„Az első pillanatban nem tudtam, mit kezdjek vele” – vallja be Richard Rauch. A stájerországi Trautmannsdorfban található Geschwister Rauch étterem csúcsszakácsa immár két hónapja rutinosan kezeli a japán Shishito különlegességet, amelyet a mindössze tízpercnyi autóútra lévő Straden községben termesztenek. A kicsi, élénk- vagy sötétzöld paprikafajta kinézetre a spanyol Pimientos de Padronra emlékeztet. Összehasonlításképpen azonban a meleget kedvelő apróság szerkezete nem húsos, hanem rendkívül vékony falú és zsenge. „Grillezve rendkívül jónak találom” – mondja Rauch, aki éttermi konyhájában gázgrilllapon, mintegy 400 fokon hevíti a lágy hüvelyeket, amíg a héjuk enyhén feketévé nem válik. Ezután tepsire teszi őket, hogy a saját melegükben tovább párolódjanak. „De ennek elég gyorsan kell történnie, különben puhák lesznek.” A Shishitók héját Rauch ezt követően eltávolítja, a hegyes, alig hüvelykujjnyi vastag paprika magházát aprólékosan kivágja, és főtt disznófejjel, valamint hajdinával tölti meg, amelyet hagymával, Shishito-kockákkal és frissen préselt Shishito-lével rizsottószerűen főz meg. Kezdetben apró falatként szervírozta – a lágy hüvelyekből három darabot küldtek ki a konyhából egy több fogásos menü indítójaként –, majd a helyben termesztett zöldség egy étel önálló összetevőjévé fejlődött. A töltött regionális Shishitót a szárazon érlelt (dry-aged), szabadon tartott sertés karajával, valamint egy csökkentett sertés alapléből és Shishito-léből készült, stájerországi kaffir lime levelek illóolajaival ízesített szósszal kombinálják.
A stájer csúcsszakács mind a japán paprikafajtát, mind a kaffir lime leveleket a stradeni Christa Wonisch-tól szerzi be. Ő azon „fiatal vad zöldségtermesztők” közé tartozik Stájerországban, akik továbbviszik szüleik gazdaságát, és új utakat keresnek a termesztési módok és termékek terén. „Christa Wonisch olyan gazdasszony, aki semmitől sem fél, és folyamatosan kísérletezik. Konyhánk számára a szomszédos földről érkező egzotikumok gazdagítást jelentenek, és folyamatosan kihívások elé állítanak” – mondja Rauch, akit hetente akár háromszor is ellátnak a szokásos kultúrák, mint a paradicsom, cukkini vagy sütőtök mellett mindenfajta rendkívülivel is, amelyek a folyamatosan emelkedő hőmérséklet miatt mára már szélességi köreinken is meglepően jól nőnek. „Shishitót idén termesztettünk először, és rögtön sikerült” – árulja el a gazdasszony. Az egzotikus apróság hozama, amely Stájerországban júliustól egészen őszig folyamatosan fejleszti a paprikákat, növényenként 80-100 darabbal több mint kiadós. Wonisch augusztus közepéig 100 kilogrammot tudott betakarítani. Termesztési területnek fóliasátrakat választott, „mert így meg tudtuk védeni a Shishitókat a tavaszi esőtől, amit a paprika fiatal korában egyáltalán nem szeret, és ami betegségekhez vezetne”. A tető alatti védett kultúra azonban meglepetéseket is okozott: „A Shishitók valójában törpe növésűnek számítanak. De a fóliasátor klímája annyira jót tett nekik, hogy több mint egy méter magasra nőttek, és fel kellett kötöznünk őket, mert különben kidőltek volna a növények.” Nemcsak emiatt számít a regionális egzotikum magas árú terméknek: „A betakarítás is jelentősen több munkával jár, mert a termék olyan könnyű. Mire egy 500 grammos csésze megtelik, amibe máskor három darab paprikát teszünk, eltelik egy kis idő.”
Az új termesztési kísérletekhez a régió kollégáival és szakácsaival folytatott intenzív eszmecsere ad ösztönzést. A Shishito ötlete például Margarethe Yoshidától származott, aki sok évet élt Japánban és Grazban főzőstúdiót üzemeltet. „Nagy érdeklődést mutat olyan termékek iránt, amelyeket nem kell külön Japánból reptetni. A Shishitók ráadásul olyan zsengék, hogy az eltarthatóság is kérdésessé válik. Többnapos utat nem élnének túl. Én viszont reggel szüretelhetek, és ugyanazon a napon kiszállíthatom.” Míg Wonisch Shishito-kultúrájával azonnal sikereket érhetett el, a fiatal gazdasszonynak idén az okra (hölgyujj) esetében terméskiesést kellett elkönyvelnie: „A palánták már az ültetés előtt megbetegedtek – ez a kockázat azzal jár, ha az ember maga neveli a növényt” – vallja be a stájer gazdasszony, aki félelem nélkül alkalmazza a próba-szerencse elvet. Az etióp felföldről származó, meleget kedvelő okra évek óta Wonisch zöldségkínálatához tartozik; 150 darabot termeszt belőle, amelyek akár három méter magasra is megnőnek, szabályosan elfásodnak, és szinte olyanok, mint egy fa, amelyen több száz hosszanti bordázott, ötszögletű vagy hatszögletű, zöld, szőrös toktermés fejlődik.
