A-La-Carte

Harcsa, keszeg és szálkaszörnyek (2017/2)

Nem mindig kell szemes pisztrángnak lennie. Illetve nem is lehet mindig szemes pisztráng, sebes pisztráng, süllő vagy maréna, mert a hazai vizek ezen sztárjai viszonylag ritkák. A nyúldomolykó, küsz, kárász, bodorka és társai viszont bőven akadnak – és még fantasztikusan is ízlenek, ha az ember tudja, hogyan bánjon velük.


Szöveg: Florian Holzer · Fotók: Michael Reidinger

A németországi idősebb hölgy láthatóan lenyűgözve áll, amikor Matthias Schütz, a Grundlsee-i Seehotelben található Seeplatzl étterem konyhafőnöke egy hatalmas nyúldomolykóval pózol a stégen fotósunk, Michael Reidinger számára. „Ez egy szemes pisztráng?” – kérdezi. Nem, természetesen ez nem szemes pisztráng, még itt, a szemes pisztrángok paradicsomában, Grundlsee-ben sem az. Ez sokkal inkább egy nyúldomolykó, más néven domolykó vagy jászkeszeg, egy olyan hal, amelynek kulináris megítélése korántsem jó, a pontyfélék hatalmas családjának tagja, mindenevő, amely szálkás húsa miatt rendkívül ritkán kerül serpenyőbe. A nyúldomolykó az úgynevezett „fehérhalak” vagy „macskahalak” közé tartozik, amelyek nem azért kapták ezt a nevet, mert egeret fognak vagy hozzádörgölőznek a horgász lábához, hanem egyszerűen azért, mert ezeket adják oda a macskáknak.

Ez sok hal sorsa, amelyek Ausztria tavaiban, tavaiban, patakjaiban és folyóiban úszkálnak. Egyszerűen azért, mert nem ismerik őket, vagy már nem ismerik őket, mert a tenyésztett lazacfélék – a sebes pisztrángtól kezdve a szivárványos pisztrángon, a sebes és a szemes pisztráng különböző változatain át a hizlalt és színezett lazacpisztrángig – uralják a „hazai hal” kulináris kategóriáját, amelyet talán néhány, a tavakból származó maréna, időnként egy harcsa és természetesen a süllő egészít ki, amelyről néha talán tényleg elhihető, hogy a Fertő tóból származik. Világos, hogy ezek a halak csodálatos ízűek, de mindenekelőtt kevés szálkájuk van, illetve viszonylag könnyen filézhetők és „adagos halként” eladhatók.

A hazai vizekben élő halak többségénél ez azonban egészen másképp van, a csukának és a pontynak is nehéz dolga van manapság a vendéglátásban, az ízletes compó ritka vendég az osztrák étlapokon, a bodorka, bagolykeszeg, nyúldomolykó, márna, kárász és ahogy még mind hívják őket, többnyire megmaradnak a horgászoknak. Vagy a macskáiknak.

Tragédia ez, mind a tavak, patakok és folyók fenntartható hasznosítása szempontjából, amelyekben az úgynevezett pontyfélék a fajgazdagság és a puszta biomassza tekintetében is egyértelműen dominálnak – ahogy Norbert Novak vízi ökológus is tudja –, mind pedig ízbeli szempontból. Ugyanis ezek a hazai halak közötti esélytelenek fantasztikusan ízletesek tudnak lenni, és a hazai étlapok kissé egyhangú halválasztékát egy csapásra jelentősen gazdagíthatják.

„Kihívást kerestem” – magyarázza Lukas Nagl. Ezért döntött úgy a 2012 óta a Bootshausban dolgozó konyhafőnök a Grölller szállodás családdal egyeztetve, hogy nemcsak hogy nem főz többé tengeri halat, de a tenyésztett halról is lemond. És ha már ott tartott, az adagos halakat is elhagyta, helyette viszont a teljes zsákmányt felvásárolja a helyi traunsee-i halásztól, mindent, kicsit és nagyot egyaránt, a keresetteket és a „macskahalakat” is.

