A-La-Carte

Fete blanche (2011/1)

A kecskék rokonszenves állatok. Karcsú termetükkel, ugrálós és mozgékony kedvükkel a vidám állatok a nyájképzés ellenére is határozott egyéniséggel rendelkeznek, egészen a makacsságig, amelyet barátságos szemmel nézve leleményességként is elkönyvelhetünk.


Florian Holzer szövege Fotók: Luzia Ellert
ami mindenképpen tekintélyes adag intelligenciára vall, olyan körülmény, amelyet a szenvedélyes kecskerajongók például a juhoknak nem igazán tulajdonítanak. A kecskék mindent megesznek, de először mindig nagyon óvatosan kóstolnak, a legjobban a friss, lédús füveket és leveleket kedvelik; a kecskék nemcsak fára tudnak mászni, hanem időnként meg is teszik (főleg, ha ott friss, lédús levelek találhatók); a kecskéknek szép, sima bundájuk van, de nem szeretik, ha simogatják őket; a kecskék jó illatúak, és nem utolsósorban a kecskék tejet adnak, amelyből a tapasztalt sajtkészítők valószínűleg a világ legjobb sajtjait tudják elkészíteni. Olyan sajt, amelynek fűszeressége és egészen különleges aromája van, amelyben egyfajta frissesség és fajtajelleg fedezhető fel, amely a túrószerű friss sajtoktól kezdve az omlós, morzsálódó chèvre-eken, a camembert-jellegű sajtokon, a félkemény és kemény sajtokon át egészen a norvég extrém sajtig, a karamellizált kecskesavóból készült Gjetostig, a sajtok Madeirájáig húzódik.
A kecskéket jóval a tehén vagy a ló előtt háziasították, becslések szerint az időszámításunk előtti 11. évezredben a Közel-Keleten. Igénytelenségük miatt az elkövetkező évezredekben főleg ott tartották őket, ahol a terep nehéz volt, és az emberek túl szegények ahhoz, hogy teheneket tartsanak.
A kecskesajt-készítés eredete is valószínűleg a Közel-Keletre vezethető vissza, ahol a mai napig gyakorolják a kecsketej-feldolgozás egy ősi formáját – a baktériumokkal oltott és ezáltal tartósabbá tett tej a laban, illetve annak szilárdabb formája, a labneh. A mórok Spanyolországba vándorlásával és kulturális befolyásuk Franciaországba történő kiterjedésével a kecsketej-feldolgozás tudománya Közép-Európába is eljutott. Spanyolországban a tisztán kecsketejből készült sajtok ma viszonylag ritkák, Franciaországban azonban a gondolat termékeny talajra talált. A középkortól kezdve művelték és variálták a készítési módokat, a Loire-völgy a kecskesajt szakmai központjává vált, a Valençay és a Mont-Pilatou már a 18. században kiváló hírnévnek örvendtek, 1829-ben pedig a (bár már sokkal régebb óta gyártott, de soha kifejezetten nem dokumentált) Sancerrois-ból származó Crottin de Chavignol-lal megszületett a bizonyos értelemben vett első márkás kecskesajt.
Franciaország ma kétségkívül a kecskesajt-kedvelők paradicsoma. A tizenkét AOC-státuszú kecskesajtfajta – történelmileg releváns sajtok szigorúan szabályozott előállítási eljárással – mellett további 14 regionális jellegű, névvel és hagyománnyal rendelkező kecskesajt áll, amelyek a francia sajtkészítő művészet szinte teljes spektrumát lefedik. Bár a közel 90 000 tonnás éves termeléssel Franciaország korántsem tartozik a csúcstartók közé (végül is Franciaországban csak körülbelül 1,2 millió kecske legel, míg Görögországban 5,2 millió), ha a fajtatiszta „Chèvre”-ről van szó, Franciaország vitathatatlanul az első. Szintén egy sajátosság, amely a francia kecskesajtok szinte elérhetetlen minőségével valószínűleg közvetlen
Összefüggésben állhat: A kecskesajt-termelés csaknem 20%-a 3000 kisgazdaságból származik (minden adat: Centre National Inter-professionnel de l'Economie Laitière).
