A-La-Carte

Dicséret a vadonnak (2019/1)

Amikor a finn erdőkben a látszólag végtelen tél után kihajtanak az első „primeurök”, Helsinki csúcsszakácsainak ismét van anyaguk az új tettekhez.


Hősök ők, a finnek. Mialatt nálunk már az ajtó előtt áll a tavasz, nekik ott fenn északon még várniuk kell egy darabig az enyhébb klímára. Már októberben behúzódnak a tenger felől a hideg ködfoltok Helsinki kikötőjébe, az jégtörők készenlétben állnak. Április végéig barátságtalan időjárási viszonyokra kell számítani. Megőrizni a jókedvet ebben a helyzetben a mindennapi élet művészete. Hogy a finnek közben minden közvélemény-kutatásban az önértékelésük alapján a legboldogabb emberek közé tartoznak, annak talán köze van a helsinki új életérzéshez is. A várost évtizedeken át szó szerint megfojtotta és megbénította a konzervatív bürokrácia. A fiatal, urbánus élet, mint például az azonos méretű, vibráló Koppenhágában, most a finn metropolisz belvárosában is fellelhető – azzal a különbséggel, hogy itt még nem akadályoz meg minden egyéniséget hatalmas turistacsoport. És ha mégis, akkor mindig át lehet menekülni a 300 sziget egyikére, amelyek körülveszik Helsinkit.

Finnország az állítólag 190 000 tó nemzete is. A legújabb és legszembetűnőbb tó Helsinki kikötőmedencéjében található. A falécekkel körülhatárolt Allas Sea Pool létesítményben, a hozzátartozó bárral együtt, a szakállas start-up-hipszterekből és turistákból álló közönség nyáron és télen egyaránt a Balti-tengeri vizes medencében vagy éppen a bárban frissül fel. Egy klassz hely, amelyről minden finn egyetért abban, hogy néhány éve még lehetetlen lett volna megkapnia a hatósági engedélyt.

A múlt némely árnyéka ma is érezteti hatását. Például az orosz megszállók árnyéka, amely Helsinki sok utcájában fanyar-morbiddá tette a hangulatot. Vagy akár az Apple iPhone-ja által kiváltott Nokia-hanyatlás, amely a büszke mobiltelefon-világelső nemzetből néhány év alatt egy átlagos telekommunikációs vállalatot csinált. A digitális vezetést a finnek egyébként mobiljátékokkal nyerték vissza. Az Angry Birds, a tojásokat lopó disznókról és dühös madarakról szóló finn mobiljáték, majdnem négymilliárd letöltéssel minden másnál sikeresebb a világon.

A Toni Kostian és Lauri Kähkönen által vezetett Grön Helsinki egyik legjobb éttermének számít, és egyúttal a modern finn csúcsgasztronómia mintapéldájának tekintik.

Valójában a konyhafőnök, Toni Kostian mindent az éppen elérhető regionális termékektől tesz függővé. „Produce-driven restaurant”-nak hívják ezt itt. „A rövid szezonok igazi kihívást jelentenek. Mindenféle tartósítási módra koncentrálunk: erdei gombákra, zöldségekre, vadon termő fűszernövényekre és bogyókra. Ez az egyetlen módja annak, hogy a hideg téli hónapokban érdekes alapanyagaink legyenek.”

Finnországban a téli szezon hat hónapnál is tovább tarthat – október végétől májusig. Aki ilyen hosszú telet él át, az intenzívebben éli meg a nyarat. Így vagy úgy, ilyen éghajlati viszonyok mellett különös jelentősége van a találékony készletezésnek. Máshol a konyhában a fermentálás lehet a művészet, itt kötelesség.
A „Grön” zöldet jelent, és ez a szín a Grönben nem ritkán a sóskából származik. Nem kevés ételben érezni lehet a növény klorofilljának ízét. Toni Kostian szezonális szemléletet követ: „Az év elején az íz kevésbé savanyú, mint a növekedési időszak végén, amikor a savtartalom már olyan magas, hogy azt gondolnád, egy másik növénnyel van dolgod.”