A gazdasszony szemmel láthatóan elégedett viszont az indiánbanán fejlődésével, amelynek jól esik a stájer borvidék klímája. „Kezdetben három fával indítottam termesztési kísérletet, amelyeket egy ritkaságpiacon vásároltam. Több évig tartott az első szüretig, de azóta egy fa jó 50 gyümölcsöt terem.” A gyümölcs, amely Pawpaw néven is ismert, eredetileg Észak-Amerikából származik, és botanikailag semmi köze a banánhoz, hanem a liliomfa-félék családjába tartozik. Kinézetre az éretlen papayára emlékeztet, íze pedig a mangó, banán, ananász és vanília keverékére hasonlít. Wonisch földjein immár 30 fa áll – amelyek akár nyolc méter magasra is nőhetnek – 15 különböző fajtából. „Az irodalom azt mondja, hogy a termékenyülés jobban működik, ha több fajtát termesztünk.” Ennek az egzotikumnak a virágporzását egyébként nem a méhek, hanem főként legyek, bogarak és a szél végzi.
Ha az indiánbanán érett, világoszöld héja sárgás színűre változik; nyomásérzékennyé válik és egzotikus illatot áraszt. Gyümölcshúsa krémes állagú lesz, így mint egy kivit, ki lehet kanalazni. Wonisch önkiszolgáló bódéjában azonban – amely a B66-os főút mellett, a Tieschen/Laasen elágazásnál áll, még a hideg évszakban is 6 és 22 óra között tart nyitva, és naponta többször feltöltik frissen szüretelt áruval – hiába keresnénk az egzotikus gyümölcsöt. Az indiánbanán szinte teljes termése, amely szeptembertől több szüretelési körben zajlik, közvetlenül Trautmannsdorfba, Richard Rauch éttermi konyhájára kerül. „Christa Wonisch-tól majdnem mindent megveszünk – méghozzá bármilyen áron, mert az ilyen termékeknél az ár nem alkuképes.” 30 kilogramm indiánbanánt kell ősszel több részletben gyorsan feldolgozni. Csapatával együtt Rauch meghámozza a gyümölcsöket, durva darabokra vágja, felforralja és finom pürévé passzírozza, amelyet a téli hónapokra lefagyasztanak. „Alma vagy körte helyett ilyenkor desszertnek szívesen nyúlunk az indiánbanánhoz, ami számomra olyan, mint egy egzotikus gyümölcssaláta” – áradozik a csúcsszakács. Például joghurtfagylalt-szufléval kombinálja, amelyhez Rauch zsíros joghurtot cukorral és egy kevés citromlével simára kever, szifonpalackkal Rex-üvegbe tölti, majd lazán lezárva a vákuumozóba helyezi, aminek eredményeként egy légies joghurtmassza keletkezik, amelyet aztán lefagyaszt. A légiesen fagyott masszát szervírozás előtt röviden, szufléként lehet kiborítani a tányérra. „Felül van a fagyasztott, frissítő joghurtmousse, alatta pedig az indiánbanánpüré egzotikuma. A legtöbb vendég el sem hiszi, hogy a szomszédos földről származó gyümölcsöt eszik.”
Multikultúra Absdorfban
Helyszínváltás. Földrajzilag és éghajlatilag kedvező helyzetben van az alsó-ausztriai Absdorf község is. Két éve nő ott számos zöldségparcella között, egy 15 méter hosszú fóliasátor alatt a két rokon trópusi, lágyszárú növény, a gyömbér és a kurkuma. A gyömbér növényrészei vastag száruk és hosszúkás leveleik miatt bambuszszerű látványt nyújtanak; a kurkuma levelei viszont inkább a tulipánéra hasonlítanak. A felhúzott tojásgyümölcsök, buján burjánzó petrezselyem és kígyóuborka gyűrűjében Alfred Grand mintegy 80 napig neveli a két kultúrát, amíg el nem kezdi a mélyen gyökerező növények betakarítását.
