A-La-Carte

Nagy hal kis dobozban (2014/3)

A tonhal egyre ritkább, ami végső soron a konzervipart sem hagyja érintetlenül. A tonhalkonzerv, az egykori diákcsemege, már megkezdte útját a csemegeáruk irányába.


Szöveg: Florian Holzer · Fotó: Luzia Ellert

Olajban. Natúr. Zöldséges. Ez volt a tonhal-univerzum három kérdése az elmúlt évezredben. A gyártó neve nem számított, mivel úgyis csak a „Négy Gyémánt” létezett, és senkinek sem jutott volna eszébe olyasmikről kérdezősködni, mint az eredet, a fajta vagy a kifogás módja ennél az ízében ugyan egyértelmű, de egyébként inkább obskúrus, főtt hal és semleges növényi olaj keveréknél. A tonhal konzervtonhal volt, ami a pirítósra, a salátába, később a tramezzinóba vagy a mixerbe és a vékonyra szelt Vitellóra került; hogy hogyan nézett ki a tonhal a konzervdobozon kívül, azt legfeljebb akkor tudta az ember, ha rá volt nyomtatva a tonhalkonzervre. De az íze az egész világon egyforma volt, ez megnyugtató volt, és ez igazából
valahogy elég is volt.

Hogy Ausztriában az emberek inkább meg tudják különböztetni egymástól a sima- és a rombuszhalat, mintsem hogy el tudják képzelni egy tonhal képét a dobozolás előtt, az nem csoda, végül is ez a hal – amely világszerte a legfontosabb étkezési halak közé tartozik, és szélességi köreinken 11 százalékos piaci részesedéssel közvetlenül a lazac után a negyedik helyen áll – alig kerül frissen, és pláne nem egész darabként a hűtőpultjainkra. Azok a masszív vörös halizom-tömbök, amelyek ezen ország tekintélyes halárusainak vitrinjeit díszítik, inkább tűnnek dekorációnak, bár kétségkívül meglehetősen drága dekorációnak.

A tonhal természetesen nem egyenlő a tonhallal. Fajtájának legszebb, legnagyobb és legjobb példánya, a Bluefin tonhal, avagy „Nagy vörös tonhal” a túlhalászás miatt állományai tekintetében annyira veszélyeztetett, hogy a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) felvette a kritikusan veszélyeztetett fajok vörös listájára. E hal eredeti állományának már csak hat százaléka létezik a Kelet-Atlanti-óceánban és a Földközi-tengerben; számos memorandum, tilalmi időszak és halászati korlátozás létezik ugyan, de a környezetvédelmi szervezetek kritikája szerint ezek nem elégségesek, vagy egyáltalán nem hatásosak. Ami nem utolsósorban a hal óriási piaci értékével függ össze, amely elsősorban a Japánból érkező hatalmas keresletből adódik. 2013 januárjában ott, az egyedülálló tokiói Tsukiji halpiacon tartott hagyományos tonhal-aukciók egyikén 155,4 millió jent fizettek egy 222 kilós Bluefinért; ez 1,4 millió euró, azaz 6300 euró kilónként, fejjel, bőrrel és csonttal együtt.

Ez az ár természetesen még Japánban is meglehetősen irreális, és nem utolsósorban a licitáló – aki egy étteremlánc tulajdonosa – PR-céljait szolgálta. De az a tény, hogy a tonhalnak a világ minden országában tapasztalható masszív jelenléte ellenére a világszerte kifogott összes tonhal mintegy 85 százaléka Japánba kerül, egy kicsit érzékelteti a tonhal-faktor dimenzióit.

Rendben, a japánok nyersen eszik a Magurót, Torót és O-Torót, mi konzervben esszük, és ez az esetek túlnyomó többségében sárgaúszójú tonhal (Yellowfin Tuna), más néven Ahi; ez egy valamivel kisebb fajta, amely trópusi és szubtrópusi tengerekben fordul elő, és átmenetileg csak mérsékelten veszélyeztetettnek számít – ami az elmúlt ötven évben megnégyszereződött fogások (1,13 millió tonna 2006-ban) tükrében természetesen szintén csak idő kérdése lehet.