Lukas Nagl hentescsaládból származik – meséli –, és az attersee-i ifjúkorában a hal egyáltalán nem játszott szerepet. A Steirereckben, ahol 2008 és 2011 között dolgozott, megtanult bánni az úszós állatokkal, ami most igencsak előnyös, mert előfordulhat, hogy a halász negyven kilót hoz egyszerre; nem válogatva, nem pikkelyezve, nem kibelezve, filézve pedig végképp nem, de mindezt előzetes figyelmeztetés nélkül és teljesen kiszámíthatatlanul.

Lukas Nagl és konyhafőnök-társa, Michael Kaufmann megtanultak alkalmazkodni az ilyen helyzetekhez: a tavi pisztráng 40 °C-os füstön készül égi finomságúvá, a traunsee-i sügért filézik, és kalibertől függően vagy vajban konfitálják a Bootshaus számára, vagy kis tekercsekbe tekerik, amelyeket az újonnan megnyílt Poststube 1327 vendéglőben „traunsee-i csigaként” kínálnak; ha van csuka és éppen gyermekláncfű-szezon van, mindkettőt gyermekláncfű-kapribogyóval kombinálják, ragyogó fehér hús, állaga teljesen összehasonlítható az ördöghallal, csodálatos; vadpontyot ritkán fognak, de ha mégis, Nagl és Kaufmann flambírozott sashimit készít belőle sötét trombitagombából készült alpesi szójaszósszal, az ember nem győzi ámulattal nézni, mennyire hasonlíthat egy vadponty a kékúszójú tonhalra; az Y-szálkák eltávolításakor keletkező halmaradékokat pedig ledarálják és „pontyos löncshússá” dolgozzák fel, amely Traunkirchenben állítólag fergeteges sikert arat. Ha pedig hirtelen sok maréna érkezik, akkor matjes vagy göngyölt hering készül belőle, szépen eláll és amouse-bouche-ként garantált szenzáció, vagy a kibelezetlen halakból traunsee-i halászlé készül, „zavarosan és azzal a különleges, tipikus ízzel”. A rizlinget – amely egy csak a Traun-tóban és a Bajkál-tóban előforduló, nagyon kicsi marénaváltozat, és Traunsee-ben klasszikusan „Stanglfischként” grillezik – Nagl a lapon süti meg és csak olívaolajjal kombinálja, „pont el kell találni, de akkor őrülten jó” – egészen fogyasztva, egyébként bőrrel, fejjel, szálkával és uszonyokkal együtt. És amikor a halász egyszer harminc-negyven kiló bodorkát „és más kis kacatokat, amit éppen sikerült fogni” hozott, gondolkodni kezdett: „Salzkammergut, só, hal…” és a kishalakból halszószt készített, valahol a római garum és a thai nam pla között…

Lukas Nagl kedvenc hala azonban a menyhal, más néven tőkehalféle. Igazán nem a legszebb hal a hazai vizekből, de az egyetlen édesvízi tőkehalféle, amely legendás a nagy és ízletes májáról (Nagl: „Melegen szuper, pástétomként inkább visszataszító.”), hírhedt ívásrabló, ezért hosszú ideig célzottan halászták. De legalább a Traun-tóban éppen kezd újra magához térni, hat-hét darabot kapnak Nagl és Kaufmann nyáron hetente, azzal már lehet kezdeni valamit. Például vajban konfitálni, csicsóka-rizottóval, porcsin-spenóttal, friss porcsinnal és pácolt őszibarackkal kombinálni, és tavi pisztrángbőrből készült chips-szel tálalni. „Olyan test és olyan hús, mint egy tőkehalé, csak sokkal kisebb, mintha nyúl- vagy őzfilével dolgozna az ember” – ujjong a szakács; ragyogó fehér, fantasztikus, szilárd állag, nagyszerű íz és jól fagyasztható is, ahogy Nagl megállapította. A menyhal, úgymond Ausztria válasza a sarki tőkehalra.

