A-La-Carte

Earl Grey meat-balls of fire (2008/3)

A fellépés előtt két órával a díva józan marad. "Az éneklés csúcsteljesítményt igénylő sport" – mondja Diana Damrau, a világ egyik legjobb koloratúrszopránja. Ám a bécsi lakhellyel rendelkező német hölgy igazi ínyenc, aki ért a borokhoz is. Gyermekkori kedvencét, a "Kässpatzen"-t (sajtos nokedli) pedig "kislujjból" megfőzi.


Earl Grey meat-balls of fire

Szöveg: Ro Raftl Fotók: Peter M. Mayr

Milyen étel illik Lucia őrülési áriájához? A hölgy leszúrta a férjét, akit a bátyja kényszerített rá, a nászi ágyban, most pedig vérben ázva, (konyhai?) késsel a kezében arról hallucinál, hogy összeházasodik szerelmével, Eduardóval. A való életben egy elmebeteg bűnözőknek fenntartott intézetben végezné. Talán kórosan sovány vagy kábítószerfüggő lenne. Ám mi az opera világában vagyunk: Lucia di Lammermoor drámai koloratúrákban énekli az Il dolce suonót, hogy aztán színpadiasan összeessen és meghaljon. Kötéltánc ez minden színészi ambíciókkal rendelkező énekesnő számára.
Diana Damrau, aki október 3-án Anna Netrebko helyett debütál a New York-i Metropolitan Operában Luciaként, következésképpen csupa olyan könnyű finomsággal erősíti magát, amelyek energiát adnak – anélkül, hogy megterhelnék a testet. Szusival – ami a New York-i kedvence –, zöldségekkel, tésztával, bolognai rizses hússal, rengeteg kínai étellel és különféle teákkal. Természetesen nincs alkohol, ha énekelnie kell, de ez olyan egyértelmű, mint a szénsavmentes langyos víz. A fellépés előtt két órával a díva józan marad. „Mindenki másképp csinálja, ahogy az számára a legoptimálisabb. De valójában mindent bírok, kivéve a diót – arra allergiás vagyok” – oszlatja el Diana az önsanyargatás gyanúját.
Szereti a fűszeres, currysen csípős és borsos ételeket. Madridban képes lenne megfulladni a gazpachóban, eltemetkezni a fokhagymás-olívaolajos garnélákban, és a spanyol omlettben (tortilla de patatas) pláne. Münchenhez hozzátartoznak a vajas perecek. New Yorkban szívesen eszik franciául, és bárhol talál kubai éttermet, rendel Ropa Vieját, Platanost és Yuca Fritát. Ínyenc, aki ért a borokhoz, csak éppen fegyelmezett. Az éneklés mint csúcssport érdekében fizikailag és mentálisan is edzi magát.
Trillázó kaszkádjai Az éj királynőjeként, ragyogó szaltói a legmagasabb régiókba mint tündéri Mozart-varázslónő tették világhírűvé. Bár a 37 éves, Duna-parti Günzburgból származó német hölgy 15 különböző Varázsfuvola-produkció után leszámolt A bosszú áriájával (Der Hölle Rache), hogy új, kihívást jelentő szerepekben debütáljon. Október jó hónapnak ígérkezik az Ikrek-Nyilas hölgy számára. Ekkor jelenik meg második szólólemeze is, amelyet a Mozart-hősöknek szentelt, a fiatal, laza Blondétól az intrikus Vitelliáig. Mert Mozart mindennél fontosabb neki: „Nemcsak nagyítóval nézett az emberek szívébe, és értette különösen jól a női nemet – a zenéje a hang indikátora is. Abszolút fegyelmet követel a lehető legnagyobb szabadság mellett, beleértve az érzékiséget is.”
Damrau kulináris élvezetek iránti érzékét úgy is tesztelhetjük, hogy nem tartozunk azok közé a günzburgi fanatikus rajongók közé, akik a világ minden tájára követik kedvencüket. A Naschmarkton, a parányi, keleti hangulatú „Dr. Falafel” büfé színesen fűszerezett hummuszkeverékeinél (kedvence az enyhén csípős curry-hummusz) – amikor a Varázsfuvola ártatlan Pamináját énekelte a Theater an der Wienben. Vagy a bécsi Argentinierstraßén található kis, szerény kínai étterem, az „Ostmeer” dim sumjainál – mindig, amikor a negyedik kerületi otthonában tartózkodik. „Depónak” hívja, mert „a sok utazás miatt” legfeljebb az év három hónapját tölti ott. A szerelem egy dél-amerikai énekes iránt hat éve Ausztriába csábította a karcsú, mézszőke hölgyet – és nem, a férfival már nincs együtt, aminek köze van a világszintű utazgatásokhoz, és igen, amikor otthon volt, ő is főzött: tésztaféléket, a Spaghetti Aglio Oliótól a Farfalle con Pesto Peperoncinoig. Az állami opera kollégáival, amikor a Cerha-ősbemutatóban, a „Der Riese vom Steinfeld”-ben debütált kisasszonyként. Ami aztán Salieri „L’Europa riconosciuta” című művének címszerepéhez vezette a milánói Scala újranyitásakor, mert Riccardo Muti karmester a bécsi közönség soraiban ült. Ez vezetett aztán első szólólemezéhez, az „Arie de Bravura”-hoz is, amelyen a szoprán az ezüstös koloratúrokkal állítja szembe Salierit és Mozartot.