Az egyik módszer a csökkenő állományok kímélésére, ugyanakkor az óriási kereslet gazdasági hasznosítására, az akvakultúra. Nem, a tonhal nem tenyészthető, legalábbis eddig csak nagyon kevés esetben sikerült, és nagyon költséges; a tonhalak rendkívül válogatósak az ívás időpontját, hőmérsékletét és helyét illetően. Ezért választanak egy köztes utat, és megpróbálják a tonhalakat élve kifogni, majd hizlalásra akvakultúrákba helyezni, ami azonban természetesen csak az egyes halak súlyát növeli, és értékesebbé teszi őket a japán piacon; a halak száma ezzel nem gyarapodik. Emellett a tonhalhizlalásnak, mint minden más akvakultúrának, megvannak a rendszerből adódó hátrányai, például az a körülmény, hogy egy kiló tonhalért 15–20 kiló makrélát kell etetni, ami az ökológiai egyensúlyt sem éppen billenti helyre. Nem is beszélve arról, hogy a tonhal az egyetlen olyan hal, amely részben endoterm módon működik, tehát saját maga képes szabályozni a testhőmérsékletét – ehhez viszont egyrészt sok táplálék, másrészt sok mozgás szükséges, ami az akár 50 méter mély hálós ketrecekben alig lehetséges. Málta körül, ahol az elmúlt években erre a módszerre szakosodtak, a tonhalhizlalás mindenestre nagy reményekkel teli piac; a hét-tízmillió eurós tenyészállomások a sziklás Földközi-tengeri sziget számára, amely mellett a tonhalrajok az Atlanti-óceánból Gibraltáron keresztül a meleg Földközi-tengerbe vezető útjukon elhaladnak, és amely egyébként semmilyen egyéb erőforrással nem rendelkezik, húzóerővel bíró érv.

Hogy a hizlalt tonhalak konzervbe kerülnek-e, az természetesen valószínűtlen; azok inkább a japán, amerikai és európai sushimesterek kései alá kerülnek. Ez azonban semmit nem változtat azon, hogy az a fejlődés, amely már most is megfigyelhető, tovább fog folytatódni: a konzervtonhal is értékesebbé válik, méghozzá nemcsak a magasabb ára miatt lesz egyszerűen drágább, hanem a nyersanyag magasabb ára sokkal inkább indokot ad a feldolgozás minőségének javítására.

Ez már a jelenleg kapható választékon is erősen érezhető: például a fenntarthatóság lett az a téma, amellyel a konzervek megpróbálják indokolni a megemelkedett árukat, tehát delfinkímélő módon (nem vonóhálóval) vagy akár kézzel horgászott – ami most idillikusabban hangzik, mint amilyen a valóságban, valójában ez a fogási módszer egyrészt elkerüli a túlhalászást, másrészt minőségileg a legjobbnak számít, mivel a halak minőséget rontó zúzódásai és sérülései elkerülhetőek.
Továbbá természetesen az olajon is rengeteget lehet javítani. A kiváló minőségű, de viszonylag semleges ízű olaj ma már szinte szabványnak számít, a választék azonban egészen a hidegen sajtolt bio-extra szűz olívaolajig terjed. Ami éppen az ízében finomabb tonhalaknál, mint a Bonito del Norte, talán nem a legszubtilisebb pác, de a piac nem mindig csak racionális kritériumok szerint működik.

És ha már a Bonitónál tartunk: pillanatnyilag nagyon felfutóban van. Ami egyrészt abból adódik, hogy ez a kis tonhal-rokon (valójában a Bonito nem is igazi tonhal, de ne legyünk ennyire szőrszálhasogatók) a Vizcayai-öbölben és Afrika előtt még megnyugtató mennyiségben fordul elő és ott elég gyorsan szaporodik; másrészt éppen a galíciai és portugál konzervgyárakban tudják generációk óta mesterien kezelni ezt a finom halat. Így a Bonito-filéket ott gyakran kézzel szabják és helyezik a dobozokba, ami természetesen egészen más optikát biztosít, mintha a gép préselné a tonhalat a bádogba. Ennek bizony megvan az ára. Az egyes Bonito-darabok csomagolása is az atlanti partvidék ibériai szubkontinensének nemes-konzervgyártóinak találmánya, például a Ventresca, ez a különösen finom, kissé zsírosabb rész a hasoldalról, az omlós falatokkal, vagy a Cogote nevű nyakrész – a Bonito pofája, combja és lapockája nyilván már csak idő kérdése.

