A-La-Carte

How Slow can you go?

How slow can you go? Mivel mindketten részesei vagyunk a dolognak, a szarkasztikusan felvont szemöldök természetesen rosszul állna nekünk a jelenlegi Slow-Food-hype kapcsán. Nem is akartunk mást, vagy még inkább: tulajdonképpen pontosan ezt akartuk. És hogy manapság megeshet, hogy a húsos zsemle kihűl, mert a kísérő…


How slow can you go?

Mivel mindketten részesei vagyunk a dolognak, a szarkasztikusan felvont szemöldök természetesen rosszul állna nekünk a jelenlegi Slow-Food-hype kapcsán.

Nem is akartunk mást, vagy még inkább: tulajdonképpen pontosan ezt akartuk. És hogy manapság megeshet, hogy a húsos zsemle kihűl, mert a szakszerűen lelkes húsos-zsemle-kiskereskedő kísérő magyarázata (tekintettel a zsemle sütéséhez felhasznált búza eredetére, a kovász érlelési idejére, a sütő korára és fűtési módjára, a feldolgozott sertés tartási körülményeire és személyes preferenciáira, a húsos-zsemle-készítő családfájára és szakmai pályafutására, valamint a mustárgyártó, illetve paraszti beszállítóinak személyes termékfilozófiájára vonatkozóan) egyszerűen egy kicsit sokáig tart.

Így legyen.

Tehát egy határozott igen a kihalófélben lévő gyümölcsökre, a gyermekbarát körülmények között tartott haszonállatokra és a vadonatúj, ősrégi tartósítási módszerekre.

És egy határozott igen a körítésre is, ami ezzel jár.

De. (Hogy egyszer kifosszuk Marlene Streeruwitz retorikai arzenálját.)

De.

Valahol azért véget ér a móka.

Például akkor, amikor az ember egy váróteremben félig kíváncsian fellapoz egy újabb Slow-Food-kiadványt, amelynek létezéséről eddig fogalma sem volt.

bewusst. a neve ennek a lelassult, természethez közeli életmód hírnökének, stílusosan kis b-vel és a végén egy ponttal.

A címlap a műfaj klasszikus stílusában egy „Ennyi Ausztria kell” feliratú, kockás ingujjbó kiálló, csomós paraszti kezet ábrázol, amely atyai védelmezőként ölel körül egy kézműves fonott fűzfavessző kosarat, tele pompás krumplival.

Minden harmonikus, öko és méltóságteljes, mégis megbújik itt egy kis zavaró tényező, mégpedig az alcímben: „A McDonald’s Ausztria minőségi magazinja”.

Hm.

A szerkesztőségi cikkben Andreas Schwerla, a McDonald’s Ausztria ügyvezető igazgatója elárulja: „Egyértelmű meggyőződéssel rendelkező vállalat vagyunk. Például ami a minőségi követelményeinket illeti.” És hozzáteszi: „Ez az Ön számára eddig talán nem volt kézzelfogható.”

Továbbá kiderül, hogy a McDonald’s tojások olyan szabad tartású tyúkoktól származnak, amelyeknek legalább nyolc négyzetméter jut a kapirgálásra és mozgásra. Ezt egy képeskönyvbe illő tájfotó illusztrálja olyan tyúkokkal, amelyek fejenként körülbelül nyolc négyzetkilométernyi kifutóval rendelkeznek. (Bár a McDonald’s-féle sonkás tojás étvágygerjesztő tálalásának kísérletekor a modern ételfotózás is eléri a határait.)

Még az elkerülhetetlen környezetvédelmi miniszter, Berlakovich is dicséri interjújában a vállalat példamutató szerepét.

Természetesen kifejezetten elismerjük, hogy véget értek azok az idők, amikor a legnagyobb hazai családi étteremhez vezető utat Jancsi és Juliska módjára a járdán egyre sűrűbben heverő hungarocell dobozok mentén találta meg az ember. Hogy az újrahasznosított csomagolás és a vízerőműből származó áram amúgy is rendben van. És az is, hogy a McDonald’s-teherautók tankjait már használt sütőolajjal töltik fel, mindenképpen előnyösebb, mint az ellenkezője.

De mielőtt komolyan nekilátnánk, hogy a minőség, az étterem és a McDonald’s fogalmakat egy mondaton belül használjuk, még eltelik egy kis idő. És ha Toni Mörwald újabban rendkívül kínos TV-reklámokban delirált egy McDonald’s-beli előkelő konyháról, akkor csak az elszívóernyők szabályszerű meglétére gondolhatott.

De ki tudja, talán egy napon az ilyen rendelések is lehetségesek lesznek: „Igen, kérnék egy sajtburgert, de nem a habszivacs zsemlével, hanem rendes kézműves zsemlével. És a burgert kérem lungaui dry-aged Angus marhából, vágva, nem darálva, ketchup nélkül és természetesen medium rare, és mondja meg kérem a konyhafőnöknek, figyeljen oda, hogy a hús ezúttal ne közvetlenül a fagyasztóból kerüljön a lapra, különben a második szakácssapka azonnal eltűnik.”

A hozzánk hasonló, régivágású Slow-Food-fanatikusok tudnak várni.

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!