Szöveg: Willi Balanjuk Fotó: Reinhard Golebiowski
Az osztrák borászat elmúlt 50 éve nagyon változatos koncepciókat és keretfeltételeket próbált ki. Míg 1985-ig a borok eredetét helységekkel jelölték – Krems, Rust, Gumpoldskirchen –, az 1985 utáni módosítással új borvidékeket hoztak létre. Ezeknek a konstrukcióknak sem tudományos-geológiai alapjuk, sem történelmi konszenzusuk nem volt. Különösen jól sikerült példa volt a Donauland-Carnuntum borvidék, amelyet Bécs választott ketté. A tervezett EU-csatlakozással a román eredetvédelmi koncepció újbóli bevezetése logikus következmény volt: A.O.C, D.O.C.(G.) és DAC Ausztriában – a minőségi bor eredetkarakterrel. A 90-es évek ezen úttörő hangulatában Ausztria vezető borászai többnyire dűlő-tiszta csúcsboraikkal szereztek nevet maguknak. A BF Ried Marientaltól kezdve a GV Schütt-ön át egészen a Riesling Heiligensteinig a vezető borászok megalapozták csúcsboraikat. Az alternatív stratégia olyan fantázianevek alkotása volt, mint a „Rêve de Jeunesse“, „Days of wines and roses“ egészen a „Phantom“-ig. Mivel mindkét koncepció sikeres volt és az is maradt, felmerül a kérdés: merre fejlődik tovább a borpiac a jövőben? Mivel a borászok és fogyasztók természetközelsége erősödött, a behatárolt eredet, a borok nyomon követhetősége és ezáltal a dűlők érve várhatóan jobban érvényesül az elkövetkező években. Bordeaux (borászatok osztályozása) kontra Burgundia (a dűlők 4 fokozatú osztályozása) – nemzetközileg is így lehetne nevezni ezt a vitát. A stájer dűlők osztályozási terveinek bemutatása előtt beszélgetésre került sor Katharina Tinnacherrel az STK borászoktól, Michi Moosbruggerrel a Traditionsweingütertől és Willi Klingerrel az Osztrák Bormarketing Kft.-től.
A vita a Traditionsweingüter dűlőosztályozási tevékenységével kezdődött. Kinek van egyáltalán szüksége osztályozásra? És ki, vagy melyik hatóság osztályozza a dűlőket? Ezek voltak a vita „klasszikus“ elutasító érvei. Michi Moosbrugger elmeséli, milyen nehézkesen zajlottak a viták az egyes bizottságokban. A DAC-fejlesztésre adott pozitív reakciók azonban felfedték a nehéz hosszú távú megvalósítást és ezáltal a DAC-gondolat fenntarthatóságát is. Az eredetkarakterrel rendelkező minőségi bornak a tökéletes megvalósítás során egységesebb borstílushoz, közös klónszelekciókhoz és a történelmi szőlőanyag megőrzéséhez is vezetnie kell, nemcsak a terület elhatárolásához és a minimális minőségi követelmények meghatározásához. Az STK-borászok (Stájer Terroir és Klasszikus Borászok) történelmi konszenzusa megkönnyítette a dűlőosztályozás kidolgozásán végzett munkát. Burgundia által inspirálva az STK-csoport a stájer minőségi borok mellett települési borokat, első STK-dűlőket és nagy STK-dűlőket próbál bevezetni. A koncepciók kidolgozása során konstruktívan együttműködtek a Traditionsweingüterrel, és folyamatosan bevonták az ÖWM-et. A törvényi keretfeltételek megteremtéséhez először az osztrák szőlőkatasztert kell újjáépíteni. Ennek 2014-ig kell elkészülnie, hogy a nagyobb dűlőkön belüli számos használt történelmi név és al-dűlő ne vezessen félrevezetéshez és helytelen címkézéshez. A Traditionsweingüter és az STK-borászok közös jelvényeinek használata elfogadott, és ezt a német VDP-borászokkal is tervezik. Az STK-borászok létrehozták a belső ellenőrzést és a szabályokat. Az alap az adott dűlőből származó bor. Az önállóságnak és a dűlőkarakternek felismerhetőnek kell lennie egy évjárat-vertikális kóstolón. A bornak legalább öt éve piaci jelenléttel kell rendelkeznie az Első STK-dűlő, és legalább tíz éve a Nagy STK-dűlő minősítéshez. Michi Moosbrugger Ausztria más régióiban eltérőnek látja a fejlődést. A konszenzus a DAC-szabályokkal megteremtődött. Hogyan fejlődhet tovább a csúcsminőség ezen a koncepción belül? A vízió a következő: „Egy dűlő, egy szőlőfajta“. Ennek még ki kell alakulnia, és hosszabb időbe fog telni. A Heiligenstein borai például, Ausztria egyik leghíresebb dűlője, Rizling, GV, Chardonnay néven futnak, olyan kiegészítő elnevezésekkel, mint Alte Reben, Reserve, Lyra … Az út végén a vásárló számára a legjobb dűlőkben garantált magasabb minőségnek kell állnia, egy stílussal, egy szőlőfajtával és ezáltal egy lehetséges piaci lefedettséggel.
Rendkívül izgalmas idők várnak a fogyasztókra, mert a borágazat rohamosan fejlődni fog. Az eredet és ezáltal a dűlő a legfőbb minőségi ismérv, és ez rendelkezik a legjobb esélyekkel arra, hogy dominálja a csúcsborok kategóriáját.