Fotó: GettyImages
Finnországban, ahol a Mikulás lakik, hogy karácsonyestén hat rénszarvas húzta szánján szelje át az eget, hagyományosan sütőben sült karácsonyi sonkát esznek, és inni – mint minden skandináv országban – a "Glögi"-t, a vörösborból, gabonapálinkából vagy vodkából készült, fahéjjal, kardamommal, gyömbérrel és szegfűszeggel ízesített karácsonyi puncsot.
A világ túlsó végén minden egészen másképp zajlik. Ott a szánt hat fehér kenguru húzza, akiket szeretettel csak "Boomers"-nek neveznek. A messzi északról érkező rénszarvasoknak itt túl meleg lenne, hiszen "Down Under"-ben éppen tombol a nyár.
Így hát karácsonyi vacsorára előkapják a grillt, amit becézve "barbie"-nak hívnak, és lemennek a partra. Szaftos pulykahússzeleteket sütnek, és kilószámra falják a friss garnélát. Majd jöhet a "To sink a few" ünneplése: a szomjúság oltása hazai pezsgővel vagy "Chardo"-val.
Vissza hozzánk, "germánokhoz", ahol a karácsonyi liba még sokáig megőrzi vezető szerepét. Szeretettel felnevelt óriási libacsordák totyognak az ünnep előtti végső sorsuk felé, a hatalmas halastavakban pedig növekszenek a karácsonyi pontyok, amelyek utolsó napjaikat fogyasztóik fürdőkádjában töltik.
És mit isznak mellé? Természetesen bort. Vagy puncsot. Esetleg Feuerzangenbowlét száraz vörösborból, puncsos pohárban felszolgálva.
A diákok körében az ilyen puncsot már évszázadok óta "Krambambuli"-nak nevezik, amely a diák-ivónóták révén vált híressé.
"...úgy isszák a vizet, mint a jámbor jószág, s azt hiszik, az a Krambambuli" – éneklik a tisztelt studiosik még ma is.
Oroszországban, a cári udvarban karácsony környékén medovuchát vagy spitent ittak, ami gyümölcsökkel és fűszerekkel készült mézbor. Nagy Péter udvarának nyugati látogatói a szamovárból szervírozott italt "orosz forralt bornak" nevezték.
És ami a diákoknak a Krambambuli, az az angoloknak az "Eggnog". Ez már Viktória királynő kora óta létezik. Erős barna sör, cukorral, tojássárgájával és fűszerekkel. Nem hangzik túl izgalmasan, de legalább később az amerikaiaknak is ízlett.
Provence-ban már Mistral idejében is a hagyományos karácsonyi vacsora egy hatalmas pulykából, kis zöldségtálakból, egy halételből és természetesen a "Treize desserts"-ből, azaz 13 kis édes finomságból állt: kezdve az apt-i kandírozott gyümölcsöktől, a montélimari "Nougat blanc"-on és "Nougat noire"-on át a "Pompe à l'huile" gyümölcskenyérig. Tizenhárom desszert, Krisztus utolsó vacsorájának 13 résztvevője miatt.
Északabbra, Elzászban karácsonyi liba és egy hatalmas "Choucroute" kerül az asztalra, Franciaország más vidéki területein pedig "Boudins", a frissen vágott karácsonyi disznóból készült véres hurka.
Oroszországban karácsonykor "Koutia"-t esznek, ami szárított gyümölcsökkel készített búzakása. Svédországban pácolt halat kínálnak világos vajas mártásban, Dániában meleg rizskását szolgálnak fel hideg tejjel leöntve, mielőtt a ropogósra sült karácsonyi libát az asztalra tennék. Norvégiában sült sertéskaraj a szokás savanyú káposztával, Finnországban pedig a kenyértésztában sült sonka nélkül el sem képzelhető a karácsony.
A közép-európai karácsonyi ital par excellence a "Hypocras". Egy tucat vendég számára három üveg vörösborra, egy üveg rozéra, egy üveg fehérborra, 400 gramm cukorra, három rúd fahéjra, öt szem szegfűszegre, szerecsendióra, gyömbérre, korianderre és kardamomporra van szükség. A borokat a cukorral fel kell forralni, a fűszerekre önteni, két napig állni hagyni, majd leszűrni.
Aki olvasta Victor Hugót, a "A párizsi Notre-Dame"-ban találkozhat a katedrális előtti szökőkút történetével, ahol – minden arra járó örömére – három különböző forrásból ingyenesen folyt a bor, a tej és bizony a Hypocras.
Olaszország legdélibb csücskén, Szicíliában az ünnepi vacsorát "Tummàla"-nak hívják. Mivel eredete Catania emírjére, Mohammed Ibn Thummah-ra vezethető vissza. Ez egy rizstimbal csirkével, borjúhússal, tojással és sajttal. Manapság az ételhez disznókolbászt is adnak, ami a vallásos emír számára tiltott volt...
Nápolyban a karácsonyi vacsora – évszázadok óta – húsmentes ételekből áll. Például "Baccalà alla napoletana", azaz a helyi tőkehalétel fűszeres paradicsomszósszal.