Ausztriában sajnos minden másképp néz ki. Kecskék mindig is voltak egy páran (2010 decemberében alig 72 000 volt, ami például a 360 000 birkához képest elég kis szám), de a tejük feldolgozása és csemegeként való finomítása nem felelt meg a hazai mezőgazdaság értékrendjének. Hogy tulajdonképpen miért nem mutatható ki Ausztria egyetlen régiójában sem igazolt kecskesajt-hagyomány, és miért volt szükség a 70-es és 80-as évek pályaelhagyóira és különceire, úttörőire és alkimistáira ahhoz, hogy abban az országban, amelyet évtizedekig a tömbsajt uralt, valamiféle Chèvre-kultúrát honosítsanak meg, az megmagyarázhatatlan. A két Waldviertelben letelepedett Markus Schörpf és az összehasonlíthatatlan Robert Paget például, a breton lótenyésztő Daniel Saint-Georges az északi Weinviertelben, Gunther Naynar a Lungauból, Josef Pranz az Innviertelben és nem utolsósorban a rendkívül figyelemreméltó Roswitha Tscheliesnig a Murtalban: ezek a sajtkészítők gondoskodnak azokról a ritka kincsekről, amelyeket a sajtszakértők és -sommelier-k féltve őriznek, és cseppenként adagolnak a Chèvre-rajongóknak. Ők a rés. Azért, hogy a szélesebb néprétegekben tudatosult, hogy létezik egyáltalán olyan dolog, mint a kecskesajt, mások voltak a felelősek, nevezetesen Hermann Ploner („Die Kässemacher”), akinek az olajban pácolt kecskesajt-golyócskái a 90-es évek eleje óta egyetlen ínyenc falatkás tálról sem hiányozhattak, és végül a höfleini Artner borászcsalád, amely valószínűleg az elsők között volt az országban, akik a házi kecskesajtot szalonnába göngyölték, hogy ily módon becsomagolva süssék meg, és ezzel a háború utáni Ausztria egyik legnagyobb előétel-slágerét teremtették meg. És ha ez nem is volt a Chèvre-kultúra felsőfoka, a golyócskák és a szalonnába tekercseltek meglepő ismertséget hoztak a kecskesajt terméknek még azon közönségnél is, amely fél a sajttól, ami esetleg szagos, és ráadásul még egzotikus-francia neve is van. Az olajban pácolt kecskesajt-golyócskák és a szalonnába göngyölt, sült kecskesajt bizonyos értelemben a „Chèvre”-t egy mainstream termékké tette, amely ma már a szupermarketek polcain is megtalálható. Még akkor is, ha Franciaországból származik, és olyan nevei vannak, mint Chavroux vagy Soignon.
De kik azok az emberek, akik kecskesajtot és kecsketejből készült termékeket fogyasztanak? Közöttük a legkisebb százalék, statisztikailag alig releváns, valószínűleg az Asterix-kötetek rajongója lehet, és példaképeik mintájára szívesen táplálkozik vaddisznóból és kecsketejből. A következő nagyobb kategória, amely statisztikailag szintén éppen csak az érzékelési küszöb felett van, azok a kecskesajt-őrültek és -rajongók, akik, ha a sajtsommelier a kívánságaikról érdeklődik, elvileg egy kecskesajt-sorozatot rendelnek, akik szeretik, ha otthon kinyitják a hűtőszekrényt, és a konyha hirtelen szarvasgombásan kellemes kecskesajt illatú lesz, mert egy kecskecamembert már régen folyékony halmazállapotba ment át. A fő közönség és mindenekelőtt a jövő vásárlói azonban valószínűleg azok, akik a kecsketejjel a „természetes”, az „alternatív” és a „kisgazdasági” fogalmakat társítják, akik úgy érzik, hogy a kecsketej valahogy egészségesebb és „biobb”, mint a tehéntej, ezért örömmel és meggyőződéssel nyúlnak a szupermarket hűtőpultjához. Nos, ezen a szinten a marketing biztosan játszik bizonyos szerepet, az egészségügyi érvet azonban nem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni. Mivel a laktózérzékenység, illetve a tehéntej-intolerancia gyors növekedésével egyértelműen nő az alternatívák iránti kereslet is. Határozottan megállapították a kecsketejtermékek könnyebb emészthetőségét, mivel a rövid- és közepes láncú zsírsavak aránya magasabb, mint a tehéntejben, így a zsírsejtek kisebbek. A kisebb kazeintartalom és a könnyebben emészthető fehérjék szintén előnyt jelentenek a kecskesajt számára az emésztés során; olyan betegségek esetében, mint a magas vérnyomás, az érelmeszesedés és még a rák is, klinikailag már vizsgálták a pozitív hatást, de végleges eredmények még nincsenek. De a „francia paradoxon” visszatéréséhez már éppen itt lenne az ideje.

