A-La-Carte

Juicy Couture – Személyre szabott alkoholmentes italok (2020/3)

Burgonyalé sós citrommal vagy fokhagymás-hagymás shrubbal a fine-dine menü mellé? Nem csak józan ésszel gondolkodva, az alkoholmentes italkíséret gyakran kiváló választás: szokatlan és változatos, egészen új ízélményeket nyit meg. Az alkoholt garantáltan nem fogjuk hiányolni.


„Lé x Étel = Szórakozás” – ez a képlet, amely nem csupán divat, hanem egy új italkultúra kezdetét látszik bevezetni. Ami ugyanis Skandináviában vagy az USA-ban már régóta „state of the art”, az most nálunk is egyre keresettebb: egy adekvát alkoholmentes alternatíva a bor helyett, a szénsavas almalé, citromos szóda és társai világán túl. Úgy tűnik, a vendégek a nagy gourmet menü után is egyre inkább tisztán szeretnék tartani a fejüket, anélkül, hogy lemondanának az izgalmas italkíséretről. – Ennek megvalósítása az a kihívás, amivel a hazai csúcsgasztronómia egyre gyakrabban szembesül. Hogy ezzel az izgalmas párosítások végtelen lehetőségeinek széles tárháza nyílik meg, az csak kellemes mellékhatás. A másnapi másnaposságtól senkinek sem kell tartania.

Egy helyszíni szemle három hazai úttörő vendéglátóhelyen megmutatja, milyen lehet a 2.2-es verziójú lé-párosítás.

Tian. A lékészítő műhely
„Relaxed sober” – azaz nyugodtan józanul – ez a mottója a Tian étteremnek, ahol jelenleg különösen következetesen valósítják meg a lé-étel párosítást. A nyolcfogásos menü minden egyes fogásához egyedi italt terveznek, plusz tartalékokat az esetleges ételérzékenységek vagy a vendégek egyéni preferenciái esetére. Michael Peceny személyében a szerviz egy saját „lémestert” állított szolgálatba, aki szinte kizárólag az alkoholmentes italok készítésével foglalkozik.

Az alkoholmentes italkíséret ötlete három éve született meg Paul Ivic konyhafőnök fejében, aki Michelin-csillagos zöldségkonyhájában már alaposan kiismerte magát az állítólagos lemondások világában. „Nálunk senkinek sem szabadna úgy éreznie, hogy le kell mondania valamiről csak azért, mert nem iszik alkoholt.”

A vízió világos volt: valami tartalmas, a borkísérettel egyenértékű dolog, amit 100 százalékban házon belül állítanak elő. Az oda vezető út azonban homályos volt. Csapata őrültnek nevezte, neveti el magát Ivic ma: a lékíséret ma már ott tart, ahová ő akkoriban el akarta juttatni, és rendkívül jól fogadják a vendégek. Ami ajánlott is, hiszen: „Csak az italkíséret teszi a menüt teljes értékű élménnyé – végül is gondoltunk valamit a párosításokkal.”

Oda eljutni azonban nem volt könnyű, a komplex italok előállítása pedig olykor rendkívül bonyolult. Az olyan technikák mellett, mint a fermentálás, a pácolás és az extrahálás, amelyeket a „lékészítő” magától sajátított el, foglalkoznia kell a szezonális alapanyagokkal és a ház „No Waste” (hulladékmentes) politikájával is. Így a sárgarépa- és zellerzöld, a gyümölcs- és zöldséghéjak, valamint a levágott darabok ugyanúgy felhasználásra kerülnek, mint a száraz kenyér vagy a borkíséretből visszamaradt „maradékok”. A „lékonyhájában” ehhez a legkülönfélébb megközelítéseket és olykor ősrégi recepteket alkalmazza. Így állnak a polcokon a shrub-alapok – jelenleg póréhagyma-zöldtea – az eper-ribizli, fokhagyma-hagyma vagy citromfű kombucha-alapok mellett. Az önmagával szemben támasztott elvárás: a lehető legváltozatosabbnak lenni.

