A-La-Carte

French Connection, a tiszta tanok (2013/3)

Mára ritkaságszámba mennek. Ellentmondanak a regionalitás minden kortárs trendjének. És mégis léteznek: az osztrák-bordóiak, a Cabernet Sauvignon, Merlot, Cabernet franc és semmi más nemes keverékei.


Szöveg: Florian Holzer · Fotók: Peter M. Mayr

Aki ad magára, Kékfrankost készít. Öreg tőkék, pala, gneisz, mészkő. Oké, vagy Szent Lőrinc, öreg tőkék, pala, gneisz, mészkő, szívesen opok vagy antimonit is. És a cuvée természetesen mindig szóba jöhet, főleg Kékfrankosból, Szent Lőrincből és Zweigeltből, öreg tőkékről és köves területekről (pala, gneisz …). Akkor már egy kis Syrah is kerülhet bele a forró fűszeresség miatt, egy kis Merlot az édes zamatáért, Cabernet franc a földes, sötét bogyós gyümölcsösségért. Cabernet Sauvignon? De csak egy kicsit. És jobb, ha nem írják rá a címkére. Az ABC („anything but Cabernet” – bármit, csak ne Cabernet-t) miatt.

Azok az idők, amikor még a Cabernet Sauvignon volt a hazai vörösbor-portfólió sztárja, egyrészt már régen elmúltak, másrészt nagyon rövid ideig is tartottak. A 80-as évek közepén és végén az általános vörösbor-lázban nagyjából mindenhol elültették, nagyjából minden érettségi fokon vinifikálták és természetesen új barrique hordóba tették. Hamar belátták azonban, hogy a Cabernet Sauvignon Ausztriában nem éri el a szükséges érettséget, a Kékfrankos lett a sztár, a Cabernet pedig feledésbe merült, átoltották, egyre kisebb arányban került cuvée-kbe, vagy legfeljebb fajtatiszta különlegességként tartották meg.

Csak nagyon kevés osztrák vörösbor-cuvée maradt fenn a mai napig, amely tartja magát az eredeti bordói receptúrához, és éppen ezért érdemlik meg, hogy közelebbről megvizsgáljuk őket, illetve felbecsüljük, mennyire tudják vagy akarják megközelíteni az eredetit.

A történelmiek. Vannak például azok a példányok, amelyeknél egy bizonyos történelmi komponens is szerepet játszik. Ezek a borok az osztrák vörösbor-történelem részei, és egyszerűen hűek maradtak a koncepciójukhoz. Például a Malteser Kommende Mailberg, egy hűvös, fűszeres cuvée az északi Weinvierteli borvidékről, amelyet 1986-ban állítottak össze először. Vagy az tizenegy évvel később piacra dobott O’Dora cuvée a Klosterkeller Siegendorftól, mindkettő a Lenz Moser pincészetből.

Vagy ott van a Schlumberger Privatkeller cuvée-je a maga egészen különleges történetével. Nevezetesen azzal, hogy a cégalapító Robert Schlumberger 1842-ben Bad Vöslau-ban gondoskodott valószínűleg Ausztria első vörösboráról, legalábbis a mai elképzelések szerint: Cabernet Sauvignon, Merlot, Cabernet franc, kis fahordókban érlelve. Sajnos mára egyetlen ilyen eredeti bor sem maradt fenn, de a vörösbor-projektet a Schlumberger az évtizedek során fenntartotta, „a történelem iránti kötelezettségből”, mondja Benedikt Zacherl vállalati szóvivő. 1988 és 1989 között a szőlőültetvényeket teljesen újratelepítették, a „Goldeck” márkanév alatt egy kedvező árú cuvée jelent meg az élelmiszer-kiskereskedelem számára, a „Privatkeller” alatt pedig egy olyan cuvée, amely rendkívül limitált példányszámban a gasztronómia számára volt fenntartva. Néhány évvel ezelőtt a hazai pezsgőpiac vezetője Herbert Jagersberger termelési igazgató irányítása alatt úgy döntött, hogy megszünteti a Goldecket, és több borászati ambíciót szentel a Privatkellernek.