Amikor a Grön konyhája csicsókát tálal pácolt bodzavirággal és zeller-bottargával, akkor tudja az ember, miért ér az ilyen csinos ételeket egy Michelin-csillag. Egy igazán kiemelkedő fogás volt a párolt vöröskáposzta, amelyet rétegezve tálaltak párolt báránnyal, grillezett hagymával és fekete szarvasgombával. Nagyon egyedi, tartalmas és egyben elegáns főétel. Legkésőbb ekkorra a kezdeti irritáció is elillan a környezetet illetően, amely a nyitott kis konyhával, a kevés asztallal és az inkább átlagos berendezéssel inkább emlékeztet egy bisztró-szcénás kávézóra.

A formalitásnak még a nagyvárosban sincs túl nagy jelentősége. Sokkal inkább úgy tűnik, mintha egész Helsinki átölelné a természetet, és nyáron számtalan büfékocsinál élvezné annak gyümölcseit.

A finnek a természet mély ismeretével nőnek fel. Nem kevesen vannak, akik egy erdei séta során fel tudják ismerni a legtöbb ehető növényt, bogyót és gombát. A gyűjtögetés sok finn kedvenc hobbija, és az úgynevezett „mindenkit megillető jog” (Jedermannsrecht) révén bárki gyűjtögethet bárhol – kivéve néhány tiltott területet, mint például a természetvédelmi területek és katonai létesítmények. Szezonban annyi áfonya és rókagomba van, hogy majdnem egy szakács sem tudja, mit kezdjen vele.

Az olyan ismert szállodák mellett, mint a Kämp, Radisson Blu Plaza, Sokos és Grand Marina, 2018 kora nyarán a St. George-dzsal egy új topcím állandósult a belvárosban. A rendkívül kényelmes szobák és lakosztályok mellett lenyűgöző a szálloda több mint 300 kiállítási tárgyat tartalmazó művészeti gyűjteménye, amely felveszi a versenyt a top galériákkal. A legkiemelkedőbb alkotás a kínai művész, Ai Weiwei munkája, amely a bejáratnál köszönti a vendégeket: a lebegő, többfejű Tianwu sárkány bambuszból készült és fehér selyembe van burkolva.

Az Andrea étterem számára a St. George tulajdonosai a török-mediterrán konyhával egy, Helsinki számára igencsak egzotikus koncepcióra tesznek. Mehmet Gürs konyhafőnök tényleges főétterme a Mikla, amely Isztambulban, a Marmara Pera Hotel tetején található. Gürs az anatóliai konyha újrafelfedezőjének számít, hagyományait kortárs elemekkel gazdagítja, ami már megfelelő nemzetközi figyelmet is hozott számára, pl. a The World’s 50 Best Restaurant-listán való szerepléssel. Gürs finn-svéd anya és török apa fiaként született Finnországban. Most két világ között ingadozik, amelyek számára több közös vonást kínálnak, mint egy ténylegesen létező nyelvrokonság – a finn és a török között –, aki a túlhosszú szómonstrumokat nézi, azonnal lát hasonlóságokat. A „Nähdään myöhemmin” – például azt jelenti Finnországban: „később találkozunk”.

A helsinki Andrea figyelemre méltó interpretációját nyújtja a meleg és hideg török mezzéknek, amelyeknél aztán a pácolt balti hering, humusz és grillezett marhanyelv egészen különleges menükompozíciót eredményez. A tálalás középen, „sharing” koncepcióval történik, a fűszerezés pedig többnyire visszafogottan skandináv. A helyi közönség körében a 90 férőhelyes étterem igazi sláger.

A Palace Restaurant 1952 óta trónol Helsinki kikötője felett. A tizedik emeleti tetőteraszról nyílik a legjobb kilátás a városra az alatta fekvő piacra és a kikötőhelyekre, így a vendéget úgymond kikötőmesterré teszi. A 2017 végi felújítás és újranyitás óta a Palace érezhetően a finn haute cuisine világítótorony-szerepét kívánja betölteni. Eero Vottonen konyhafőnök egy tapasztalt és szenvedélyes szakács, aki minden ésszerűség mellett megengedi magának a kis őrültséget is. Ilyen volt például a Bocuse d’Or 2015-ön való részvétel. Az edzéshez és a versenyhez szükséges mintegy 3500 munkaórát, valamint minden szükséges erőforrást jelentős szponzorok nélkül finanszírozta. Vottonen ebben az időben a családi örökség nagy részét elköltötte. Még ha a nagy győzelem nem is akart összejönni, újra belevágna a kalandba. Most a kihívás neve egyszerűen Palace-Restaurant.