Kóstoló – Ki itt a Chèvre?

Február vége nem a legjobb időszak a tavaszias termék, a kecskesajt kóstolására. Mert ilyenkor a kecskéket – ha egyáltalán adnak tejet – még silóval és szénával etetik, ami nem hasonlítható a tavaszi és nyári zöldtakarmányhoz. Mi ennek ellenére február végén teszteltünk, nem utolsósorban azért, hogy azoknak a termékeknek a körmére nézzünk, amelyek egész évben kaphatóak, és így kereskedelmi áru státuszúak.
A teszt további korlátozása: A „Chèvre”-t erre a kóstolóra friss sajtként, friss sajt jellegű lágy sajtként és félkemény sajtként definiáltuk, tehát olyan kecskesajtokként, amelyek színükben a lehető legfehérebbek, és legalább nyomokban „túrós” jellegük vagy magjuk van. A camembert-jellegű sajtokat nem vettük be a mintába, mivel azok már a camembert-kóstolónkban szerepeltek. Sajtokat teszteltünk Ausztriából, Olaszországból, Belgiumból és természetesen Franciaországból – ahonnan a legtöbb termék származott –, ipari, kézműves és kisüzemi eredettel.
A kóstoló az „Eisvogel” étteremben zajlott, amelynek tulajdonosa, Herbert Schmid az ország egyik legképzettebb sajtszakértőjének számít, a kóstoló bizottság tagjai: Karin Schnegdar, a Kronen Zeitung társasági és gasztronómiai szakértője, valamint a Maître de fromage-diploma tulajdonosa, Eva Derndorfer, táplálkozástudós, író és okleveles sajtsommelier, Herbert Schmid, sajtszakértő, Lukas Kölbl, az „Eisvogel” étterem sajtsommelier-je, valamint Florian Holzer az A la Carte magazintól.

1. Pouligny Saint-Pierre AOC 9,7

Igen, a zsűri teljes egészében kecskesajt-kedvelő, olykor szenvedélyes barátokból állt. Ez természetesen magyarázza a rendkívül magas pontszámot ezért a kiváló, pasztörizálatlan tejből készült lágy sajtért a Brenne-völgyből, a középső Loire-vidéktől délre, ahol a kecskearoma olyan leírhatatlanul telt és ízletes módon érvényesül – és ez még ebben a kedvezőtlen időszakban is. Évente közel 300 tonna készül ebből a sajtból kilenc nagyobb, valamint kisüzemi gyártó által, a Pouligny Saint-Pierre Franciaország legkisebb AOC-sajtja. Ennek a kecskesajt-piramisnak kompakt, krémes-túrós tésztája van, enyhén tört fehér színben és – érettségtől függően – szürkés-barnás kéreggel. Egy igazi kecskesajt, „szexi, grandiózus, rendkívül vonzó”, „összetett, nem tolakodó”, „kecske, kecskeól, kellemesen betölti a szájat”, „abszolút tökéletes”.