Alfred Grand gilisztaszakértő, kifejlesztett egy humuszt, amely a talajok csodaszereként szolgálhat, és végül 2019-ben egy 7000 négyzetméteres területen piacgazdaságot nyitott, amelyet szabadtéri kutatólaboratóriumként is használnak. A kis szerkezetű terület, amelyen a polihisztor és csapata a maximum zöldség- és gyógynövény-sokszínűséget hozza ki, teljes mértékben nélkülözi a növényvédő szereket, műtrágyát vagy nagy gépek használatát. Az emeletes munkakonténereken – amelyek irodával, internettel, árammal, kis konyhasarokkal és még alvási lehetőséggel is felszereltek, és a sorok között állnak – gyöngybaglyok számára fészkelődobozokat telepítettek, és fából készült denevér-búvóhelyeket helyeztek el az egérpopulációk ritkítására. Sűrű szövésű hálók védik a káposztafélék ágyásait a kártevőktől, és az Arche Noah egyesülettel együttműködve 60 fát ültettek, hogy kihasználják az agroerdészet előnyeit (a mikroklíma javítása a szántóföldön, kevesebb vízpárolgás, árnyék- és szélvédelem csak néhány az előnyök közül).
A talaj a termék kezdete. Grand ezért különösen célkeresztbe veszi, mulcsozási kísérletet indít a talaj egészségének erősítésére, és feltérképezi a parcelláin lévő sokszínűség hozamnövelési lehetőségeit. A gyömbér és a kurkuma annak a 80 kultúrának a része, amellyel hetente állít össze zöldségládákat ügyfelei számára: „Számunkra izgalmas – még ha a kurkuma és a gyömbér nem is a nagy bevételt hozó termékek. Ez valami különleges, és mindkettőnek olyan frissessége van, amit az importáru nem tud nyújtani.” Ezt értékeli a langenlebarni csúcsszakács, Josef Floh is, aki évek óta lelkes rajongója Grand munkájának, és állandó ügyfelei közé tartozik. „Frissen kihúzva a földből és azonnal kiszállítva a gyömbér hihetetlenül lédús, egyáltalán nem rostos és vékony héjú, így a hámozást meg lehet spórolni. A kurkumát pedig Alfred Grand első szállítása előtt nem tartottuk számon kulinárisan.” A fő termesztőországban, Indiában a kurkumát szárítják és porítják fűszerként és currykeverékek összetevőjeként használják – Josef Floh friss állapotban dolgozza fel. A betakarítás első heteiben Grand még a gumóval együtt a zöld növényi részeket is szállítja a csúcsszakácsnak, amit Floh legszívesebben hallal együtt párol. A gumókból (=rizómák) főként fűszerpaszták készülnek. Ehhez purista módon semleges olajjal mixeli, sóval ízesíti és elteszi, hogy a paszták szószok és levesek készítéséhez bármikor rendelkezésre álljanak. „Rendkívül lelkesít az az illat, amely a kurkuma hevítésekor keletkezik.” A regionális egzotikumot Floh vegetáriánus ételekben is használja, például az egészben párolt zellergumónál, amelyet zellerszár-levelekkel, polenta-tempura tésztában és kurkumás beurre-blanc-nal tálal. „Így az földes étel nemcsak egzotikus ízt kap finom csípősséggel, hanem rikító, sárga-narancssárga színt is.”
Alfred Grand szállítási címei közül hamarosan a Praterstraße 15 is lehet, ahol Eduard Dimant és Tobi Müller üzemelteti a trendi japán Mochi éttermet. A két vendéglátós hetente 50-60 kilogramm friss japán gyömbért dolgoz fel összesen hat üzletükben, beleértve a főzőműhelyt is, amelynek java része a Vorgartenmarkti Ramen-bárban kerül felhasználásra. Csak a csirkelevesekhez két kilogramm csípős gumó kerül héjastul egy órára a 150 literes fazékba, hogy a folyadéknak finom gyömbéres fűszerezést adjon. A pácolt gyömbért klasszikusan Nigirihez és a Mochi-Rolls-hoz szervírozzák. „Számos terméket végigkóstoltunk, és a minőségbeli különbségek óriásiak. Vagy az üveges gyömbér túl csípős, vagy rendkívül édes – mindkettő teljesen alkalmatlan sushihoz. Néha a szeletek túl vastagra vannak vágva és szinte íztelenek – feltehetően azért, mert a gumókat már túl sokáig tárolták; a rózsaszínre színezett gyömbér pedig eleve tabu.” Dimant szerint a pácolt gyömbér akkor tökéletes, ha jó roppanóssága van, és olyan csípőssége, amely nem túl tolakodó, hanem betölti feladatát a különböző hal-Nigirik közötti íz semlegesítésében. Az absdorfi Grand kertből származó friss gyömbérre Dimant azért figyelt fel, mert egy főzőrendezvényhez hazai gyömbért keresett. „Japánban ettem egy ételt, amelyhez pácolt helyett friss, héj nélküli gyömbért szolgáltak fel, amely nem volt túl csípős. Szeretném a hazai tavi pisztrángot úgy filézni, hogy a hal egyben maradjon, úgy kinyitni, mint egy pillangót, és friss, felszeletelt gyömbérrel, Shisóval és rizzsel egészben szervírozni – tehát sushi más formában. Az absdorfi gyömbér textúrája annyira zsenge, hogy Japánhoz hasonlóan pácolás nélkül tudom felhasználni, ez valami teljesen új.”
