Hink reloaded
Szöveg: Claudia Schemerl-Streben Fotók: Manfred Klimek
A müncheni, nemrég megnyílt étterem vendéglistája hosszú: VIP-ek, ínyencek, producerek és sztárséfek állnak sorba belföldről és külföldről, hogy szemügyre vegyék az új ínyencszentélyt. Köztük Eckart Witzigmann és Jörg Wörther is. Mögöttük: Hans Peter Spak és fia, Peter, a Hink-pástétommanufaktúra új tulajdonosai, amely 75 éve látja el Bécs csemegeüzleteit és kiválasztott éttermeit kiváló minőségű terrinekkel és pástétomokkal. Witzigmann meghallja a mögötte álló nevét, megfordul és áradozni kezd. Wörther is nosztalgikus hangulatba kerül: felidézi saját tanulóéveit, amikor Hink-pástétomokat szeletelt. Véletlen vagy előre megírt sors: a Spak junior részéről érkező, közös termékfejlesztésre irányuló kezdeményezésre az évszázad séfje, Witzigmann spontán igent mond. Elküldi menedzserét, és röviddel ezután néhány receptötletet Bécsbe. Négy müncheni utazás, számtalan kóstoló és egy végső finomhangolás után elérkezett az idő: 2008 októberében megjelent az Edition Witzigmann olyan kreációkkal, mint a borjúfilé Madeira-zselében libamájjal, a sulmtali csirke rillettes pácolt dióval és gyömbérrel, vagy az őzpástétom karamellizált gesztenyével, amelyeket ma ötféle változatban találhatunk meg a bécsi csemegeüzletek pultjaiban.
2007 nyarán Hans-Peter Spak a fiával együtt átvette a hagyományos üzemet (www.hink-pasteten.at) Floridsdorfban Anton Hinktől. Utód nem volt, így a Spakékkal kötött üzlet gyorsan lezárult: „Éppen a Spak Feinkost eladásán dolgoztunk. Mivel minden gyorsabban zajlott a vártnál, rögtön lecsaptunk, és energiánkat a pástétomüzletre irányítottuk” – árulja el Spak junior. A Hink-manufaktúra az okos apa-fia duó számára kifejezetten vonzó lehetőség volt: „A pástétomok mindig a prémium szegmensbe tartoztak, még akkor is, ha a Hink cég megrekedt az időben, a márkát sosem értékelték le. Anton Hink csúcsminőségre hivatkozhatott, sosem vetette alá magát az árdömpingnek. Mindig azt mondta: 'Az én pástétomaim első osztályúak, és annak bizony megvan az ára.' Ez egyrészt jó volt a márkának, másrészt idővel mégis csendesebb lett körülötte a világ, mert sosem akart reklámkampányt indítani. Az állandó ügyfélköre mégis hű maradt hozzá. Soha nem azt mondták, hogy a Hink régen jó árut gyártott, hanem hogy a Hink jó árut gyárt. Így világos volt: a talaj, amire építkezünk, tápanyagban gazdag, és újult erővel vághatunk bele.”
Az átvétel után a 2000 négyzetméteres manufaktúrát két hónapon belül, kétmillió eurós beruházással, szakaszokban modernizálták. „Természetesen még sok pénzt bele lehetne ölni” – nevet Spak junior –, „de számunkra az volt a fontos, hogy csúcsszintű higiéniai előírásoknak megfelelő gyártást valósítsunk meg. Az épületet gyakorlatilag kivégeztük: a padlótól a szerelvényeken át a berendezésekig majdnem mindent kicseréltünk, csak a héj maradt meg.” Anton Hink üzletét csendben, zökkenőmentesen vették át: „Az évszakokat egyszerűen hagytuk jönni, a karácsonyi forgalmat kihasználtuk, 2008 tavaszától teljes erőnkkel a fejlesztésre és innovációra vetettük magunkat, és októberre, pont a szezonkezdetre időzítettük a megnyitó ünnepséget, hogy újraindítsuk a Hink-korszakot.”