Mire a nyúldomolykót bármelyik népszerű hallal összehasonlítják, még eltarthat egy darabig, ami azonban biztosan nem a hal ízének köszönhető, amelyet már Ausonius római költő is dicsőített 371-ben. Amit a római költők gondoltak, az a hazai pontyfélék iránti hazai étvágy szempontjából azonban meglehetősen jelentéktelen. Ami nem jelenti azt, hogy ne kerülne hálóba, még a Grundlsee-ben is, amelyet az Osztrák Szövetségi Erdők (ÖBF) 2007 óta a dicséretes „Wildfang” fenntarthatósági projekt részeként kezel, és megpróbálja helyreállítani a stájerországi Salzkammergut tavak eredeti halállományát. A nyúldomolykó is ezek közé tartozik, klasszikus „mellékfogás”, ahogy Pia Buchner, az ÖBF szóvivője magyarázza. Matthias Schütz, aki 2016 októbere óta a 2014 óta Dietrich Mateschitz tulajdonában lévő Seehotel Grundlsee éttermének, a Seeplatzl-nak a konyhafőnöke, ajánlatot kap rá, és mivel a fenntarthatóság a ház üzleti filozófiájához tartozik, el is készíti. A vendégeknek történő magyarázaton túl, hogy mi is az a „nyúldomolykó”, a kihívást elsősorban a hal jellegzetes Y-szálkájának legyőzése jelenti. Schütz, aki a Loibnerhofban tanult és Thorsten Probostnál főzött, egy meglehetősen egyszerű módszert talált: „Úgy csináljuk, mint a csukánál.” A szálkás részt nagyvonalúan kivágják, pacojetben pépesítik, majd visszatöltik a halba – a japán sashimi-mester valószínűleg most forgatja a szemét, de legalább így élvezhetővé válnak a halak.

A sokkal radikálisabb módszer természetesen szintén megmarad: a halat a mixerbe, ahogy azt ősidők óta tették a kissé szálkásabb példányokkal, és ahogy például a legendás „csukagombócokat” készítették. Schütz a módszert a „Butterschnitzel” (vajas szelet) irányába variálja, és némi szerencsével a nyúldomolykóban tejes is lehet, ami a legjobb halrudacskaként panírozható, amit el lehet képzelni, vagy ikra, ami viszont a nyúldomolykó-ikra majonéz alapja lehet… – ezt Ausonius 371-ben egészen biztosan nem ette.

Hannes Müller a Weißensee-nél egy különösen érdekes halállománnyal dolgozik. Az, hogy a tó egyrészt egy mély, hideg részből és egy sekélyebb, melegebb részből áll, bizony hatással van a halak minőségére is – mondja. „Ha a mély vízből jön, a ponty jó, de sajnos ritka, a sekély vízből íze van.” Nem kevesebb, mint 22 halfajjal dolgozik a Weißensee-ben, amelyek közül azonban csak kettő őshonos, a többit az idők során – többnyire horgászok – telepítették be. A csuka, amur, sügér és „a kereskedelmi hal, a maréna” alkotják a fő részét annak, amit ő és konyhafőnök-társa, Martin Nuart a Die Forelle szálloda éttermében az étlapra tesznek. „Bodorka is lenne, de arra kevés az időm.”

De kinek kellenek bodorkák, ha sügér is lehet? A megjelenésében is igen látványos sügér nemcsak fantasztikus étkezési hal, örvendetesen kevés szálkával, szilárd, fehér, ízletes hússal, hanem alkalmazkodóképesnek is bizonyul, és az állománya Ausztriában jelenleg érezhetően nő. Az egyetlen problémája az, hogy lassan nő és nem is lesz túl nagy, ami a gasztronómiai hasznosítását kissé költségkérdéssé teszi, és talán az is, hogy nagy, jóízű rokona, a süllő árnyékában áll. A kérdés, hogy az étlapon szereplő sügér branzino vagy fogassügér-e, Hannes Müllert mindenesetre még sosem érte, „ennyire ismernek minket a vendégeink”.

