A radler története a félreértésekkel teli történetek egyike: Günther Huber senior, a tiroli St. Johannban található Huber családi sörfőzde tulajdonosa és sörfőzőmestere a 80-as években szívesen járt teniszezni vagy ült fel a mountain bike-jára. Az utána következő „első szomjúságra” pedig nagyra becsült egy radlert, azt a vendéglátásban akkoriban lassan elterjedő, sörből és citromos limonádéból álló kevert italt – emlékszik vissza ifjabb Günther Huber. Egy nap 1988-ban Huber senior arra gondolt, hogy nem lehet nehéz egy ilyen italt már készen is kínálni, főleg annak, aki sört is főz és limonádét is palackoz.
Olyan könnyű azért mégsem volt, ahogy ifjabb Huber meséli: az első tételeket ugyanis hordóban szállították a vendéglátóhelyekre, ahol viszont fél liter radlert számláztak ki 0,3 liter sör és 0,2 liter limonádé keverékeként, ami drágábbá tette az italt. Szóval irány a palackozás, ahol viszont ügyelni kellett arra, hogy a limonádé cukra és a sör élesztője ne kezdjen el „saját játékot” játszani, és ne robbantsa fel a göngyöleget. Ezt szűréssel meg lehetett oldani, de az igazi problémák csak ezután jöttek. A sörfőzőszövetség következő ülésén Günther Huber senior büszkén számolt be eredményéről. Vállveregetés, gratuláció és taps helyett azonban szidalmakat kapott: „azzal vádolták, hogy ő a legnagyobb sörhamisító mind közül” – emlékszik vissza a fia.
Valaki ezután rájuk küldte az élelmiszer-rendőrséget, élelmiszer-kódex elleni vétséget állapítottak meg, a vád „fiatalkorúak csábítása alkoholfogyasztásra” volt. Minden ellenvetés, miszerint a francia panaché esetében ez sem probléma, vagy hogy – hivatkozva arra a legendára, miszerint az oberhachingi Kugler Alm kocsmárosa 1922-ben akut sörhiány miatt találta fel a radlert – egy történelmi receptúráról van szó, süket fülekre talált. A palackozott radler az ördögtől való volt.
A Huberék azért tovább árulták a radlert a rakodóról, 1991-ben pedig ügyvédjük megállapította, hogy a kódex csak egy irányelv, nem törvény, és ezzel érvénybe lépett a „Legalize Radler”. Egyébként nem telt sok időbe, amíg az előző ellenzők is megkeresték Huberéket, nem palackoznának-e nekik is radlert.
A következő években a citromos sörkeverék a hazai sörfőzdék egyik legerősebb növekedési területévé vált. És bár az eladási számok néhány éve már enyhén csökkennek, a radler a teljes osztrák sörpiac 4,3%-ával továbbra is a legerősebb szegmens a mindenható märzen sör mögött. Összehasonlításképpen: az elmúlt években fellendülő alkoholmentes sör 3,1%-on, a „gourmet sör” pilseni 2,4%-on, a búzasör 1,1%-on áll, és minden, ami a „kézműves sör” kategóriába esik, eltörpülő 0,1%-ot tesz ki.
Tehát a népszerűségi mutatók továbbra is magasak, de marad a kérdés: talál-e a radler sörológiai oldalról is megfelelő elismerésre? Inkább nem. A radler esetében általánosságban nem beszélhetünk magas élvezeti szintről – véli például az osztrák sörsommelier-képzés atyja, Karl Schiffner –, „de akinek ízlik...” Ő sörakadémikusként a radlert inkább „sörhamisításnak” érzi, mondja, az egyetlen kivétel a Trumer bio-radlere, így Schiffner: „az más ligában játszik, ott már ténylegesen beszélhetünk élvezeti szintről”.
A salzburgi Trumer sörfőzde radlere határozottan más irányba mutat: a märzen sört itt 2018 óta tejsavas erjesztésnek vetik alá, így enyhén savanykás lesz. Gyümölcsös összetevőként 40%-nyi, bio-citromverbénából készült, hidegen macerált limonádét adnak hozzá, egy kevés biocukorral. Ennek a keveréknek az eredményének kevés köze van a klasszikus, limonádés radlerekhez, inkább egy kicsit a búzasörökhöz hasonlít.
De természetesen a többi sörfőzde sem aludt, bár itt többnyire a hozzáadott limonádék kissé eltérő, egzotikusabb ízesítéseiről van szó: a burgenlandi Golser Bier például a Leitha-hegységi nemes meggyre tesz, a Murauer a vörösáfonyás sörénél vörösáfonyára és trendi marketingre, a Stiegl a kezdetektől (1996) klasszikus citromos és málnás üdítővel kevert, később jött hozzá egy érdekes grapefruitos radler, a cég archívuma pedig emlékszik még egy bodzás búzasör-kísérletre is. A salzburgi Gusswerk sörfőzde rebarbaralével frissíti gluténmentes bio-radlerét, a vorarlbergi Frastanzer sörfőzde pedig a valószínűleg legpuristább radlert kínálja: a „savas radlert” vízzel hígítják. Furcsa, de így van megírva.
Az igény egy olyan sörszerű italra, amely nem tartalmaz sok alkoholt, de frissítő gyümölcsös összetevővel rendelkezik, úgy tűnik, valahogy az európai ember génjeiben van kódolva, különben a német „Alsterwasser”, a francia Panaché, a holland Sneeuwwitje vagy a brit Shandy nem létezne már részben nagyon hosszú ideje.
De nemcsak a sörkeverékek vágnak ebbe az irányba, a „Berliner Weiße mit Schuss” (Berlini búzasör egy lövéssel/sziruppal) típusú söritalak is hasonló eredményt érnek el, bár más úton: a Berliner Weiße egy meglehetősen könnyű, felső erjesztésű búzasör, amely a tejsavbaktériumokkal és/vagy Brettanomyces élesztővel történő fermentáció révén savanyú sörré válik. Már a 19. században is kísérleteztek itt gyógynövényes ízesítéssel, a zöld szagosmüge- vagy vörös málnaszirup hozzáadása a 20. században aztán egyfajta berlini folklórrá vált.
És érkezik az újdonság is, bár a „Hard Seltzer” valójában semmit nem tartalmaz, aminek köze lenne a sörhöz, lényegében szódavíz, alkohol és egy kis gyümölcslé keverékéből áll, de főleg az amerikai, skandináv és brit kézműves sör-bumm úttörői palackozzák. Mire jó az alkoholos ásványvíz? Nehéz megmondani, állítólag a fiatal bulizó közönséget célozza meg, ez azt is megmagyarázná, hogy ezek az italok miért hangsúlyozzák annyira, hogy gluténmentesek, cukormentesek, szénhidrátmentesek, valamint „all natural” (teljesen természetesek), igen, ahogy az a víznél többnyire lenni szokott. Leváltja majd a radlert? A „savas radlert” talán, de mást aligha. Bár a következő dolog már a rajtvonalon áll. És a „Hard Kombucha” esetében legalább valami erjesztett dologról van szó. –
Sör gyümölcslével, a radler-kóstoló
Egyformák-e a radlerek? Ezt egyértelműen tagadni lehet. A sörkeverékek koncepciója gyakran alapvetően eltérő, némelyikben a sör tisztán kivehető a háttérben, másokban csak a limonádé hordozóanyagaként szolgál, egyeseknél az idegen összetevők között létrejön valami ízbeli harmónia, másoknál nem. Nem kóstoltuk meg az összes létező radlert, hanem azokat választottuk ki, amelyek vagy különösen jól fogynak, vagy különösen érdekesnek tűnnek, esetleg mindkettő.

