<
Szöveg: Anna Burghardt · Fotók: Julia Stix
„Nálunk nem lehet lazsálni.” Sven Strasser határozott szavakkal tisztázza, hogy a Strassergut főzőtanfolyamai másképp működnek. „Nálunk nem úgy megy, hogy az ember folyamatosan egy pohár pezsgőt tart a kezében, aztán talán egyszer felaprít egy fél hagymát, de rögtön mondja is: jaj, csíp a szemem és hullik a műszempillám.” Egy kis túlzás még sosem ártott egy koncepció pozicionálásához. Sven és Felix Strasser a lehető legkisebb létszámú főzőtanfolyamokat kínálja: egy fő részére. Legfeljebb kettő. „Különben úgysem tanul meg az ember semmit.” A főzések egy-két napig tartanak, a koncepció néha megengedi, hogy barátok jöjjenek vacsorázni. A napirenden olyan ételek szerepelnek, amelyeknek mindenekelőtt egy dologra van szükségük: időre. A zistersdorfi (Weinviertel) Strassergut birtokon megtanulják, hogyan kell helyesen dagasztani a kelt tésztát, és mikor kelt meg eléggé, felteszik a húsleves hozzávalóit, és megtudják, hogyan kell a másnapi gulyást tökéletesre csiszolni. A levest és a gulyást éjszakára lehűtik, a résztvevő pedig nyugovóra tér a vendégszobában.
A pár tavaly nyár óta él Zistersdorfban, egy sárga, barokk stílusú házat vásároltak. Néhány ezer négyzetméternyi kert is tartozik hozzá, hamarosan csirkék kapirgálnak majd a málnabokrok mellett, és a különböző zöldségeknek szánt magaságyások is elő vannak már készítve. Fekete dió és csemegeuborka ázik nagy edényekben a páclében, itt megkapják azt az időt, amire szükségük van. Felix és Sven Strasser is több időt akart azzal a döntéssel, hogy bezárják bécsi, Stubenbastei utcai éttermüket, az Ein Wiener Salont. A pályaelhagyók közösen vitték sikerre – Sven mint egyszemélyes showman a konyhában, Felix a felszolgálásban –, számos elismerést begyűjtve. Decemberben abbahagyták ott, egyrészt a becsvágy teherré vált, Sven Strasser konyhafőnök mindig azon gondolkodott, nem lehetne-e még jobban csinálni, másrészt ők maguk is azt akarták, amit a tanítványaiknak nem engednek meg: egy kicsit lassítani a tempón.
Aki főzőtanfolyamot foglal a Strasserguton, annak a legjobb, ha nincs kutyaallergiája – Laura, a spániel-dada már ősidők óta a család része –, nincs ellenérzése a csillagánizzsal szemben (Sven Strasser szinte mindenhová tesz egy kis adagot), és a legjobb, ha már az elején feltűri az ingujjat. Itt ugyanis követelnek az embertől. Attól függően, hogy éppen mi szerepel a tantervben, Felix vagy Sven Strasser irányítja a munkát. Felix ugyanis már a Wiener Salonban is mindent intézett, ami tésztával kapcsolatos – a konyhafőnök Sven ugyanis szívből irtózik a konyhai mérlegektől.
A húsleveshez az elején velős csontot, marhacombot, ökörfarkat, fokhagymát és nagyon sok hagymát tesznek fel. Sven Strasser tippje a résztvevők jegyzetfüzetébe, amelyet érdemes mindig kéznél tartani: „A hagyma jobb, mint a glutamát.” Ugyanúgy, mint a zeller magja. A marhahúst (Wadschinken) a Strasser-féle gulyáshoz hirtelen kisütik, ugyanebben a zsírban pirítják utána a hagymát, a paradicsompürét és a sűrített paradicsomot, majd mindezt egy „jó darab szalonnával” együtt legalább két órán át párolják. A saját mozsárban tört fűszerkeverék tartalmaz feketeköményt, édesköményt, néhány egyéb dolgot és – természetesen – csillagánizst. „Tonnaszámra használom” – mondja Sven Strasser. „Egy beszállító egyszer megkérdezte, hogy ezt csak úgy tisztán eszem-e?” A már befűszerezett gulyás további öt órán át fődögél, miközben a főzőtanfolyamon „Sajtolt tészta Felixszel” a program. Ami nem hangzik különösebben étvágygerjesztőnek, a munka elvégzése után igazi, fenséges tésztának bizonyul. Felix Strasser ugyanis sót tesz a tésztába. „Még ha állítólag nem is szabad.” Durumlisztből, olajból, vízből, sóból és fehér borsból készítenek kemény tésztát.