Azóta ez a bor egyre jobb lesz: a cuvée kétharmad részben Cabernet Sauvignonból, egyharmad részben Merlot-ból és néhány százaléknyi Cabernet franc-ból áll, a 2011-es évjáraton a Cabernet aránya túlságosan is felismerhető, paprika és feketeribizli, és ha megkérdezzük Hermann Botolen sommelier-t, milyen eredetet társítana ehhez a borhoz, azt halljuk tőle, hogy „kedvező árú bordói, Entre-deux-Mers és attól jobbra”, puha, csiszolt tannin, egy szép, kis bordói, ami örömet okoz. Egy fokkal feljebb helyezkedik el a nagyszerű 2009-es, pontosan definiált, élesen csiszolt, sűrű szövésű, friss, hűvös és sugárzó, „minden további nélkül egy St. Emilion”, véli róla Hermann Botolen.

A kísérletezők. Aztán ott vannak azok a cuvée-k, amelyek ezt a témát mégis egy kicsit individualizáltan, illetve értelmezve akarják látni. Ilyen például Willy Bründlmayer Cuvée Vincentje Langenloisból, Cabernet franc és egy kis Merlot (kevesebb mint 15%), amelyeket a 80-as évek közepén ültettek a Heiligenstein teraszaira. Ezt ma már valószínűleg nem tennék meg, másrészt viszont sehol sincs megírva, hogy az egyedülálló konglomerátum-talaj csak a rizlinghez és a veltelinihez illik.

Megkóstoltuk a 2006-os, 2008-as és 2009-es évjáratokat, a 2006-os forrónak, kissé tompának mutatkozott, szója és alga jutott eszünkbe, aszalt szilva, vakkóstoláson valószínűleg valahova az Újvilágba, talán Portugáliába helyeztük volna. Szója a 2008-asnál is, sok hordó, sok fűszer, szép, a késő 80-as évek toszkán asztali boraira emlékeztetett. És aztán a 2009-es. Gyümölcsös, krémes, sűrű szövésű és érezhetően ásványos, hűvös fűszeresség járja át, könnyű csokoládés jegyekkel párhuzamosan – egy nagyszerű vörösbor, egy kiváló Cabernet franc, messze Bordeaux-tól, viszont annál közelebb a Loire-hoz.

Szintén a kísérleti kategóriába sorolható a „Panta Rhei”: a két szőlőtermelő, Karl Leiter és Hans Wimmer által Helmut és Heinz Velichhel, valamint Hans Schwarzcal 2006-ban indított borprojekt ugyanis kevésbé a fajtastilisztikára, sokkal inkább kizárólag St. Georgen terroirjára összpontosít. A borászat portfóliójában egy – legalábbis ami az összetevőket illeti – rendkívül klasszikus bordeaux-i cuvée is megtalálható „Caberhei” néven, Cabernet Sauvignon, Merlot és Cabernet franc összetétellel. Frissen kinyitva a hűvös, fűszeres vörösbor úgy hat, mintha valamilyen elfeledett, őshonos szőlőfajtából préselték volna: hideg hamu, tömjén, Ruby portói; néhány nap elteltével aztán a Cabernet aromái is megnyílnak, bár mindvégig a teljesen hűvös oldalon maradva.
Az osztrákok. És vannak azok, amelyeknek burgenlandi eredete kétséget kizáróan felismerhető. Ilyen például az 1992 óta készített, ruszt-i Kurt Feiler-féle „1000er” széria: Cabernet franc, Merlot és Cabernet Sauvignon, ugyan „nemzetközileg” kialakítva, de többnyire egyértelműen Ruszt. A 2004-es „1010”-est – bársonyos, de magas savtartalmú – nem volt nehéz Burgenlandba tippelni, a sötét, tüzes 2006-os „1012”-es pedig inkább emlékeztetett egy oakville-i Napa-Cab-re.