Hannes Müller és Martin Nuart a kis ragadozó hal gyönyörű filéit a jellegzetes hátúszóval barnított vajban lassan párolják, majd a halat flambírozzák, hogy kiemeljék a hús szép szerkezetét, mindezt friss, zöld vad fűszernövénnyel, az útifűvel, vad brokkolival és tejbőrrel kombinálják. Gyönyörű, ízletes étel, hal feszességgel és fantasztikus ízzel – a sügér, talán a 2010-es évek végi marénája.

Roland Lukesch maga is szeret horgászni. Nem csoda, a Haslauerhofja közvetlenül a Duna-menti ártereknél fekszik, éttermének terasza mintegy ideális kilátópont a zöld Duna-dzsungelre. Amely egyébként Ausztria egyik fajgazdagabb vize közé is tartozik, majdnem hatvan különböző faj hemzseg ott, amelyeket egészen a 70-es évekig kulinárisan is értékeltek – tudja Norbert Novak vízi ökológus, aki például még emlékszik a „Duna-nyúldomolykóra az Orth an der Donau-i Uferhausban”.

Ez történelem, a hivatásos halászok eltűnése a Dunáról, de a megváltozott fogyasztói szokások is eltüntették ezeket a halakat az étlapokról. A Haslauerhofban sincsenek listázva, de ha a zsákmányával végigsétál az éttermen – meséli Roland Lukesch –, akkor a következő pillanatban már el is kelt. Hogy pontosan mi kerül akkor a tányérra, az természetesen szerencse kérdése, hogy sok szálkája van, az meglehetősen valószínű, ezért Lukesch egy régi elkészítési módszert alkalmaz, amellyel a halászok ősidők óta élvezhetővé tették a zsákmányukat: ecet, amely puhává teszi a szálkákat, és ráadásul tartósítja is a halat. Az úgynevezett „halászuzsonna” eredetileg a nagy zsákmányokfajta maradékhasznosítása volt – meséli Lukesch –, amelyhez a halakat először ropogósra sütötték, majd üvegben pácolták be, „a következő napra uzsonnára”. És azért, hogy Lukesch ezt az ételt még sült küsszel, úgymond a „márna- és dévérkeszeg-régió” (melegebb, sárosabb, lassan folyó vizek) szardíniájával díszíti, jár a Harcsa-extra pont.

A Seehotel Das Traunsee
Klosterplatz 4, 4801 Traunkirchen
Tel.: 07617/22 16
Szo., Vas., Ünnepnap 12–14, Csüt.–Hétfő 18–21 óra
www.dastraunsee.at

Seeplatzl
A Seehotel Grundlsee-ben
Mosern 22, 8993 Grundlsee
Tel.: 03622/860 44
naponta 12–21 óra
www.seehotelgrundlsee.at

Die Forelle
Techendorf 80, 9762 Weißensee
Tel.: 04713/23 56
Ked.–Szo. 18–20 óra
www.forellemueller.at

Haslauerhof
Hauptstraße 17, 2402 Haslau a. d. Donau
Tel.: 02232/802 21
Csüt.–Vas. 11–21.30 óra
www.haslauerhof.at

Hannes Müller, Die Forelle, Weißensee

Wildfang - Sügér, író-újhagyma, útifű & vad brokkoli, tejbőr

Hozzávalók 4 fõre

4 sügérfilé, bőr és szálka nélkül
2 EK vaj
Fleur de Sel
Bunsen-égő
4 újhagyma
⅛ l író
Almaborecet, só, cukor
½ citrom leve
1 csipet xantán
100 g útifű
Só
8 db vad brokkoli
Só
Vajzsír
150 ml félzsíros tej
Bors

