A-La-Carte

Burgonya a lelki bánat ellen

Egy állítólagos köret, amiben megvan az anyag a főszerephez. A burgonya élvezetet nyújt és jó a léleknek.


A világon egyetlen finomságot sem kísérnek olyan erős érzések, mint a burgonyát. A burgonya a lágy, laktató kényelem megtestesítője. Egy ilyen kicsi, frissen gőzölt burgonya. Valójában csak só és egy kis vaj szükséges ahhoz, hogy az élet kiemelkedően egyszerű élvezetét varázsoljuk belőle. És vannak napok, amikor egy puha, szerecsendió-illatú burgonyapüré úgy hat, mint egy védelmező, pehelykönnyű paplan, amely sikeresen távol tartja tőlünk a lelki bánatot és a hétköznapok hidegségét. Ugyanígy hat egy krumplileves is, amely lágyan vonja be a gyomrot és a lelket, és nagyon-nagyon békéssé tesz. Erdäpfel – ez a gyengéd, szeretetteljes kelet-osztrák elnevezése a burgonyának. A Kartoffel szó a Tartuffel – szarvasgomba szóból eredt. És ezzel a burgonyának, a gyökereken kívül, valójában semmi köze nincs hozzá. Erdapfel, Pomme de terre – ez sokkal őszintébb és öntudatosabb.

Dél-Amerikában a burgonya már több mint 2000 éve a kulináris mindennapok része volt. Kolumbusz Kristófnak köszönhetjük, hogy a 16. század közepén elhozta nekünk Európába az „inkák aranyát”. A gumóval senki sem akart megbarátkozni, az éhínség idején a burgonya gyakran az egyetlen, nem igazán kedvelt táplálék volt. Senkinek sem voltak meg hozzá sem az alapanyagai, sem a kedve ahhoz, hogy a burgonyából valami olyat készítsen, ami a szájpadlást is kielégíti. Szeretetteljes bánásmódra volt szükség ahhoz, hogy igazán kívánatossá tegyék. És talán még erotikus ízt is kölcsönöztek neki, ahogy azt az éhező katonák és a szerény készletekkel rendelkező háborús menyasszonyok közötti „sültkrumpli-viszony” bizonyította.

II. Frigyes a harmincéves háború alatt elrendelte a termesztést és azzal fenyegetőzött, hogy a szembeszegülőknek levágatja a fülét és az orrát, de ez csak tovább erősítette a szegények eledelével szembeni elutasítást. Sokkal okosabban csinálta a francia gyógyszerész, Parmentier, aki a burgonyából ízletes krumpli-póréhagyma levest főzött, amely ma is viseli a nevét. Ugyanebben az időben a ravasz reklámstratéga a növény virágait és gumóit elküldte XVI. Lajosnak, aki nemcsak a levest szolgáltatta fel, hanem egy udvari bál alatt felesége, Marie Antoinette dekoltázsát a dekoratív burgonyavirágokkal díszítette – azzal az eredménnyel, hogy valóságos burgonyamánia tört ki, és a Parmentier-leves népszerűvé vált. Hamarosan az úri házak szakácsai is felkarolták a vágyott gumót, és ez volt a kezdete egy megvetett termék meredek felemelkedésének. Ez ismét bebizonyítja, hogy ravaszsággal és szeretettel többet érhetünk el, mint prédikációkkal és parancsokkal. A burgonyánál – és amúgy is.

A szegények eledele, amely az elmúlt évszázadokban sok embernek segített túlélni az éhínségeket, egyre inkább hitelét vesztette. A háború utáni időszakban az embereknek elegük lett a burgonyából, és más élelmiszerek felé fordultak. Megismerték más országok ételeit és étkezési szokásait, a burgonya kiment a divatból. Az, hogy „hizlalónak” tartották, tovább ásta a hírnevét. Hogy a burgonyaételeknek ma újra egészen más a renoméja, az leolvasható azokról a finom változatokról, amelyeket a csúcsszakácsok tálalnak: Alain Weissgerber a Taubenkobel étteremből agyagban sült újkrumplit tálal üdvözlőfalatként. Vagy gondoljunk Ana Roš szénában sült burgonyájára, amelyet lestyános vajjal és gombaalaplével szolgál fel. Vagy Josef Steffner Mesnerhausbeli szignatúra ételére: burgonyapüré tojássárgájával és kaviárral. És nem feledkezhetünk meg Lisl Wagner-Bacher legendás kaviáros tojásáról sem. Egy panírozott, sült tojás, kaviárral koronázva. És hogy ne dőljön el, egy elképesztően jó burgonyapüréből készült gyűrűn trónol. Christian Petz egykor egy szemtelen kis játékot űzött: két hajszálvékony burgonyaszelet közé egy petrezselyemlevelet helyezett és zsírban kisütötte.

Nincs két egyforma burgonya. „Ausztriában jelenleg 50 és 60 közötti burgonyafajta engedélyezett. De csak nyolc-tíz fajta jut el a fogyasztókhoz a nagy kereskedelmi láncokon keresztül” – tudja Michael Bauer, a szenvedélyes gazdálkodó. Az egyik kritérium ugyanis az, mennyire jól mutat az áru a polcon. Egy fajta ízre nagyon jó lehet, de ha nem tárolható, nem fog elterjedni. „Mi a kis üzemünkben csak három fajtát termesztünk. A kemény húsú Annabelle és Valdivia, valamint a lisztes típusú Agria fajtát.” Bauer családi üzeme nemcsak a hazai csúcséttermek beszállítója, hanem az elmúlt negyedszázad számos zöldségtrendjének forrása is. Waltraud és Michael Bauer már akkor 45 paradicsomfajtát termesztettek, amikor a különleges paradicsomritkaságok a szupermarketben még elképzelhetetlenek voltak, és ritkaságaikkal az ipari termeléstől független lábat növesztettek.