Könnyed, nagyon elegáns és látványilag igen vonzó konyhai irányzatot ünnepel. Semmi sem tűnik nehéznek, a hangsúly a regionális alapanyagokon van. Persze mindez nem forradalmian új. A konyha mindenesetre kifogástalan, ahogy azt például a fésűkagyló némi káposztával és csirkealaplével, a karalábé tengeri kagylókkal, vagy a szálkán T-bone-ként sütött rombuszhal szarvasgombával és articsókamártással bizonyít. Minden pontosan úgy, ahogy a konzervatívabb vendégek és kritikusok szeretik. Jó kilátások tehát, nemcsak a kikötőre, hanem a tányéron is.

Hogy a finn természet és mezőgazdaság mit hoz létre, azt a közvetlenül a kikötőnél lévő Kauppatori vásárcsarnokban reprezentatívan meg lehet tekinteni. Szezontól függően a regionális kínálat hatalmas mértékben ingadozik. Friss zöldség például csak körülbelül fél évig van a piacon, aztán minden eltűnik a jeges hótakaró alatt. De amikor nyár van, a növekedés gyorsan megy végbe. A burgonya például a 24 órás nappali világossággal járó időszakokban hihetetlenül gyorsan nő. A hal és a tenger gyümölcsei többnyire Norvégiából érkeznek. Skandináviában csak onnan garantált az igazán első osztályú minőség. A finn tenger a vízminőség tekintetében inkább problémás, és a svédeknek és dánoknak is vannak fenntartásaik a saját tengeri területeikkel kapcsolatban.

A biotermékeket a finn konyhafőnökök ugyan becsülik, de jobban elérhető és keresettebb minden, ami „vad” – ami a gombák, bogyók és gyógynövények mellett mindenféle vadállatot is magában foglal a haltól a medvéig. A biotanúsítással rosszul áll a helyzet a határolt területek és takarmányok stb. ellenőrzésének hiánya miatt, de a termékek rendkívül vonzóak. Például a vadmadarak Finnország egyik lehetséges jövőbeli termékfókuszának számítanak.

A kacsa, amelyet Filip Langhoff az Ask étteremben készít, egy pompás vad példány, a mellhúsa olyan gondosan sütve, hogy olyan állag alakul ki, amely a legfinomabb májra emlékeztet. Langhoff egykor még Ferran Adrià El Bullijában dolgozott. Túlzott technikai alkalmazás az Askban nem tapasztalható, de nagyon is tökéletes kézművesség a legmagasabb szinten, például a konfitált kacsatojássárgájánál erdei gombákkal és csalánnal. A társtulajdonos Linda Stenman-Langhoff gondoskodik a megfelelő, tökéletesen összehangolt borokról, gyakran és szívesen biodinamikus gazdaságokból, és nem keveset ezek közül Ausztriából. A 26 férőhelyes hangulatos étkezőben a kiszolgálást ketten végzik, sok ételt maga a konyhafőnök magyaráz el az asztalnál.

Az Askban minden saláta, minden részlet egy kis mestermű, például az aprólékos metélőhagyma-csomók minden fűszercsomó körül. És mégis, még egy ilyen csúcskategóriás menü esetén is kétségei vannak az embernek a finn regionális dogma nem éppen változatgazdag volta miatt. Mindig és mindenhol a sárgarépa gondoskodik az édességről, a sóska és a homoktövis a savasságért, az egészben sült zeller elől Helsinkiben ugyanúgy nem lehet menekülni, mint Ausztriában a céklától.

Sasu Laukkonen Ora étterme egy olyan negyedben található, amely építészetileg az ötvenes évekbeli önkormányzati lakásokkal ellátott bécsi utcasorokra emlékeztet. A konyha nyitott, a vendégtér kicsi, talán húsz hellyel. Kicsi az ételválaszték is, egy menünél többet nem kínálnak. Minden egyes étel mindenesetre óriási ötletpotenciált rejt magában. Pácolt jávorszarvashús például, amely állagában a gravlaxra emlékeztet, az aprólékosan megkonstruált sárgarépaétel meghökkentő kávéaromákkal, vagy a bárány mint főétel, amelynél a sous-vide hús végül mellékes dologgá válik – mert a középpontban egy váratlanul elegáns-krémes káposztamártás és egy sajttal töltött burgonya áll.
A jogosan odaítélt Michelin-csillag valószínűleg olyan vendégeket is vonz, akik az egyszerű környezet láttán fintoroghatnának.