A levek és az ételek összehangolása, akárcsak a borpárosításnál, a csapaton belüli szoros együttműködés eredménye. A Tian-ban nem „kombinációkat” csinálnak, hanem olyan italokat fejlesztenek, amelyek jobbá teszik az adott fogást. Minden lének megfelelő sűrűséggel és komplex ízvilággal kell rendelkeznie ahhoz, hogy a kínált bor- és lé-párosításban a borokkal is versenyre kelhessen. Az arányt a vendég határozza meg: négy bor és négy lé, hat lé és két bor, vagy fordítva. Néhány vendég kezdetben szkeptikus. „Félnek attól, hogy szénsavas almalevet szolgálnak fel nekik. Aztán jön a 'lé', megkóstolják, és bekövetkezik az aha-élmény. A vendéget egyszerűen meg kell nyerni” – mondja Michael Peceny. „Az étkezés itt nem lehet merev, hanem szórakoztatónak kell lennie, és ehhez hozzátartozik, hogy az italkíséret is egy élmény legyen.”

A gyakorlatban a „szórakozás” így néz ki: házi tonik sárgabarack-nektárral aperitifnek, frissítő, élénkítő, szép gyümölcsösséggel – kemény versenytársa Signore Bellininek. A csipkebogyó-zselével, sárgarépakrémmel és sóskafűvel tálalt hajdinakásához Michael Peceny egy kis „sört” főz: ehhez csipkebogyót, almalevet és citromlevelet cefréznek, két hétig vákuumban hidegen fermentálják, majd egy kis szódával felhúzzák. A fanyar-gyümölcsös jegy az enyhe savassággal optimálisan ellensúlyozza az édeskés-földes ételt. Ráadásul: csinos habkoronával. A ricotta-töltelékes, grillezett medvehagymás tojássárgája-raviolihoz egy saját préselésű olaszrizling-lé dukál, amelyben korábban pörkölt csupasz zabot áztattak. Az enyhe gabonás jegy, tökéletesen összeolvadva a gyümölcsösséggel, hozzá erős pörkölt aromák és egy szép teltség, amely harmonikusan csillapítja az intenzív medvehagyma erejét. Végül egzotikum: egy shiitake-shrub, áfonyalével, kökénylével és borbolyaecettel dúsítva, amely a shisós csokoládé-mogyoró süteményt kíséri.

A látványos effektek és a még több szórakozás érdekében a vendég szeme láttára adnak a sötétlila fodroskel-kivonathoz füzikeecetet, amitől az azonnal élénk rózsaszínűre vált. A sült tökből és zellerzöld teából készült narancssárga lé szintén csak az asztalnál kapja meg a színes löketet: vörös arónia- és vörösáfonya-esszenciát csepegtetnek bele pipettával, ami csodálatosan elterül a narancssárga színben.

Tian, Michael Peceny és Paul Ivic

Ha már szépség: az italokat régi, erdőháti csiszolású kristálypoharakban szolgálják fel, amelyek kihangsúlyozzák az italok értékét. A különböző méretek és formák lehetővé teszik, hogy minden italt egyedien mutassanak be. Ha már érték: a lé-párosítás a Tian-ban ugyanannyiba kerül, mint a borkíséret. Aki szerint ez túl drága, az még nem kóstolta!

Taubenkobel. Az úttörők
Barbara Eselböck csodálkozik az alkoholmentes ételkísérők körüli jelenlegi hírverésen: „Mi már tíz éve kínáljuk ezt.” Ennek megfelelően különc módon mutatkozik be a lé-étel párosítás a Taubenkobel-ben. – Minden ital tökéletesen igazodik Alain Weissgerber nagyon purista, természetközeli csúcsgasztronómiájához.

Egy kapor-tonik aperitifnek: ehhez a kaporlé gyártása során keletkezett törkölyt ürmösfüvekkel keverik és szódával öntik fel – keserű, növényi, étvágygerjesztő, nagyon különleges, nagyon jó. Közvetlenül utána egy szívószállal ellátott zellergumót szolgálnak fel, benne egy zellerléből készült „frissítővel”, mákolajjal és tönkölyfű-kivonattal. Itt is élénkítő savasság, rengeteg íz és ráadásul még egy látványos megoldás is.

A teljes lékíséretet a Taubenkobel-ben egyébként szobahőmérsékleten szolgálják fel. „Így jobban kibontakoznak az összetevők aromái, és az italokat koncentráltabban lehet élvezni” – magyarázza Christian Schütz sommelier. Nyolc formás, parafa dugós, kézzel feliratozott címkéjű palackban, a világoszöldtől a narancson át a sötétliláig terjedő színskálában sorakoznak a levek az étterem egyik régi munkapadján, és nemcsak szép látványt nyújtanak, hanem fokozzák a vendégek kíváncsiságát is.