Az útifűt réten gyűjtsük össze, rövid ideig blansírozzuk és hideg vízben sokkoljuk. Pacojet-pohárban fagyasszuk és többször pacosáljuk.
Az újhagymákat úgy porciózzuk, hogy a fehér rész mellett még maradjon egy kis zöld rész is. Sós vízben blansírozzuk, majd szintén hideg vízben sokkoljuk.
Az írót az almaborecettel, sóval, cukorral és citromlével botmixerrel mixeljük össze, végül xantánnal kössük meg. Kissé melegítsük fel, és a porciózott újhagyma-darabokat ebben pároljuk készre.
A tejbőrhöz a félzsíros tejet úgy öntsük egy bevonatos serpenyőbe, hogy az alját jól befedje. Borssal fűszerezzük. Nagyon kis lángon hagyjuk redukálódni, amíg bőr nem képződik. Ezt válasszuk le a serpenyő aljáról, és a másik oldalát is szárítsuk meg.
A vajat egy bevonatos serpenyőben habzásig hevítsük, helyezzük bele a sügérfiléket, és nagyon lassan pároljuk. Amint a filék üvegesre sültek, még egyszer flambírozzuk bunsen-égővel.
A pacosált, krémes útifűt egy lábosban melegítsük fel és sóval ízesítsük. Kenjük el a tányéron. Helyezzük rá a megsült sügért, fűszerezzük Fleur de Sel-lel, és díszítsük az írós-újhagymákkal.
A vad brokkolit nagyon röviden forgassuk át vajzsírban, és fűszerezzük sóval. Szintén rendezzük el a tányéron. Végül díszítsük a tejbőrrel.

Lukas Nagl Bootshaus, Traunkirchen

Traunsee-i menyhal csicsóka-rizottóval, porcsinnal & pácolt őszibarackkal

Hozzávalók 4 személyre (menü-adagok)

4 menyhalfilé bőr és szálka nélkül, egyenként 30 g
4 nagy csicsóka
2 salottahagyma
2 EK vaj
⅛ l rizling
2 EK parmezán
1 marék porcsin
2 EK pácolt őszibarack, finomra kockázva
⅛ l Zweigelt
¹⁄₁₆ l vörös portói bor
25 g jéghideg vaj
Csicsókavirág-olaj
fehér balzsamecet

A csicsóka-rizottóhoz a salottahagymát és a csicsókát vágjuk apró kockákra. Mindkettőt futtassuk meg vajban, öntsük fel a rizlinggel, hagyjuk elpárologni, majd öntsük fel kevés vízzel. Forraljuk sűrű állagúra, és kössük meg parmezánnal. Emellett a Zweigeltet és a portóit teljesen redukáljuk be, és kössük meg jéghideg vajjal. A menyhalat a vörös vajban pároljuk készre.
Fűszerezzük sóval és borssal.
A rizottót rendezzük el középen, és helyezzük rá a menyhalat. A porcsinleveleket marináljuk fehér balzsamecettel és csicsókavirág-olajjal, majd osszuk el a rizottón. Szórjuk rá a pácolt őszibarackkockákat, és locsoljuk körbe a csicsókavirág-olajjal.

Roland Lukesch Haslauerhof, Haslau an der Donau

Sült kárász & Marchfeld-zöldségek ropogós küsszel

4 adagra

500 g kárász (lehetőleg egy nagy példány)
¼ l repceolaj
¼ l almaborecet
¼ l víz
4 EK cukor
4 EK só
Babérlevél, édeskömény-zöld, zeller-zöld, lestyán, mustármag, görögszéna, bors, koriandermag
12 küsz (ne legyen túl nagy)
1 citrom
Durumbúzadara, rétesliszt, édes-nemes fűszerpaprika
4 szál spárga (solo)
4 zöldspárga
4 újhagyma
12 kis fürtös paradicsom
1 sárga kaliforniai paprika
1 piros kaliforniai paprika
1 kis marék konyhai fűszernövény
Só
Repceolaj