Este a "Zampognari"-k, az abruzzói juhászok járják az utcákat. Érdes figurák birkabőr mellényben, hatalmas nemezkalapok alatt, akik dudások kíséretében ősi népdalokat énekelnek, amiért pénzzel és "Cuddureddi"-vel jutalmazzák őket. A Cuddureddi fügével töltött kis sütemény, a Mezzogiorno karácsonyi édessége. Olyan sütemény, amelynek receptjét a görög gyarmatosítók hozták magukkal hazájukból Dél-Olaszországba.
Mellé, ahogy Olaszország többi részén is, "Bombardino"-t isznak, amely egyharmad arányban tojáslikőrből, feketekávéból és whiskyből készül.
Irány Dél-Amerika. Mexikóban "Mole poblano de guajolote"-val kényeztetik magukat: ez egy pikáns csokoládémártásban sült pulyka, amely többek között mandulát, chilit, banánt, szegfűszeget, pirított szezámmagot és cayenne-i borsot tartalmaz. Ez egy régi azték étel, jóval Amerika felfedezése előtti időkből, amelyet a 17. században a pueblói Santa Rosa kolostor apácái fejlesztettek tovább.
Egyébként a spanyol hódítók azért nevezték a pulykát indiai csirkének, mert még mindig azt hitték, hogy Indiát fedezték fel.
Az Egyesült Államokban a mai napig nem tudják eldönteni, hogy a pulyka (Turkey) inkább karácsonykor vagy hálaadáskor való-e az asztalra. Végül is a vadpulykák húsa mentette meg az első telepeseket az éhhaláltól. Mivel az amerikaiak pragmatikusak, a madarat mindkét alkalommal az asztalra teszik. Mivel egy kifejlett "indiai csirke" kb. 12 fontot nyom, nyolc-tíz ember szükséges az elfogyasztásához.
Franciaországban szívesen próbálkoznak Paul Bocuse nagyapjának receptjével: a pulykát kolbászhússal és apróra vágott fekete szarvasgombával töltik meg, pergamenpapírba csomagolják, majd egy jutazsákba teszik. A kertben lyukat ásnak, belehelyezik a jutazsákot és földdel betakarják. A hűvös, nedves földben a szarvasgomba kifejti teljes aromáját. Két nap után zöldséglében abálják és rizspiláffal tálalják.
Angliában a karácsonyi lakoma egy hatalmas rostélyosból (roastbeef) áll. Skóciában és Írországban kihagyják a rostélyost, és helyette "Haggis"-t szolgálnak fel, a skótok és írek nemzeti ételét.
Ehhez egy birkagyomrot fordítanak ki, és megtöltik a birka maradék belsőségeivel, vesezsírral, zabpehellyel és fűszerekkel. Majd összekötözik és három órán át forrásban lévő vízben főzik. Számunkra, kontinentális európaiak számára igencsak szokatlan...
A desszert odafent, a Csatornán túl mindig Plum Pudding lesz. "A Plum Pudding nemzeti étel, amelyet az idegen nemzetek utálnak, mert nem képesek ízletesen elkészíteni" – állítja az 1877-es Cassell's Dictionary of Cookery.
A Cassell's Dictionary tudni véli: "Néhány nappal karácsony előtt nyolc vagy kilenc órán át főzik, majd röviddel a fogyasztás előtt még egyszer legalább két órára forrásban lévő vízbe teszik. Egy jól sikerült puding tizenkét hónapig is eláll."
Lehet, hogy a "Cassells"-nek igaza van, és egy igazi Plum Pudding elkészítése a nem szigetlakók számára tényleg túl nehéz. Lord Byron, aki 1820 körül Olaszországban élt, egy egész napon át hiába próbálta meg beavatni firenzei szakácsát a Plum Pudding rejtelmeibe. Este az ideges szakács dühödten felmondott, és ami pudingnak kellett volna lennie, azt sűrű levesként tálalták a terrine-ben. Mivel senki sem törődött a sütőben lévő sülttel, a rostélyos egyfajta cipőtalppá zsugorodott. "It was an utmost unusual dinner" – írta Lord Byron finom öniróniával költő barátjának, Shelley-nek.
És a koronát: a szükséges aprópénzzel a zsebben Önök is a legexkluzívabb cseppeket tehetik a karácsonyfa alá:
Például egy 1822-es évjáratú konyakot. Ez volt a bolygó éve, amelyet 260 napig lehetett látni az égen. Ára kb. 4 900 font palackonként. Vagy egy Cognac Silver Jubilee. 12 000 fontért. Legalább 100 éves konyakok házasítása. Csak 60 palack készült belőle az angol királynő 1977-es ezüstjubileumának emlékére. Vagy egy 1787-es évjáratú Château d'Yquem. 119 000 fontért szinte ajándék. És az 1795-ös évjáratú Cognac Brugerolle-t sem feltétlenül keverésre kellene használni. A 6 literes palack a francia tisztek kedvenc itala volt Napóleon alatt. Valahányszor megnyertek – vagy éppen elveszítettek – egy csatát, kinyitottak egy ilyen szörnypalackot. Mivel Napóleon köztudottan sok csatát vívott, már csak egy létezik belőle, és az 138 000 fontért szerezhető be a www.oldliquors.com oldalon.
Na akkor: Prosit, Cheers, Skål, Santé, Salud, Salute, Amór y Dinéro, Na zdarovje, Egészségedre, Kanpai, Sla á Inje, Já mas és Je via Sano!