Már csak azért is, amíg találnak olyan gasztronómusokat, akik ezt aztán megfelelően étvágygerjesztően és inspirálóan prezentálják. Spanyolországban már léteznek ilyenek, például a barcelonai legendás „Quimet y Quimet”, ahol Spanyolország (és ezzel a világ) legjobb konzervjei – halak, puhatestűek és mindenféle kantábriai rákfélék, tengeri csillagok, csigák és baszk zöldségek – nemcsak a mennyezetig töltik meg a polcokat, hanem égi tapasokká is elrendezik őket, amelyek hihetetlenül jól passzolnak egy üveg Cava-hoz vagy a Quimet y Quimet házi sörhöz; vagy természetesen a kimondhatatlanul csodálatos Pintxos bárok San Sebastianban, amelyek közül például a „Bar Txepetxa”-t csak himnikusan lehet leírni; vagy a lisszaboni „Sol & Pesca”, ahol halászati dekorációban készítenek csodálatos kisételeket a legjobb portugál Conserveiras termékeiből.

Bécsben legalább ott van Ignacio García Vicente, akinek két éve van egy kis üzlete a belvárosi Vorlaufstraßén, ahol a jelenleg legérdekesebb spanyol borokat, valamint az ibériai sertés húsából és zsírjából készült kiválóságokat lehet beszerezni és helyben élvezni. És persze konzerveket. Amelyek ott festőien sorakoznak, a spanyol konzerv-univerzumban járatlan emberek számára is jól elmagyarázottak, és mindenekelőtt azzal a puszta vággyal töltik el az embert, hogy meghúzzon egy gyűrűt, és kiszippantsa a fémtokból annak ízletes szívét. Ezt itt meg lehet tenni, kiválasztja az ember, ami éppen elcsábítja, és a spanyol dobozok belső tartalma csinos salátaként vagy felmelegítve kerül elénk, kinek hogyan. A Ventresca de Bonito egyébként nagyon jól fogy az embereknél, mondja Ignacio, főleg az üveges kiszerelés bizonyul nagyon népszerűnek (Ignacio García Vicente úriember, és ezért természetesen nem mondja, hogy a nemeskonzerv tartalmával való vizuális kontaktus Ausztriában előnyös…). És ropogós fehér kenyérrel együtt ez valójában egyáltalán nem is olyan más, mint a régi tonhalas pirítós. De csak névleg, effektíve természetesen már igen.

A
Serrats, Ventresca Bonito 8,1
Így kell csinálni a tonhalat. A Serrats egy kicsi, 1890-ben alapított cég a Vizcayai-öbölben, amely kezdettől fogva a csúcsminőségre tette fel az életét, és a kézműves gyártáshoz akkor is hű maradt, amikor az üzemet tíz éve modernizálták. A Ventresca a tonhal hasaaljának a neve, térfogatra inkább keskeny, de ezért összehasonlíthatatlanul omlós falatok jellemzik. „Viaszos szerkezet, umami-jegyek, zsíros, krémes, omlós – őrület”, „szaftos, árnyalt, olaj jól integrálva, tiszta hal”, „nagyon szép darabok, ízre csúcs”, „világos-aromás, selymes gyengédség”.
120g/€ 8,90 az Ignaciónál, Salztorgasse 7, 1010 Wien
Tel.: 01/922 08 51,
www.ignacio.at

Los Peperetes, Ventresca de Bonito 8,1
És szintén az első helyen a Ventresca de Bonito fajta egy másik képviselője, méghozzá a kóstoló messze legdrágább terméke. Jesús Lorenzo konzervgyárát csak 1990-ben alapította, mégpedig azzal az ambícióval, hogy a világ legjobb halkonzerveit készítse, mégpedig egyszerűen a galíciai Rias-fjordok legjobb tenger gyümölcseinek felhasználásával. A kísérlet sikerült, azt kell mondanunk, a Peperetes-Ventresca „rendkívül szépen definiált, finom izomdarabok, az olaj kissé domináns, de rendkívül jó”, „jó falatok”, „puha, szaftos, intenzív, harmonikus, az olaj enyhén citromos beütéssel”, „finom!”.
150g/€ 18,99 a Wein & Co-nál,
www.weinco.at

B
Marino, Pinna Gialla Ventresca 7,9
És még egyszer Ventresca, ezúttal azonban sárgaúszójú tonhalból, Spanyolországban kifogva és kézzel a dobozba helyezve, viszont olasz címke alatt eladva (ami ebben az esetben teljesen mindegy). „Óriási szaftosság, őrülten szép, nagy, pontos darabok, finom viaszos aromák, nagyszerű tonhal”, „íz és szerkezet a legfinomabbak közül”, „halas a legpozitívabb értelemben”, „aromás”, „szuper darabok, intenzív, nagyon szép”.
280g/ € 14,90 a Gourmet Corneliusnál, Schulerstraße 21,
1010 Wien, Tel.: 01/513 07 70,
www.gourmetcornelius.at