Természetesen a Gourmet Ofczarekkel sem maradt el a fakanálforgatás, amikor Diana Damrau Konstanze szerepében Mozart Szöktetés a szerájból című operájában a Burgtheaterben „Nicholas-szal, mint Szelim pasával veszekedett és habzsolt”. ==== Imádta. Annyira, hogy édesanyja receptes füzetéhez nyúlt, hogy az „Allgäui sajtos nokedlivel” (Allgäuer Kässpatzen) villoghasson. ==== Egy „nokedliszaggató” birtokában ez nem bonyolult, bár érzelmes vállalkozás: 40 dkg lisztből, 4 tojásból, 1 teáskanál sóból és körülbelül 3 evőkanál vízből viszonylag folyékony, de nyúlós tésztát keverünk. Ezután egy nagy fazékban forraljunk fel jól megsózott vizet. Közben reszeljünk le finomra 20 dkg ementáli sajtot, 4 hagymát hosszában félbevágva vágjunk vékony csíkokra, és pirítsuk aranysárgára 10 dkg vajban, sózzuk, borsozzuk, tartsuk melegen. Most a tészta első adagját töltsük a nokedliszaggatóba, és a csúszkát – egyenletesen! – mozgassuk ide-oda, hogy a nokedlik a forrásban lévő sós vízbe essenek. Két-három perc alatt elkészülnek, jöhet a következő adag ... ==== A főtt nokedliket töltsük egy előmelegített tálba, keverjük hozzá a metélőhagyma-karikákat (1-2 csokor), majd a sajtot, ízesítsük sóval és borssal, végül osszuk el rajta a hagymát. Ha a nokedli szálakat húz, amikor kiszedjük, akkor az igazi!
Gyermekkori ízek, ó, mindazokkal az emlékekkel Günzburgból, egy 20 000 lakosú városból, saját bajor-sváb nyelvjárással és hét sörfőzdével. Ezért van az, hogy az eleven, világpolgár hölgynek egy őszinte sör mindig kedvesebb, mint bármilyen elegáns pezsgő, „bár egy öreg vörösbornak is megvannak a maga vonzerejei!”
Szép emlékei vannak: az operarajongó nagyapáról, aki Carmen (szövegében kissé megváltoztatott) toreróindulójával altatta el Dianát és öccsét: „Ágyba a gyerekekkel!” Edvard Grieg Peer Gynt-szvitjéről, az első lemezéről, egy nagybácsitól, aki szólótáncos volt a Bajor Állami Operában. Az egyházi kórusról. És Zefirelli Traviata-filmjéről, amit olyan hihetetlenül gyönyörűnek talált, hogy énekesi tehetségért kezdett imádkozni. Amikor 15 éves volt, megtörtént: a zenetanár elküldte a lányt az ígéretes hangjával a feleségéhez, egy román operadívához. Így kezdődött minden.
Emlékezetében Diva Damrau vágyott ételei az aromásak – a Krautkrapfen (káposztás táska), amelyhez hagymát, szalonnát, sonkát, fehérbort, almalevet és fűszereket tésztatasakokban és savanyúkáposzta-alaplében párolnak a sütőben. A „Bauzen”, krumpligombóc, szintén káposztával. A ropogós, cukrozott és vajzsírral gazdagított tejben sült gőzgombócok vaníliamártással. És a kirántott bodzavirág, amit Diana „Holderkiachle”-nek nevezett, aminek semmi köze a bodzához (Holler), hanem Holder gazdasszonyhoz, akinek a tanyáján a család a nyarakat töltötte.
A természet iránti szerelmet a szoprán óriási karrierje sem halványította el. Ma már ritka szabadságos napjain Andalúziában sátorozik, Marokkó és Tunézia sivatagjain lovagol, és walesi mezőkön sétál, amikor ott szabadtéri koncertet ad Bryn Terfellal. Csak az Attersee-nél volt pechje az időjárással. Túl esős és hideg volt ahhoz, hogy vízbe ugorjon, ha az ember az Attergauer Kultursommeren meg akarja őrizni a hangját, és St. Georgen templomában Xavier de Maistre mágikus hárfajátékára akar trillázni. De a sztár a „Häupl”-nál felerősítette magát rókagombával és zsemlegombóccal, elmosolyodott az asztaloknál elhangzó pincéri közhelyen: „A só a Loire-deltából származik, a világ egyetlen bio-pecsétes Fleur de Sel sója” – és még inkább azon, amikor a jól képzett pincér pontosította, „hogy tilos autóval, kerékpárral vagy kutyával a sómezők közelébe menni...”
A templomban is hideg van, de Rückert megírta a „Du bist die Ruh” verset, de Maistre úgy ringatja a hárfát, mint egy aranyozott szeretőt, Damrau kortyolgatja a langyos vizet egy nagy üvegből, zümmög és csivitel, mint egy fiatal holló, amíg a tavasz olyan kéken nem lobogtatja a szalagjait, hogy elégedett legyen a hangjával: „Ó Istenem, azt hittem, egyáltalán nem megy. És most mégis megy.” A zene öröme, a szakma öröme, a boldog, ünneplő közönség felülmúlja a bőröndökből élő élet minden gyötrelmét. És az ember áldottnak is érezheti magát, amiért tényleg megélheti Londont, New Yorkot, Párizst, Madridot, két-három hónapon át, nem csak turista módjára. Jól megtanulhatja a nyelveket és válthat közöttük, táncolhat salsát és flamencót is a helyi szakértőkkel. Csak a vendégszerepléseken való főzéstől esküdött le, amióta egy idegen drezdai tűzhelyen húsgombócokat akart sütni: véletlenül a grillfokozatot kapcsolta be, az óvatosan kibélelt sütőpapír meggyulladt és lángnyelvként csapott ki a sütőből. A reggeliből maradt teával oltotta el: „Earl Grey meat-balls of fire! Azóta vendégekkel járok étterembe.” A hangja azonban tüzet fogott: este az operában Damrau Gilda szerepében Verdi Rigolettójában egyedüli énekesnőként kapott álló vastapsot.

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!