A Josef Gager-féle 2011-es Cablot némileg meglepő, mert a sötét, erőteljes borok mesterénél inkább tengerentúli felhangokra számítana az ember. De nem, a 14,5 térfogatszázalékos Cabernet Sauvignon-Merlot cuvée bár sötét bogyós gyümölcsű, de végig hűvös, sűrű szövésű és viszonylag finom. Egy bordóival a Cablot-t mégsem fogja soha összetéveszteni senki, cserébe viszont tiszta Közép-Burgenlandot ízlelhetünk.

És végül a Bela Rex: Albert Gesellmann meséli, hogy apja már 1983-ban elültette a Cabernet-t, Albert a 90-es évek elején éppen Dél-Afrikában és Kaliforniában járt, akkoriban készült el az új Opus One pincészet, ami nagy hatással volt rá, a saját Cabernet-jüknél a példakép mégis a bal part volt. Amikor 1992-ben az első Bela Rex – 80 százalék Cabernet Sauvignon a kavicsos Kart dűlőről, 20 százalék Merlot – hordóba került, már világos volt, hogy nem lesz belőle sem bordói, sem Opus One, „nem dús, nem kövér, hanem egyszerűen a mi régiónk”. És hogy egy bordói cuvée lett a pincészet legdrágább bora, az legkésőbb 1997-ben a „G” bevezetésével, majd a „Hochberc” prémium Kékfrankossal megváltozott. Ausztriában a Bela Rex még mindig nagyon jól fogy, árulja el Albert Gesellmann, nemzetközileg azonban kevésbé érdeklődnek a cuvée-je iránt, ott a Kékfrankos sokkal jobban megy...

A nemzetköziek. Maradt még három cuvée, amelyeknél nehéz lenne tagadni a nemzetköziségre való törekvést. És ezt teljesen szándékosan, meséli Ernst Triebaumer. A nemzetközi fajtákból készült vörösborokkal a 80-as években világszerte jól lehetett érvényesülni a kóstolókon, amikor ez a Kékfrankossal még teljesen elképzelhetetlen volt. Érthető, mi a 2004-est próbáltuk ki, ami ízletes, élénk hűvességet mutatott, tiszta feketeribizli, „Cabernet as Cabernet can”, mondta Hermann Botolen. Bordeaux-ra nem feltétlenül tippeltük volna ezt a „feszes, kompakt” bort, inkább Napa valamelyik hűvös peremvidékére, Észak-Olaszországra, vagy talán még Paarl valamelyik hegyi völgyére.

Fritz Wieningernek is megvoltak az okai, miért tette le a voksát 1985-ben a Cabernet mellett: Dr. Helmut Romé borászati doyen akkoriban azt állította, hogy az osztrák vörösborról alapvetően el lehet feledkezni, a bécsiről meg különösen. Ez sarkallta az apa és fia Wieningert, ültettek valami kis bogyójú, vastag héjú szőlőt, amivel be akarták bizonyítani a befolyásos újságírónak az ellenkezőjét, „és hogy hogyan kell bánni a hordókkal, arról a kaliforniai időmből volt egy kis fogalmam”. Fritz Wieninger „Danubis Grand Select”-je immár négy-öt hétig erjed a héjon, ami olyan bort eredményez, „amit azok az emberek is szívesen isznak, akik szeretik a rendes vörösbort”. A Wieninger-féle Cheval blanc példaképet ugyan nem feltétlenül ismernénk fel újra, ahhoz egyszerűen hiányzik a Cabernet franc (Wieninger: „ami nagyon izgatna”), de a Bordelais kétségtelenül nincs messze ettől a hűvös-bársonyos, Cabernet-alapú, rendkívül sűrűn szőtt bortól. „Lehet, hogy nem ez az optimális fajta Ausztria számára, de a bornak mindenképpen megvan a helye. A szőlő tízből kilenc évben beérik, és a háromezer-ötezer palackom értékesítése miatt nem kell aggódnom” – mondja Fritz Wieninger. Újra viszont már nem telepítene Cabernet-t és Merlot-t.

