Intelligent Food
Szöveg: Alexander Rabl Fotó: StockFood
És természetesen ez a cikk elfogult. Tekintse magát figyelmeztetettnek, hogy itt az újságírói objektivitás hiányát éppúgy észre fogja venni, mint a kritikai reflexió legcsekélyebb mértékét. Mert a következő sorok a pacal dicsőítését és magasztalását szolgálják, amely az élelmiszerek között intelligens életforma, évszázadok óta túlélő, köszönhetően a tökéletes alkalmazkodásnak. Evett már pacalt? Csak a teljesség kedvéért említsük meg, mi is ez valójában. A pacal a juh, borjú vagy szarvasmarha előgyomrából származik. Nos, tudjuk, hogy a has bizonyos tekintetben az aggyal egyenrangú, vagy akár még jobb is annál. A has is gondolkodik. Néha még előre is. A juhok és szarvasmarhák esetében feltételezhetjük, hogy a beleikben koncentrált intelligencia rejlik.
A bizonyíték? Hogy felkerüljenek az étlapjainkra – és ki kételkedne abban, hogy a belsőségek legfőbb célja az kell legyen, hogy odakerüljenek –, a gyomrok egy egyszerű stratégiát dolgoztak ki: olyan élelmiszerként mutatkoznak be, amely éppoly olcsó (ez régen, azokban az időkben, amikor a hús még nem akcióban érkezett a szupermarketből, életbevágó volt), mint amilyen sokoldalú (ez manapság, amikor kevés dolgot félnek jobban, mint az unalmat a tányéron, jó megközelítés). Ahogy minden növény stratégiát dolgoz ki a virágait beporzó méhek csalogatására, úgy minden ételnek is megvan a maga trükkje: az osztrigák olyan csodálatosan friss tengervíz, jód és a nagyvilág ízűek, ráadásul kevés előkészületet igényelnek, ezért nem kell aggódniuk, hogy valaha is elfogynának a fogyasztóik. A másik oldalon áll a pacal.
Kevés glamúr övezi, cserébe tisztítatlan állapotban néhány kevéssé vonzó faggyúréteg és egyéb dolgok borítják, ami kivívta számára a kutyaeledel kétes hírnevét. A pacal azonban, mivel az érzékeny gyomrok közé tartozik, odaadást, tudást és főzési időt követel, valamint rengeteg vizet, hogy a kevéssé mutatós gyomrokból egyszer csak olyasmi legyen, ami után a fogyasztók nyújtogatják a nyakukat. És pontosan ezt teszik keleten és nyugaton, északon és délen is, ahol minden régió, minden ország kitalálhatott valamit a pacaljára, mert alig van olyan étel, amelyet olyan változatosan lehet formálni, mint a pacalt, a tripes-t (fr.) vagy a trippa-t (olasz). Ez a trükk. Lehetne opportunistának nevezni őket, mert a jóságok éppúgy jól megférnek a tányéron a paradicsommal és parmezánnal, mint a babbal vagy a káposztával, de ez csúnya és gonosz lenne. Most azonban megjött az étvágyunk, és kapcsolunk a pacalfőzés mesteréhez Bécsbe, az Operaház melletti "Korso" étterem bárjába.
Itt Gerer egykor aranysárga panírban (ő maga viszont fehéret viselt) olyasmit szolgált fel, amiről hatfős társaságunk tiszta tudatunk ellenére sem tudta kitalálni, mi az. Béka? Csirke? Amikor megtudtuk, hogy éppen rántott pacalt falatozunk, boldogok voltunk és bölcsebbek lettünk. Az intelligens étel bizonyítéka: tökéletesen alkalmazkodik a bécsi ízlésekhez, és panírjával minden szelet (schnitzel) számára könnyedén és komolyan támaszt konkurenciát. Vagy Olaszország, itt a pacal, a trippa, azonnal felismerte, mekkora örömet okoz a firenzei szakácsoknak, evőknek és piaci árusoknak a zöldségek és a reszelt parmezán kombinációja, és felkínálta magát egy olyan ízletes ételhez, amely már régóta a firenzei konyha nélkülözhetetlen elemei közé tartozik. És milyen könnyű is elköszönni egy tudatlan "nebbochant" (tudatlanok) utazócsoporttól azzal a megjegyzéssel, hogy asztalt foglaltunk egy kis étteremben, ahol kizárólag trippa alla fiorentinát szolgálnak fel. Aki erre nemet mond, annak másnap már nem is kell kérdeznie, amikor délben egy kis falat lampredottóra megyünk a San Lorenzo piacra.