A piros Kitchen Aid gép már pár évet lehúzott, és működés közben vidáman táncol az asztalon, „jó, hogy olyan stabilra építettem”. A tészta pihen, és akkor kész, „ha olyan érzés, mint a rágógumi”. A Kitchen Aid tésztafeltétet kap, a jól formázott tészták lassan tekerednek le egy deszkára. Sven Strasser ezalatt megcsinálta az egyetlen dolgot, ami itt gyorsan megy: a mélyvörös expressz tésztaszószt. És aztán a tésztázás az elfogyasztással zárul. Fix étkezési idők nincsenek a főzőtanfolyam napjain, azt esszük – az új szalonban –, ami éppen kész lesz. Sven Strasser az asztalnál elmeséli a legfrissebb pletykákat a fűszerkereskedelemből (például, hogy mi köze a Red Bullnak a vaníliaárakhoz), vagy eltűnődik egy kapucinusmajom mint háztartási segítség témáján.
A lefoglalt főzőtanfolyam típusától és az egyeztetéstől függően a következő programpontok a savanyúan pácolt hal, gnocchi, mákolajos-tojáslikőrös kuglóf („egy kuglófnak mindig van egy kis 'békebeli' hangulata”), vagy gyökérzöldség, amelyet aperitif-rudacskáknak tesznek el, és amiket már a „Wiener Salon”-ból ismerhetünk. Figyelem, Sven-tipp, jegyzetfüzetet elő: a sárgarépalé-préselésből visszamaradt szárazanyagot megszárítani, fűszerezni, a zöldségrudacskákat fogyasztás előtt ebbe mártogatni. A készülő gulyás és húsleves eközben minimális lángon a tűzhelyen, folyamatosan ellenőrizve és kommentálva. Éjszaka a lehűtött leves egy réteg marhazsírt választ ki, amelyet a Strasserguton az állítólag világ legjobb sült krumplijához használnak. A nyers marhacombot a második napon gyökérzöldségekkel ledarálják és tojásfehérjével összegyúrják. Ezzel tisztítják meg a levest. A spániel-dada Laura kapja meg a felhasznált tisztítóhúst, ő bölcs előrelátással már jókedvű, miközben a leves még fő. A tisztítótojásfehérje-szétválasztás egy magányos tojássárgáját jelent, amelyet szintén bölcs előrelátással már a főzőtanfolyam első napján dióolajjal egy lencséhez való majonézzé dolgoznak fel.
Központi programpont a „Kelt tészta Felixszel”. Itt válik különösen világossá, mennyire értelmes egy ilyen egyéni főzőtanfolyam. A kelt tészta elméletét ugyanis eddig is mindenki ismerte. Csak a nehéz gyakorlatot nem. Sütési anekdoták és alkalmazott bagett-pszichológia („a sütőben a nagy hőségtől meg kell ijedniük!”) a Strasserguton mellesleg benne vannak az árban.
STRASSERgut
2225 Zistersdorf
pl. Példa főzőtanfolyam Svennel: Időtartam 12:00-13:00
a következő napon: Húsleves grízgaluskával, kenyérsütés, gnocchi szósszal, savanyított zöldség, STRASSERgut tojás, halfilézés, elkészítés körettel, hüvelyesek, hús vagy szárnyas filézése, elkészítés zöldséggel és körettel, fagylalt, Tojáslikőrös sütemény elvitelre.