„Alig van zöldség, amely ennyire sokoldalúan felhasználható, egész évben elérhető, ugyanakkor nagyon egészséges és népszerű laktató köret” – véli Silvio Nickol, a Palais Coburg ínyenc éttermének séfje, és így folytatja: „Akár sósan, akár édesen készítjük, lehet főzni, sütni, szuflézni, gratinírozni, felhasználni levesekhez, smarnihoz, felfújtakhoz, salátákhoz, szószokhoz, gnocchihoz, pástétomokhoz, gombócokhoz, gulyáshoz stb.”

Lenyűgöző, milyen könnyen veszik fel az új aromákat, mégis megőrzik jellegzetes ízüket. Az elkészítés sok időt vesz igénybe, a burgonya egy rendkívül érzékeny finomság. Ha minden tulajdonságát érvényre szeretnénk juttatni, nagyon munkaigényes. „Ez már a bevásárlásnál kezdődik, a megfelelő burgonyafajta kiválasztásánál, a tárolásnál, a hideggel szembeni érzékenységük ismereténél, a megfelelő ételekhez való előkészítésnél. Meg kell mosni és a legtöbb esetben – főve vagy főtlenül – megpucolni. Gombócoknál és kroketteknél olyan tésztát kell készíteni, amelyet azonnal fel kell dolgozni. Ha állni hagyják, vizes és szürke lesz” – tudja Nickol, és így folytatja: „A burgonyához nagyon sok gyermekkori emlék is köt, egy kis szív alakú krumpli, frissen gőzölve, éppen megpucolva – gyerekként a nagymamám konyhájában kaptam, és a biztonság érzését éltem át.”

A burgonyák nemcsak formájukban, színükben, ízükben és érési idejükben különböznek, hanem főzési tulajdonságaikban is. A kemény húsú fajtákat az osztrák konyhában „szalonnásnak” is nevezik. Főzés közben megtartják szilárd szerkezetüket, kellemesen nedvesek, apró szemcsések maradnak, jól szeletelhetők, ezért különösen alkalmasak saláták, sült krumplik és felfújtak készítésére. Ditta, Annabelle, Sigma, Evita, Kipfler – egy különösen régi fajta, amellyel csodálatos, ízletes saláták készíthetők. A főleg kemény húsú fajták közepesen kemény vagy enyhén lisztes állagúak. Használatuk megegyezik a kemény húsú fajtákéval. Tipikus képviselője a Bintje. A lisztes típusú fajtákat, köznyelven „lisztes” burgonyának nevezik; a többnyire nagyobb gumók kerek vagy ovális alakúak. Főzés közben kissé szétnyílhatnak vagy könnyebben széteshetnek, mint a szalonnás típusúak, kellemesen nedvesek vagy szárazak maradnak, és magas keményítőtartalmuk miatt levesek, tészták, tócsnik, pürék és sült krumpli készítésére használják: Hermes, Laura (karakterisztikus az intenzív vörös héja), Agria. —

Gyermekkori emlék
Burgonya túróval

Recept Silvio Nickoltól,
Palais Coburg, Bécs

Hozzávalók 4 főre
Burgonya
400 g kemény húsú burgonya,
pucolva és negyedelve
30 g vaj
1 gerezd fokhagyma, kissé megnyomva
1 babérlevél
szerecsendió
só
Túró
80 g túró (40% zsírtartalom)
120 g tejföl (ideális esetben
Bordier-től)
egy kevés só
Ezenkívül
20 ml argánolaj
10 g metélőhagyma-karika, a lehető legfinomabbra vágva
metélőhagyma- vagy fokhagymavirágok
60 g kaviár (lehetőleg Baerri Caviar N25)

Elkészítés
Burgonya: A burgonyát fokhagymával és babérlevéllel ízesített sós vízben főzzük puhára. Szűrjük le, csepegtessük jól le, tegyük egy tepsire és előmelegített sütőben 100°C-on, légkeveréssel hagyjuk gőzétől megszabadulni. A burgonyát vajjal és frissen reszelt szerecsendióval „pácoljuk”, és fém tálban, gőz fölött tartsuk melegen.
Túró: A túrót a tejföllel keverjük el, sózzuk, és töltsük habzsákba.
Tálalás: A burgonyát burgonyanyomón keresztül nyomjuk a tányérra helyezett gyűrűbe, és kissé nyomkodjuk le. A túrót hálószerűen nyomjuk rá a burgonyára, csöpögtessünk rá egy kevés argánolajat, szórjuk meg a metélőhagymával, és tegyük rá díszítésként a virágait.
A kaviárból formázzunk 15 g-os galuskákat és helyezzük rá. Melegen tálaljuk.

CÍMEK
Silvio Nickol Gourmet Restaurant
Coburgbastei 4, 1010 Bécs
palais-coburg.com

Gemüsemanufaktur Bauer
Schulgasse 4B, 2100 Stetten
gemuese-bauer.at

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!