„Rebarbara és bergamott” áll a pácolt süllőhöz, retekhez, rebarbaragélhez és medvehagymához kínált elegáns kísérő címkéjén. Az alapot az alacsony cukortartalmú, saját készítésű rebarbaraszirup képezi, amely egy éven át vákuumban érlelődött a bergamotthéj aromáival, így csodálatos órózsaszín árnyalatot és finom Earl Grey jegyeket vett fel.

Egy poharat a vendég előtt „avinálnak” (kiöblítenek) egy kis peremizs-fekete áfonya lével, majd kiürítik, és szarvas-consomméval, valamint egy darabka égett vajjal töltik meg, amely benne olvad el. Hozzá szarvastatár és szecsuáni bors tea jár. Csodálatos kölcsönhatás a szarvasesszencia ereje és a tea gyümölcsös-csípős maracuja-bors jegyei között, beleértve a nyálkahártyát enyhén zsibbasztó hatást is. – Egészen nagy mozi.

A következő lé a konyha kreációja: füge, mirabella, babérlevél. Ehhez a fügéket babérlevéllel áztatták be, és klasszikusan préselt mirabellalével finomították. A lé ötvözi a frissességet, a gyümölcsöt és a fűszereket, és jelentős testtel rendelkezik. Egy olyan ételt kísér, amelyet nehéz párosítani: savanyított angolna-carpaccio sült libamájjal. Két intenzív főszereplő. Egy kombináció, ami annyira zseniális, mint amennyire kihívást jelentő.

Aztán burgonyalé sós citrommal kerül a magas szárú kristálypoharakba. Szokatlan, bázikus hatású ital. Enyhén habzó, a szájpadláson krémes és frissítő, optimális tojáshoz, póréhagymához és Périgord-i szarvasgombához.

A narancsos, csicsókás kacsacombhoz szintén kihívást jelentő ital kerül a pohárba: Lapsang Souchong (kínai füstölt tea) csipkebogyószörppel és narancslével, amely erőteljes füstös jegyével, szép gyümölcsösségével és kivonatával tökéletes kísérőnek bizonyul. A kacsán lévő szecsuáni bors végül lezárja a menü aromafeszültség-ívét.

De ez még nem a vége. A sajtválogatáshoz gyantás májusfa-rügy szirupot szolgálnak fel szódával. Desszertnek – fehér levegős csokoládé citromos-kakukkfű géllel – a lékíséret még egyszer alaposan belehúz: pörkölt csicsókahéjat, malátakávéként feldolgozva, szőlőskerti őszibarack páclével kombinálnak egy testes, malátás, szép gyümölcsös italhoz, amely majdnem egy könnyű portóira emlékeztet. Chapeau!

Taubenkobel, Alain Weissgerber és Barbara Eselböck

„A lékíséret” – mondja Christian Schütz – „egy teljesen új terület, amely nemcsak keresett, hanem sok lehetőséget is kínál.” Ő – ellentétben a borral – maga állíthatja be az italokat, és úgy variálhatja őket, ahogy az ételekhez illenek. És: „Ez igazán szórakoztató.” Nemcsak a vendégeknek.

Steirereck. Stand-up comedy
A Steirereck sommelier-jének, René Antrag-nak sem hiányoznak a lehetőségei Heinz Reitbauer ételeinek alkoholmentes kísérésére. A lé-párosítást azonban nem hirdetik agresszíven. Ez a gyakran változó, egyenként 14 fogásos menük és az A-la-Carte ételek mellett nem lenne megvalósítható – magyarázza Antrag a döntést, hogy inkább egy olyan „italkíséretet” fejlesszenek, amely a bor mellett szakét, teát és alkoholmentes italokat is tartalmaz. Az alkoholmentes összetevőkből a konyha és a cukrászda teljes páclé- és kb. 20 különböző szirupkészlete áll rendelkezésére. – Itt bőven válogathat: a „Reitbauer Ízműhely” lehetővé teszi számára, hogy ne csak tökéletesen alkalmazkodjon az ételek egyes összetevőihez, hanem rendkívüli ital-kreációkat is „á la minute” a tarsolyából rázzon ki. Mert az azonnali ötletekből sincs hiány Antrag-nál. „Mindannyiunknak sok tapasztalata van, tudjuk, mi van a házban, mit lehet kombinálni, mi az, ami finom – gyakran a legjobb dolgok spontán történnek. Mint a stand-up comedy – kipróbálunk valamit, sikerül, feljegyezzük, és megyünk tovább.” Egészen lazán, miközben mindig nyitottak valami újra.