1 fő 375,- euró,
2 fő 615,- euró (tartalmazza a vacsorát, szállást, reggelit, ebédet)
www.strassergut.com
A jó ételhez idő kell
Szöveg: Anna Burghardt · Fotók: Julia Stix
„Nálunk nem lehet lazsálni.” Sven Strasser határozott szavakkal tisztázza, hogy a Strassergut főzőtanfolyamai másképp működnek. „Nálunk nem úgy megy, hogy az ember folyamatosan egy pohár pezsgőt tart a kezében, aztán talán egyszer felaprít egy fél hagymát, de rögtön mondja is: jaj, csíp a szemem és hullik a műszempillám.” Egy kis túlzás még sosem ártott egy koncepció pozicionálásához. Sven és Felix Strasser a lehető legkisebb létszámú főzőtanfolyamokat kínálja: egy fő részére. Legfeljebb kettő. „Különben úgysem tanul meg az ember semmit.” A főzések egy-két napig tartanak, a koncepció néha megengedi, hogy barátok jöjjenek vacsorázni. A napirenden olyan ételek szerepelnek, amelyeknek mindenekelőtt egy dologra van szükségük: időre. A zistersdorfi (Weinviertel) Strassergut birtokon megtanulják, hogyan kell helyesen dagasztani a kelt tésztát, és mikor kelt meg eléggé, felteszik a húsleves hozzávalóit, és megtudják, hogyan kell a másnapi gulyást tökéletesre csiszolni. A levest és a gulyást éjszakára lehűtik, a résztvevő pedig nyugovóra tér a vendégszobában.
A pár tavaly nyár óta él Zistersdorfban, egy sárga, barokk stílusú házat vásároltak. Néhány ezer négyzetméternyi kert is tartozik hozzá, hamarosan csirkék kapirgálnak majd a málnabokrok mellett, és a különböző zöldségeknek szánt magaságyások is elő vannak már készítve. Fekete dió és csemegeuborka ázik nagy edényekben a páclében, itt megkapják azt az időt, amire szükségük van. Felix és Sven Strasser is több időt akart azzal a döntéssel, hogy bezárják bécsi, Stubenbastei utcai éttermüket, az Ein Wiener Salont. A pályaelhagyók közösen vitték sikerre – Sven mint egyszemélyes showman a konyhában, Felix a felszolgálásban –, számos elismerést begyűjtve. Decemberben abbahagyták ott, egyrészt a becsvágy teherré vált, Sven Strasser konyhafőnök mindig azon gondolkodott, nem lehetne-e még jobban csinálni, másrészt ők maguk is azt akarták, amit a tanítványaiknak nem engednek meg: egy kicsit lassítani a tempón.
Aki főzőtanfolyamot foglal a Strasserguton, annak a legjobb, ha nincs kutyaallergiája – Laura, a spániel-dada már ősidők óta a család része –, nincs ellenérzése a csillagánizzsal szemben (Sven Strasser szinte mindenhová tesz egy kis adagot), és a legjobb, ha már az elején feltűri az ingujjat. Itt ugyanis követelnek az embertől. Attól függően, hogy éppen mi szerepel a tantervben, Felix vagy Sven Strasser irányítja a munkát. Felix ugyanis már a Wiener Salonban is mindent intézett, ami tésztával kapcsolatos – a konyhafőnök Sven ugyanis szívből irtózik a konyhai mérlegektől.