Modernizáció azonban nemcsak a felszerelést és a technikát érintette, a választékot is felfrissítették, és 60 százalékát lecserélték. „Átgondoltuk a kiszereléseket, jelentősen átdolgoztuk a recepteket, és új fűszereket, aromákat hoztunk be. Természetesen néhány kreációnak még mindig van létjogosultsága, még ha kicsit porosak is: a hagyományos dolgokat, mint a klasszikus májpástétomok – mint például a 'Försterin' (Erdésznő), a 'Winzerin' (Borásznő) és a 'Schöne Gärtnerin' (Szép Kertésznő) –, ezek Hink védett márkanevei, biztosan folytatjuk. De vannak olyan pástétomok is, amiket kivettünk. Anton Hinknek 40-50 terméke volt, amiket egész évben kínált. Az őzpástétom tésztában januártól decemberig a választékban volt, évtizedeken át. Az innováció mértéke nagyon gyenge volt, és nem volt szezonalitás. A nyersanyagoknál jobban szeretnénk a szezonális vonalra koncentrálni, tavasszal medvehagymát és spárgát, ősszel vadat használni. Ezenkívül a halas részlegen is bővíteni szeretnénk olyan kreációkkal, mint az polipsajtos kocsonya, füstölt pisztráng-spenót terrine vagy kocsonyás zöldséges ponty. A poharaknál áttértünk a kisebb kiszerelésre: Hink úr 350 grammos poharakba tette a libamájas termékeket. Mi a felére csökkentettük, és úgy véljük, hogy azok is még mindig túl nagyok.”
A Carnuntum borászokkal és Adi Bittermann csúcsséffel való együttműködés szintén egy új alkotáshoz vezetett: a Carnuntum vaddisznópástétomhoz. „A pástétomhoz való hús kizárólag a Carnuntum régióból származik. Éppen csak kijön az a mennyiség, amire szükségünk van. Összesen 30 vadászunk van, akik szállítanak nekünk, és amint van vaddisznójuk számunkra, szólnak.”
Nyolc munkatárs foglalkozik hétfőtől péntekig finom pástétomok, terrinek, rillettes és pralinék készítésével Georg Liepold vezetésével, aki az „Ofenloch” és a „Drei Husaren” éttermek egykori konyhafőnöke volt.
Futószalagos termelés nincs. Kutterek, amelyek 500-1000 kilogramm anyagot befogadnak, vagy hatalmas üstök hiába keresendők itt. Nagykonyhai hangulat uralkodik, nem ipari. A terrine-eket kézzel töltik formákba, a pástétomokat aprólékosan göngyölik húsos szalonnába, a pralinékat pedig óvatosan hempergetik csokireszelékbe. „Mindegy, hogy egy munkatárs tíz fácánterrine-t készít vagy százat – egyszerűen tízszeres a ráfordítás.” Csak megrendelésre termelünk – két kilogrammos mennyiségtől: „Ha egy gasztronómus hétfőn rendel, én kedden termelek és szerdán szállítok. A frissességnek kell az erősségünknek lennie.”
A hagyományos vállalkozás vevői között eddig a bécsi gasztronómiai üzemek mellett olyan csemegeüzletek szerepeltek, mint a Meinl am Graben, a Böhle és az Opocensky. Most a Spakék ügyes marketingstratégiát indítottak: a Hink-választék mostantól Ausztria-szerte kapható a Wein & Co-üzletekben. Ezenkívül Spak tervezi, hogy pástétomkreációival belép a német csemegepiacra is: „Egyből eljutottunk a beszerzési nagyfőnökig a Dallmayrnál, és tárgyalunk a Käferrel és a berlini KaDeWe-vel is” – mondja büszkén Spak. És ez még nem minden: Hans-Peter Spak néhány hete újabb dobást hajtott végre, és visszahódította eladott üzemét, a Spak Feinkostot. Így két bécsi hagyományos vállalkozás került egy fedél alá. Miközben Spak senior ismét a falatokkal foglalkozik, Peter Spak tovább erősíti pozícióját a pástétomüzletben. Vagy fordítva? Mindegy. Kenyérrel mindkettő finom.