A lampredotto a szarvasmarha különösen puha oltógyomrából származik. Egy zsemlében eszem salsa verdével, és egy pohár Chiantit iszom hozzá. Másfél eurónál többet nem kell fizetnem érte. Az intelligencia további bizonyítéka: a pacal az ár-érték arányával hízeleg nekünk, evőknek. Megisszuk a vörösbort, és kapcsolunk lyoni tudósítónkhoz, a belsőségfogyasztás fellegvárába. Igen: falás. Amit Lyon szűk bouchonjaiban elpusztítanak, az durva nyelvezetet is elvisel. A francia belsőségkonyhában a pacalevés viszonylag ártatlanul hat az olyan igazi nehézbombázókhoz képest, mint a töltött disznólábak vagy az Andouillette AAAAA, amelyet még a keményvonalas belsőségrajongók is nagy tisztelettel emlegetnek, és amitől egy barátom egy párizsi vacsorán egyszer elsápadt, és minden előzetes jelzés nélkül félretette az evőeszközeit. Aznap este már alig beszélt. (A szóban forgó konyhához közel álló bisztrót „Pharamond”-nak hívják, és a régi csarnokok mögött található, de tulajdonosváltás után már nem annyira izgalmas.) Franciaországban sokféleképpen közelítenek a pacalhoz, például egy lábasban, ahol borjúlábbal, póréhagymával, hagymával, sárgarépával és fűszerekkel, csirkehúslevessel, Calvadosszal és almaborral (Cidre) párolják, és fehér kenyérrel tálalják.
Lyonból vissza a „Bristol”-bárba, a pacal-sáfrány-zöldség kombó megfelelő helyszínére, amellyel Gerer úr bizonyítja, hogy az intelligens szakácsok és az intelligens étel az egyik legjobb kombinációt alkotják. Sok pacalos fogás alapreceptje lényegében az, hogy a főtt pacalt gyufaszál vékonyságúra vágják, és fűszerekkel, zöldségekkel, borral és egyéb hozzávalókkal, a hozzávalók állagától függően rövidebb vagy hosszabb ideig sütik, párolják vagy egyszerűen csak főzik. Megpróbálhatja otthon is, de látni fogja, hogy Ausztriában a megfelelően előkészített pacal beszerzése összehasonlíthatatlanul nehezebb feladat, mint például a Gillardeau-osztrigáké.
Egyébként az osztriga is példát vett az idő folyamán a pacalról, és alávetette magát számos receptnek. Az osztrigákat például egészen ínycsiklandóan lehet káposztával keverni. De ezen a pacal csak nevetni tud, mert a „Bristol” ház pacalkáposztája a legenda mivoltát tekintve mellesleg túlszárnyalja azokat. Újabban a vörösboros pacal (ehhez használjunk Barrosót, ööö, Barolót) babbal a sláger. Elegánsan és tavasziasan, réti föld illatát árasztva jelenik meg a pacal ugyanott krémes mártás kíséretében, kucsmagombával. Egy vasárnapi ebéd Witzigmann egy régi ötlete alapján. Bár ők, a pacalok, olyan intelligensek, teljesen kudarcot vallanak, ha a megfelelő borpárosításról kérdezzük őket. Egyszerűen nem mondanak semmit. Mi azt mondjuk, hogy a hangulattól és a mártástól függően lehet egy igazán komoly bor, mint egy Wachaui Smaragd Chardonnay Hirtzbergertől, de egy campaniai Greco di Tufo, vagy egy nem túl karakteres Rhône-völgyi bor is örömet fog okozni, ahol a „ön” alatt Önt értjük, de a pacalt is.