A húsleveshez az elején velős csontot, marhacombot, ökörfarkat, fokhagymát és nagyon sok hagymát tesznek fel. Sven Strasser tippje a résztvevők jegyzetfüzetébe, amelyet érdemes mindig kéznél tartani: „A hagyma jobb, mint a glutamát.” Ugyanúgy, mint a zeller magja. A marhahúst (Wadschinken) a Strasser-féle gulyáshoz hirtelen kisütik, ugyanebben a zsírban pirítják utána a hagymát, a paradicsompürét és a sűrített paradicsomot, majd mindezt egy „jó darab szalonnával” együtt legalább két órán át párolják. A saját mozsárban tört fűszerkeverék tartalmaz feketeköményt, édesköményt, néhány egyéb dolgot és – természetesen – csillagánizst. „Tonnaszámra használom” – mondja Sven Strasser. „Egy beszállító egyszer megkérdezte, hogy ezt csak úgy tisztán eszem-e?” A már befűszerezett gulyás további öt órán át fődögél, miközben a főzőtanfolyamon „Sajtolt tészta Felixszel” a program. Ami nem hangzik különösebben étvágygerjesztőnek, a munka elvégzése után igazi, fenséges tésztának bizonyul. Felix Strasser ugyanis sót tesz a tésztába. „Még ha állítólag nem is szabad.” Durumlisztből, olajból, vízből, sóból és fehér borsból készítenek kemény tésztát.
A piros Kitchen Aid gép már pár évet lehúzott, és működés közben vidáman táncol az asztalon, „jó, hogy olyan stabilra építettem”. A tészta pihen, és akkor kész, „ha olyan érzés, mint a rágógumi”. A Kitchen Aid tésztafeltétet kap, a jól formázott tészták lassan tekerednek le egy deszkára. Sven Strasser ezalatt megcsinálta az egyetlen dolgot, ami itt gyorsan megy: a mélyvörös expressz tésztaszószt. És aztán a tésztázás az elfogyasztással zárul. Fix étkezési idők nincsenek a főzőtanfolyam napjain, azt esszük – az új szalonban –, ami éppen kész lesz. Sven Strasser az asztalnál elmeséli a legfrissebb pletykákat a fűszerkereskedelemből (például, hogy mi köze a Red Bullnak a vaníliaárakhoz), vagy eltűnődik egy kapucinusmajom mint háztartási segítség témáján.
A lefoglalt főzőtanfolyam típusától és az egyeztetéstől függően a következő programpontok a savanyúan pácolt hal, gnocchi, mákolajos-tojáslikőrös kuglóf („egy kuglófnak mindig van egy kis 'békebeli' hangulata”), vagy gyökérzöldség, amelyet aperitif-rudacskáknak tesznek el, és amiket már a „Wiener Salon”-ból ismerhetünk. Figyelem, Sven-tipp, jegyzetfüzetet elő: a sárgarépalé-préselésből visszamaradt szárazanyagot megszárítani, fűszerezni, a zöldségrudacskákat fogyasztás előtt ebbe mártogatni. A készülő gulyás és húsleves eközben minimális lángon a tűzhelyen, folyamatosan ellenőrizve és kommentálva. Éjszaka a lehűtött leves egy réteg marhazsírt választ ki, amelyet a Strasserguton az állítólag világ legjobb sült krumplijához használnak. A nyers marhacombot a második napon gyökérzöldségekkel ledarálják és tojásfehérjével összegyúrják. Ezzel tisztítják meg a levest. A spániel-dada Laura kapja meg a felhasznált tisztítóhúst, ő bölcs előrelátással már jókedvű, miközben a leves még fő. A tisztítótojásfehérje-szétválasztás egy magányos tojássárgáját jelent, amelyet szintén bölcs előrelátással már a főzőtanfolyam első napján dióolajjal egy lencséhez való majonézzé dolgoznak fel.
Központi programpont a „Kelt tészta Felixszel”. Itt válik különösen világossá, mennyire értelmes egy ilyen egyéni főzőtanfolyam. A kelt tészta elméletét ugyanis eddig is mindenki ismerte. Csak a nehéz gyakorlatot nem. Sütési anekdoták és alkalmazott bagett-pszichológia („a sütőben a nagy hőségtől meg kell ijedniük!”) a Strasserguton mellesleg benne vannak az árban.