Heiligenstein reloaded
Szöveg: Michael Pronay Fotó: Manfred Klimek
Alwin Jurtschitsch – a mastermind Edwin Jurtschitsch fia, a testvérek, Paul pincemester és Karl, a marketingért és értékesítésért felelős úr mellett – meglepő módon junior vezetőként csatlakozott a borászathoz. „Soha nem gondoltam volna, hogy a közeljövőben Langenloisba jövök. Már termesztettem jukkát Dél-Amerikában, a hóbortjaimat mindig elfogadták.” De végül otthonról egyre nagyobb lett a nyomás. „Pedig amúgy is minden nagyszerűen megy, még ha édesapám és Paul bácsi jogilag már nyugdíjasok is, azért a gyeplőt szorosan a kezükben tartják, a borászat jól kijelölt síneken fut, teljesen zökkenőmentesen.”
De mivel Alwin öccse, Sepp 2007 augusztusában tragikus balesetben életét vesztette, egy januári családi megbeszélésen döntöttek Alwin borászathoz való csatlakozásáról. Eredetileg a barátnőjével, Stefanie Hasselbach-hal a Gunderloch borászatból Montpellier-ben vagy Bordeaux-ban akart tanulni, utána pedig látni akarta Burgundia és Champagne vidékét. „És egyszer csak Langenloisban találod magad, és a vendégmunkásból, aki csak rövid időre néz be, ügyvezető igazgató leszel. De az ilyen munkát nem papírból tanulja meg az ember, szeretnék nyugodtan, egy évig betanulni.” Milyen kezdeti nehézségekkel küzd? „Nos, például azzal, hogy az ausztriai borvilágot az elmúlt négy évben kizárólag a düsseldorfi ProWein kóstolóin keresztül ismertem meg, és ez kevés. Ha döntéseket hozok, azoknak megalapozottaknak kell lenniük, mert 30 évig kell együtt élnem velük.”
Nyugalom a gondolkodáshoz, hely a gyíkoknak
A visszatérés nem volt könnyű számára: „Olyan ember vagyok, aki először meg akarja érteni, hogyan és miért működnek bizonyos dolgok így és nem másképp, és amíg ezt nem tudom, nem akarok dönteni. Persze, az apám annak idején sok mindent ösztönből döntött el, de nekem még nincs ilyen ösztönöm.” Lassan akar belenőni a dologba: „Szükségem van a kis helyeimre kint, ahol nyugodtan gondolkodhatok és stratégiákat fejleszthetek.” Hogy mik lennének ezek? „Például a régi borőrkunyhó a Käferbergen, de a Heiligenstein nyugati oldalán lévő ősrégi kőteraszok is, ezek 300 vagy 400 éve változatlanok, és ősidők óta nem művelték őket.” Ott talált pár rizlingtőkét, amik megragadták a fantáziáját. „Ezt Roman Niewodniczanskinál láttam a saar-vidéki Van Volxem borászatnál: Ő fáradságos munkával állított talpra 120 éves rizlingtőkéket.”
Ezeken az ősrégi teraszokon volt egy nagyobb folt régi, sűrű tőkekultúrával és szárazon rakott kőfalakkal, amelyeket fáradságos munkával újra felépítettek. „Ezekben a szőlőkben soha nem fog traktor járni, ahhoz túl kevés a hely.” És, folytatja a vallott öko-őrült: „A bor nem lesz monokultúra, közéjük őszibarackfákat fogunk ültetni.” Hogy is volt az a falakkal? „Nekem nem maguk a falak a lényegesek, hanem az ép ökoszisztéma. Ezek a hasznos állatok rezervátumai, ezért raktunk az új kőfalakba barlangokat kígyók, gyíkok és más kisállatok számára.” Az alap a biológiai gazdálkodás. „A borászat többi saját területe is előbb-utóbb bio lesz, még ha nem is lesz nagy betűkkel a palackra írva.” A Heiligenstein-hegyi szőlőt idén telepítik be, a humuszgazdálkodással a borász három-négy éven belül független akar lenni az öntözéstől. „Hogy mikor lesz az első bor, az a csillagokban van megírva. De tiszta Heiligenstein-terroirt várok.” Mi is, türelmesen. – Alwin a példakép.
Alwin Jurtschitsch
Rudolfstraße 39, 3550 Langenlois,
Tel.: 02734/21 16,
www.jurtschitsch.com