Fotó: The Amauris Vienna
Az Amauris-t a város egyik legszebb szállodájának nevezni nem túlzás. Biztosak lehetünk benne, hogy a vezetőség úgy gondolta, egy ilyen házhoz egy megfelelő étterem is dukál. Így is lett. A Glasswingben a falakon lévő régi képek kezdetben kissé nyomasztónak tűnhetnek, de hozzátartoznak a palota történetéhez; olyan kortárs festők alkotásai ezek, amelyeket annak idején az Ephrussi család vásárolt meg, és amelyek most az 1900 körüli korszak szellemét idézik. Nem sokkal később Schiele, Kokoschka és Klimt vették át a terepet. A képek, bizonyára szándékolatlanul, a konyha mottóját is tükrözik. A romániai születésű, gondolatban Franciaországban otthonosan mozgó Alexandru Simon itt választott kulináris hazája konyháját idézi meg. Eközben az ízesítés érzékeny mesterének bizonyul, aki szemével is komponál: a tányérokra semmi felesleges nem kerül, és kreatív módon nem a Michelin-csillagos menük sémáit ismételgeti.
Néhány tökéletesen roppanósra párolt vagy nyers zöldség, hozzá egy fűszeres-csípős paszta, és kész is az első tányér. A kenyértörés egy külön fogásnak számít; a házban sült kenyér és péksütemény kivétel nélkül csúcsminőségű. Feltűnő, milyen érzékkel nyúl Simon a currykhez és szószokhoz. Egyetlen fogása sem banális: sem az öreg tehénből készült tatár kaviárral (igaz, csak nyomokban), sem a csúcsfüstölt lazac, sem a vörös garnélarák a fejéből kivont szósszal, édesköménnyel és egy finom rouille-lal – ez volt a menü legjobb tányérja. Tiszta öröm a sült Challans-kacsa, omlós, majdnem bleu, ahogy Franciaországban, de Ausztriában soha nem kapni, gyönyörű zsírréteggel, ínycsiklandó. Az étterem fiatal kora ellenére a „signature” ételek közé tartozik az édesvízi languszta, vadouvan-hollandi és kaviár, karfiollal tálalt, kissé súlyos kombinációja, tisztelgés Joël Robuchon előtt. Kicsit tanácstalanul hagyott a csirke „sot-l'y-laisse” (farokcsigolya melletti ínyencfalat) burgonyapürével és kucsmagombával készült kombinációja, az egész túl puha és krémes volt. A desszertek viszont láthatóan különösen fontosak a konyha számára. Olyan filigránok, mint amilyen tökéletesen porciózottak, és valójában fantasztikusak.
A ház már önmagában is figyelemreméltóan jól felszerelt borospincéje mindent tartogat, amit csak egy ilyen vacsorához elképzel az ember. A fiatal sommelier csúcsformában van, olyan borlapot állított össze, amely a 40 euró körüli titkos tippektől egészen a nagy borokig terjed; remek pezsgők is akadnak. Evés előtt vagy után kötelező ellátogatni az étteremmel szemben található kis bárba. A Ringstraßén jelenleg aligha van jobb hely az étkezéshez.
Alexander Rabl
Konyha ●●●◐○
Atmoszféra ●●●◐○
Borok ●●●○○
Glasswing a Hotel Amaurisban
Kärntner Ring 8, 1010 Bécs
T 01/221 22 12
glasswing-restaurant.com