C
Ortiz, Bonito del Norte en Aceite de Oliva 7,6
Az Ortiz cég San Vicente de la Barquerából régi ismerős Ausztria ínyencköreiben (a 2002-es kóstolásunkon ez a termék 7,5 pontot ért el), és a Bonito del Norte konzervek egyik jelentős szállítója. Az üveges csomagolás elősegíti a darabok épségét, „szép, tömör filék, izmos szerkezet, finom diós íz, enyhe krokant-jegy”, „ideális”, „szép, tömör darabok, kicsit szardínia íze van”, „tipikus”, „várható, de példamutató”.
220g/€ 9,99 a Wein & Co-nál,
www.weinco.at

D
Ortiz, Atun Claro en Aceite de Oliva 7,3
A sárgaúszójú tonhalas változat közvetlenül mögötte sorakozik, amiből – mint ahogy már a 3. helyen álló Marinónál is – világossá válik, hogy a Yellowfin semmiképpen sem kell, hogy junk food legyen. Az Ortiz-konzervekhez a tonhalat legfeljebb 30 kilós súlyig fogják ki, így a darabok puhák. „Hatalmas, márványos színű darabok, klasszikus Tonno ideális formában, szaftos, ízletes és gyönyörű”, „kissé durva rostú”, „tömör állag, jó halaroma, olaj jól integrálva”, „enyhén füstös, finom rostú textúra, szaftos, kesernyés jegyek”.
220g/€ 8,99 a Wein & Co-nál,
www.weinco.at

D
Serrats, Cogote Bonito 7,2
Egy másik, rendkívül érdekes termék a Serratstól, mégpedig a Cogote, egy rész a hát és a fej között, úgymond váll és tarkó. A Serrats az egyetlen, aki ezt a részt külön csomagolja, nem ok nélkül, ahogy a teszt kiderítette: Úgy néz ki, mint a csirkehús, egy kicsit olyan is az íze, inkább semleges, de mégis elég finom”, „szép darabok, de kicsit száraz”, „húsos, sós, tömör”, „nagyon világos hús enyhe kukoricás aromákkal, elegáns, finom termék”.
120g/€ 7,59 az Ignaciónál, Salztorgasse 7, 1010 Wien
Tel.: 01/922 08 51,
www.ignacio.at

E
Billa Corso, Fehér tonhal olívaolajban 7,1
A Bonito a szupermarket polcáról – itt azonban messze a legdrágább termék ebből a forrásból. Spanyolországban horgászbottal és vontatóhoroggal fogva, tehát fenntartható, a gyártó sajnos nincs feltüntetve az üvegen, de a fogási terület igen: FAO 81, ez a Csendes-óceán délnyugati része. „Szép, fehér, úgy néz ki, mint a csirkefilé, lágygyümölcsös olaj, semleges”, „nagyon jó állag, gyümölcsös-borsos olajjegyek”, „oké, semmi több”, „kellemesen puha, jó olaj”, „izgalommentes, végén enyhén csípős, jó állag”.
140g/€ 4,99 a Billa Corsónál,
www.billa.at

Albert Ménès, Thon blanc, h. d’olive vierge extra 7,1
A Párizs-Colombes-ból származó csemege- és fűszer-guru, aki már a évjáratos szardíniát is feltalálta, szintén tudja, hogyan kell tonhalat készíteni: A Germon/Bonitót Írország déli részén és a Vizcayai-öbölben fogják, és Bretagne-ban konzerválják extra szűz olívaolajjal. „Szaftos, omlós, rostos, magas színezésű olívaolaj, ízre is nagyon domináns”, „az olaj előtérben, de nagyon jó, nagyon szép állag, szaftos, friss”, „sötét olaj, csirkeaprólékra emlékeztet”, „frissnek és szaftosnak hat, a textúra egyszerre tömör és omlós, az olívaolaj dominál”.
160g/€ 7,99 a Meinl am Graben-nél, Graben 19, 1010 Wien
www.meinlamgraben.at

F
Casa Bruna, Filetti di Tonno 6,9
A nagy üvegben a darabok természetesen különösen szépek és épek maradnak, ahogy az az olasz Casa Bruna termelő ligúriai filéinél is látszik. „Fantasztikus optika, szuper darabok, látványos méret, valami a szemnek; az olaj dominál, citrusgyümölcsös, füves”, „világos hús, szép falat, jó optika, a citromos olaj dominál”, „jó szerkezet”, „harapható, kellemes savasság”, „száraz”, „főtt tenger gyümölcseinek illata, kellemes szájérzet”.
400g/€ 13,90 az Eishken Estate-nél, Großgrünmarkt Inzersdorf, Halle A2, 1230 Wien,
Tel.: 01/889 37 33,
www.eishken.at