A kárászt tisztítsuk meg, majd irdaljuk: a halat egy darabban a fejétől a farkáig 5 mm-enként vágjuk be finoman egészen a fő szálkáig.
A küszöket pikkelyezzük és belezzük ki.
A pácolóléhez az ecetet a vízzel (az arány ecettől függően változhat), sóval, cukorral és a mozsárban megtört fűszermagokkal forraljuk fel egyszer, utána vegyük le a tűzről, adjuk hozzá a babérlevelet, édeskömény-zeller-zöldet és a lestyánt, fedjük le és hagyjuk 30 percig ázni.
A kárászt sózzuk meg és bő olajban mindkét oldalán süssük meg. Utána helyezzük az ecetes lébe és hagyjuk állni egy éjszakán át.
A zöldségeket vágjuk tetszetős, nem túl kicsi darabokra, sóval és durvára vágott fűszernövényekkel, valamint kevés repceolajjal marináljuk, és grill/légkeverés 220 °C-on kb. 6 percig grillezzük.
Végül a zöldségeket kevés pácolóecettel ízesítsük.
A kárászokat emeljük ki az ecetből, és a halfilét fejtsük le a szálkáról.
A küszöket csepegtessük meg ecettel, sózzuk, majd forgassuk meg a durumbúzadara, liszt és fűszerpaprika keverékében, és süssük ki forró olajban.
Rendezzük el a komponenseket, és kevés repceolajjal, durva tengeri sóval és fűszernövény-hajtásokkal tálaljuk.

Matthias Schütz, Restaurant Seeplatzl, Grundlsee

„A nyúldomolykó”: Sült tejes, vajas szelet, borsikafűvel és hajdinával sült filé
Hozzávalók 4 személyre

sült tejes ikrás krémmel
200 g tejes (hal)
50 g nyúldomolykó-ikra (helyettesíthető szemes pisztráng-kaviárral)
1 EK dijoni mustár
250 ml olívaolaj
Só, bors, koriander a malomból, citromlé
Liszt, tojás, zsemlemorzsa a panírozáshoz
Vajzsír a sütéshez

A nyúldomolykó-ikrát tisztítsuk meg, mixeljük és passzírozzuk át, utána tojássárgájával, mustárral és fűszerekkel keverjük simára, majd olívaolajjal húzzuk fel majonézzé, és hűtőszekrényben hűtsük le.
A tejest tisztítsuk meg és öblítsük le hideg vízzel; liszttel, tojással, morzsával panírozzuk, és forró vajzsírban süssük ki, utána fűszerezzük sóval.

Nyúldomolykó vajas szelet

300 g nyúldomolykó-filé
100 ml tejszín
50 g zsemlekocka
50 g édeskömény
1 salottahagyma
2 gerezd fokhagyma
Kapor, petrezselyem, só, bors, citromhéj, Piment d’Espelette, zsemlemorzsa

Az édesköményt, salottahagymát és fokhagymát vágjuk apró kockákra, és olívaolajban színváltozás nélkül dinszteljük meg, keverjük össze zsemlekockával és tejszínnel, hagyjuk állni kb. 30 percig, amíg a zsemlekockák megszívják magukat. A halfiléket keverjük össze a zsemlekockákkal és daráljuk le közösen, fűszerezzük fűszernövényekkel és fűszerekkel, és keverjük sima masszává. Utána formázzunk kis pogácsákat, szórjuk meg zsemlemorzsával, és olívaolajban lassan süssük meg.

Borsikafűvel és hajdinával pirított nyúldomolykó-filé

4 nyúldomolykó-filé, egyenként 100 g (halásszal irdaltassuk be, vagy vágassuk ki a szálkákat)
Só, hajdinaliszt, borsikafű, vaj
Zellerkrém
300 g zellergumó
1 salottahagyma
150 ml zöldségalaplé
50 g hideg vaj
8 kucsmagomba
4 zöldspárga-szál
1 csokor vízitorma
Vaj, olívaolaj
Citromlé
Só, bors

A zellerkrémhez a zellert és salottahagymát vágjuk kockákra, és olívaolajban színváltozás nélkül dinszteljük meg, öntsük fel zöldségalaplével és főzzük puhára, majd a vajjal mixeljük finom krémmé. A kucsmagombát tisztítsuk meg, hideg vízben mossuk meg röviden, a vajat enyhén barnítsuk meg, és pirítsuk meg benne a kucsmagombát.
A spárgát tisztítsuk meg és vágjuk vékony csíkokra, vízitormával marináljuk olívaolajban és citromlében.
A nyúldomolykó-filéket fűszerezzük, bőrös oldalukat szórjuk meg hajdinaliszttel, és süssük meg enyhén barnított vajban, a sütési folyamat utolsó harmadában süssük együtt a borsikafűvel.

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!