Az abszolút külön fejezet a Schloss Halbturn pincészet Cuvée Jungenbergje. Itt ugyanis olyan közel dolgoznak az eredetihez, mint sehol máshol Ausztriában – legyen szó szőlőfajta-keverékről, vinifikációról vagy árazásról (90 euró).

2001-ben történt, amikor Carlo Wolf gasztronómus és borkereskedő elvállalta a feladatot, hogy az addig jelentéktelen kastély-pincészetből egy csúcskategóriás üzemet hozzon létre. És Carlo Wolf úgy ismeri Bordeaux-t, mint a tenyerét, évekig kereskedett az ottani legjobb borokkal, részesedése volt egy kis Saint-Emilion-i pincészetben, tudta, hogyan dolgoznak ott. Ezért hívott geológusokat Bordeaux-ból, valamint François Xavier Gaboriaud borászt, Cabernet franc-t és Merlot-t ültetett a joisi Jungenberg egyik high-tech kertjébe, és a barokk kastély istállóiból bordói mintára kialakított egy pincerendszert.

Wolf 2005-ben hagyta el a Schloss Halbturn-t, a 2006-os évjárattal jelent meg az első „Cuvée Jungenberg”, azóta minden évben 2009-ig. Az étlapokon ezt a figyelemre méltó bort azonban alig találni, aminek oka egyrészt a magas eladási ár lehet, másrészt a bor igencsak limitált értékesítése. Megkóstoltuk a 2009-est és meglepődtünk, mennyire tud egy burgenlandi bor Bordeaux-ra hasonlítani: „sűrű, krémes, avar, erdőtalaj, némi Merlot-forróság, kissé magas alkohol”, „de ha kinyitok egy Pontet-Canet-t vagy egy Phélan Ségurt, az is pont ilyen”, mondja Hermann Botolen – tiszta Bordeaux.

Biztos, hogy a bordói cuvée-k valószínűleg soha nem lesznek Ausztria meghatározó fajtái. De az is biztos, hogy ez a maroknyi klasszikus bordói típusú bor egy abszolút üdítő kiegészítése a hazai, őshonos vörösbor-tájnak. És az is biztos, hogy ezen borok közül néhány igazán jó benyomást tesz az eredetik mellett is.

Címek

Schlumberger
Hans Haderer-Gasse 8, 2540 Bad Vöslau,
Tel.: 01/368 22 58-0,
www.privatkeller.at

Weingut Bründlmayer
Zwettler Straße 23, 3550 Langenlois,
Tel.: 02734/217 20,
www.bruendlmayer.at

Weingut Wieninger
Stammersdorfer Straße 31, 1210 Wien,
Tel.: 01/290 10 12,
www.wieninger.at

Weingut Schloss Halbturn
Im Schloss, 7131 Halbturn,
Tel.: 02172/201 62,
www.weingut-schlosshalbturn.com

Feiler Artinger
Hauptstraße 3, 7071 Rust,
Tel.: 02685/237,
www.feiler-artinger.at

Panta Rhei
Seeuferstraße 12, 7143 Apetlon,
Tel.: 0664/434 41 90,
www.panta.at

Weingut Ernst Triebaumer
Raiffeisenstraße 9, 7071 Rust,
Tel.: 02685/528,
www.triebaumer.com

Josef Gager
Kellergasse 2 und 8, 7301 Deutschkreutz,
Tel.: 02613/803 85,
www.weingut-gager.at

Albert Gesellmann
Langegasse 64, 7301 Deutschkreutz,
Tel.: 02613/803 60,
www.gesellmann.at

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!