A-La-Carte

Baráti szívesség

Öhm… Üdvözlöm, elnézést a zavarásért. Csak be akartunk mutatkozni, mert épp most költöztünk be ebbe a rovatba. Valószínűleg gyakrabban fogjuk látni egymást mostantól. Szóval, nem mi egymást, bár azt is, de inkább önök minket. Mondjuk önöknek, olyan boldogok voltunk, amikor megtaláltuk ezt a kis helyet itt…


Ähm… Üdvözlöm, elnézést a zavarásért.
Csak be akartunk mutatkozni önöknek, mert épp most költöztünk be ebbe a rovatba. Valószínüleg gyakrabban fogjuk látni egymást mostantól. Szóval, nem mi egymást, bár azt is, de inkább önök minket.
Mondjuk önöknek, olyan boldogok voltunk, <\/i>amikor megtaláltuk ezt a kis helyet itt. Szép, nemde? A fotók, a tördelés … Csodálatos.<\/i>
Hónapokig voltunk ugyanis <\/i>hajléktalanok, mint evés-ivés rovatvezetők, egy rémálom. Semmi lehetőség az éttermi számlák elszámolására, és az embernek még <\/i>hajnali kettőkor a bárban sincs <\/i>olyan érzése, hogy cikkhez <\/i>kutat, hanem <\/i>hirtelen csak egy átlagos alkoholistának érzi magát. Borzasztó. Borzasztó. <\/i>
Szóval, ahogy mondtam, csak <\/i>gyorsan be akartunk mutatkozni, mostantól <\/i>lapszámonként egy cikk fog tőlünk megjelenni ezen a helyen, valami olyasmi, mint a <\/i>
A következő többnyire:
Az okostelefonok diadala az éjszakai nyugalom megzavarásának egy különösen alattomos formáját tette lehetővé és bevetté: az új üzenet csiripelésére felriadva megnyitjuk a bejövők mappát, ahol rendszerint az időpontnak megfelelő, homályos fotókat látunk drága, de üres palackokról, amelyeket küldtek nekünk életvidám haverok, akik így osztják meg velünk akút életörömüket.
Ha az ember megfelelően pavlovi reflexekkel rendelkező borbarát, akkor az ember bosszantó módon még arra is reagál, hogy azonnal megkívánja a látott italt, ami extrém esetben spontán expedíciókhoz vezethet a saját pincébe, és egy saját készítésű, üres palackos fotó visszaküldésével zárulhat.
Ebben a jó öreg levélbarátság modern adaptációját láthatjuk, s gyakorlatként bizonnyal személyesebb, mint például 872 Facebook-barát tudtára adni: „Nyitok most egy söröt ;-))))“.
A közösen átélt és átivott éjszakák, valamint a hozzájuk tartozó alapvető és rekonstruálhatatlan filozófiai beszélgetések valódi pótlékáról azonban – intuitív érzésünk szerint – nem beszélhetünk.
Arról nem is beszélve, hogy az egyedülivés amúgy is pszichológiai, szociális és toxikológiai szempontból kissé gyanússá teszi az embert. De akkor maradjunk szózanok, csak mert éppen senkinek sincs ideje elmenni velünk?
A jó hír: a megoldás már megszületett, méghozzá közvetlenül az EU külső határain túl.
Idézünk: „Szokatlan ajánlatával hívja fel magára a figyelmet egy kelet-ukrajnai cég: mindössze 150 hrivnyáért (kb. 14 euró) bérelhető ivócimborákat kínálnak. ‚Egy kedves társ, aki felvidíthat egy unalmas estét’, nyilatkozta az AFP hírügynökségnek Julia Pejeva, a 300 000 lakosú Dnyiprodzerzsinszk város cégvezetője. A bérlet alanya a közös iváson túl beszélgetésekre is nyitott – a politikától a művészeteken át a nőkig, vagy csak a világ állapotának panaszolásáig.“
Hozzátennénk még, hogy Pejeva asszony szerint a rendelkezésre álló személyzet csupa „tehetséges“ ember, akik közül sokan még „gitározni, énekelni vagy verset mondani“ is tudnak. És valószínüleg a még elébb említett, pavlovi reflexekkel rendelkezö borbarát számára is vannak testre szabott cimborák, akiket arra képeztek ki, hogy biodinamikus Rhone-vidéki borokról csevegjenek, a csavarzárnak a borivási kultúrára gyakorolt kulturális-filozófiai hatásáról, vagy az argentín magaslatokon termesztett vörös veltelini borok hipotetikus eredményeiről. E rovat szerzőiként azonban mi nem szorulunk ilyen emberséges szociális mankókra. Hiszen nekünk ott vagyunk egymásnak, hogy telebeszéljük a fejünket. És most már megint van egy rovatunk is, amit teleírhatunk.

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!