincs időm. És venni egy berendezést, és fizetni valakit, aki aztán főz – akkor az alapanyagot ugyanúgy odaadhatom Alois Göllesnek is.” Kezdetben törköly volt, aztán jött hozzá a gyümölcs: „Van körténk, almánk, birsalmánk és bodzánk.” A birsalmás ültetvényt egyébként annak idején a pálinkafőző Valentin Latschen („Pfau”) ösztönzésére telepítették ki. A ház legsikeresebb terméke az Olivin vörösboros törkölypárlat: „Míg a legtöbb stájer inkább az aromás fehérborfajtákra tesz, észrevettem, hogy a vörös törköly többet nyújt, több testet ad.” Általában üvegballonban érlelik, csak a borélesztő-párlat és az „Öreg alma” kerül tölgyfahordóba.
Itt van az a pont, amikor a hazai főzőcéh egyik doyenesét kell a függöny elé hívni: Alois Göllest Riegersburgból. Köztudottan nemcsak kiváló gyümölcspárlatokat sajtol, hanem törkölyt is: „Ebben természetesen szerepet játszik a borászokkal való barátság is. És így jött létre az együttműködés F. X. Pichlerrel, Manfred Tementtel, Alois Kracherrel és az Arachon-csapattal.” Ez nagyjából lefedi a teljes spektrumot: A finom rizlingtől (FX) a virágos muskotályon (Tement) át a telt vörösboros törkölyig (Arachon), ahol a Kracher-féle jégbor-törköly már igazi szélsőség: „Az már majdnem morbid, de cserébe grandiózus testben és teltségben.” Ezen termékek mellett, amelyeket Alois Gölles forgalmaz, bérfőzési eljárással sok másnak is desztillál, mint például Paul Achsnak vagy Willi Sattlernek: „Hogy a borász aztán csak a saját nevét írja a címkére, vagy az enyémet is, azt rá bízom.”
A tényleges főzésnél és a későbbi fogyasztási erősségre történő beállításnál köztudottan sok út vezet Rómába. Mindenki csak a főzési eljárás kiválasztásában ért egyet: Csak a kétlépcsős (nyers- és finompárlat) jöhet szóba, a desztillálóoszloppal senki sem akar foglalkozni. Richard Mariel és Karl Holzapfel egybehangzóan vélekedik: „Az oszlop gyorsabb lenne, de nem olyan finom, mint a kétlépcsős eljárás.” A fogyasztási erősségnél már élesebben differenciálnak a vélemények, bár a trend az ipari szeszes italoknál szokásos 37-40 százaléktól a magasabb felé egyértelműen érezhető. Willi Bründlmayer 42 térfogatszázalékos alkoholra állít be, Richard Mariel 42-43%-ra (néhány régebbi akár magasabbra is), Karl Holzapfel egységesen 45%-ra. Georg Winkler-Hermadennél van egy könnyedebb borélesztő-párlat 38%-kal, a többi kínálat 42%-tól (Öreg alma) 48%-ig (Olivin-törköly) terjed. Az alkoholtartalmú legerősebb pálinkák Josef Schmidtnél vannak, 45-55% között, 47, 48%-os súlyponttal, ha eltekintünk a Wieser-féle 55%-os jégbor-törkölytől. Különben a Wieser-pálinkák 36-tól 48%-ig futnak: „A könnyebbek megfelelnek az alapvonalnak, ami a kalkulációval is összefügg.”
Mint finom lezárás étkezés után, eszpresszóhoz vagy azután, a nemes párlatoknak megvan a fix helyük, ugyanúgy, mint finom dohányárukhoz. Két további tippet azonban nem akarunk eltitkolni ön elől: Josef Schmidt az ünnepi libasült mellé ajánlja párlatait: „Ezt feltétlenül ki kell próbálni, meglepően jól illik hozzá.” Karl Holzapfel pedig a gyümölcspárlatait ajánlja tésztaételekhez: „Ez furcsán hangzik, de ezzel vannak a legjobb tapasztalataink, az emberek teljesen megdöbbennek, milyen jól illik össze.”