100 g, 3,99 €, a Käselandnál, 1060 Bécs, Naschmarkt 172–174. stand, Tel.: 01/587 29 58
2. Crottin de Chavignol fermier AOC 9,2
Az egyik legnépszerűbb és legismertebb Chèvre, bizonyos értelemben a mintaszerű Chèvre a megjelenést, az aromát és az állagot tekintve. A Loire-völgyből származó apró kecskesajt-henger fiatal korában fehér, extra kompakt tésztával és fehéres-narancsos-szürkés kéreggel rendelkezik, amelyen idővel szürke nemespenész is kialakulhat, a tészta idővel morzsalékossá válik. A Crottint főleg kisüzemi termelők állítják elő, az éves termelési mennyiség meghaladja az ezer tonnát, a sajt minden érettségi állapotban meggyőző, hidegen és gratinírozva is. „Intenzív, intenzív, intenzív!”, „kellemesen kiszárító, lédús-savanykás kecske, nagy!”, „érlelési potenciál”, „tipikus”, „csiperkegomba, eltartható”, „klasszikusan jó, még sokkal érettebb is lehet”.
73 g, 3,95 €, a Pöhlnél a Naschmarkton, Naschmarkt 168. stand, 1040 Bécs, Tel.: 01/586 04 04
2. Chèvre de Loire 9,2
Ennek a sajtnak az elnevezése sajnos kissé bizonytalan, mivel a francia kecskesajtok nagy része a Loire-völgy régiójából származik. Ennél a terméknél azonban nem AOC-pecséttel ellátott termékről van szó, hanem egy félkemény, kis lyukakkal és barnás kéreggel rendelkező sajtról, ami rendkívül szép látványt nyújt. „Hú, micsoda olvadás, krémes, a kecske teljesen más, de még mindig tiszta kecske”, „dió, karamell, édes, rendkívül vonzó”, „lágy olvadás, harmonikus, pörkölt jegyek”, „édeskés, diós, rendkívül kiegyensúlyozott, kristályos állag”, „nagyon jó fűszeres, olvadékony, nagyon vonzó”.
100 g, 3,89 €, a Käselandnál, Naschmarkt 172–174. stand, 1060 Bécs, Tel.: 01/587 29 58
4. Valençay AOC 8,1
Szintén egy francia kecskesajt-klasszikus Közép-Franciaországból, a kéreg hamuval megszórt csonka piramis a francia sajtikonok közé tartozik. Már megjelenésében is rendkívül vonzó ez a sajt, mivel ragyogó fehér, kompakt-omlós tésztája csodálatosan kontrasztban áll a fekete hamuval (érett állapotban kékes-zöld nemespenésszel szürkés). A Valençay az egyik legfiatalabb AOC Franciaországban, a sajtot pasztörizálatlan tejből kell előállítani. „Masszív! Sós, illatos, intenzív. Mint egy kecskeólban tavasszal”, „tipikus kecske, kiegyensúlyozott és összetett”, „túrós, intenzív íz, összetett”, „nagyon jó áru, igazi kecskesajt, sajnos éretlen”.
100 g, 4,80 €, a Meinl am Grabenben, Graben 19, 1010 Bécs, Tel.: 01/532 33 34-0
5. Tomme de Chèvre fleurie 6,8
Egy csodálatos kecskesajt Felső-Savoyából, enyhén préselt sajttésztából, amelynek színe az érettségtől függően a ragyogó fehértől az elefántcsontszínig terjed, szürke-barna-fehér kéreg veszi körül, egy gyönyörű sajt. „Kissé sajtos, nem olyan kecskésen friss, mint a többiek, sós”, „jó kezdő adag”, „éretlen, de a kecske már jelen van”, „savanykás és sós, csíp a nyelven”, „szintén éretlen, de nagyon jó minőség, könnyű élesztős jegy”.
100 g, 3,69 €, a Pöhlnél a Naschmarkton, Naschmarkt 168. stand, 1040 Bécs, Tel.: 01/586 04 04
6. Merlin 6,3
Egy kecskesajt Belgiumból, krémszínű tésztájával és barnás, hullámos kérgével erősen a túrótortára emlékeztet, „a kecske szépen definiált, kissé túl sós, szép szájérzet, kissé rusztikus”, „kompakt, a szájban egyre több lesz, a tészta oké, de túl sós”, „tényleg kecskeillatú, szappanos, enyhén kesernyés utóíz”, „szappanos állag és íz, de oké”.
