A special-interest a magazinpiactér új trendje. Szerintünk: több special, mint interest.
A kollektív médiafogyasztásból születő társadalmi összetartó erő, mint azt újra és újra panaszolják, véglegesen erodálódik.
Ha a mai felnőttek egy ismerkedés során még meg tudják törni a jeget azzal, hogy kötetlenül dúdolják egy, a gyermekkorukban megkerülhetetlen rajzfilmsorozat főcímdalát, akkor a jövő felnőtteinek már óvatosan kell majd puhatolózniuk, vajon a partnerük inkább a Yugi-Oh, a Sailor Moon, a Beyblade vagy a SpongyaBob felé húzott-e.
Annyi erővel akár rendesen is beszélgethetnének egymással.
És valószínűleg még rosszabb lesz a helyzet. Ha a downhill mountain bike rajongóknak vagy az illusztrált kamionfülke-belsőépítészeti magazinhoz hasonló special-interest kiadványok mértéke egy fokmérője a társadalmi fragmentációnak, akkor ez a folyamat a Falstaff Juniorhoz hasonló lapok megjelenésével elérte az átmeneti csúcsot. Tízévesek, akik sminkkel és/vagy magukra öltött Karl-Heinz Grasser-pulóverrel pózolnak a kamera előtt, vagy konyhai „must-have” eszközeikről („sushiszőnyeg és kuglófsütő forma”), illetve kedvenc éttermeikről („Haas Haus Do & Co Bécsben, Monacóban pedig a Pulcinella”) adnak számot, nehezen fognak tudni egy-két évtized múlva egy ismerkedős csevegés során közös gyermekkori kedvenc elfoglaltságot találni az egykorúakkal.
Főleg, ha a beszélgetőpartner a saját fiatalkorában kizárólag olyan magazinokat olvasott, mint a VW-Golf-Tuning for Kids vagy a Rapid-Hooligan Junior.
És ez nem valószínűtlen, hiszen úgy tűnik, a magazinújságírás közeli jövője az egyre radikálisabb specializációban rejlik.
A mi fiatalkorunkban ott volt például a Playboy, amelyet az abban szereplő, igényes és ürügyként szolgáló Norman Mailer- vagy Werner Schneyder-esszék ellenére („Ja, tényleg, fényképek is vannak benne?”) újra és újra megvetően csak „húspiacnak” neveztek.
Ez ma is létezik, de valahogy másképp.
A dögös húsfotókkal teletűzdelt Beef magazin, természetes módon szűk témakörével (a drága hús szuper. A drága dry-aged hús még szuperebb. Ezenkívül nagyon szuperek az éles kések, a nehéz borok és az izmos kovácsok által kézzel készített kerti grillek), olyan váratlan sikereket ünnepel, amelyek már elég nagyok ahhoz, hogy a Meet (szójáték!) révén máris a piacra dobják az első magazinhasonmásokat.
Ezért csekély kockázattal megjósolható, hogy a húspiacon is megjelenik majd egy Junior spin-off (Bernerwürstl weekly), csakúgy, mint egy idősekre szakosodott speciális magazin (Meatgrinder – Szaklap darált és általában könnyen rágható húsokhoz).
Az olyan explicit mellékletmagazinok esélyeit, mint a Roots – a heti gyökérzöldség-almanach vagy a Die Salatwachtel – Junior Edition, a szakértők jelenleg még változóan ítélik meg.
Viszont többé-kevésbé biztos befutónak számítanak az általunk megtervezett és – egy bőkezű pénzügyi támogató elköteleződése esetén – bármikor a valódi piacon is bevethető koncepciók:
Freeze – a magazin a fagyasztott ételek ínyenceinek. Bofrost-poszterrel és a teljes hűtési láncmegjelenítését bemutató mega-középső poszterrel.
Horny – az élvezeti tanácsadó az igényes körömrágók számára.
Püspök (Bischof) – a fanzin a csirke legjobb részéről.
Holy food a következö címlapsztorival: „Krisztus teste nem húskenyér“, a kézbe és szájba áldoztatás végsőkig vitatott összehasonlító tesztjével, valamint a miseborok mellett és ellene szóló értékelésével, a túl rossztól (amely Istent gyalázza) egészen a túl jóig (amely eltereli a plébános figyelmét).
Mi vagyunk a világon az egyetlen olyan speciális szakfolyóirat, amely kizárólag Thomas Maurer és Florian Scheuba kulináris preferenciáiról számol be.
Hirdetési árak kérésre.