Antrag mindig készenlétben tart vagy öt-hat alkoholmentes italt, ehhez jönnek még a kis manufaktúrák és borászok kiváló levei. Ezzel jól végigviszi az estét. Az alkoholmentes italkíséret dramaturgiája, akárcsak a bornál, az intenzitás fokozatos növelése: könnyedén és frissen kezdeni, aztán valami elegánsabbal folytatni, egészen az erőteljesebb aromákig, határozottabb gyümölcsösséggel, ami jól illik a fő- és húsételekhez. Fontos számára, hogy az italok illeszkedjenek a ház vonalához. „Mindent követhetőnek kell lennie. Nem akarunk wow-effekteket, visszafogjuk magunkat a technikával, nem dolgozunk futurisztikusan – semmi hab, semmi füst, ez nem illik hozzánk.”

A sztársommelier azonban áradozik, ha a Gross-féle „Flein”-ről van szó: egy fajtatiszta Sauvignon blanc-lé, amely Antrag számára a tökéletes alkoholmentes boralternatívát jelenti, és egyben nagyszerű ételkísérő is. „A szőlő aromatikája szépen átjön, nagyon gyógynövényes, virágos, növényi, nem túl édes, klassz savakkal. Enyhén hűtve, nagy borospohárban az első fogáshoz tálalva, ahhoz nem kell koktélt kevernem vagy valamit fermentálnom.”

A következő italhoz Antrag beindítja a shakert: hidegen áztatott citromfű teát kever egy löttyintésnyi törpefenyősziruppal, egy kis lime-mal és egy szelet gyömbérrel, és jéghideg martinis pohárban tálalja. – Egy elegáns, „szuper hűvös ital, ami nagyon jól illik a friss, savhangsúlyos konyhánkhoz”. Például a fermentált gin-sommal lakkozott sült gyöngyhalhoz.

Ha a főételek területére érünk, René Antrag szívesen „játszik” vörös szőlő, Vörös Hold-alma (egy tetőtől talpig vörös húsú alma) vagy aróniabogyó levével, illetve páclevével, amelyek aromájukban kissé sötétebbek, és a húsételeket is kiválóan kísérik. Galambhoz például egy Vörös Hold-kivonatból készült italt szervíroz friss bazsalikommal, egy csipet szegfűszegsziruppal és lime-mal – jéghidegre rázva, kész is. Nagyszerű ital, művi dolgok nélkül, fantasztikus, erőteljes színnel. – „Ahhoz még étel sem kell” – neveti el magát.

Többnyire nem is a párosításon múlik a dolog, vallja a topsommelier, sokkal inkább azon, hogy kínálnak-e valami izgalmas alkoholmentes italt. „A vendégek az italt a fogások között is isszák. Én jobban szeretem, ha néhány klassz italt osztok el az egész estén, ahelyett, hogy csak az ételre és a párosításra koncentrálnék” – magyarázza a saját megközelítését.

Steirereck-sommelier René Antrag

A túl sok savval vagy fermentált lével Antrag az italkíséretében viszont gondban van. A Steirereck konyhája ismert az élénk frissességéről, a legkülönbözőbb citrusfélék, egészen a verjus-ig történő használatáról. Ha ehhez túl sok fermentált dolgot kínál, az emészthetőség csorbát szenved. Fontos számára az egyensúly; ez egy adok-kapok játék, az egész menü egy filmhez hasonlóan épül fel: a romantika, a feszültség, az akció helyes egyensúlya – csak a romantika unalmas, csak az akció túl sok. Csak a sav fárasztó, de csak a harmónia is előbb-utóbb álmosító. Ezért az italok itt elbírnak néha egy kis gyümölcskivonatot is. Például a desszerteknél, ahol a Steirereck-ben szívesen reflektálnak a benne lévő gyümölcsre. – Happy end.

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!