A-La-Carte

Egy szem igazság (2016/3)

A szántóföld sokszínűsége a tányéron és a pohárban is sokszínűséget eredményez: hat régi osztrák gabonafajta tartozik a Slow Food „Ízek Bárkája” új tagjai közé. Szöveg: Elisabeth Ruckser. A gabona évezredek óta alapvető élelmiszer, és már a kőkorszak óta kísér bennünket. A gabonát rizskásaként vagy kenyérként ették, lisztté őrölték,…


A szántóföld sokszínűsége a tányéron és a pohárban is sokszínűséget eredményez: hat régi osztrák gabonafajta tartozik a Slow Food „Ízek Bárkája“ új tagjai közé.

Szöveg: Elisabeth Ruckser

A gabona évezredek óta alapvető élelmiszer, és már a kőkorszak óta kísér bennünket. A gabonát rizskásaként vagy kenyérként ették, lisztté őrölték, sörré főzték és állati takarmányként használták. Szinte ugyanolyan régóta folyik a nemesítése is. Nemzedékek sora választotta ki a következő évi vetéshez azon növények magvait, amelyek a legrobusztusabbnak, legellenállóbbnak és legbőtermőbbnek bizonyultak. A változatosság mindig is fontos szempont volt, már csak azért is, hogy a különböző fajták és betakarítási idők révén megelőzhető legyen a terméskiesés veszélye.

Az elmúlt száz év mezőgazdasági iparának fejlődése során ezzel szemben erőteljesen a nagy teljesítményű fajták nemesítésébe fektettek be. Különösen a búzánál, amelyet mutációs vagy hibrid nemesítéssel és géntechnológiával kezeltek – azzal az eredménnyel, hogy ma a hagyományos mezőgazdaságban a búza gyakran csak rengeteg vegyszer használatával hozza a kívánt terméshozamot, és hogy a búza-, árpa- és rozsfajták, a zab, a tönköly és az alakor csodálatos sokfélesége lassan, de biztosan eltűnt a szántóföldjeinkről és a tányérjainkról.

A Slow Food Biodiverzitási Alapítvány „Ízek Bárkája” projektje már húsz éve harcol az élelmiszerek eltűnése ellen. Az elfeledett, kihalófélben lévő termékeket világszerte listázzák. Ha egy termelői csoportnak sikerül újra elérhetővé tennie a ritka élelmiszereket, akkor azokat a „Presidi” termékek rangjára emelik – a szó az olaszból származik, és „védelmet nyújtó helyeket” jelent. Számos osztrák gyümölcs- és zöldségfajta, valamint állatfajta már képviselteti magát. Nemrég hat új, régi gabonafajta került fel a Bárka fedélzetére: az alakor, a bordeaux-i búza, a laufen-i búzát, a fekete zab, a pávárpa és a fekete csupasz árpa. „A már létező Bárka-termékekkel, illetve a Waldstauden-rozs és a Tauern-rozs Presidi-termékekkel együtt ez csodálatos hozzájárulás a diverzitáshoz” – örvendezik az osztrák Bárka-bizottság vezetője, Bernd Kajtna agrártudós.

A régi gabonafajtákat mindenekelőtt nagy robusztusság és ellenállóképesség jellemzi. Ilyen például a laufen-i búza, amely olyan területeken is termeszthető, amelyek általában nem kifejezetten alkalmasak búzatermesztésre. Bernd Kajtna: „Például ott, ahol túl száraz vagy túl hideg van.” Ennek a gabonának a története egészen a 16. századig nyúlik vissza, amikor főleg az akkor Salzburg-hoz tartozó Rupertiwinkel régióban termesztették. Ma ez az egyetlen fennmaradt tájfajta ebből a régióból.

A termesztés mellett az új, régi gabonafajták feldolgozását is ismét erőteljesen támogatni kívánják. „A pékek nagyra értékelik a lisztek nagyszerű sütési tulajdonságait, és a sörfőzőkhöz hasonlóan az új ízbeli sokszínűséget is” – mondja Kajtna. A salzburgi sörgyártó, a Stiegl Wildshut birtoka szintén különös mértékben elkötelezett e téren, és például az alpesi pávárpát vagy a fekete csupasz árpát kifejezetten malátázásra termeszti, amiből a kiváló „Wildhuter Sortenspiel” sört főzik.

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!