100 g, 3,49 €, a Käselandnál, Naschmarkt 172–174. stand, 1060 Bécs,
Tel.: 01/587 29 58
7. Chavroux friss sajt 5,9
A Chavroux a francia Fromarsac nagyüzem márkás friss sajtja (amely a legalább a TV-reklámokból ismert „Bresso”-t is gyártja). Különféle változatokban létezik, a termék különösen sikeres azokban az országokban, ahol nincs nagy kecskesajt-hagyomány és vonzódás – vagyis: Németországban, a Benelux államokban és éppen Ausztriában is. Műanyag csonka piramisban csomagolva sugallja a francia kecskesajt-látszatot. „Túrós, friss, szinte kecskeízű, bizsergető kapronsav, mindenképpen komolyan veendő”, „szép, harmonikus, a kecske nem felismerhető, de összetett”, „selymes, krémes, kissé sós”, „szép állag, vajas”.
150 g, 3,69 €, a Meinl am Grabenben, Graben 19, 1010 Bécs, Tel.: 01/532 33 34-0
8. Soignon 5,7
A legnagyobb francia kecskesajt-gyártó kecskesajt-tekercse Európa összes polcán megtalálható, a diszkonttól a csemege-szupermarketig (megfelelő árkülönbségekkel). A Soignont mindenekelőtt friss aromája jellemzi, miközben állaga morzsalékosan omlós. „Rendkívül zsíros, de nagyon jó, sajátos intenzív karamelljegy, amely már szinte a Gjetostra emlékeztet”, „karamellás jegy, enyhén édeskés utóíz”, „nagyon hosszan tartó, kiegyensúlyozott”, „kissé csípős, ragacsos”.
150 g, € 3,59, a Meinl am Grabenben, Graben 19, 1010 Bécs, Tel.: 01/532 33 34-0
9. Picandou frais 5,5
Egy rendkívül rokonszenves termék, rendkívül sokoldalúan felhasználható, az apró, fehér friss sajt szeletek a hétköznapi Chèvre mintapéldányai. Tavasszal és nyáron azonban kétségtelenül vonzóbb, mint éppen most. „Rendkívül sós, túrós”, „tipikus állag, ízileg azonban semleges – képzelőerővel a kecske felismerhető”, „sós, félig krémes-túrós”, „igazi kecskesajt, általában jobb”.
250 g, 9,90 €, a Meinl am Grabenben, Graben 19, 1010 Bécs, Tel.: 01/532 33 34-0
10. Zillertaler Edelziege 5,4
Egy félkemény kecskesajt a tiroli Zillertali Sajtüzemből, végül is a legjobb nem-francia a versenyben. „Kedves, uzsonnás sajt, gyengéd kecskés-karamellás”, „gumiszerű, csereszabatos, oké”, „szeletelhető sajt”, „gumi, nem rossz, de semmi több”, „kenődős”.
150 g, 2,99 €, a Merkur-nál
11. Chavroux 8% 5,0
A francia márkás sajt csökkentett zsírtartalmú változata, „ragyogó fehér, szép, vajként szeletelhető, sovány sajt?”, „lágy, sós, nagyon krémes”, „nagyon szép állag, vajas, de túl sós”.
150 g, 2,49 €, a Merkur-nál
12. Chavroux tendre bûche 4,6
És még egyszer a francia márkatermék, ezúttal egy kecskesajtrúddal, lágy tésztával és fehérnemű penészréteggel. „Kecskesajtként csak a színe alapján felismerhető, gumis állagú tömeg, száraz kéreggel, kellemetlen”, „lapos, tömegtermék, szívós”, „gumiszerű szájérzet”, „tipikus centrifugált sajt, tömegtermék, de annak egész oké”.
150 g, € 3,59, a Meinl am Grabenben, Graben 19, 1010 Bécs, Tel.: 01/532 33 34-0
13. Sainte Maure fermier AOC 4,2
Sok kóstoló szentimentális kedvence, egy Touraine-ből származó sajt, amelynek eredete valószínűleg egészen a 8. századig nyúlik vissza. Közel 1200 tonnát állítanak elő belőle, főként kistermelők. A kecskesajtrúdra nemcsak a szürke kéreg jellemző, amelyet az érés előrehaladtával kékesszürke penész borít (amely alatt a sajt csodálatosan puhává válik), hanem a közepén található szalmaszál is. A Sainte Maure szinte minden sajtspecialistánál kapható, az itt kóstolt példány sajnos nem tudott maradéktalanul meggyőzni. „Furcsa, gumis jegyek, enyhén dohos. Hol van a Sainte Maure?”, „istálló, harmóniátlan”, „a várakozáson aluli”, „normál esetben sokkal jobb”.