Trumer Bio-radler citromverbéna
0,33 l, 2,6% térfogatszázalék, trumer.at, 9/10
A radler-ivóknak ez a kevert ital esetleg kicsit idegennek tűnhet, a kifinomult sörélvezetek barátai számára azonban ez egy kifejezetten érdekes jelölt: friss, savanykás-sörös, krémesen lágy, és a citromverbéna életteli frissessége hordozza. A sör a háttérben sejthető (a 60%-os sörtartalomnak köszönhetően ez a radler a magasabb alkoholtartományba esik), összességében azonban ez a radler kompakt, harmonikus egészet alkot, egy igazán jól főzött radler.

Stiegl Grapefruitos radler természetesen zavaros
0,33 l, 2% térfogatszázalék, stiegl.at, 6,5/10
Érdekes ötlet a komló keserűségét a grapefruit keserűségével kombinálni. Nem működik rosszul, azt kell mondani, nem tolakodó, sőt, egy bizonyos eleganciával is fel van ruházva, több mint csak limonádé.

Gusswerk Rebarbarás radler
0,33 l, 2,5% térfogatszázalék, brauhaus-gusswerk.at, 6/10
Ennek a radlernek sok mindent kell felmutatnia: 100%-ban bio és gluténmentes, hazai termékekből főzik, nincs szűrve, és legalább fele részben sörből áll. A csersavas szuperélelmiszer-zöldséges ötlet természetesen eredeti, azonban egy enyhén fémes ízt vettünk észre, mint amilyen a rebarbarával való munka során általában gyakori. Ennek ellenére vonzó ital.

Berliner Kindl Weisse szagosmügével
0,33 l, 3% térfogatszázalék, berliner-kindl.de, 6/10
A kicsit más radler, a „Weiße mit Schuss”, ugyanis 99%-ban könnyű, savanyú csapolt sörből áll, amelyhez egy százalék szirupot adnak. Ennek ellenére inkább üdítőként csúszik, azt kell mondani, de egy különleges, korántsem nem vonzó üdítőként. A zöld szagosmügés változat vitathatatlanul a kedvenc, a meggy és a málna nem ér fel hozzá.

Murauer Preisel&bier (Vörösáfonyás sör)
0,33 l, 2,9% térfogatszázalék, murauerbier.at, 5/10
A „Preisel&bier” volt az egyik első „kézműves” radler, amely a kitaposott citromos ösvényeken kívülre merészkedett, már 2010-ben. Az ital 60%-ban Murauer märzenből áll, amiből viszont már keveset lehet észrevenni. Egy kicsivel kevesebb az intenzív bogyós gyümölcsből, talán egy kicsivel kevesebb cukor finomabb lenne.

Ottakringer Radler Citrus
0,33 l, 2% térfogatszázalék, ottakringer.at, 4/10
Ez a bécsi radler 60%-ban narancs-, lime-, citrom- és grapefruit-limonádé keverékéből áll, ami két hatást vált ki: először is egy citrus-flash az első kortyban, ami csöppet sem engedné sejtetni, hogy sörkeverékről van szó, másodszor pedig egy alacsony alkoholtartalom.

Gösser Natur Radler
0,33 l, 2% térfogatszázalék, goesser.at, 3/10
A Gösser märzen nemcsak Ausztria legsikeresebb söre, a Gösser-radler is hasonlót tud felmutatni a saját kategóriájában. Németországban a Getränke Zeitung már többször az „év italának” választotta a Gösser-radlert, 2007 óta uralja a hazai radlerpiacot. Csak az a kérdés, miért van benne mindössze 40% a sikeres sörből, és miért ízlik az ital emiatt úgy, mint egy good old citromos üdítő.