G
Schenkel, Tonhal olívaolajban 6,6
A hazai csemege-konzervspecialista tonhala. A középső Kelet-Atlanti-óceánon fogva, egyébként az üveg nem árul el sokat. „Zsíros, nagy darab, krémes, puha és finom, végső soron azonban meglehetősen semleges, nagyon kevés só”, „majdnem krémes, kevés saját íz”, „íztelen, puha állag, kevés íz”, „kompakt-szaftos textúra, enyhe íz, elegáns”.
200g/€ 9,69 a Meinl am Graben-nél, Graben 19, 1010 Wien
www.meinlamgraben.at

H
Marino, Atun Claro en Aceite de Oliva 6,2
A Marino nemestonhal „normál verziója”, Észak-Spanyolországban fogva és feldolgozva. „Nagy, szép darabok, lágy diós olaj, finom vaníliás jegyek; nagyon jó optika”, „olyan, mint az igazi hal, szép, nagy darabok, kicsit sós”, „tömör hús, kicsit sós, de oké”, „világos hús, nagyon friss benyomás”.
200g/€ 5,80 a Gourmet Corneliusnál, Schulerstraße 21, 1010 Wien,
Tel.: 01/513 07 70
www.gourmetcornelius.at

I
Serrats, Bonito del Norte 6
A Serrat-Bonito standard kivitele, „szép, fehér márvány, inkább al dente – inkább csak szép, ízre kevés”, „nagyon enyhe, inkább meghatározhatatlan, csirke ízű”, „fűszerezetlen, csirkefalatok”, „kemény, préseltnek hat”.
227g/€ 8,20 az Ignaciónál, Salztorgasse 7,
1010 Wien, Tel.: 01/922 08 51,
www.ignacio.at

J
Rio Mare, all’Olio di Oliva MSC 5,7
Kevin Costner reklámozza az olasz tonhal-multit, és érdekes módon már a tízórai-tonhal is létezik MSC-pecséttel – és ez egyértelműen jobb, mint az anélküli. „Vöröses-szürke szín, sós, étvágygerjesztő”, „kicsit morzsás”, „szaftosnak hat, szép darabolás”, „ízre kiegyensúlyozott, az íze rendben van”.
160g/€ 3,19 a Billa Corsónál,
www.billa.at

K
Medusa, Tonno all’olio d’oliva 5,5
Klasszikus Tonno a bolognai konzervgyárból, honnan származik a hal, titokban tartják, legalább delfinkímélő módon fogták: „inkább semleges és száraz, enyhe penészes jegy”, „kellemesen olajos, halillatú és ízű”, „furcsa kagylós tónus”, „tipikus halas jegy, kompakt, elasztikus”.
115g/€ 5,99 a Meinl am Graben-nél, Graben 19, 1010 Wien,
www.meinlamgraben.at

L
Pan do Mar, bio-olívaolajban 5,1
A legjobban helyezett bio-tonhal, bár a polcon felhívják a figyelmet arra, hogy a hal nem tanúsított (vadon fogott), csak az olaj. Az információk sűrűsége a fogási területről, tanúsítványokról, a halászok mennyiségéről és származásáról (Szenegál) azonban már kissé túlzás, meglepő, hogy csak az alapszövegben említik meg, hogy Bonitóról van szó. „Olívaolaj domináns, a hal csak hordozóanyag”, „jó, de az olaj uralkodik”, „nagyon jó olaj”, „az olaj dominál, de ízre kiegyensúlyozott”.
120g/€ 2,79 a Denn’s Biomarktnál, Lindengasse 13–15, 1070 Wien,
Tel.: 01/522 53 12
www.denns-biomarkt.at

M
Ferrer, Lomos de Bonito 5
„Fehér és inkább tonhal-hasé, enyhén sózott, kellemes falat, harmonikus”, „nincs íze, de szép az optikája”, „macskaeledel”, „csak olaj íze van”,
„pépes, olajos”.
225g/€ 9,69 a Meinl am Graben-nél, Graben 19, 1010 Wien,
www.meinlamgraben.at