100 g, € 4,14, a Pöhl-nél
14. Ziegenfrischkäse (Kecskesajtkrém), Ja natürlich! 2,6
Egy tehéntúróra emlékeztető termék, amelynek származásáról és előállításáról a csomagolás nem ad közelebbi tájékoztatást. – Az árán kívül, bár ott drasztikusan – alig különbözik a hagyományos tehéntúrótól. „Tehéntúró, sós, nagyon savanyú, inkább feldolgozásra való”, „krémes, sós, puha, savanyú, inkább főzéshez”, „nagyon savanyú, jobb tehéntúró”, „főzéshez”.
125 g, € 1,99, a Merkur-nál
15. Rondin de Chèvre 1,8
Egy szép sajt, amely jól mutat a sajtpultokban, ezért számos, akár nagyon nagy gyártó is készíti. Ezek a sajtok pasztőrözött kecsketejből készülnek, és fehér penészréteggel rendelkeznek. A sajt eltartható, de csak korlátozottan érik. „Különös. Szappanos, eszméletlenül zsíros, csípős”, „toxikus aromák, éget”, „rendkívül savanyú, harmóniátlan”.
100 g, € 3,63, a Käseland-nél, Naschmarkt 172-174. stand, 1060 Bécs, Tel.: 01/587 29 58
16. ZiegenfrischkäseRolle (Kecskesajtkrém-rúd), Daniel Saint-Georges 1,6
Egész évben kapható sajt a kecskesajt-úttörő és lótenyésztő Daniel Saint-Georges-tól. „Szép és krémes állag, tejes, különös fokhagymás jegy”, „mint a fűszeres krém”, „fokhagyma”.
100 g, € 2,69, a Käseland-nél, Naschmarkt 172-174. stand, 1060 Bécs, Tel.: 01/587 29 58
17. Barbichette 1,3
Egy francia nagyüzemi sajt, a „Barbichette” annyit tesz, mint kecskeszakáll. Krémsajt átlátszó műanyag tálkában. „Rendkívül savanyú, hibásnak tűnik”, „laza, jó állag, inkább további feldolgozásra”, „savanyú, krémes, kellemetlen utóíz”, „kellemetlen”.
125 g, € 4,29, a Meinl am Grabenben, Graben 19, 1010 Bécs, Tel.: 01/532 33 34-0
18. Sós lében érlelt kecskesajt, Die Käsemacher 0,6
Feta-szerű sajt a legnagyobb hazai kecsketej-feldolgozótól. „Keserű, diós, rendkívül sós, nem friss”, „teljesen semleges, de keserű. Mint a tofu”, „feta”, „keserű tofu”.
200 g, € 3,79, a Meinl am Grabenben, Graben 19, 1010 Bécs, Tel.: 01/532 33 34-0
19. Caprino pura capra 0,2
Piemont híres és ismert a kecskesajtjaival. Caprino néven különféle formájú és méretű sajtokat készítenek, nem mindig tisztán kecsketejből – a „pura capra” esetében természetesen igen. „Csípős, savanyú, rendkívül rusztikus”, „sós uborka levére emlékeztet, túrós, kellemetlen”.
100 g, € 2,98, a Pöhl-nél, Naschmarkt 168. stand, 1040 Bécs, Tel.: 01/586 04 04
Confezione Caprini 0,1
Ugyanaz a gyártó, kis kecskesajtos pralinék választéka, cseresznye- vagy diólevélben érlelve. Inkább nehéz termék, mivel ez az érlelési mód egy ilyen kis sajtnál drasztikus hatással bír, és az élvezeti időablak így elég szűk lesz. A mi tesztünk során a sajtok már egyértelműen túlléptek ezen.
100 g, € 4,98, a Pöhl-nél, Naschmarkt 168. stand, 1040 Bécs, Tel.: 01/586 04 04

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!