A csípősség a felső-ausztriai Lukas Kienbauernél is szerepet játszik. A schärdingi Lukas éttermében ügyesen ötvözi a régió termékeit ázsiai összetevőkkel a tányéron, és nem fogja vissza magát a Yuzu, gyömbér és Wasabi használatában sem. A Lukas Izakayában, amely exkluzívan foglalható étteremmé vált (minden hónap első és harmadik csütörtökén továbbra is rendes étteremként tart nyitva), a japán összetevők, amelyeknek általában több ezer légi mérföldet kell megtenniük Ausztriáig, sőt, a főszerepet játsszák. A „Ír sziklaosztriga” hideg Signature Dish-hez azonban a csúcsszakács friss Wasabit használ, amely elérhetőség szerint a burgenlandi Phytoniq beltéri farmról érkezik. „Kizárólag nyers árut használunk, a tubusos készpaszták nálam szóba sem jöhetnek, mert tormával vannak keverve és tolakodóan csípnek az orrban. A friss Wasabi viszont gyümölcsös jegyekkel és kellemes csípősséggel rendelkezik” – mondja Kienbauer, miközben egy zsengezöld hazai gumót húz végig a cápahőr reszelőn, íróval, sóval, Cayenne-borssal és egy kevés cukorral keveri, lefagyasztja és mint egy granité-t kaparja le, „csak mivel alig tartalmaz zsírt vagy cukrot, nem kristályos, hanem porhó állagú lesz”. A nyers osztrigával, egy kevés citromzselével, Teriyaki-szósszal, pácolt uborkával és friss Wasabilevel – amelyet a csúcsszakács saját kertjében nevel – együtt olyan indító, amelyre még az osztriga-elutasítók sem tudnak nemet mondani. Kienbauer hetente akár 300 gramm friss Wasabit használ el az Izakayában, és vendégei kérésére szívesen rendel mindig hazai gumót magáncélú felhasználásra is.
Vissza Trautmannsdorfba, ahol Richard Rauch nemcsak megrendelt árut vesz át, hanem olykor alaposan meg is lepik. Például egy gazdasszonnyal, akinek veteményesében egy ismeretlen egzotikum kezdett váratlanul burjánzani: „Hirtelen egy rakás tövises, sötétzöld gyümölccsel állt a konyhaajtónk előtt, amit ő maga sem tudott beazonosítani.” A szubtrópusi tökfélék közé tartozó Chayoteként azonosították, amely uborkaként terül el a földön, körte alakú, és íze finoman emlékeztet a karalábéra, cukkinire és uborkára. A stájer csúcsszakács párolva és nyersen, egyszerűen egy kis kaviárral és birsalmás beurre-blanc-nal tálalja. Emellett a szakács csapat a bizarr nyers gyümölcsöt egészben is bemutatja az asztalnál – „mert büszkeséggel tölt el bennünket, ha megmutathatjuk, hogy régiónk sokkal többet kínál, mint sütőtököt.” —





Címek
Termelők
Gemüsehof Wonisch
Hof bei Straden 71, 8345 Straden
T 0664/466 08 49
flucher-plaschg.at
Grand Garten
3462 Absdorf, T 0664/100 25 67
grandgarten.at
Phytoniq Wasabi
DI Rudolf Schober-Str. 4, 7400 Oberwart
phytoniq.com
Éttermek
Gastwirtschaft Floh
Tullner Straße 1, 3425 Langenlebarn
T 02272/628 09
derfloh.at
Geschwister Rauch
Trautmannsdorf 6, 8343 Bad Gleichenberg
T 03159/41 06
geschwister-rauch.at
Lukas Izakaya
Unterer Stadtplatz 7, 4780 Schärding
T 0664/410 72 49
lukas-restaurant.at
Mochi
Praterstraße 15, 1020 Wien
T 01/925 13 80
mochi.at
A receptekhez
Zellergumó „Punk” – egészben párolt zellergumó kurkumás beurre-blanc-nal, zellerszáras polenta-tempurával & frissen sütött zellergyökérrel
Josef Floh, Gastwirtschaft Floh, Langenlebarn
Farkassügér vízi spenóttal, Dobin Mushi & gyömbéres póréhagymasalátával
Eduard Dimant, Mochi, Wien
Osztriga Wasabival & íróval
Lukas Kienbauer, Lukas Izakaya, Schärding
Töltött Shishitók hajdinával, disznófejjel & citromfűvel
Richard Rauch, Geschwister Rauch, Trautmannsdorf