A szuterénben lévő étterem neve Inari. Finnországban ez egy nagy, alig lakott terület neve Lappföldön. A japán sintó vallásban Inarival nevezik meg a jó ételekért és a jólétért felelős istenséget, ami Japánban a termékenység és a rizs szakterületeit is magában foglalja. Hogy az Inarit szívesen ábrázolják két fehér róka alakjában, az végül is illik a skandináv képbe, és ezzel a kétértelműséggel kifejezetten szándékos.

Az Inari tulajdonosai, Kim Mikkola konyhafőnök és amerikai-koreai felesége, Evelyn Kim, annyira nagyszerűen játszanak konyhájukban a skandináv és ázsiai akcentusokkal, hogy a Punavuori városrészben lévő, észrevétlen szuterén étterem a legrövidebb idő alatt a város legmenőbb éttermévé avanzsált. Kezdésként frissen pácolt fehérhúst szolgálnak fel nagyon tisztán és redukáltan, zöld, frissítően savanykás gyógynövényszószban. A szárított paradicsom, a szecsuáni bors és a tormahab a legfáradtabb ízlelőbimbókat is élénkíti. A csirkezselé és a különféle gombák olyan ételt eredményeznek, amely izgalmas állagvariációkat egyesít, és bőséges umamit is hoz. Egy másik tányéron a pézsmatök és a hínár, tök-miso-szósszal és némi tökmagolajjal összekötve, izgalmasan színes szövetséget alkot. Kizárólag öt- vagy hétfogásos meglepetésmenüket szolgálnak fel. Szinte minden fogást kis tálakban vagy mély tányérokban szervíroznak, és egy vagy több saját pácolású zöldséget tartalmaz. Mindegyik nagyon elegánsnak hat, és inkább édes, mint erőltetetten savanyúra ízesített.

Kim Mikkola és Evelyn Kim öt évig dolgoztak a Nomában, és minden külföldi vendégszereplésen, mint például Ausztráliában és Mexikóban is részt vettek. Az Inarit teljesen saját elképzeléseik szerint, saját pénzükből alakították ki: „Egy ilyen projekthez nem találsz finanszírozókat, azok csak a megszokott mainstreamet és biztonságos megtérülést akarják.” A ráfordítás minden részletben benne van. A tányérok, tálak és poharak speciálisan készült egyedi megrendelések. A székek egy Arne Jacobsen-tervet követnek.

Szezontól és piaci helyzettől függően egy menü akár vegetáriánus is lehet. Az Inarit nehéz beskatulyázni. „Már annyi különböző termékkel dolgoztunk, hogy az úgynevezett fúzió számunkra teljesen normális.”

Ask
www.restaurantask.com
A kicsi és hangulatos étteremben Filip Langhoff és felesége személyesen látja vendégül a vendégeket. Magas színvonalú új finn konyha, szívesen kísérve a világ minden tájáról származó természetes borokkal (natural wines).

Palace
www.palacerestaurant.fi
Az egyik első cím a fine dining számára fényűző környezetben. Eero Vottonen mindent felszolgál itt, ami jó és drága. A kikötőre nyíló kilátás az üdvözlendő körítés.

Ora
www.orarestaurant.fi
Sasu Laukkonen konyhája rendkívül ötletgazdag az elkészítési módokban. Helsinki egyetlen más szakácsa sem ötvözi olyan ügyesen a nemzetközi klasszikust a finn regionalizmussal. A környezet a konyhához képest egyszerűen kialakított.

Grön
www.restaurantgron.com
A „Grön” zöldet jelent, és az ételkínálat itt valóban elég zöldségalapú. A Toni Kostian és Lauri Kähkönen által vezetett étterem az egyik legjobbnak számít, ha valaki a modern, kortárs finn konyhát szeretné kipróbálni.

Inari
www.ravintolainari.fi
A helsinki ínyencek új kedvence. Kim Mikkola konyhafőnök és amerikai-koreai felesége, Evelyn Kim konyhájukban nagyon ügyesen játszanak skandináv és ázsiai akcentusokkal.

Andrea
www.andreahelsinki.com
Mehmet Gürs, török gyökerekkel rendelkező finn származású szakács felelős az új St. George Hotel éttermének török-mediterrán konyhai koncepciójáért. A Helsinki és Isztambul közötti ferde egyensúlyozás meglepően jól sikerül.

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!