A pacal hozzátartozik Firenzéhez, mint Michelangelo Dávid szobra. Minden sarkon, hidak alatt és kis tereken megtalálhatók a Trippai kocsijai, ahol a pacalt főzésre készen vagy elkészítve lehet megvásárolni. A Trippainál kapható a lampredotto különösen puha változata is, amelyet melegen halmoznak egy paninóra, és azonnal – szinte álltó helyében – elfogyasztják. Egy piaci látogatás, például a híres San Lorenzo-templom melletti piacon, és ott egy falat pacal, egyszerűen egy csepp olívaolajjal és citrommal, a firenzei utazó kulináris Uffizi-élményei közé tartozik.
Ha most megjött az étvágya:
Korso bei der Oper
Mahlerstraße 2, 1010 Bécs,
Telefon: 01/51 51 65 46
Reinhard Gerer volt az elsők között, aki felismerte: ha egy szakács, aki ért hozzá, az úgynevezett egyszerű ember konyhájához nyúl, néha emlékezetes dolgok születnek. Ide tartozik a „Korso”-ban kétségtelenül a pontosan vágott borjú-főzelék (Beuschel), a gulyás, a borjúfej vagy az „einbrennten Hund” (krumpli uborkával), amelyet egyszer, talán egy szeszélyből, egy szaibling (tavi pisztráng) mellé tálalt.
Obauer
Markt 46, 5450 Werfen,
Telefon: 06468/52 12-0
Kagylóval és hegyi sajttal dobják a pacalt az Obauer-fivérek a lábasba, és amit ott felszolgálnak, az példa a két hegyi szakács soha ki nem apadó erejére, és minden, csak nem kezdőknek való étel. Jó tudni: mint minden jobb étteremben, Werfenben is a pacal nagyjából a fele annak, amit a rombuszhalért és társaiért kell számolni.
Loibnerhof
Unterloiben 7, 3601 Dürnstein,
Telefon: 02732/828 90-0
Borjúlábbal és zöldségekkel főzik a pacalt Loibenben, és az íze olyan, mintha éppen a Szajna partján étkeznénk, nem a Dunánál. Milyen csodálatosabb nyitányt képzelhetnénk el a töltött borjúszegyekhez és sült harcsákhoz, amiket a Knoll-féle Veltelini és Rizling borokban úsztatunk?
Meixner
Buchengasse 64, a Herndlgasse sarkán, 1100 Bécs
Telefon: 01/604 27 10
Berta Meixner, aki ebben a bécsiség rajongói számára fenntartott enklávéban főz, ért a belsőségekhez, és ha a pacal szerepel az étlapon, a külvárosi konyha ékkövévé varázsolja azt.
Párizs
Chez Georges
1, Rue du Mail,
Telefon: 0033/(0)1/42 60 07 11
Klasszikus bisztró a közhelyekbe való kirándulások nélkül. Nincs állandó étlap. Ezért ajánlott előre érdeklődni, hogy a finom pacal éppen van-e raktáron. Itt tiszta erővel főznek, nagy lábasokból szolgálnak fel, és még ha nem is tökéletes minden, ami az asztalra kerül. Az íze viszont remek.
Aux Lyonnais
32, Rue Saint Marc,
Telefon: 0033/(0)1/42 96 65 04
Itt bátran szembenézhetünk a lyoni bouchonok konyhájának egyik-másik exportcikkével. Mert e bisztró ékszerdoboza mögött Alain Ducasse, a mindenható áll. A belsőségeket, a pacalt és másokat ugyanolyan klasszikus szeretettel készítik, mint a csukagombócot vagy a Pot au feu-t.
Lyon
Le Garet
7, Rue Garet,
Telefon: 0033/(0)4/78 60 66 53
Kevés bouchon hasonlít annyira arra az ideálra, amit az ember az olyan kis vendéglőkről alkot, ahol autentikus koszt és egyszerű borok társulnak jó hangulathoz, mint ez. Ablakán a különböző kalauzok elismerései ragyognak, bent egyszerű fa-székeken foglalunk helyet kis asztalok mellett. Ez a megfelelő hely arra, hogy pacalra vagy Andouillette-re tartsunk igényt. És egyetlen lyoni konyharajongó sem távozik ebből a vendéglőből boldogság nélkül.