N
Herpac, Lomo de Atun Rojo 4,8
A kóstoló egyik legérdekesebb terméke, mégpedig az egyetlen Bluefin-konzerv. „Óriási sötétbarna darabok, szaftos és omlós, ízre azonban inkább a makrélára vagy a heringre emlékeztet, atipikus”, „sötét, tömör hús, nagyon halas, ízlés kérdése”, „paprikás hal”, „nagy, marhahúsra emlékeztet”, „összetéveszthetetlenül tonhal, autentikus illat, finom rostú szerkezet, összességében marhamájra emlékeztet”.
320g/€ 17,90 az Eishken Estate-nél, Großgrünmarkt Inzersdorf, Halle A2, 1230 Wien
Tel.: 01/889 37 33,
www.eishken.at

O
Connétable, Fehér tonhal (MSC) 4,6
A francia nemes-konzervgyártó Bonitója. „Fehér, száraz, a szájban egyre csak nő, kissé fémes íz”, „ragacsos, macskaeledel”, „lisztes”, „száraz, semleges, kellemetlen”.
150g/€ 9,99 a Meinl am Graben-nél, Graben 19, 1010 Wien,
www.meinlamgraben.at

P
Rio Mare, Tonno all’Olio di Oliva 3,9
A Kevin Costner-Tonno normál verziója MSC-fenntarthatósági pecsét nélkül és anélkül, hogy felismerhető lenne az információ, honnan származnak
a halak: „sós, teljesen szétment állag, tonhalpép, sós támadás”, „só és olaj”, „a só eltereli a figyelmet a kartonpapír-íztől”.
160g/€ 2,89 a Billa Corsónál,
www.billa.at

Q
Jose Gourmet, Filetes de Atum Em Azeite 3,3
Sajnálatos módon rossz helyezést ért el, mert ez a portugál nemes-konzervgyártó tonhal a maga ízléses művészi csomagolásaival (Yara Kono) biztosan a legszebb a versenyben. És az olívaolaj bio: „száraz, valahogy frissességét vesztett, enyhén keserű és kissé furcsa”, „jó állag, de kellemetlenül tolakodó olaj, „hibás tónus, kellemetlen”, „savanykás”.
125g/€ 8,90 a Marco Simonis Bastei 10-nél, Dominikanerbastei 10, 1010 Wien
Tel.: 01/512 20 10,
www.marcosimonis.com

R
Almare, Tonhalfilék napraforgóolajban 3,1
A verseny legolcsóbb doboza és az egyetlen tonhal napraforgóolajban ezen a kóstolón, bár olívaolajos verziót nem kínáltak: „sós, olajos, mint régen”, „kevés finomság, ipari”, „sav és fém”, „ragacsos, kifejezéstelen”.
195g/€ 1,39 a Hofernél
www.hofer.at

Vier Diamanten, Tonhal olívaolajban, MSC 3,1

A hosszú éveken át tartó piacvezető és gyermekkorunk tonhala ma már MSC-pecséttel és különféle fenntarthatósági eszközökkel is kapható, „ízre érdekes, de furcsán vizes, kissé közönséges”, „préselt, száraz, húsos-sajtos”, „préselt konzervhús, a szájban egyre csak nő”, „száraz, ragacsos”.
160g/€ 2,79 a Billa Corsónál
www.billa.at

S
Fontaine, Igazi Bonito, horgászat, bio-olívaolaj 2,4
A német bio-konzervgyártó konzervtonhalának sok mindene van: bio-olívaolaj, kézi horgászattal fogva, Bonito-filé, egy csomó tanúsítvány és rendeleteknek való megfelelés. Mégsem ízlett. „Csak olívaolaj ízű, sok sárga olaj”, „nincs megjegyzés”, „rossz”, „kegyetlen minden tekintetben”.
120g/€ 3,19 a Denn’s Biomarktnál, Lindengasse 13–15, 1070 Wien,
Tel.: 01/522 53 12
www.denns-biomarkt.at

T
Callipo, Tonno all’Olio di Oliva 2,3
Hagyományos konzervgyár Calabriában, sárgaúszójú tonhalra specializálódva, és alapvetően magas minőségi igényekkel. A minta azonban ebből keveset mutatott, „fűrészpor, rossz olaj, furcsa szín, cheap”, „az olaj rossz”, „ipari olaj, rostos,
semmi szerkezet”, „ehetetlen, szétesik”.
160g/€ 1,99 a Billa Corsónál
www.billa.at

Ignacio
Salztorgasse 7
1010 Wien
Tel.: 01/922 08 51
H–Szo 10–24 óra
www.ignacio.at

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!